Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-25 / 275. szám
1997. november 25., kedd LEVELEKBŐL c $,l — Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk, tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Anyag vagy karma? Lapjuk ,,Vízöntőkor” című rovatában olvastam Szabó József hitverseinek egyik gondolatszikráját, mely így szólt: „Tulajdonom nem az anyag, hanem egy adag Karma.” Ugyanerről írnék, más nézőpontból. Arról elmélkedni, hogy tulajdonom-e az anyag, s hogy magam is anyag vagyok-e vagy karma, teljesen értelmetlen. Ha anyag vagyok is, mi ebben a rossz? Miféle jogom van „lenézni” az anyagot, s elébe helyeznem a karmát? Nagyszerű dolog az anyag, rengeteg lehetőséget és szépséget rejt magában, és ami engem illet, abban az anyagban akarok élni, amelyet érzékleteim mégiscsak a magam gazdag és ismételhetetlen személyiségének mutatnak, éppen anya- giságom miatt. Az az anyag, amely Beethoven vagy Csajkovszkij zenéjében, a nagy emberi találmányokban, a létünket megkönnyítő technikában fejeződik ki, olyan nagy dolog, hogy nem cserélném el az örökkévalóságért, a másvilágért és semmiféle karmáért. A legmagasabb szervezettségű anyag, az agyam — már ma is — a való anyagi külvilág miriádnyi igazságait tükrözi vissza helyesen, s leplezi le az önmagunk emberi lényének égivé nagyított fantáziaképét, meg a „megelőző életeink" -t ol szóló, ámde semmivel sem igazolható képzelgéseinket. Agyam anyagával és általa ismerem meg mind mélyebben és pontosabban a valóságot, a természetet, a társadalmat, a gondolkodást. A világban minden anyagi törvények szerint megy végbe, melyek magának az anyagnak és az anyag fejlődésének a sajátja. Az emberi evolúció sem más, mint az anyag fejlődése, melynek egyik talán legszebb állomása az emberi tudat, az elvont gondolkodás, a mondott és írott beszéd képességének a kialakulása, a második jelző- rendszer kifejlődése, amely képesség kizárólag az ember sajátja. Ez a szervezettség legmagasabb fokán lévő anyag az agykéreg, az értelmi működések székhelye. A tudat képessége nélkül csak és kizárólag az érzékszerveink (látás, hallás, szaglás, ízlelés stb.) által közvetített ingerek jelentenék számunkra is a külvilágot, miképpen ez jellemző az állatvilágra (ők csak az első jelzőrendszer képességével rendelkeznek). Mily szánalmas és sivár lenne az életünk anyagtudat nélkül. A sokszínű és ezerarcú, tüneményes tündérvilágból, amit természetnek nevezünk, csupán annyit értenénk meg, mint amennyit abból az állatok képesek érzékelni és „megérteni”. Ha százszor születnék is, százszor választanám testem, tudatom és lelkem hajlékául az anyagot. Igen, a lelkem hajlékául (is), mivel a lélek sem egyéb, mint az idegrendszerem, a tudatom, amely testemtől el nem választható. A testtől független lélek továbbélésének feltételezése nem egyéb, mint a megbotlott tudat terméke, amit képzelgésnek, fantáziának nevezünk. Az anyag, amely létezésem lakhelye, egyben szellemiségem és jellemem alakítója, formálója is. Az erkölcsi értékek iránti fogékonyság főszereplője”. Ugyanis egy dolog van — mindenek felett —, ami csodálattal tölt el valahányszor gondolkodom rajta; az erkölcsi törvény bennem. E törvény léte tény. Egész élelemben azt a legfőbb erkölcsi törvény létezését érzem a legfontosabbnak, függetlenül attól, hogy elmondtam-e vagy sem három miatyánkot vagy üdvözlégyet. Mi hát az anyag? Dr. Nagy László, Orosháza Születésnap A közelmúltban ünnepelte 85. születésnapját dr. Habsburg Ottó, az utolsó magyar király elsőszülöttje. Mint az ezt megelőző főúri esküvőt, ezt is fényes külsőségek között tartották meg. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen most a történelmi arisztokrácia előtti hasraesés idejét éljük. Én úgy vagyok ezzel, hogy csinálják, ahogy főúri kedvük és pénztárcájuk megengedi. De hogy mit szól ehhez a több millió létminimumon élő kisember, az egy másik történet. A születésnap előtt a főherceg úr nyilatkozott a Kossuth Rádiónak, amelyben azt állította, hogy ő már a húszas években kezdeményezte egy Duna menti konföderáció létrehozását Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia részvételével, gondolom, Habsburg-vezetéssel. Ugye, ezt már akkor sem gondolta komolyan, doktor úr? Ez az utópia a credo quia absurdum kategóriájába tartozott. Ennek a tervnek, ha tényleg volt ilyen, politikai és katonai akadályai voltak. A politikaiakról annyit, hogy két, a háborúban győztes és két vesztes állam szövetségéről lett volna szó. Gondolja, hogy a Kisantant két tagja szövetkezett volna az irredenta akkori Magyarországgal? Ellene voltak a szövetségesek is. Hogy mit szólt Horthy kormányzó a Habsburg-vezetéshez, arra 1921. október 23-án adott választ, amikor Gömbös Gyulával a budaörsi csatában szétverette a legitimistákat. Ezzel el is szállt az utolsó remény. A háborúban vesztes két országot szankciók sújtották, katonai, hadiipari kvótákat szabtak meg, és ezek betartását folyamatosan ellenőrizték is. A győri programot 1938. március 5-én hirdette meg Darányi, de ekkor már Hitler naßyon erős volt, övé volt az akkori világ legerősebb hadserege. És 1939-ben meg is indult. Legázolta fél Európát. A blitzkriegnek senki sem tudott ellenállni. Egyedül a Szovjetunió tudta megtorpantam olyan áron, hogy néhány hét alatt szétverték a közel kétmilliós nyugati szovjet hadsereget is. Hadd tegyem hozzá, hogy igazából senki sem akarta Hitlert megállítani. Megkockáztatom: még a Szovjetunió sem. Lásd Lengyelország felosztása Németország és a Szovjetunió között. Úgy gondolom, ennyi érv elegendő annak cáfolatára, hogy a főherceg úr által elképzelt államszövetség meg tudta volna állítani Hitlert. Javaslom, maradjunk meg a történelmi valóság talaján. Metlicsák István, Békéscsaba Varga János verse: Mese az életről (Barátom, D. /. emlékére!) Annyira félt a haláltól, hogy megölte magát. Itt hagyott ISTENT, gyermeket, s hazát, most viaszfehéren mint önmaga szobra ring egy acélhurkon jobbra-balra-jobbra, keze semmit markol ahogy sután — rémülve sorsától — kap a hurok után. ,Jaj még ne! még nem akarok halni, csak halni félek” és tékozló kezéből kihullott a lélek, a saját lelke, és hiába kereste nem találta sehol. — soha — semmit — sehol — — valaki — valamit — valahol — Most buta csönd ül a hurkon, nem érti az embert aki reggel még felkelt, vizet adott, cipőjével harmatban lépdelt és képzelt holnapot. Aztán valami szétesett, talán az ÉN, s mint szárnyaszegett sólyom indult kamrába, hogy hurkot fonjon, — de előbb mindent bezárt. Egy dobozba napsugárt, s egy lábnyomot a holdon, lezárt egy vízcsapot, hogy többé az se folyjon. A gerendába beütött egy szeget, s a lehullott meszet felseperte szépen, de ekkor már az égen véres fellegek szálltak éppen a kamra felett. Felállt egy székre, hogy jobban lásson, hogy mindent amit csak lehet és a véres fellegek felett ott volt egy ember mint önmaga szobra ki ring a hurkon -jobbra-balra-jobbra, A szemébe nézett épp kihunyt a világ. Kézenfogta amazt és elengedte magát! Mert vannak egyértelmű Ha életbiztosítás, akkor ÁB. „Gyermekünknek nem csak a szeretetünkre, hanem anyagi biztonságra is szüksége lesz az önálló életkezdéshez. ” Ha gondol gyermekei jövőjére, biztosítást köt. Mert a gondoskodás nemcsak az érzelmi, hanem az anyagi biztonsággal lehet csak teljes. Ebben segít Önnek az AB „Szemünk Fénye“ életbiztosítása, amellyel megteremtheti gyermeke továbbtanulásának és önálló életkezdésének feltételeit. Az AB üzletkötőjére bizton számíthat: egyéni igényeinek és lehetőségeinek megfelelő, színvonalas biztosításibefektetési megoldást kínál, hogy gyermekei jövője felől is nyugodt legyen. Befektetés a biztonságba.
