Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-07 / 260. szám

älMLJP­MEGYEI KÖRKÉP 1997. november 7., péntek © A íettdntefelt kedvezményes eiöfizétéai dijait betíotdi kézbesítés esetére étvenyeaek Szemétyes adatat! csak arra bas/natjok. boßy aföfizetéses megrendelését tetfßsitsbk akcióinkra. kiadsényamkra fjgyeimét felbiyjuk. klewenak ea címérték lettias/néiaséf addig «I időpontig tekintjük folyamatosnak, amíg Ón le veiben nem ken adatainak fötfóaét nyifvaotar tusunkból Megkérdeztük olvasóinkat Mi jut eszébe november 7-éről? Ifj. Juhos János, 19 éves, békési fényképésztanuló: — Igazából nem nagyon em­lékszem rá, általános iskolában keveset, gimnáziumban egyálta­lán nem foglakoztunk vele, ugyanis nem volt tananyag a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom. Azt hiszem, hogy az én korosztályomat nem nagyon ér­dekli ennek a kérdésnek a jelen­tősége. Halványan képem van a moszkvai katonai parádékról. Arra viszont határozottan emlék­szem, hogy november hetedikén nem kellett iskolába mennünk. Szántó László, 26 éves, békési áramdíj-beszedő: — Valamikor ünnep volt, ünnepeltünk az iskolában és a munkahelyen. Ilyenkor a cé­gek jó vacsorákat rendeztek, s olykor egy kis pénzjutalmat is kaptunk. Más világ volt... Nem hiányzik, van helyette más fizetett ünnepünk. Szerin­tem erről a napról mindenki­nek más-más a véleménye, ezt mindenkinek magának kell megítélnie, hogy hiányzik-e neki, vagy sem november he­tediké. Farkas István, 29 éves, békési hentes: — Nagy szocialista ünnep volt november hetediké, annak idején úttörőként kiöltözve kötelező volt elmenni a koszorúzásokra, iskolai ünnepélyekre. Mindezek ellenére örültünk annak, hogy nem volt azon a napon tanítás. De más em­lékeim is vannak: ’89—91 között voltam katona, pontosan akkor, amikor a munkásőrséget leszerel­ték, s ’90. november hetedikén készültségben voltunk, s mintha feszültebb lett volna akkor a han­gulat, senkit sem engedtek haza. Tóth Attila 55 éves, békési szak­gyógyszerész: — Az elmúlt rendszerben fizetett, piros betűs ünnep volt, a párttitkároknak pénzju­talommal. Utólag értékelve vi­szont a világ becsapásának tartom az októberi forra­dalmat, az embereknek ígért dolgok jó része nem teljesült. Bebizonyosodott, hogy a mo­nolit állam életképtelen, s sze­rintem ez a nap negatív jelen­tőségű. —sz— FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS Kitüntették dr. Micheller Magdolna tanárnőt Szabadság és jólét, egyenlő demokrácia? A Körösi Csorna Sándor Főis­kola tanára, tudományos szak- referense dr. Micheller Magdol­na. Évek óta oktat Békéscsabán, nemrégiben azonban korábbi munkásságáért Szegeden kapott a Hazáért Érdemkeresztet Bűn- hődés bűntelenül című könyvé­ért (szerzőtársa Fejér Dénes, a kiadó a Magyar Politikai Fog­lyok Szövetsége). Kettőszáz- hatvan olyan ember életét kutat­ták, akik valamilyen szerepet játszottak 1956-ban, közülük ketten hosszú időn át békéscsa­bainak mondhatták magukat: Fekete Pál és dr. Futó István. A tanárnőt tudományos tevékeny­ségéről, kutatásairól, publikáci­óiról faggattuk, — Már a rendszerváltás idő­szakában izgatott, hogyan élték meg az emberek a történe­lemnek ezt a közeli időszakát. Az emberek általában nem for­radalmat, rendszerváltást akar­nak csinálni, nem bűnhődni, ha­nem élni akarnak, lehetőleg boldogan. Hogyan lehet számon kérni, nyomon követni, hogy mi történik velük, ha az életüket megkavarja a történe­lem, fellendíti őket vagy éppen sárba tiporja?! — Hogyan kezdtek a nagy kérdés, a kötet feldolgozásához, miként szervezték meg a kutató­munkát? — 1993-ban felkértek arra a Csongrád megyei POFOSZ-tól, hogy keressük meg a korábbi politikai üldözötteket, mintegy 400 embert. Dolgozzuk fel az életútjukat, visszaemlékezései­ket, dokumentumaikat, s szer­vezzük kötetté. Tagja vagyok a Szegedi Akadémiai Bizottság­nak, amelynek egyik munkabi­zottsága a történelem és a sze­mélyiség viszonyát kutatja. Az ő segítségükkel és szegedi, bé­késcsabai tanárokkal, tanítvá­nyokkal kerestük fel kérdező­biztosként a jelölteket. Kitöltöt­tek egy kérdőívet és hozzájáru­lásukat adták a publikációhoz. A feleségek közül sokan féltek, intet­ték a párju­kat: „papa, ne mondj semmit, ed­dig is ráfi­zettél az őszintesé­gedre.” Ké­szítettünk mélyinterjú­kat ezekkel az emberek­kel, történeti dokumentu­mok szület­tek valós személyek­kel, címek­kel, nehéz sorsok soka­ságával. A rendelkezé­sünkre álló névsor Csongrád megyeieké volt, de kiderült hogy közülük sokan más vidé­kekhez kötődtek, mint például a Békéscsabán oroszt tanító Fe­kete Pál. Négy kemény év alatt jött össze a kötet mintegy 20 ta­nár és 50 tanítvány közreműkö­désével. Fejér Dénes az idén Göncz Árpádtól kapott aranyplakettet, amilyet azok az újságírók, kutatók kaptak, akik 1956 szellemében dolgoztak, próbálták az akkori valóságot megőrizni a történelemnek. — 1956 őriz-e az Ön számá­ra emlékeket? — Méghozzá családiakat, a bátyám ott volt az események­nél Budapesten egyetemista­ként, hallgatta Nagy Imrét. Én 11 éves voltam, Mindenszentek napja volt, a bátyám so­kat késve bár, de egészsége­sen hazaér­kezett Dom­bóvárra, ahol éltünk. Nehéz volt történelem- tanárként is besorolni azt a korszakot. A minősítés attól függött, kinek a véle­ményét tük- röztettük, milyen pár­tét, eszmei­ségét, mi volt a hiva­talos állás­pont. A tör­ténelem nem abból áll össze, hogy ez a kommunisták, a pa­rasztok, a papok véleménye, ha­nem a vélemények összessége. Jelenlegi tudásom szerint azt tu­dom tanítani, ha megkérdezik, miért mentek az egyetemisták az utcára? Mert egy emberibb, emberarcú világot akartak. Mi­lyen társadalom az, amelyik nem emberarcú? Jól él-e, sza­badnak érzi-e magát? Ezt akarja az egyetemi tanár és a falun élő asszony egyaránt. Az anyag­gyűjtés során jött egy szentesi paraszt bácsi, kidolgozott ke­mény kézzel, levett kalappal, hogy elmesélje az életét. Örült, hogy még ő mondhatta el a tör­ténetét. — Sokat beszélünk 56-ról, vajon letisztult már az igazság? — Mindenki Csak egy szele­tét érzékelte, részigazságokat ismert. Mindaddig, amíg ez még jelenkor, a szereplők él­nek, a kettéosztott barikád má­sik oldalán állók mesélnek, tel­jes letisztulásról nem szólha­tunk. Később egy párt volt és tagjainak többsége jót akart, le­het, hogy naivul, de ilyen volt a hatalom jellege. Napjaink kér­dése: vagy szabadság van, vagy jólét? A szegedi Bibó István ír­ja, az a polgár, aki nem fél. A tanítványaimnak úgy magyará­zom, vagy annyi pénzük le­gyen, hogy abból jól és szaba­don éljenek, vagy annyi tudá­suk, hogy azt pénzre tudják vál­tani és így éljenek jól. Ez utób­bit kellene elérnie a társadalom­nak, az értelmiségnek. „E könyv anyaga 260 politi­kai indokból büntetett, meghur­colt magyar állampolgár szemé­lyi meghatározója, adatai, kö­rülményei, emlékei, gondolatai. Adatok, információk, amelyek mögött életek szenvedése, meg­aláztatása, kínja húzódik meg... Mégis írunk, mégis beszélünk, emlékezünk róluk. Azért, hogy lassítsuk a felejtést.” így ír a Bűnhődés bűntelenül szerkesz­tője, Fejér Dénes a kötet beve­zetőjében. Bővítése még lehet- séges-e könyvnek... Bede Zsóka Dr. Micheller Magdolna, aki tanít­ványaival a családok történelmét is kutatja FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Bergendy-est, másképpen Gyulára látogat november 14- én a Bergendy szalonzenekar. A szervezők, a BZORG stúdió, Bagyinszki Zoltán és Lengyel Géza nem csak koncertet ter­veznek, rendezvényükkel új műfajt szeretnének teremteni a megyében és a kezdeményezést tovább folytatni. A program 17.30 órakor kezdődik az Erkel Ferenc Általános Művelődési Központban sajtótájékoztató­val, közönségtalálkozóval, ki­állítással és rockbörzével, ahol lemezeket, kazettákat lehet cse­rélni. Az érdeklődőket termék­bemutatókkal és díjmentes étel­italkóstolóval várják. A három­szor 45 perces koncert 19 óra­kor kezdődik, az utolsó 45 percben tánc lesz. Mint Bagyinszki Zoltán lapunknak elmondta, maguk is kíváncsian várják, a megye nosztalgiaze­nét kedvelő közönsége partner lesz-e kezdeményezésükben. Nem olcsó a rendezvény, de minőséget szeretnének nyújtani a 30—50 éves korosztálynak. A vendéglátással kiegészülő esthez még keresnek támogató­kat. Sz. M. A nyitott könyvtári hetek prog­ramjaként gyönyörködhettünk a közelmúltban a mezőkovács­házi zeneiskola szintetizátor csoportja előadásában, amelyet popritmusban a „Gyere el hoz­zám!” saját szerzeményű és ki­adású I. kottafüzet alapján mu­tattak be a tanulók. A kiadványt Kulcsár Sándor, a zeneiskola tanára állította össze 10 megze­nésített gyermekvers, illetve a saját dalai válogatásával. A kot­tafüzet a közelmúltban jelent meg a székesfehérvári Gorsium Bt. kiadásában, amelyet Fehér József országos szintetizátor szakértő lektorált és megvásá­rolható a zeneboltokban. A füzet segítséget jelent az énektanároknak, zenekedvelők­nek a különböző rendezvények (tavaszi, őszi dalok, anyá knapi vers...) műsorszámainak színesíté­séhez, amely a szóló énekek mel­lett előadható szintetizátoron, zon­gorán és gitáron. Az első kötetben saját ötlet alapján ma élő költők, így Váncsa Zoltán, Bodor Miklós, Zsadányi Lajos és Hetényi György versei, valamint Kulcsár Sándor saját szövegei szólalnak meg dallamokban. Tervük továb­bi kottafüzetek, zenei összeállítá­sok készítése és kiadása. H. M. Gyermekversek popritmusban

Next

/
Thumbnails
Contents