Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-08 / 286. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1997. december 8., hétfő Megszólalnak a kacsabomba-ügy érintettjei Dombegyházon nincs ok félelemre Minden mérési adat normális, a tudósítót viszont látomás (?) gyötri Lapunk novenber 27-ei számának címoldalán Hatástalanított „kacsabomba” címmel rendőrségi tudósítás jelent meg harminc tonna romlott fagyasztott kacsa különös útjáról. A cikkel kapcsolatban két levelet kaptunk, egyiket a Békéscsabai Hűtőipari Rt. megbízásából dr. Balázs Imre egyéni ügyvéd küldte, helreigazítási kérelemmel. Lapunk helyreigazításra okot nem lát, ennek ellenére a kérelmet — mely egyébként nem felel meg a helyreigazítás szabályainak —, mint olvasói levelet készséggel közzé tesz- szük. A másik levelet dr. Urbán Sándor állatorvos személyesen hozta be szerkesztőségünkbe, bírósággal fenyegetve abban az esetben, ha sorait nem jelentetjük meg. Helyreigazításra ebben az esetben sem látunk okot, annál inkább nem, mert Urbán doktor nevét a rendőrség nem adta ki, mi pedig nem írtuk le. Ám úgy gondoltuk, ha az állatorvos fontosnak tartja tisztázni magát a „kacsabomba” ügyében, akkor adassák meg neki is a szó. Az általa leírtakkal kacsolatban ugyanakkor — mert sorai érintik a rendőrséget — megkérdeztük, Kovács János rendőr alezredest, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztályának vezetőjét. Véleményét a két levél után közöljük. * * Az átnézett iratok alapján a Békéscsabai Hűtőipari Rt. 1997. január hó 22-én szerződést kötött bérhűtőtárolásra az I. és Fia Kft.-vel. A fenti szerződést megelőzően a felek között 1996. január 1—1996. december 31. között hasonló tartalmú szerződés volt hatályban. Ezen szerződés keretében a bérlő bértároló helyezte el a közfigyelem tárgyát képező 30 tonnás kacsamennyiséget. Az áru bértárolása a hatályos jogszabályok szerint történt. A Békés Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomással az rt.-nek tevékenységéből adódóan szoros kapcsolata van, a hatóság külön kirendeltséget működtet a gyár területén. 1997. április 24-én a fenti kirendeltség fedezte fel az áru- mennyiséget, és gyanakodott arra, hogy az újságcikkben is megjelölt U. S. állatorvos hamis iratot állított ki. Az irat valótlan volta abban állt, miszerint az állatorvos már nem rendelkezett azon jogosítvánnyal, hogy a hússzállító papírt aláírja. A fenti eljárás során derült ki — amiről ügyfelemnek nem volt tudomása — miszerint az áru M. F. tulajdonát képezi, ugyanis csak a vizsgálat során került becsatolásra az okirat, mely szerint I. és Fia Kft. neve alatt M. F. áruja került betárolásra. Békéscsabai Hűtőipari Kft. * A kacsaszállítmánnyal kapcsolatban semmiféle közokiratot nem állítottam ki, tekintettel arra, hogy nem rendelkeztem ekkor már hatósági bélyegzővel. A kacsaszállítmánnyal kapcsolatosan azért kerültem kapcsolatba M. F. vállalkozóval, mivel Kunágotán nem találta otthon abban az időszakokban a hatósági állatorvost, ami miatt engem, mint ismerősét kereste meg véleményét kérni, hogy élelmezési szempontból kifogásolható-e a szállítmány vagy sem. Erről magánvéleményemet tartalmazó két darab magánállatorvosi véleményt (igazolást) állítottam ki nem szigorú számozású nyomtatványokon, amelyre természetesen semmilyen bélyegző nem került részemről. Azt utólag tehették rá. A szakvélemény kiadásának célja segíteni a később kiadandó hatósági állatorvosi igazolás tartalmának kialakítását, melynek megfelelően semmilyen hatósági igazolás kellékeivel nem bírt ez a szakvélemény. A fenti esetek a hétvégi előtti napok késő délutáni óráiban fordultak elő, ezért az esetleges nem szakvélemény kiadása, a kunágotai baromfivágóhíd gyenge hűtő- kapacitása miatt a fagyasztott élelmiszerek megromlásához vezetett volna. Az M. F. által számomra biztosított származási igazolás egyértelművé tette a fagyasztott kacsa fogyasztásra való feltétel nélküli alkalmasságát, mivel a hatósági állatorvosi igazolás (Baja) 1997. július végén járt volna le. A kacsatesteken semminemű oly elváltozás nem volt, amely feltételezhette volna fogyasztásra való alkalmatlanságukat, továbbá a sérült dobozokon hatósági állatorvosi pecsét is szerepelt. Az egész akciónak vélemény szerint politikai indíttatása is van, tekintettel arra, hogy aktív független kisgazda politikus vagyok, a megyei szervezet vezetőségének tagja, valamint a Békés megyei önkormányzat kisgazda frakciójának tagja és az egész kampány a Kisgazda- párt lejáratásnak célját is szolgálja. Dr. Urbán Sándor állatorvos ★ Kovács János rendőr alezredes, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztályának vezetője kérdésünkre elmondta, hogy miként korábban, továbbra sem kívánnak a büntetőeljárások terheltjeivel a sajtón keresztül vitatkozni. — A büntetőeljárásról szóló törvény részletesen meghatározza a gyanúsított jogait, melyeket az eljárás minden szakában kötelesek vagyunk biztosítani — mondta Kovács János alezredes. — Sőt, e jogokra az érintetteket ki is kell oktatnunk. Mindez Urbán úr esetében is így történt. Azt pedig határozottan visszautasítom, hogy bármely általam irányított nyomozással vagy más rendőri intézkedéssel kapcsolatban politikai célzatot, hátteret sejtessen, feL tételezzen valaki. Kilenc éve vagyok gazdaságvédelmi osztályvezető, s e minőségemben párt vagy más politikai szervezet soha meg sem kísérelt befolyásolni, nyomást sem akart gyakorolni ránk, munkámba bármilyen más módon sem kívánt beleszólni. Az utóbbi hónapokban (ismét) Dombegyház nevétől visszhangzott a hazai sajtó. Mint ismeretes, olyan hírek keltek szárnyra, hogy a délbékési határmenti településen — pontosan meg nem nevezett környezeti ártalmak miatt — a háziállatok körében feltűnően sok rendellenes szülés fordult elő, a lakosság körében pedig aránytalanul magas a halállal végződő daganatos megbetegedések száma. A témában készült írásos szakértői véleményeket és jegyzőkönyveket Gyarmati Dr. Kiss Viktória, Békés megye tiszti főorvosa a dombegyházi polgármesterhez írott — mortalitási, azaz halálozási adatokkal bőségesen alátámasztott — levelében hangsúlyozza, hogy a daganatos megbetegedések számának ugrásszerű emelkedéséről nyilatkozó háziorvos „állítását nem előzte meg kellő informálódás, a levont következtetését sem lehet — a Központi Statisztikai Hivatal adatainak ismeretében — helytállónak mondani.” Hát ennyi. A szakemberek tehát egyértelműen cáfolják, hogy Dombegyházon rejtélyes, földi Ifjú hölgyek, öreg urak — 1. Naná, hogy gazdag férfi... Anni úgy cipelte haza az olasz vőlegényt, mint egy égből pottyant főnyereményt. Pedig nem volt rajta mit mutogatni. Antonio ugyanis alacsony, pocakos, kopaszodó férfi, ráadásul túl van a hatodik ik- szen. Anni a merő ellentéte. Párductestű, dús, fekete haja a derekát verdesi, és macskazöld szeme csillog a boldogságtól. A boldogságtól? Attól. Legalábbis ezt állítja. Arra kér, mielőtt leülnénk beszélgetni, menjek el az esküvőjére. A Domegyház határában készült, ám szerencsétlen módon megsemmisült UFO-felvétel (kár)pótlásaként íme egy Texasban megörökített azonosítatlan földön kívülié?) tárgy... KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ Elmentem. A város házasság- kötő termére alig lehetett ráismerni, úgy kicsinosították. Mondanom sem kell, nem az önkormányzat kontójára történt az átalakítás. Antonio és Anni megadták a módját. Emlékezetessé akarták tenni az ünnepi aktust. Másként miért jöttek volna haza kimondani a boldogító igent? Hogyan pukkaszthatta volna Anni Rómából a barátokat, barátnőket, rokonokat? Hosszú, uszályos, hófehér menyasszonyi ruháját négy rózsaszín ruhás kislány vitte. Mint a mesében. Anni menyasszonyi csokrát mimózából kötötték. Egy vagyonba került. A házasságkötő terem zsúfolásig megtelt, ahogyan erre számítani lehetett. Nemcsak a rokonok és ismerősök, hanem a kíváncsi település ráérő lakói is eljöttek. — Mennyi pénze lehet a fickónak, ha csak a házasságkötő terem felújítására hárommilliót költött? — suttogja barátnője fülébe egy jól értesült öreg hölgy. — Tudod, szívem — válaszol vállát meghúzva a barátnő —, nekem ez a pacák akkor sem kellene, ha aranyból lenne • •• Nem sorolom, mi volt az ünnepi menü. Úgysem tudnánk elképzelni a fantázianevek mit takarnak. Mindenesetre a kínálat pazar volt. Antonio a saját szakácsát hozta magával, talán még a nyersanyagot is Olaszországból szállíttatta. A fejedelmi ételsor nyersanyagai között éppúgy megtalálható volt a szarvasgomba, a libamáj, a vadkacsa és fácán, mint a pisztráng és a kaviár. Anni úgy éjfél előtt fél órával libbent oda hozzám, hogy fáradtságára hivatkozva másnap délutánra beszélje meg velem a találkozót. — Ne haragudj, hogy pár percet késtem — toppan be a csendes kis kávéházba — Antonionak segítettem a pakolásban. Reggel a Bahamákra indulunk. No, akkor halld a történetemet. Ugye nem baj, ha a gyerekkorommal kezdem? Úgynevezett úrigyerekként jöttem a világra. Szüleim a széltől is óvtak, s egykeként én voltam a szemük fénye. Bár a kommunista rendszerben nem díjazták apám származását, azért valahogy boldogultunk. Nem voltunk gazdagok, de nem is éheztünk. Állítólag gyerekként is gyönyörű voltam, s ezért rám aggattak mindent, ami szép és ízléses. Egy biztos: igényességre neveltek. Nekem nem volt gond a gimnáziumban a legújabb divat szerint járni. Aztán felnőttem, elvégeztem egy főiskolát. Beszélem a németet, franciát és az olaszt. Időközben a szüleim szinte minden vagyonukat felélték, meg rám költötték. Maradt egy házuk és apámnak a 30 ezer forintos nyugdíja. Nekem a főiskolai végzettségem, amivel semmire se mentem. Munkát nem kaptam, egy ideig tengtem-lengtem, s borzasztóan hiányzott, hogy nem úgy öltözködhettem, ahogy szerettem volna, nem vehettem meg a márkás cigarettámat, és nem ülhettem be egy jobb helyre, mert nem volt rá pénzem. Bíztam valamiben, s talán az a legnagyobb erényem, hogy pozitívan gondolkodom. Fél éves hányódás után tolmácsolni hívtak. Olasz vadászokat kellett kísérnem. Jól kerestem, de közel sem annyit, amennyi az igényeimet kielégítette volna. Azt hiszem, ha nemcsak a tolmácsolást vállalom, akkor különösen jól jártam volna anyagilag. Csakhogy engem büszkeségre neveltek, s nem voltam hajlandó eladni a testem. A negyedik csoporttal érkezett Antonio. Magabiztosság sugárzott belőle. Úriemberként viselkedett, nem volt tolakodó, mint legtöbb honfitársa, csak vágyakozó pillantásokat vetett rám. Az egyik este, vacsora után leültünk beszélgetni. Ez az eszmecsere belenyúlt a másnapba, de sikerült megismernünk egymás gondolatait, az életről alkotott felfogását, az ízlését. Másnap már szinte közeli ismerősként üdvözöltük egymást. Meg kell mondanom, a beszélgetésből nem derült ki, hogy Antonionak milyen az anyagi helyzete. Amikor elbúcsúzott, egy kis dobozkát nyújtott át nekem. Az volt a kérése, amíg el nem megy, ne bontsam fel. Furának tartottam, hiszen egy ajándékot az ajándékozó előtt illik kibontani. De hát miért is ne vártam volna meg, hogy elinduljanak? Alig érhettek haza, csöngött a telefon. Antonio volt. Jézusom, jutott eszembe a csomag, amiről teljesen megfeledkeztem. A telefonban csak illene megköszönni, de mit? Szerencsére Antonionak eszébe semju- tott, hogy rákérdezzen. O a hangomat akarta hallani, mint ezután minden áldott nap. S ez a ragaszkodása mélységesen meghatott. Hiányzott volna, ha nem hív. Alig tettem le a készüléket, elővettem az ajándékot. A csomagban egy szerelmes levél volt és egy brilliáns gyűrű. Hát így kezdődött. Aztán fél év múlva megkérte a kezemet. Ekkor derült ki, hogy olívaültetvénye van Szicíliában, s olajfeldolgozó üzeme. A felesége és egyetlen fia egy autóbalesetben vesztette életét. Tíz éve él magányosan. Belém szeretett, és tisztességes ajánlatot tett. Ez még az én idős, konzervatív szüléimét is meghatotta. Az eljegyzésünket a palermói palotájában tartottuk. Huszonöt szoba, tíz fürdőszoba, hall, zeneterem, úszómedence és teniszpálya található a házban. Mondd, nem csodálatos? Hány évet kellene dolgoznom ahhoz, hogy egy kétszobás lakást vegyek? Megállítom Annit rajongó elbeszélésében, csak annyit szeretnék tudni, milyenek az ő érzései Antonio iránt? Egy pillanatra elhallgat, aztán ismét mosoly ül az arcára. — Ha nem szeretném, nem lennék a felesége. Biztonságban érzem magam érzelmileg és anyagilag egyaránt... (Következik: Köszönöm, hogy mellettem maradtál) Béla Vali Jánosné polgármester a december 2-ai ülésen tárta a képviselő-testület tagjai elé. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Békés és Csongrád megyei intézetei hitelesített műszerekkel a Fel- szabadulás utca épületeiben, műveletlen területeken, továbbá a polgármesteri hivatal, az iskolák, az óvoda és az egyik állattartó telep jellemző helyein végeztek közösen sugár-egészségügyi méréseket október 14-én. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a község területén nagy kiterjedésű emelkedett sugárzást okozó külső hatás vagy szennyezés nincs. A felhasznált építőanyagok legnagyobbrészt alacsony, természetes rádioaktivitásúak. Az elvégzett vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy sugárzás miatti egészségkárosodásnak vagy magasabb genetikai kockázatnak nincsenek kitéve a dombegyháziak — így foglalható össze a jegyzőkönyv lényege. Az Álsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársai a Petőfi Mező- gazdasági Szövetkezet 1. számú sertéstelepén és öt magánháznál, illetve mezőgazdasági vállalkozónál vizsgálták a sugárzást, két helyen a felszín alatti vízből is vettek mintát. A helyszíni vizsgálat előtt a szegedi laboratóriumban és annak környékén, valamint egy tüzép- telepen kontrollméréseket végeztek. „Vizsgálatunk eredményéből az a következtetés vonható le, hogy jelenleg Dombegyházon nagy valószínűséggel nincs olyan környezetszennyezés, amely összefüggésbe hozható (a háziállatok körében előfordult) rendellenes születésekkel” — olvaható a felügyelőség környezetvédelmi laboratóriumának anyagában. elménkkel fölfoghatatlan dolgok történnének. E sorok írója tavaly egy szép őszi éjszakán feleségével együtt autózott Dombegyházról Baltonya irányába. Útjukat — mindössze néhány kilométerre Dombegyháztól — az útmenti akácfák fölött egy mikrobusz nagyságú, narancs- sárga fényű, lassan, méltóság- teljesen „úszó” tárgy keresztezte. Azonnal lefékezte a járművet, kiugrott belőle, s a mindig kéznél lévő fényképezőgépével célba vette az égi jelenséget. A buzgó kattintgatásoknak felesége sikolya vetett véget. „Te, ez jön visszafele, egyenesen felénk tart!” — vacogta, és magára csapta a gépkocsi ajtaját. S valóban: ez a nem-tudom- micsoda sokkal közelebb volt hozzám, mint amikor elkezdtem fotózni. Majd — miután abbahagytam a „megörökítését” — ismét távolodni kezdett. Kiálltam az út közepére egy arra tartó autó elé: tanút szerettem volna mindenáron. Az egyedül utazó férfi résnyire lehúzta az ablakot. — Uram —- hadartam izgatottan —, lehet, hogy bolond vagyok, de UFO-t látok az égen. — Azt hiszem, maga tényleg bolond — válaszolta, s óriási gázfröccsel elszáguldott. A fekete-fehér filmet Békéscsabán tévedésből egy színes labornak adtam le előhívásra. „Aki UFO-t fényképez, azzal mindig történik valami baleset” — mondta később némi iróniával fotós kollégám, L. Péter. De hogy éppen a dornbegy- házi felvételek semmisüljenek meg!? Ez azért — enyhén szólva — tényleg gyanús. Ménesi György
