Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-07 / 260. szám

II Sarkad vároS 1997. november 7., péntek Egy napra Sarkad vendége volt a román munkaügyi államtitkár „A HIBÁKBÓL IS TANULNI AKARUNK!” Két neves személyiség is ven­dége volt a héten Sarkad váro­sának. Bara Gyulát, Románia Munka és Népjóléti Miniszté­riumának államtitkárát, vala­mint Szarka Árpádot, Bihar megye Munkaügyi és Társada­lomvédelmi Főigazgatóságá­nak vezérigazgatóját tapaszta­latcsere-látogatásra invitálta a helyi székhelyű Ceres Alapít­vány. A két ide látogatót dél­előtt a sarkadi önkormányzat és annak szociális ügyekkel foglalkozó intézménye, a Csa­ládsegítő, Gondozási és Szoci­ális Központ vezetői fogadták. A vendéglátók a magyar szoci­ális ellátórendszerről és a helyi sajátosságokról tájékoztatták a román delegáció tagjait. Ezt követően Méhkerékre invitál­ták őket, ahol éppen a soron következő ülésüket tartották a Sarkad térségi településveze­tők. Mint az államtitkár el­mondta, nagyon örült ennek a terven kívüli különprog- ramnak, hiszen személyesen is meggyőződhetett róla, hogy micsoda ereje van egy alulról szerveződött érdekszövetség­nek. A délutáni, program ismét Sarkadon folytatódott, ahol a vendégek a gyakorlatban is megismerhették a sarkadi szo­ciális ellátó rendszer működé­sét. A látogatás során alkal­munk volt beszélgetni a romá­niai vendégekkel, akik el­mondták, hogy ennek az útnak az előzménye a magyar—ro­mán társminisztériumok buda­pesti találkozója volt. Ezen a találkozón — ahol szintén mindketten résztvettek — ki­domborodott, hogy Románia szeretné a magyar tapasztala­tokra felépíteni hazája munka­ügyi és társadalomvédelmi re­formjait. Nagyon tetszett ne­kik az a megoldás, ahogy a magyar kormány világbanki hitelekből megvalósította az át- és továbbképző központo­kat. Szimpatikusnak találták a magyar szociális ellátó rend­szerek kiépülését is. Bár beis­merték, hogy mindez sokkal egyszerűbbnek és könnyebb­nek tűnt a miniszteri szintű bársonyszékekből nézve, mint most, ezutána sarkadi tapasz­talatcsere után. Sarkadon az önkormányzat és a családsegí­tő rávilágított azokra a gon­dokra és problémákra is, ame­lyeket a gyakorlat szült. Bara Gyula azonban elmondta, ők a nehézségekből és a hibákból is tanulni szeretnének, mert csakis így lehet tökéletesíteni a rendszert. A Ceres Alapítvánnyal kap­csolatban az volt a konkrét vé­leményük, hogy rendkívül jó ötlet a társadalom perifériájára szorultak passzív segítése he­lyett az aktív munkára való ösztönzés. Nekik is az a véle­ményük, hogy a társadalmat nem segélyekkel kell segíteni elsősorban, hanem munkalehe­tőségekkel, jövedelmet hozó tevékenységek megszervezé­sével. A tapasztalatgyűjtés mellett számos olyan kérdésről is szót váltottak a tárgyaló felek, ami­ben a két ország, a két határmenti kistérség a későb­biek során együtt tudna mű­ködni. Ilyen a gyakornokok kölcsönös foglalkoztatása vagy az egymás országaiban való munkavállalás legalizálá­sa. Bara Gyulától megtudtuk: tegnap és tegnapelőtt nagyvá­radi és menyházai helyszínnel kétnapos magyar—román munkaügyi és társadalomvé­delmi tanácskozás zajlott, s itt szintén szó esett a sarkadi ta­pasztalatokról. —ria Harcban a felvásárlási árak javításáért (Folytatás az I. oldalról) forint vagyonnal rendelkezik pillanatnyilag a társulás. A polgármesterek ezen az ülésen szavaztak Tarhos társu­lási tagfelvételéről is. Eszerint Tarhos 1998. január 1-jétől vál­hat az Észak-Kelet Békés Me­gyei Kistérségfejlesztő Társulás (vagy egyesület, ha december­ben így döntenek a településve­zetők) tagjává. A tanácskozáson felszólalt Dudás Árpád, Zsadány polgár- mestere, aki elmondta, hogy vé­leménye szerint Magyarorszá­gon, s így a térségben is össze­omlott a takarmánykukorica pi­aca. Az alacsony felvásárlási árak miatt a mezőgazdasági ter­melőket több százmilliós kár éri, s ugyanakkor a kormányzat semmit sem tesz e stratégiailag meghatározó takarmánynövény árának rendezéséért. A jelenlegi felvásárlási árak nem biztosít­ják a termelők költségeit, így a következő évi előkészületek is veszélybe kerülnek. A jelentős kukorica túlkínálat már július­ban látható volt, ám a kormány­zat semmit sem tett az exportpi­ac kereséséért, sőt néhány éve éppen ez a kormány vezette be a takarmánykukorica export- tilalmát. Dudás Árpád arra kér­te az egybegyűlteket, csatlakoz­zanak a szomszédos, északi kis­térség Nagy Frigyes miniszter­hez címzett kéréséhez, misze­rint a kormány mielőbb tárgyal­jon e kérdésről. Tóth Imre, Sarkad polgár- mestere arra hívta fel a telepü­lésvezetők figyelmét, hogy Me­zőhegyesen más szűkített kam­pánnyal dolgozik a cukorgyár, s félő, hogy a kampányszűkítés vagy a bezárás előbb-utóbb uloléri a sarkadi gyáregységet is. Hogy világosabb képet kap­janak a helyzetről, levelet írt a gyárak osztrák tulajdonosához, a Agrána vezetőihez, kérve őket, hogy tájékoztassák szán­dékaikról Sarkad önkormány­zatát, hiszen ez a város, ez a tér­ség már nem lenne ugyanaz a cukorgyár nélkül. Az Agrana válasza szerint erre a beszélge­tésre november 13-án kerül sor. Ugyancsak a sarkadi polgár­mester vetette fel, hogy Hóm Gyula kormányfő Bukarestben többek között a Budapest—Bu­karest autópálya megépítéséről is tárgyalt. A polgármester attól tart, hogy ez az út is — mint annyi minden más — kikerüli Békés megyét, és ezzel a megye ismét elesik a fejlődés lehetősé­gétől. Reális veszélye van ugyanis annak, hogy autópálya Hajdú-Bihar vagy Csongrád megyén haladjon át. Tóth Imre arra kérte a polgármestereket, e kistérség tegye le voksát nyilvá­nosan is amellett, hogy az autó­pálya Békés megyén és a Gyu­lai határátkelőn haladjon át. Az az információ is Sarkad polgármesteréhez jutott el, hogy a Fekete-Körös román ol­dalán olyan beavatkozások tör­téntek, amelyek erősen befolyá­solhatják a magyar vízgyűjtő rendszer eddigi működését. Tóth Imre ennek kapcsán beje­lentette a tanácskozáson, hogy szakmai tárgyalást kezdemé­nyezett a két ország vízügyes szakemberei részvételével.- M. M. Felhívás Tisztelt Sarkadi Polgárok! Sarkad város és kistérsége polgármesterei az 1997. no­vember 16-ára kiírt, a NA- TO-csatlakozás kérdésében ügydöntő népszavazás kap­csán az alábbi felhívással fordulnak Békés megye pol­gármesterei és közéleti sze­mélyiségei, valamint minden választópolgár felé. A NATO-hoz való csatla­kozás történelmi kérdés, ahol az ország jövője a tét. Szent István óta először kerül abba a helyzetbe a magyar nép, hogy hovatartozását véglege­sen eldöntse. A NATO Euró­pát jelenti, azt a katonai biz­tonságot, amelyet más mó­don sem megteremteni, sem garantálni nem lehet. A NA­TO egyben jelenti az Euro- atlanti integrációhoz, az Eu­rópai Unióhoz való csatlako­zásunk katonai alapvetését. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a választópolgárokat számos hamis információ éri, amely bizonytalanságot, két­ségeket támaszt e sorsdöntő pillanatban. Ezért felhívjuk Békés megye polgármestere­it és közéleti személyiségeit, valamint minden józanul gondolkodó választópolgárt, hogy szűkebb és tágabb kör­nyezetében, a sajtóban adjon hangot az IGEN(!) döntés melletti állásfoglalásának! Mondjuk el a választópol­gároknak, hogy a NATO- tagság külső megszállás nél­kül szavatolja hazánk védel­mét, nem ró elviselhetetlen anyagi terhet a magyar nem­zetgazdaságra, sőt kevesebbe kerül, mint a hatékony véde­lem önálló, magunkra maradt megteremtése! Mondjuk el a választópol­gároknak, hogy hazánk föld­rajzi fekvése és nagysága nem teszi lehetővé a teljes körű semlegességet, csakis a NATO által nyújtott közös­ségi, megosztott teherviselé- sű védelem garantálja hazánk teljes körű biztonságát! Minden felelősen és józa­nul gondolkodó, a jövőbe tekintő választópolgár csakis egyértelmű igenlő szavazatá­val adhat unokáink számára is biztonságot Európa szívé­ben. A népszavazásig még van idő, állásfoglalásunk közzé­tételével még lehetőség van arra, hogy — bárki vélemé­nyét tiszteletben tartva* — az elbizonytalanodott magyar­ságot a Szent Istváni döntés folytatására biztassuk. Legyen a népszavazáson szavazatunk: IGÉN! Sarkad, 1997. november 4. A NATO-népszavazás körében a legutóbbi idők áldatlan politikai csatározásai következtében értetlenség és elbizonytalanodás tapasztalható a lakosság széles körében. Alulírottak ennek kapcsán az alábbi nyilatkozatot tesszük közzé: Az ország jövője a tét. A népszavazáson meggyőző többségű IGEN döntés esetén Magyarország biztosan számíthat a tagfelvételre; ellenkező esetben évtizedekre elveszíthetjük az Euro-atlanti integrációhoz fűzött reményünket. Ez a népszavazás nem ismételhető meg! Látnunk kell, hogy a NATO és az Európai Uniós tagság szorosan összefügg. Karnyújtásnyira van a lehetőség, hogy csatlakozzunk Európa szerencsésebb jóléti államai közé. A NATO-tagság azon kívül, hogy hosszú távon szavatolja hazánk védelmét, közvetett módon hozzájárul a nemzetközi terrorizmus és bűnözés visszaszorításához, valamint más kockázatok csökkentéséhez, növeli a befektetők Magyarország iránt érzett bizalmát. A NATO-tagság nem ró elviselhetetlen terhet a magyar nemzetgazdaságra, hiszen a költségek jelentős hányadát partnereink magukra vállalják, ugyanakkor a belépés garantálja hazánk teljes körű biztonságát. Alulírottak kérjük a város polgárait, hogy a november 16- ikai népszavazáson minél nagyobb számban vegyenek, vegyünk részt és támogassák, támogassuk a csatlakozást. Tóth Imre polgármester, Nagy István alpolgármester, Kiss Lajos nyugdíjas, Kovács Anita tanuló, az Ady—Bay szakközép iskola és gimnázium diáktanácsának elnöke, dr. Szabó László körzeti orvos, dr. Bagyinka Zsuzsanna körzeti orvos, dr. Halász Tibor ügyvéd, Nemes Jánosné vállalkozási aliroda-vezető, Halász Andor nyugdíjas tanár, Dobi Imre vállalkozó, Molnár Tibor igazgató, Czeglédi Károly szövetkezeti elnök, Fodor Gábor gazdajegyző, Viktor Gyula vállalkozó, dr. Vass Gyula ügyvezető, az 1. számú általános iskola tanárai: Rajniczer Lajos, Lőrinczi Etelka, Pappné Szabó Erzsébet, Csillagné Szentgyörgyi Ágnes, Fekete Sándorné, Szabóné Halász Marianna, Dézsiné Ungor Zsuzsanna, Tóth Imréné, Fazekas Lászlóné, Gajdácsáé Báthory Beáta; az Ady Endre—Bay Zoltán Gimnázium, Postaforgalmi és Informatikai Szakképző Iskola pedagógusai: Horváth László, Lukács István, Lukács Istvánná, Kolarovszki János, Kolarovszki Jánosné, Sárközi Anna, Szilágyi László, Szilágyi Lászlóné Felhívás az anyákhoz ÉS AZ APÁKHOZ Újra a fegyverek hatalmát akarják Magyarországra hozni a NATO-val! Újra kiszolgáltatottá akarják tenni fiainkat idegen parancsnokoknak! Újra a fegyverkezési hajszába kell majd a népeknek belenyomorodniuk nemzedékeken keresztül! Elvész a személyiség, a család és az ország függetlensége! A NATO bővítése, Magyarország NATO-csatlakozása ezt jelentené! Épp elég vérrel, szenvedéssel járt az, amikor katonai tömbökhöz tartozásunk miatt ki voltunk szolgáltatva katonai szuperhatalmaknak! A szabadság és a katonai semlegesség teremthet csak esélyt egy igazabb és jobb emberi jövőnek! Menjünk el szavazni! Gyermekeink érdekében mindnyájan mondjunk NEMET a NATO-ra! Dr. Pintér Lajos, a Társadalmi Koalíció az Emberközpontú Politikáért Mozgalom aktivistája, Szathmáry Sándor nyugdíjas Zökkenőt egyetlen óvodás sem érezhetett az őszi tanévkezdéskor Az 1982-ben létrehozott cigányóvodába jelenleg 62 gyermek jár FOTÓ. fazekas László (Folytatás az I. oldalról) csiszolása, lakkozása, a 2-es oviban emellett aláfalazták a mosdókat, a 6-osban külső homlokzatjavítást végeztek. Természetesen a szülők, egyes képviselők, a VG-iroda, az in­tézmények gondnoksága, az óvodai alkalmazottak, sőt a cu­korgyár is segített a munkála­tokban. A gyermeklétszámmal kap­csolatban az óvodák intézmény- vezetője elmondta, hogy Sarka­don a hat óvoda 384 gyermek számára biztosítana helyet, ám ennél már évek óta magasabb létszámmal dolgoznak. Tavaly 476-an, az idén 446-an járnak Sarkad óvodáiba. A legzsúfol­tabb a 2-es és a 3-as óvoda. A 2- esbe a 64 férőhelyre 82 beíratott gyermek jut, míg a 3-asba a 90 férőhelyre 108 kicsi jár. (Sem­miképpen nem indokolt tehát a néhányszor már felvetődött óvo­da-megszüntetés.) Az összesen 18 óvodai csoportban 136 a kis­csoportosok száma, 130 a kö- zépsősöké és 180 a nagyoké. Az intézményvezető kiemelte az 1982 óta létező cigányóvo­dát, ahová a 95 óvodás korú ci­gánygyermekből 62 jár. Az óvo­da létrehozására valamennyien nagyon büszkék, hiszen óriási eredményeket értek el ezen a te­rületen. Áz alakuláskor még há­zalniuk kellett az óvónőknek, hogy a családok írassák be gyer­mekeiket az óvodába. A szülők azonban fenntartással néztek az új intézményre, s nagyon nehe­zen töltődött meg az óvoda. Ma már ilyesmire nincs szükség, a szülők önként érdeklődnek a beiratásról, gyermekeiket tisz­tán és szívesen viszik az 5-ös óvodaként számontartott intéz­ménybe. A költségvetési gondok elle­nére a gyermekek valamennyi óvodából gazdag élményekkel térhettek haza ezen az őszön is. Ungor Margit csak futtában so­rolt néhány kiemelt programot, amelynek részesei lehettek ezen az őszön az óvisok: kukoricafő­zés az oviudvaron, családi nap paprikáskrumpli főzéssel, csó­nakázás és vízibiciklizés a helyi Éden-tavon, kirándulás más te­lepülések óvodáiba, színházlá­togatás, úszás, az érdeklődők számára folytatódott a német­nyelv és a népitáncoktatás. Minden család számára meg­nyugtató lehet az is, hogy a szü­lők alkalmi munkája vagy be­tegség esetén, a hazajáró nebu­lók számára megoldják az egész napos elhelyezést. Ungor Margit végezetül a személyi feltételekről beszélt. Mint mondta, a hat óvodában 30 szakképzett óvónő látja el az oktató-nevelő munkát. Á költ­ségvetési nehézségek miatt al­kalmaznak közhasznú munkást is, ám ez nem lehet végleges megoldás. Az óvónők egyelőre az Óvodai Nevelés Országos Programja szerint dolgoznak, ám folyamatos a felkészülés az 1999-től bevezetendő helyi programra. A központilag szer­vezett továbbképzések sajnos önköltségesek, ezért a sarkadi óvónők szívesebben választják az alulról szervezett kistérségi továbbképzéseket, ahol a térség óvodáinak óvónőivel cserélhe­tik ki tapasztalataikat. Magyar Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents