Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-12 / 264. szám

^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­OLVASÓI LEVELEKBŐL 1997. november 12., szerda Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesz­tőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Mi a tanulság a NATO-szavazásból? Hogy megint elvárják tőlünk: szavazzuk meg azt, amit a ,fejesek” eldöntötték, senki előtt sem vitás. A bosszantó ugyanaz, mint '89 előtt mindig is volt: süket dumával igyekszik a kormány — és saj­nos, az ellenzék is — indokolni azt: miért is kell nekünk a NATO- tagságunkat megszavazni. Pelcsinszki Boleszláv szerint: ez szükséges a későbbi EU- tagságunkhoz. Kérdem én, ugyanúgy, mint ez Törökország eseté­ben van? Ok ugyanis régóta NATO-tagok, EU-tagságról különbö­ző vélt és valós indokok miatt még csak nem is álmodhatnak. Ha itt valaki azt hiszi: persze, ez szélsőséges keleti, Európába nem illő vallásuk miatt van, tévedés: a mi,,ugari” viselkedésünk sem kerül jobb megítélés alá. Veszélyes játékba kezdünk! Hogy mennyire igyekszik hülyének nézni a polgárt például a Kossuth Rádió is: minapi híreik így kez­dődtek: ,,Hazánk NATO-tagságáról tárgyaltak itt és amott..." Kö­vetkező mondat: ,Ausztria kisebbik kormányzópártjának vezetője hangsúlyozta, Ausztriának fel kell adnia semlegességét, be kell lép­nie a NATO-ba, mert csak így biztosítható a térség biztonsága." Mit gondolunk erre? Ha már a sógorék is ezen törik a fejüket, tény­leg be kell lépnünk, még a végén lemaradunk valamiről. Hogy az osztrák politikus eme bejelentését füttykoncert, lehurrogás kísérte, azt már nem tartotta fontosnak a rádió hírszerkesztője! Ekkora ba­romságot csak az vesz be, aki semmit nem tud az osztrákokról, aki nem tudja, hogy alkotmányukban van rögzítve ,,örökös semlegessé­gük" , aki nem tudja, hogy az osztrákoknál már csak a svájciak kö­rülményesebbek— nem is tagjai sem a NATO-nak, sem az EU-nak. Máig őrzöm azokat a cikkeket, melyekben Kohl kancellár — elérzékenyülve Horn Gyula vasfüggönyvágó lemezollója láttán — kijelentette: Magyarország az első körben, 1992-ben EU-tag lesz, ezt a magyarok megérdemlik! Az időpont egyre inkább tolódott, majd ’94-ben befejeződött minden jóslat. Kohl kancellár nem ígér­getett, ő csak tévedett, nem tudta azt sem, hogy mekkora ,,kupac” vár rá az NDK révén. Nemhogy nyomna minket, hanem óvatosság­ra inti EU-kollégáit, hiszen ő már tanult! Álljon itt végül egy mindenki számára nyilvánvaló akadály: élet- színvonalunk kétéltű állat hátsó fele alatti mivolta. Mindenki tudja, az EU-tagság nyitott határokat, szabad költözést, munkavállalást is jelent. Ha 4—5 éven belül tagok lennénk, elnéptelenedne az ország, hiszen konyhalányként többet keres valaki Olaszországban, Spa­nyolországban, Németországban, mint itthon diplomával. Nyilván nem lehet az EU célja egy népvándorlás. Elhiszi valaki, hogy pél­dául a Penny Market annyit fog fizetni öt év múlva egy pénztárosá­nak, mint EU-országbeli üzleteiben: 150 ezer forint nettót? Keres egy tanár nettó 300-at, egy orvosasszisztens nettó 170-et, egy hiva­talnok nettó 220 ezret? Nem! Abszolút hülyítés tehát, hogy NATO-tagságunk révén lehetünk EU-tagok, ellenpélda erre éppen Ausztria. Tudom, nehéz polgárrá válni, hiszen meg kellene tanulni gondolkodni, ismereteket szerez­ni, és néha szembeszállni a hatalommal. Gyermekeinkért képesek vagyunk napi 16 órát hajtani, szabadidőről, élvezetekről, anyagi­akról lemondani, miért nem vagyunk képesek jövőnkbe beleszólni? Miért nem szólalt meg senki ‘90-ben, amikor először elhangzott a NATO-téma, álljunk csak meg, és kérdezzük meg a népet! Ja, hogy akkor sikerült elfoglalni a népet a többpártrendszer eufóriájával. Na, ez az, amit tanulni kell nekünk, előre gondolkodni, nem csak a mának élni. A felső tízezer kivételével úgysem tudunk gyermeke­inknek biztos anyagi jövőt nyújtani, energiánkat inkább jövőnk er­kölcsi építésére kellene fordítani. Hogy ne fordulhasson elő több­ször a mostani NATO-szavazáshoz hasonló bólogatás. Fehér Ibolya tanár, Békéscsaba Életünk. Életünk? — ezoterikus szemmel Élünk. Hogyan? Az egyik még sötétben, kapkodva öltözik, fal vala­mit. Rohan. Világosra a munkahelyen kell lenni. Sötétig. A főnök kegyetlen. Van más. Miért? Száz-kétszáz márkáért. Nem baj. Ke­nyér az is. A másik ráér. A hivatal kilenckor kezd. Nem sürgős. A pénz jó. A kapcsolatok, a befolyás is gyümölcsözik. Minek sietni? Bőgő motorral száguldó BMW. Zilált fiatalember mobil telefonnal. Rohan a csőd elől. Üzletet, kölcsönt, akármit, csak a bukást meg­úszni. Gyerünk, gyerünk, nincs idő! A másik ráérősen autózik. Ár­verésről jön. Bagóért vett vagyont. Minden téglából verejték és jaj­szó csurog. Kit érdekel? Nincs kegyelem! Fontos, hogy az ember jól éljen! Azért semmi sem drága. Egyik szerint a modern rabszolga­tartók világméretű hódításának vagyunk áldozatai. Másik szerint ez maga a korlátlan szabadság... Korán megtanultuk: mindennek ára van. Ha nem fizetjük meg az árat, nem birtokolhatjuk a számunkra kívánatost. A világ felé fordított tüskéink taszítanak. Taszítják a szeretetet, a jóindulatú közeledést, a segíteni akarást. Vond vissza a tüskéidet! Csak akkor kaphatunk, ha adunk is! Figyeljünk a lelkiismeret szavára. Az pontosan tudja, mi a jó és mi a rossz. Kerüljük a rosszat. A rossz cselekedet láncreakciót in­dít el, és visszatér hozzánk. Visszatér, mert mi teremtettük. A sok rossz cselekedet felépíti világunkat: rosszat adok, rosszat kapok vissza. Ha becsapom a szomszédomat, ismerősömet, alkalomadtán ő is ezt teszi velem. Minél több emberrel teszem ezt, annál többen teszik velem is. A változó világban előbb-utóbb én is segítségre szo­rulok. És akkor nem lesz segítő. Biztosan jó üzlet ez? A fenti gondolatsor csak néhány tollvonás a fehér papíron. De érdemes a továbbgondolásra. Kapaszkodót adhat ebben a csalás­sal, hazugsággal, talmi csillogással teli világban. Mert saját életünket berendezni csak mi tudjuk. Lehet diktatúra, demokrácia, jó és rossz törvény, szabadság és börtön — a világ bennünk van. És hogy ez jó-e vagy rossz: csak rajtunk múlik. Pálinkás Lajos, Gyula Köszönet a szép kirándulásért 1997 októberében az egyesített szociális intézmények közel 150 gondozottja részt vehetett egy felejthetetlen kiránduláson Ópusztaszeren. Az idősek hónapja tiszteletére kapott ajándék élmé­nyei hosszú időre mesélnivalót biztosítanak, hiszen az idősek több­sége egészségügyi, anyagi és egyéb okok miatt csak a televízióból és az újságokban látottak alapján eddig csak vágyakozni tudott egy ilyen lehetőségről. Az egész napos kirándulás minden fáradtságos” percét maximálisan kihasználva, megtekintettük a történelmi nemzeti park látványosságait és a Feszty-körképet, ami semmivel össze nem hasonlítható élményt nyújtott. A lehetőséget és a szervezést nagyon köszönjük az egyesített szociális intézmények igazgatónőjének, Valastyán Pálnénak, a bennünket kísérő gondo­zónőknek, az intézmény élelmezésvezetőjének és minden dolgozó­nak, aki időt és energiát fektetett bele ebbe a napba. Az ellátásunkról gondoskodó szponzoroknak: sütőiparnak, Mezőkernek, Körös Food Kft.-nek és Hanó Miklósnak nagyon há­lásak vagyunk. Külön köszönetünket fejezzük ki a szarvasi NEC Alapítványnak és Gábor Évának. Ok biztosították számunkra az élelmet, üdítőt és az édességet. Ezen a napon is, mint mindig, bol­dogan élvezhettük a bennünket körülvevők szeretetét, tiszteletét és gondoskodását. A részt vevő nyugdíjasok nevében: (Tizenhat aláírás) Őszi szemétszüret Nagykamaráson Osztályfőnökünk egy órán felhívta figyelmünket egy igen figyelem­felkeltő és az osztályközösséget még jobban összekovácsoló fel­adatra. Ez az 1997198-as tanévre meghirdetett 5—6. osztályosok­nak szóló program volt. Ez már évek óta működik. Egyébként mi a nagykamarási általános iskola 5. és 6. osztályos tanulói vagyunk. Felkeltette érdeklődésünket ez a feladat, és rendkívül lelkesen ké­szültünk akciónk véghezvitelére. A pályázat felhívása arról szólt, hogy lakóhelyünk környékén keressünk egy szemétszedésre alkal­mas területet. A mi választásunk a nagykamarási víztorony mellet­ti szabad területre esett. Tanárunk segítségével kiválasztottuk az er­re a feladatra alkalmas tíz diákot. Mindenki nagy hévvel készült munkánk megvalósítására. A polgármesteri hivatal segítségét kértük a szemét elszállítására. Ők bele is egyeztek. A kijelölt területet sikerült teljesen ,,szemétmentes övezetté” tennünk. Miután a szemetet zsákokba gyűjtöttük, a munkákhoz használt gumikesztyűk, melyek már termé­szetesen nem a legjobb állapotban voltak, ugyanúgy a zsákba ke­rültek. De a sok munka végül sikerre! járt. Közel 120 kilogramm szemetet sikerült összeszednünk. Köszönjük tanáraink és községünk polgármesteri hivatalának se­gítségét! (Tíz aláírás) Mert vannak egyértelmű dolgok. Ha lakásbiztosítás, akkor ÁB. „Sokkal nyugodtál)b vagyok, mióta van Családi Otthon Biztosításom.” Ha nyugalomra vágyik, biztosítja otthonát. Az Ön biztonságérzetéhez az AB új, egyedülálló Családi Otthon Biztosításával (CSOB-2000) járul hozzá. Az ÁB üzlet­kötőjére pedig bizton számíthat: az Ön egyéni igényeihez és lehetőségeihez igazít­va kínálja ezt a lakásbiztosítási megoldást, hogy Ön valóban nyugodt lehessen ottho­na felől. © Befektetés a biztonságba

Next

/
Thumbnails
Contents