Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-19 / 270. szám
1997. november 19., szerda OLVASÓI LEVELEK I HIRDETÉS Útkereső megoldások Kegyetlen, könyörtelen, létbizonytalan világban élünk. Mára már jó néhány önkormányzat is a csőd szélére került. Óriási gondot jelent az intézmények fenntartása. Bizony arra is volt már egyszeregyszer példa, hogy a munkabéreket sem tudta egyik-másik önkormányzat kifizetni. Mit lehetne tenni? — hangzik el a kérdés naponta az aggódó tenni akaró emberek körében. A szólásszabadság által biztosított jogaimmal élve kifejtsem azt, hogy én hogyan képzelem el az önkormányzatok, települések felfejlesztését. ,,Lerágott csontként” hat az, hogy a nyugati országok az adófizető polgárok pénzéből, a befolyt adókból gazdagodtak meg. Nem kell elmenni nyugatra. Dunántúlon is vannak szép számmal, jól működő, legális vállalatok. Ahol vannak gazdaságos vállalkozások, adva van a tömeges munkalehetőség, ott több adó folyik be az önkormányzatokhoz, ahol eleve jobb lehetőségek vannak a településfejlesztéshez. A befolyt adók felhasználásával szép eredményeket lehet elérni. Persze ehhez az is szükséges, hogy a polgárok felvilágosultak legyenek, legyenek tisztában azzal, hogy az adózás értünk van, a hasznunkat, kényelmünket, boldogulásunkat szolgálja. Ha minden polgár a törvény, jog, alkotmány betűje és szelleme szerint korrekt módon adózna, akkor bizonyára jó néhány lépéssel előbbre jutnának a lerobbant önkormányzatok, települések. Endrédi Károly, Kötegyán Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Kitekintettünk egy kicsit a nagyvilágba A dévaványai Borostyánkért Szociális Otthon egy kisebb csoportja kirándulást tett a szomszédos Horvátországba és Szlovéniába. Október 13-án, hétfőn hajnal 4 órakor indult el a kis csapat a szociális otthon mikrobuszával az előttünk még ismeretlen városok és tájaik felé. Ausztrián keresztül érkeztünk meg Horvátország területére, az egyre magasabban emelkedő hegyek alatt kiépített alagukaton át haladva vezetett utunk az ország belseje felé. Posztojna kisvároshoz érve szállást kerestünk magunknak egy magánháznál, ahol szoba volt kiadó turisták részére. Elhelyezkedés után a hosszú út fáradalma hamarosan álomba ringatott bennünket. Október 14., kedd: Posztojna világnevezetességét, a 9 km hosszú ,cseppkőbarlangot kerestük fel. A víz sokezer éves munkája eredményeként hatalmas üregek, teraszok, cseppkőképződmények különös alakzataiban gyönyörködhettünk. Délután a prodjami vár és erődítmény megtekintése volt a programunk, ezt követően átmentünk Szlovéniába, ott az Adriai-tenger partján lévő Pulában szálltunk meg. Október 15., szerda: Hűvös van, fürdésre már nem alkalmas az idő, hideg a tenger vize, kirándulni mentünk. Utunk most ennek az országnak azon a részén halad, ahol még nem régen dörögtek az ágyúk, a lerombolt házak maradványai jelzik a történteket. De látni már itt-ott, hogy kezdik újjáépíteni otthonaikat az emberek. Közben megérkeztünk úticélunk színhelyére, a Nacionálni Park Plitvicka Jezerához, a gyönyörűséges tavak s vízesések vidékére. E tavak látnivalói több napot vennének igénybe, közülük egy rövid séta után egy csodaszép vízesést néztünk meg. Október 16., csütörtök: Délelőtt városnézés Pulában, a sok látnivaló közül a leglényegesebb a 2000 évvel ezelőtt épült hatalmas méretű aréna volt. Csodálatos ez a lenyűgöző építészeti remekmű, ezt a hatalmas arénát építésének idején színházszerűen használták az emberek szórakozásának helyéül, épp úgy, mint a bika- és oroszlánviadalok színteréül. A délutáni órákban ismét átmentünk Horvátországból Szlovéniába, itt csodálatos hegyvidéket jártunk be. A hegyekből lejőve Bovec kisvárosban ismételten egy magánháznál kerestünk szállást éjszakára. Október 17., péntek: Indulás hazafelé egy kis kitérővel, a határ közelében Olaszországban lévő Tarvízióba mentünk a piacszerű áruházat megnézni. Innen Ausztrián át annak szépséges városait és tájait látva léptünk ismét magyar földre és az éjfél utáni órákban érkeztünk haza Dévaványára. Ez a kirándulás elsősorban az utazáson részt vett szociális otthoni gondozottak érdekében szerveződött, hogy egy kicsit kitekinthessenek a nagyvilágba. Az ők szűkebb mozgásterükön kívül megismerhessenek más népeket és más tájakat is. Németi József, Dévaványa Hogg ne szorongjanak ....szorongások kínozzák a képviselőket a miniszterek fizetése, ezzel s zoros összefüggésben a saját tiszteletdíjuk emelése miatt... nem akarják kivívni a nép haragját még ezzel a fizetésemeléssel is.” — írja László Erzsébet a lap november 15—16-ai számában. Be kellene látni mindenkinek: nehéz feloldaniuk a képviselőiknek szorongásukat. Tiszteletdíjuk a ,.mindenkori miniszteri illetmény” törvényben meghatározott százaléka. Ha emelik a miniszteri illetményt, azzal arányosan kell emelni a tiszteletdíját is. A képviselők törvénytisztelő állampolgárok, szoronganak attól, hogy ,.mulasztásos törvénysértést” kövessenek el és ne emeljék saját tisztele tdíjukat. Erre még nem volt példa a magyar országgyűlésben. Csúf dolog lenne a hátralévő néhány hónapban kibújni a törvény rendelkezése alól és törvénysértőként állni fél év múlva a választó- polgárok elé. Szorongásukat feloldaná a törvény módosítása. Felszabadulnának a nehéz gond alól, ha törölnék a törvényből a ,.mindenkori” szót. Helyette kiegészítenék dr. Torgyán József képviselői javaslatával, amelyet még az 1990. évi választáskor körbehirdetett az egész országban: a miniszterek és a képviselők — javasolta dr. Torgyán József— ne kapják meg csak felét a fizetésüknek mindaddig, amíg nehéz helyzetben lesz az ország gazdasága. A másik feléből a kevéske nyugdíjból tengődő magyar állampolgárokat kell támogatni. A javaslatot az országgyűlés nem vette napirendre, mert dr. Torgyán József képviselő a rászakadt sok munkával terhelten elfelejtette beterjeszteni. ,Jobb későn, mint soha" — tartja a mondás. Ismerve dr. Torgyán József lelkiismeretességét, szavahihetőségét és képviselőtársaival együttérző szorongását feltételezve biztosak lehetünk abban, hogy nem maradnak kínzó szorongásban, megszünteti a szorongásban tartó törvény kényszerét: az országgyűlés elé terjeszti immár nyolc évvel ezelőtt meghirdetett javaslatát. Ismerve a tiszteletdíjról eddig tartott szavazások teljes egyhangúságát, soha nem volt sem ellenszavazat, sem tartózkodás, dr. Torgyán József javaslata is a szokásos sikert fogja eredményezni. ,,Itt az idő, most vagy soha!" —mondó a költő egykoron. Zalai György, Telekgerendás Hitünk kis ügyei Én egy egyszerű falusi parasztasszony vagyok, és így csak egyszerűen fogalmazhatok. Az én véleményemben benne van a múlt és a jelen. Vannak történések, amit az ember magában és magával hordoz. Ezek az események nemhogy halványodnának, szinte belegyökereznek az emberbe, kiszakíthatatlanok. Szerintem az átkosban, mint ahogyan mondják ma, voltak, akik kórusban siránkoztak, nincs hittanóra, konfirmálás, nem járhat templomba a gyerek, ha igen, áldozati bárány lesz az iskolában. Szívem szerint azt mondanám, a pedagógus tette a maga dolgát, mert tenni kellett, mint ahogyan sokan másoknak. Ma adott a lehetőség, demokrácia van, járhat hittanórára a templomba, konfirmálhat a gyerek. Mit ér az egész, ha istenhitet lobogtatva, példát nem mutatnak. Tisztelet a kivételnek! Bizonyítékul szolgál az, hogy nem szaporodott meg a templomba járók száma. Törékeny világunkban minden becsületes hitnek, eszmének otthona legyen. Ha nincs otthona, sárba tiporják, mindenkor vérontáshoz vezet. Fazekas Gáborné, Okány Beszélő kezek Kezeid beszélnek, de hang nélkül szólnak. Tenyeredbe van írva életed, korod. Velük teremted megélhetésed, Velük Ölelsz! Velük büntetsz! Ha hüvelykujjad emeled, számolni van kedved. Mutató és középső ujjaid felemeled, esküt teszel. Kéred az Istent! Kezeid ég felé emeled. Ha gyűrűsujjaid mutatod, ezeken fénylik szerelmed záloga. Kisujjaid, ők befejezik kezed. Parolázni, mérni, zenét játszani velük lehet! Időnként kézcsókkal járulnak, s tisztelik őket. Isten áldását kérik rá. Néhanapján büntetését. Oh, mondd, mivel hálálod meg ezeket? Köszönet nem jár érte, mert ez így természetes? Gondjaid akkor lesznek, ha ők megbetegszenek vagy elveszíted őket—pihentesd! Kérlek, óvd őket! Agyondolgozott kezeidet ápold, szeresd! Néhanapján dicsérd is őket, mert értelmed után ők segítenek neked! Szabó Józsefné, Szeghalom Mert vannak egyértelmű dolgok. Ha nyugdíjbiztosítás, akkor ÁB. „Nemcsak önmagámra, családomra is gondoltam, amikor az AB-nál nyugdíjbiztosítást kötöttem. ” Ha nyugodt jövőt szeretne, biztosítást köt. Mert az Ön biztonságérzetéhez és nyugalmához az AB élet- és nyugdíjbiztosításai is hozzájárulnak. Az AB segít az Ön nyugdíjas éveinek megszépítésében, ezért gondoljon már most nyugdíjbiztosításra. Az AB üzletkötőjére bizton számíthat: egyéni igényeinek és lehetőségeinek megfelelő, színvonalas biztosítási-befektetési megoldást kínál, hogy jövője felől is nyugodt lehessen. © Befektetés a biztonságba.
