Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-17 / 268. szám
ÉVFORDULÓ 1997. november 17., hétfő „Dallamok, szólamok fonadéka, emberek ajkán megszólaló zene, éneklésben megnemesedett, tiszta lélekké vált emberi lények közelsége: csak ebből fakadhat a társak között élni kívánó lélek nagy tartalma...". Kerényi György „A magot el kell vetni...” Tarhos elsőként valósította meg Kodály zenepedagógiai elképzelését J^árolyi Gáspár „magyarságban fogant” bibliai nyelvén olvassuk: „Nem rejtethetik el a hegyen épített várost.” (Máté 5:14.) Menedékvárosról van szó és átvitt értelemben. Olyan oltalomról (az ó- és a középkorban volt szokásos), amely az üldözöttek számára jelentett védelmi területet. Nekünk nem „üldözöttként” TARHOS A „HEGYEN ÉPÍTETT VÁROSUNK”. Felmerül a kérdés: melyek az ismérvei az oltalom eme városának? Jól látható-e a messzeségből? Van-e lelki lenyomata? Elérhető-e? Út vezet-e hozzá? Van-e befogadó közössége? Vajon mire mondta a hajdani tarhosi diák: „Ha évek múlva találkozunk is, azonnal megértjük egymást”? Csupa kérdés... Nekünk, magunktól. Elég-e a húsz esztendő, hogy megadjuk rá a feleletet. Elég-e az ötven? Induljunk el visszafelé az időben! Sétáljunk végig a paricon, álljunk meg a fák alatt. Lehet, hogy esik a hó. Akkor születtek az első gondolatok. A Tarhosi Énekiskola történetében az a sajátos, hogy az utóélete hosszabb, mint a tényleges története volt. Tarhos története szorosan összefügg Békés történetével. Békés, a község felismerte, amit annak idején Eger és Debrecen nem vett észre, hogy Gulyás György „énekiskolája” egyedülálló lesz a magyar iskolatörténetben. És valóban. Elsőként valósítja meg Kodály zenepedagógiai koncepcióját. Mint tehetségmentő és tehetséggondozó iskola pedig — kinn a tanyán — azoknak a gyerekeknek adja vissza a „zenei gyermekkort”, akiknek ebben nem lehetett része. Békés, a város felismerte a Gulyás György javaslatában (1976) rejlő kulturális lehetőségeket, és létrehozta a Békés- tarhosi Zenei Napokat. Az alapító így nyilatkozott erről: „...emlékezetes, hogy az iskola megszüntetése Tarhost kiiktatta a zenei életből. A szellemében feltámasztott zenei napok töltik be közel másfél évtizede azt a hivatást, amelyet a Tarhosi Énekiskola a gyakorlatban betöltött annak idején” (1990). Ezt a rendezvényt mindig zenei napoknak neveztük, s így marad a jövőben is. Az elnevezés onnan származik, hogy az énekiskolát „Békés-Tarhosnak” is hívták. A Békés-tarhosi Baráti Kör (eredetileg: a Békés-tarhosi Zenei Rendezvények Baráti Köre) idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. 1977-ben Békés város tanácsa a Hazafias Népfront Országos Tanácsával egyetértésben hozta létre azzal a szándékkal, hogy „őrizője legyen” a tarhosi hagyományoknak és „motorja” egyfajta zenei reneszánsznak. így mondtuk ezt akkor. A Békés-tarhosi Baráti Kör bejegyzett egyesületként működik a közgyűlés által 1990-ben elfogadott alapszabály szerint. A közgyűlés, mint az egyesület legfőbb szerve évente egyszer ülésezik a Békés- tarhosi Zenei Napok keretében. Tisztségviselői az elnök, alelnök és a titkár. Választ tiszteletbeli elnököket is. Van két zenei főtanácsadója és egy 11 tagból álló intéző bizottsága, amely az évközi feladatokat látja el. Nem halmozunk bizottságot bizottságra, de az egyesületekre érvényes előírások szerint a szám- vizsgáló és az etikai bizottságot is meg kellett választanunk. Hosszú éveken át a Békés- tarhosi Baráti Kör legfőbb feladata a zenei napok szervezésében és lebonyolításában való részvétel volt. A kezdeti időkben gondolni sem lehetett arra, ami ma már megvalósítandó cél, hogy a zenepavilon intézményesített formában kerüljön vissza az ország kulturális vérkeringésébe. Szándékosan használom a „kulturális” kifejezést, mert az énekiskola — annak idején — zenei tehetségeket és zeneértő értelmiséget nevelő iskola volt. „Mély örömök emléke” ez ma is a lélekben. Hisszük, hogy megvalósul! A Békés-tarhosi Zenei Napok művészeti vezetője Gulyás György volt. Nem fog beleveszni az időbe! Irányítása alatt a szakma a tarhosi ünnepségsorozatot az ország három legjobb vidéki eseménye között tartotta számon, és Nyírbátor és Barcs mellett emlegette. Gulyás György nemcsak mint zenei őstehetség, világhíres karnagy, hanem mint nagyszerű szervező is sokat tett az ügy érdekében. Rendet és tervszerűséget követelt. Pontos időbeosztást, határidőket és azok betartását. A város vezetése és a Békés- tarhosi Baráti Kör szeptember végén tartotta értékelő ülését, amely a már elhangzott programokat tette vita tárgyává, hogy el lehessen választani az eredményt a kudarctól, a továbbtervezendőt az elhagyható- tól. Bár mi magyarok kifogásokkal el tudnánk látni a világot, nagyon jól tudtuk, hogy ezzel Gulyás György munkatársaként előhozakodni nem lehet Az őszi megbeszélésre a következő programjavaslatnak is készen kellett lennie, ezt vitaanyagként a meghívottak is megkapták. Az operatív bizottságnak széles hatóköre volt. Ez évek során alakult ki, ahogy gazdagodott a rendezvény, és egyre többen váltak benne érdekeltté. A város vezetői mindig eljöttek, mint akiknek fontos volt Tarhos. De a minisztérium, a KOTA, a filharmónia is képviseltette magát. A zeneiskola, a múzeum, a könyvtár és a művelődési központ, mint akik gyakorlatilag kivitelezték a tervezett programot, hivatalból voltak jelen. A közös megbeszélésen nemcsak a műsort véglegesítettük, hanem kijelöltük a személyre szabott feladatokat is. így a munka során mindenki tudhatta, mikor hova kell nyúlnia, kihez kell fordulnia. Ez biztosította azt a mozgékonyságot, amely nem engedte ellaposodni a koncepciót és a tevékenységet Hosszú lenne történeti áttekintést adni az elmúlt húsz esztendő munkájáról. Ezért a továbbiakban csupán három, az ügy szempontjából fontos területről számolok be részletesen: Mit jelentett a múltban és mit jelent ma a „Tarhosiak napja”? Mi a feladata a „Szép magyar beszéd” kurzusnak? Hogyan kapcsolódik jelenlegi tevékenységük a Gulyás György Művészeti Intézet létrehozásának szándékához? Mi a szerepe a „tarhosiaknak” (tanárokról és diákokról van szó) a fent vázolt feladatokban? „...visszatérek újra és beszámolok a helynek, mely lelkem formálta” — írta Ady Endre, és érzik még ma is ennek szükségét a tarhosi diákok. Ezért alakult ki a zenei napok fontos részeként a „Tarhosiak napja”. Kialakulásának évszámokkal meghatározható története van: 1978, a Tarhosiak estje, 1981, Tarhosi találkozó. 1990 óta szerepel a programban a Tarhosiak napja. A műsort magunk hordtuk össze, mint hajdan fa alól a diót: ,Hálaadás és emlékezés” címen orgonahangverseny a református műemlék templomban, az unokák koncertje, Bozay Attila szerzői estje. Az unokák koncertjét 1982 óta rendezzük meg, évenként. így több, mint tízéves múltra tekinthet vissza. Az ötlet Mező Imrétől származik, aki a szervezés és műsorösszeállítás munkájában a mai napig részt vesz. Erre a hangversenyre olyan gyerekeket hívunk meg, akiknek a szülei vagy a nagyszülei voltak tarhosi diákok. Minden kisgyerek és a nagyobbak is „szellemi unokaként” is szerepelnek, vállalva ezzel a tarhosi közösségbe tartozást, bírva Gyurka bácsi szeretetét. A gyerekek, akik egy-egy ilyen alkalommal meghívást kaptak — levélben —, maguk is közösséget alkottak azáltal, hogy együtt mentek fel a színpadra, és mielőtt szereplésre került volna a sor, bemutatkoztak vagy megvárták, hogy a műsort vezető hajdani diák elmondja róluk a leglényegesebb zenei értékeiket. Maga Gulyás György is vezetett ilyen beszélgetést. A volt tanítványok közül pedig Szokolay Sándor, Béres Károly, S. Farkas Mona, Bartalis Ilona és több alkalommal Benczéné Mező Judit dr. O ma már szinte „háziasszonya” ezeknek a gyerekkoncerteknek. Minden évben változatos műsorral szerepelnek a gyerekek. Schumann és Schubert muzsikája mellett Bartók és Kodály, Mező Imre és Szokolay Sándor darabjaiban is gyönyörködhetett a közönség. A kis Kaneko Mijüdzsi Attila eljátszotta Szokolay Sándor első, még diákköri kompozícióját, a Hüvelyk Matyit. Ezzel indult az a szédületes zenei karrier, amely a magyaroknak, és valljuk be, a tarhosiaknak is annyi dicsőséget szerzett. Janota Orsika Kodály „Gyermektáncok” című művét szólaltatta meg kedvesen és átéléssel. Ezek a gyerekek a muzsikálásnak örültek, bár kétségtelen, hogy a szereplés is tetszett nekik. De minden hivalkodástól mentesen. A zenével barátkozó gyermek a felnőtteknek is örömöt okoz. Bozay Attila szerzői estje a Tarhosiak napjának esti koncertje volt Szokolay Sándor vezette be a hangversenyt, aki mint volt iskolatárs és zeneszerzőtárs köszöntötte a hajdani tarhosi diákot. A ma már Kossuth-díjas zeneszerzőt a Békés- tarhosi Baráti Kör második alkalommal tiszteli meg szerzői est keretében. 1987-ben a tarhosi zenepavilonban Gulyás György, az énekiskola alapító igazgatója nyitotta meg Bozay Attila szerzői matinéját. Akkor B. Szappanos Enikő, volt iskolatárs beszélgetett a zeneszerzővel. 1975-ben pedig, ez volt időrendben a legrégibb, a párizsi magyar házban rendezett koncert volt hivatva a zenei portré megrajzolására. A három szerzői estnek közös vonása, az időbeli távolság ellenére, hogy bennük a kamarazene jelent meg a legmarkánsabb színekkel. Kiegészítésként azonban hozzá kell tennünk, hogy Bozay Attila munkássága a vokális és hangszeres zenét, a kórus- és zenekari műveket, a szólóhangszerekre komponált alkotásokat is felöleli. Meg kell még említenünk a Vörösmarty színjátékából írt nagy sikerű operát, a Csongor és Tündét, amelyért a szerző a Kossuth-díjat kapta. 1993. július 18-án hangzott el templomunkban Schubert G-dúr miséje. Gulyás György vezényelte. Itt vezényelt életében utoljára. Búcsúsorait a református egyház- község emlékkönyve örökre megőrzi. Ennek most csak az utóiratát idézzük:, A szívem egy kissé mégis csak itt maradt Békésen.” Az „Emlékezésnek” a tarhosiak részéről ez a magyarázata. Hangversenyünkön Csavlek Etelka, a Magyar Állami Operaház énekese és Nagy János orgonaművész (Szentes) működött közre. Mivel én magam nem vagyok zenész, művészi értékelésre nem vállalkozom. De ha igaz az, hogy a zene képes kitárni a szíveket, ez a matiné elérte a célját. Azt kell mondanunk, hogy a Békés-Tarhos, 1997. július 18. műsorösszeállítás nemcsak a hangszer természetéhez alkalmazkodott és úgy hozta előtérbe a barokk zenét, hanem Bach és Händel korának igényességét is követte. Ennek a lényege a helyhez méltó művek megszólaltatása: mind az orgonaművész, mind az operaénekes egyházi zenét interpretált. Bach, Händel, Haydn, Franck, Mendelssohn, Farkas Ferenc ós Kodály Zoltán voltak műsoron, nehéz próbaként és örömöt hirdetve; Tőkés László szavaival: „Örvend)! A szabadulok és az érkezés örömével. Ez az öröm az egész úton kitart. Egész úton énekeljetek!" „Megrakják a tüzet...” címen tartottuk meg 1997. július 5-én a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola és a Békés-tarhosi Baráti Kör tanfolyamzáró ünnepi estjét. Kodály Zoltán mondotta: ,A népdalokkal való foglalkozás igazi tehetségnek kimondhatatlanul sokat nyújt, hiszen ezek őrzik az ősi, eredeti, elfelejtett magyar lelket." Ennek a népzenei estnek a gyökerei a Tarhosi Énekiskoláig (1946—1954) nyúlnak vissza. Abban a művelődési koncepcióban, mely az intézmény tantervi anyagát képezte, a népdaloknak meghatározó szerepe van. P. Rozgonyi Piroska, az iskola egykori diákja a „balladaestek” emlékére szervezte meg a turaiak műsorát. „Elmúlt dolgokról” és alakuló jelenről egyaránt szólt az összeállítás. Úgy gondoljuk, hogy a műsor mindenkinek nyújtott valami szépet. Kicsi, nagy, öreg, fiatal, szakember és nagyközönség egyaránt megtalálta a lelket alakító élményt. A múlt nyomait őrző nyelvi gazdagságot, a népi dramaturgiát, a népitáncot és a hangszeres zenét. Egy életszelet teljességét. Üzenetértéke is volt ezeknek a népdaloknak. Galga völgye. Túra és Kartal énekesei elhozták a pa- lócfóld muzsikáját, és tolmácsolták Erdély zenei kincseit is. A „Kékszivárvány” Népdalkor a Galga mente színes népművéFerencsik János vezényel, 1976. szetének ápolója. Több évtizedes múltja a Gyöngyösbokréta-moz- galomig, az 1930-as évekig nyúlik vissza. A „Szép magyar beszéd” kurzus — írhatjuk úgy is — Kodály szellemi ajándéka, hiszen közismert az a meleg kapcsolat, amely az énekiskolához kötötte. A magyar nyelv ápolásának ez a jelentős, szervezett formája negyedik alkalommal került megrendezésre. Feladata a szakmai továbbképzés az elhangzó beszédet érintő kérdésekről; az anyanyelvi tudat szilárdabbá tétele. Á középpontba állított diszciplínák és témakörök: a „Beszélni nehéz”-mozgalom, a szöveg, a stíluselemzés, a nyelvjárások, az anyanyelv tanításának módszertana, a szépirodalom. ....nekünk az élet hitelét, a szétszórtságban is összetartozó nép hitelét... is vissza kell szereznünk” — írta Csőri Sándor. A „Szép magyar beszéd” kurzust öt évvel ezelőtt a Békés-tarhosi Baráti Kör kezdeményezte. Kurzusvezetője Vámos László, a BBK tiszteletbeli elnöke, titkára dr. Gyarmatit Olga. Voltak hallgatóink nemcsak az anyaországból, hanem Erdélyből, a Éelvidékről és a Vajdaságból is. Összesen 35-en. T alálkozó a kastélyparkban, Gulyás György karnagy A Békés-tarhosi Baráti Kör több évtizede azon fáradozik, hogy a Tarhosi Énekiskola (1946—1954) egykori színhelyén létrejöhessen az a zenei intézmény, amelyet Gulyás György szellemi hagyatékának tekinthetünk. Kell az intézményi keret, amely nemcsak a működést biztosítja, hanem a kapcsolatrendszer kiépítését is, valamint az emberi életszeleten túl a maradandóság- nak is záloga. A Gulyás György Művészeti Intézetet a tehetségmentés, az ének-zenei posztgraduális képzés és a magyar nyelv ápolása révén magas színvonalú szellemi és gyakorlati műhellyé kívánjuk fejleszteni. Első lépésként nyári tanfolyamok, majd fokozatosan egész évben működő kurzusok megszervezésével adjuk át a zenepavilont rendeltetésszerű használatra. Nagy eredmény, hogy a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola fogadóképes az együttműködésre és vállalja az „anya- intézet” szerepét. Köszönettel tartozunk dr. Köteles Lajos, Vámos László és Pataki István uraknak, akik segítik ezt a szándékot, és dolgoznak az ügy érdekében. A tarhosi diákok nagy örömmel tekintették meg, többen le is fényképezték a külsőleg felújított zenepavilont. A Békés megyei ön- kormányzatnak mondunk érte köszönetét. Reméljük, hogy az építkezés folytatódik a belső rekonstrukció révén. Nagyon szeretnénk mielőbb elkezdeni a munkát abban az épületben, amelyhez 1952- ben mi magunk: tanár és diák — hordtuk a követ. Nem volt kis teljesítmény: 40 000 téglát szállítottunk el az országútról a zenepavilonhoz. íme, mire képes az összefogás! Visszatérve a Békés-tarhosi Zenei Napokra, folyó év június 28- ától július 5-éig az idén tudtunk először közös továbbképzési prog-, ramot szervezni a csabai főiskolával. A Körösi nyári akadémia ének-zenei szekciója Békésen rendezte meg több éve működő tanfolyamát Lindenbergemé Kardos Érzsébet főiskolai tanár irányításával. A kurzuson erdélyi magyar énektanítók vettek részt, és a Tarhosi Énekiskola ének szakos tanárai tanítottak. Szolfézs, tantárgypedagógia és karvezetés volt az idei képzés anyaga, melyet Bartalus Ilona zenepedagógus, a tanfolyam művészeti vezetője irányított. Gulyás György 1992-ben a következőket mondotta: „...úgy gondoltam, hogy Tarhos múltjához is kapcsolódva, ott létrehozunk egy posztgraduális képzést, amely közelebb visz bennünket a kodályi örökség megvalósításához.” Láttam gyermekkoromban egy öreg parasztembert, aki fekete ruhában szórta a magot, mert a búzát, az „életet” tisztelni kell. A tanítást sokan „magvetésnek” mondják. Az iskolát szántóföldnek. Békés-Tarhos iskola volt. Tanyán volt „Régi álmok” teljesülését jelenteste. Szellemisége ma is él és munkál. A Békés-tarhosi Baráti Kör ezt a szellemiséget vállalja magának. Amit tesz, a gyerekekért is teszi. Ok is a Haza. Dr. Gyarmatit Olga. __ a BBK alelnöke, a Tarhosi Énekiskola tanára Tarhosi kórusverseny, 1982. A résztvevők köszöntik a várost
