Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-21 / 272. szám
II Sarkad vároS 1997. november 21., péntek Januártól ismét új tulajdonos a békési cukorgyárak élén Jövőre még lesz kampány Sarkadon Mint ahogy a Mezőhegyesi, úgy a Sarkadi Cukorgyár esetleges bezárásáról is számos mendemonda kering már hónapok óta e két városban. Elsősorban ezért sürgette Sarkad önkormányzata a mielőbbi találkozást a gyárak többségi tulajdonosával, az osztrák Agrana céggel. A sarkadi önkormányzat vezetői által áhított találkozóra végül a múlt héten csütörtökön este került sor a sarkadi városházán. A vendéglátók részéről természetesek voltak a kérdések: Általában mi-a helyzet ma a cukoriparban? A tulajdonosok milyen sorsot szánnak a két Békés megyei gyárnak? Á válaszokat Walter Grausamtól, az Agrana Rt. elnökségi tagjától kapták: — Már számtalanszor nyilatkoztam a médiáknak, ám az újságokból valahogy sohasem ismertem a saját mondataimra, ezért is tartom fontosnak, hogy közvetlenül adjak tájékoztatást a cégem nevében a két Békés megyei gyárnak. Nos, a magyar cukorpiacon az utóbbi kampányévben 15 százalékkal kevesebb cukrot értékesítettünk, mint amennyit a gyárak megtermeltek. Bezáródtak előttünk a hagyományos exportpiacok is Horvátországban, Szlovéniában, Romániában. Manapság nagyon nehéz vagy lehetetlen cukrot exportálni Magyarországról. Ezt még csak tetézi, hogy csökkent a cukor világpiaci ára. Ilyen előzményekkel kezdődött az idei kampány. Jövőre a belföldi fogyasztást 380 ezer tonnára becsüljük, míg a jelen kampányban olyan 460-480 ezer tonna cukor előállítása várható. Következésképp további 100 ezer tonna cukorfelesleggel számolhatunk. A kereskedelmi egységek között folyó árverseny miatt alacsonyak a cukorárak, ugyanakkor magasak az előállítási költségek. Az olló egyre nyílik. A Magyar Cukor Rt.-nek — amibe a két békési gyár is tartozik — milli- árdon felüli veszteségre kell számolnia. Ez számunkra katasztrófa, így valószínűleg érthető, hogy mindent megteszünk a gyáraink ésszerű működtetéséért. Ebbe a folyamatba tartozik, hogy intenzíven foglalkoztunk a Kábái Cukor Rt. ajánlatával, miszerint 1998-tól megvásárolnák a két Békés megyei gyárat. A kábái gyár angol és francia tulajdonosaival még nem írtuk alá a szerződést, de a szándék részünkről és részükről is komoly. Walter Grausam válaszaiból további kérdések indukálódtak a Sarkad városát képviselő oldalon. Tóth Imre sarkadi polgármester azt kérdezte az Agrana képviselőjétől, hogy Walter Grausam szerint az Agrana eladná-e Sarkadnak a cukorgyárat, ha a város kifizetné ugyanazt a vételi árat, amit a kabaiak ígértek. (Információink szerint a két békési gyárat 2,8 milliárd forintért adják át Kábának.) Grausam minderre diplomatikusan azt válaszolta, van már vevőjük, akivel megszületett megállapodás, ezért ez a kérdés fel sem merülhet. Minthogy a tárgyaláson jelen volt a leendő új tulajdonosok képviselétében Bonnay László, a Kábái Cukorgyár Rt. elnökügyvezető igazgatója, így a következő kérdést, miszerint — Kábának mi a célja a sarkadi gyárral?.— hozzá intézte Sarkad polgármestere. Bonnay László elmondta, hogy rövid távon cukorgyárként kívánják működtetni, ám a cukorpiacon való versenyképességük megerősítése érdekében középtávon szeretnék megszüntetni a cukortermelést a gyárban. Tóth Imre ekkor arra volt kíváncsi, hány évet jelent a rövid és középtáv. A kábái igazgató szerint ezt nem lehet pontosan meghatározni, mert az ütemezés több tényezőtől is függ. Mindenesetre szeretnének elegendő időt hagyni arra, hogy a sarkadi gyár munkatársaival, vezetőivel közösen állapodjanak meg e kérdésben, hiszen szeretnék a lehető legemberibb módon és legfájdalommentesebben megoldani ezt a kérdést. Nagy István sarkadi alpolgármester arról érdeklődött, vajon mi lesz a gyár további sorsa a szóban forgó „középtáv”, vagyis a gyárkapuk bezárása után. Bonnay László megnyugtató választ próbált adni a feszülten figyelő sarkadiaknak: — Szeretnénk a gyárban dolgozó munkatársakkal és vezetőikkel közösen eldönteni, milyen más tevékenységet tudnánk a későbbiekben Sarkadra telepíteni. (Ez vonatkozik a mezőhegyesi gyárra is!) Két igazgatóhelyettesem máris megbízást kapott, hogy a két békési gyárral szoros kapcsolatot tartson, és koordináló munkát végezzen. Sarkadon Hubai Gyula, a kábái gyár műszaki igazgatóhelyettese, Mezőhegyesen pedig dr. Juhász Lajos, a mezőgazdasági helyettes végzi ezt a tevékenységet. A ’ témához hozzászólt Christian Laur, a kábái gyár tulajdonosi körét képviselő Keleti Cukor igazgatósági tagja is. Elmondta, hogy cégük a világ élvonalába tartozó angol és francia érdekeltségekből tevődik össze, így biztosan segíteni tudnak abban, hogy mind Sarkadon, mind Mezőhegyesen hosz- szú távon megtalálják a lehető legjobb megoldást a további működtetésre. A sarkadiak — bár mint Tóth Imre megjegyezte, nem volt kellemes tudomásul venniük a tényeket — felajánlották, hogy amennyiben az új profil telepítéséhez majdan szükség lesz különböző adatokra, felmérésekre, Kaba számíthat a város segítségére. Ugyanakkor kérték, az Agrana és az új tulajdonosok a későbbiek során is adjanak meg minden tájékoztatást a sarkadi önkormányzatnak. Mint Molnár Tibortól, a sarkadi gyár igazgatójától megtudtuk, a vendégek a találkozó másnapján részt vettek a cukorgyár vezetőségi ülésén, ahol megnyugtatták a munkatársakat: jövőre még biztos lesz kampány Sarkadon, s utána sem hagyják sorsára a gyárat. Magyar Mária Mi lesz a gyárral?... — aggódnak a dolgozók ARCHÍV FOTÓ Közmeghallgatás gyér érdeklődés mellett __________ Miért mondott le az igazgató? Pa nasz, dicséret egyaránt volt Házhoz megy a Télapó Ha látni szeretnéd a Télapó bácsit, szólj anyunak vagy apunak! Kérd meg arra őket, hogy a 375-300-as telefonszámon hívják fel a Bartók Béla Művelődési Központot, és december 4. és 6. között hívják meg hozzátok is a Télapót. Jó— Nagyszalontán vezetőink Városunk önkormányzatának képviselői csütörtökön Nagyszalontára utaztak, ahol a polgármesteri hivatalban a romániai város testületi ülésén vettek részt. Városatyáink most viszonozták azt a korábban tett látogatását, amikor egy sarkadi testületi ülést tekintettek meg a nagyszalontai képviselők. A kint tapasztaltakról — előreláthatóan — következő lapszámunkban számolunk be részletesen. (mj) Elmaradt ülés A Sarkadi Cigány Kisebbségi Önkormányzat szerda délelőttre meghirdetett ülése határozatképtelenség miatt 4 elmaradt. A kisebbség elöljárói ezen a napon a helyi Családsegítő, Gondozási és Szociális Központ tevékenységéről hallgattak vol- j na meg tájékoztatást. Mivel az öt képviselő közül csak ketten jelentek meg az ülésen, úgy döntöttek, november 25-én délelőtt megismétlik a tárgyalást. (m) (Folytatás az I. oldalról) A megjelenteket Tóth Imre polgármester köszöntötte, s egyúttal utalt lapunk legutóbbi számában megjelent Tájékoztató Sarkad Város Ónkormányzatának 1997-ben végzett munkájáról című oldalakra, melyeken a városvezető — a hagyományokhoz híven — összefoglalta a településen ebben az évben történteket. Mindezt szóban kiegészítve elmondta: „1997-ben a testület munkája folyamatos volt, nem kellett elhalasztani egyetlen egy testületi ülést sem, sőt, négy-öt alkalommal rendkívüli tanácskozást tartottunk.” A képviselő-testület munkáját segítő bizottságok, pontosabban bizottsági tagok munkája tekintetében már nem tudott tökéletes munkafegyelemről beszámolni a polgármester, hiszen az év folyamán többször előfordult az, hogy határozat- képtelen volt egy-egy bizottsági ülés. A városvezető kiemelte beszámolójából: tizenkilenc megnyert pályázattal 70—80 millió forintot tudhatott magáénak idén pluszban Sarkad. Ezzel városunk a hetvenöt megyei település tekintetében a pályázatokon nyert pénzösszegek ranglistáján az első harmadban van. A bezárás előtt álló cukorgyárról sajnálattal szólt a polgármester. Szerinte a magyar kormányt politikai felelősség terheli amiatt, hogy az ott dolgozókra nem gondolva, továbbfoglalkoztatási kötelezettség nélkül adta el az ÁPV Rt. a gyárat. A cukorgyár sorsáért emelt hangot Bálint János nyugdíjas is, aki hozzászólásában elmondta: tűrhetetlen, amit a kormány művel, Sarkad megmaradt egyetlen gyárát is eladták, bezárják. Kérte a képviselőket, kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a gyár megmaradhasson. Bálint János másik észrevétele a szerinte nem üzemelő sertéspiac volt. Varga Zoltán, a Városgazdálkodási Iroda vezetőjének válaszából kiderült, a sertéspiac ’95 óta ismét üzemel, csak nem nagyon látogatott az állattartók részéről. Az iroda ugyan különböző kedvezményekkel — nincs helypénz és mázsálási díj — próbálja csalogatni mind az eladókat, mind pedig a vásárlókat, nem sok sikerrel. Az egyik nyugdíjas panaszos — aki kérte, hogy nevét a sajtó ne közölje — az útalapokat hozta szóba, ami a legutóbbi üléseken a képviselők körében is vitát kavart. A Kálvin utcai lakos saját utcája példáját mondta el: négy évvel ezelőtt 10 ezer forintot fizettek be az útalapba, ami most egy jobb kacsaúsztatónak felel meg a benne lévő kátyúk miatt. Pénzük nincs a lefedésére, az önkormányzattól is csak rendre ígéretet kaptak. A panaszos a közmeghallgatáson megnyugtató választ kapott Varga Zoltántól, aki elmondta, 700 ezer forint áll rendelkezésükre az ilyen és hasonló munkákra. Ám a kátyújavítás nem lehet végleges megoldás, ha továbbra is lefedés nélkül marad az útalap, a későbbiekben hasonló problémákkal kell számolniuk a lakóknak. Tóth Imre lakos a „bedöglött” Gyepes-csatorna nem éppen szép látványát hozta szóba. Akar-e ez ügyben tenni az önkormányzat valamit? — kérdezte. A polgármester elmondta: az elmúlt időszakban jó néhány alkalommal átöblítették a csatornát, ami egyébként az állam tulajdona, így tulajdonképpen az önkormányzat felhatalmazás nélkül hozzá sem nyúlhat: S mivel határmenti csatornáról van szó, bizonyos nemzetközi vízjogi egyezmények is szabályozzák működését. Közismert, hogy a csatorna vízbetáplálása a romániai oldalról érkezett addig, míg odaát nem zárták el. Azóta többször kapott ígéretet a város arra, hogy a romániai felek megnyitják a csatornát — víz azóta sem jön. Jó hír viszont, hogy az illetékes minisztériummal közösen a PHARE- alapból pályázat útján sikerült pénzt nyerni — többek között — a csatorna rendbetételére is. Remélhetőleg ezek a munkálatok 1998-ban elkezdődnek. Mocsár József (Folytatás az I. oldalról) Néhány középiskolai pedagógus állítása szerint az igazgató azt követően mondott le, hogy az elmúlt hét szerdáján behívatták őt az önkormányzathoz. Horváth László azonban nem kívánt semmit sem hozzáfűzni a történtekhez. Ekkor Tóth Imre polgármesterhez fordultunk, igaz-e a pedagógusok állítása. A következőket mondta: — Nekünk nem mindegy, hogy az a középiskola, amelybe az éves költségvetési terven felül még az idén újabb 20 millió forintot fektetünk, hogyan fejlődik. A középiskola működésével kapcsolatban egy (képviselőkből és az oktatási ágazattal foglalkozó szakemberekből álló) munka- csoport olyan észrevételeket tett, amely figyelmeztető volt az ön- kormányzat számára. Ezzel kapcsolatban hívattuk be az elmúlt hét szerdáján Horváth László igazgató urat. Ott elmondtuk az aggályainkat, és azt, hogy a munkacsoport meglátása szerint az iskola vezetője nem azonosult az új kihívásokkal. Horváth László ekkor ott helyben megírta a felmondását, melyet nem kívánt indokolni. —ria A sarkadi városházán találkoztak a cukorgyár ügyében illetékesek FOTÓ: fazekas LÁSZLÓ A fáradt kukoricatörő FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ
