Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08-09 / 261. szám
CRUX FIRMÁT MITEM, MITIGAT FORTÉM |----------1997. november 8-9., szombat-vasárnap-------0 A por Vilmos gyulai éveiről Apor Vilmos nem csapán prédikált és tanított Krisztus követéséről. Apostoli életet élt: az embertársi szeretet, a szolgáló, fáradságot és magánéletet nem ismerő szolidaritás, humanizmus és a türelem jelképévé emelkedett. Áldozatkészségében pedig a veszélyekkel és a személyes kockázattal mit sem törődő, habozás és félelem nélküli természetességgel jutott el az önfeláldozásig. 1915 augusztusában szentelték pappá Nagyváradon. Augusztus 31-én gyulai káplán lett. Azonnal az élet sűrűjébe került. Egyik első teendője egy haldokló tüdővészes lány gyóntatása és áldoztatása volt; majd apró árvákat látogat a Wenckheim Krisztina-féle árvaházban, és eltemet egy 20 éves hősi halottat. Ez már az élet iskolája. Akik már adtak... Gyűlik a pénz a gyulai plébánián vezetett számlán az Apor-szoborra. Sokan, jó szívvel adakoznak. Két budapesti és egy szegedi befizető — mindhárman Gyuláról származtak el — százszázezer, illetve százötven- ezer forinttal járult hozzá a szentté avatás előtt álló Apor püspök emlékének megörökítéséhez. Egyiküket, egy Szegeden élő hölgyet — aki nem kívánta magát megnevezni — az adományozás indítékairól kérdeztük: — Személyes kötődésem Apor Vilmoshoz mindössze annyi, hogy ő eskette a szüléimét. Sokat hallottam viszont róla. Különböző vallá- súaktól tudom, hogy minden egyház papjával jó kapcsolatot tartott, s nagy része volt abban, hogy a két háború között konszolidált viszonyok alakultak ki a városban az egyházak és a nemzetiségek között. Budapesti zsidó barátaim elmondása szerint Gyula akkori légköréhez hozzátartozott, hogy vasárnaponként együtt sétált Apor a zsidó rabbival és más egyházak lelkészeivel. Az emlékezések az akkori Gyuláról szép erdélyi aranykornak tűnő állapotot festettek. Amikor a százezer forintot hozzájárulásként elküldtem a szoborra, ezeknek az emlékeknek, az akkori Gyulának akartam áldozni. Később néhány hónapon át a püspök mellett munkálkodik Nagyváradon, majd 1917-ben két hónapig szolgál kórházvonaton, súlyos háborús sebesültek között. Bejárja a frontokat. 1917 közepétől a váradi papnevelde prefektusa. 1918. szeptember 1-jével a püspök ismét Gyulára küldi, immár plébánosnak. 1919 áprilisában a kommunista direktórium ellenében Apor és hívei megvédik az iskolai hitoktatást. A direktórium Aport izgatással vádolta és a további konfliktusnak csak a román megszállás vetett véget 1919. április 25-én. Ekkor már nem a hittan, hanem a magyar történelem és földrajz oktatása került betiltásra. Májusban a megszálló románok gyulai férfiakat, főleg katonatiszteket internáltak. Apor azonnal Bukarestbe utazott és az angol származású román királynőnél francia nyelvtudását és arisztokrata származását felhasználva, személyesen eszközölte ki szabadulásukat. A világháború, majd a Tanácsköztársaság és a román megszállás végeztével lélekben valóban romokban hevert az ország. Gyula is. Apor is összetört, a trianoni békediktátum hírére sírva misézett, de munkához látott. Nevelt, vigasztalt, összefogásra és szolgálatra, szolidaritásra késztetett. Apor mindenekelőtt példát mutat. Egyenként igyekszik megismerni híveit. Mindenkivel nyflt, őszinte, figyelmes és barátságos. Együttérez és amije van, szétosztja. Füzetek sora telik meg a kérelmezők nevével, a gondokkal-ba- jokkal és a segítség- nyújtás konkrétumaival. Senkit sem utasít el: a plébánián folytonos a fogadóóra. Sokakat tett példája jobbá és emberségesebbé. Káplánjaival melegszívű, jó nevelő. Rendelkezéseit finoman közli, sohasem kioktató. A plébániai munka nehezét vállalta. Éjjelente sokszor maga ment betegekhez. Hívei nevelését a gyermekeknél kezdte. Szívesen végezte a hitoktatást az elemiben, a polgáriban és a tanonciskolában egyaránt. Egyszerű világos szavakkal és érdekesen magyarázott, le tudta kötni a figyelmet. Minden egyes órájára külön készült. Különösen kedvelte mi- nistránsait. Akik szolgáltak vele az oltárnál, egy életre szóló élményben részesültek: közülük a még élők ma is rajongva emlékeznek rá. A katolikus megújulás kimagasló alakja és szervezője volt. Nemcsak a plébánián, illetve a templomban várta híveit, hanem minden alkalmat megragadott a velük való találkozásra. Szakított időt a családok meglátogatására, a személyes beszélgetésekre; a városban működő számos egyesület társulat hívásait sem utasította el; megjelent a rendezvényeken és mindenütt nyílt szívvel tájékozódott, és aztán segített, amiben csak tudott. Néhány év múltán Gyulán nemcsak a katolikusok, de a protestánsok, zsidók, sőt az ateisták között is osztatlan tiszteletet vívott ki. Apor gyulai évei során megszűntek a városban az addig sem éles vallási ellentétek. A tolerancia és az együttműködés híve, munkása volt. A protestáns rendezvényeken is szívesen vett részt, szociális és más közös ügyekben készséggel nyújtott kezet. Apor példás jó viszonyban volt a kitűnő, utolsó zsidó rabbival, dr. Adler Ignác - cal is. A tolerancia említésénél idézzük fel: megesett, hogy kongreganista lányok panaszolták Apornak: társuk református férfihoz megy férjhez, és ezért a korábbi szokás szerint vissza kell adnia jelvényét. Apor így válaszolt: eddig is rossz szokást követtetek, jelvényét csak az adja vissza, aki hitét elhagyja. A szerelem nem nézi, hogy kiket boronái össze. A lányok azt is panaszolták, hogy katolikusként nem vehetnek részt a református templomban rendezett esküvőn. Apor erre így szólt: minden templom Isten háza. Végül is a katolikus, kongreganista lányok éneke felcsendült a templomban az esküvő végén, mégpedig Apor személyes vezényletével. Másszor egy adományokat gyűjtő kongreganista lány kérdezte Aportól: kommunistáknak is adhatunk segélyt? Apor válasza: nem ellenségünk az, aki nem ért velünk egyet. Nekik duplán kell adni, hiszen ők még szegényebbek, vigasztaló Istenük sincs. Apor egyébként szívélyes kapcsolatban volt dr. Blanár Lászlóval, a humanista, kommunista orvossal, akit Gyulán a „szegények orvosaként” emlegettek, mint ahogy Aport is sokszor hívták a „szegények bárójának”. Apor elkötelezett híve volt a XIII. Leó pápa által meghirdetett katolikus szociálpolitikának, melynek lényege munkás és munkaadó közelítése, az állam beavatkozása és ösztönzése révén tisztességes munkabér és munkaidő biztosítása a romboló sztrájkok megelőzése és a katolikus jellegű szövetkezeti mozgalom kiépítése volt. Aligha véletlen, hogy Apor elnökölt 1924 februárjában a Katolikus Földmunkások Társulata alakuló ülésén Gyulán. A társulat vallási egyesületként alakult, de célja volt a földmunkások, kubikosok érdek- védelme, a munkaközvetítés megszervezése, munkaalkalmak teremtése. Hívei tudták, plébánosuk legnagyobb öröme az, ha segíthet, így például 1930 júniusában Vilmos napon a Szociális Misszió Társulat tagjai nemcsak együtt áldoztak Apor miséjén, hanem utána a szegény gyermekek közöt sok-sok kalácsot osztottak szét. A nagy ajándékot 1935 augusztusában kapta Apor. Pappá szentelésének 20. évfordulóján hívei közölték vele: Máriafalván (Gyula városszéli, szegények által lakott területe) napköziotthont létesítenek, s azt Aporról nevezik el. Gyűjtést is rendeztek, s így 1937. július 1-jével működni kezdett az Apor-nap- közi negyven gyerekkel. 1934-ben Ferenc-rendi nővéreket telepített Gyulára: ezzel új rendszerű szociális munka indult a városban. A gondozásra szorulókat családjukban hagyták, a nővérek ott keresték fel őket. Összefogták a város társadalmi, egyházi, jóléti szervezeteit, a pénzalapokat, s a bürokráciát mellőzően koncentrálták az erőket. A diakonisszák az említettek mellett kimeszelték a szegények lakását, takarítottak, mostak, hol, mire volt szükség. Apor mindig ott állt a háttérben, vezetőként és segítőként. A kiterjedt adatgyűjtő és segélyező munkában alapos részt vettek a kongreganista lányok is. Gyulán Apor négy Mária Kongregációt létesített. Céljuk az azonos rétegbe tartozók ösz- szefogása, nevelése, vallásos és általános művelése volt, de Apor vezetésével bekapcsolódA püspöki címer Jelmondatának szövege: Crux firmát mitem, mitigat fortém — A kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset. tak a szociális munkába is, amely tevékenység így a város minden utcájában érezhető volt. A szociális háló egyre tökéletesebb lett. Apor sohasem tudta elviselni a mások nyomorát. Megesett, Egy megmentett „Miután az osztrák határ felé menetelt deportációs menetből megszöktem, Győrben ismerőseimhez mentem. Szívesen fogadtak, megvendégeltek, de bújtatni nem tudtak. Tanácsukra ^kerestem föl a püspök urat. O rám nézett és nyomatékosan mondta: »Maga Kovács István menekült tanító Kiskunfélegyházáról. Itt marad!«” hogy a plébánia teljes élelem- és pénzkészletét szétosztotta. Máskor a ruhatárát ajándékozta szét úgy, hogy valamirevaló cipő híján maradt. A plébánia előcsarnokában sokszor hosszú sor várakozott, s az emberek ritkán távoztak üres kézzel és vigasz nélkül. Néhány esztendő elég volt ahhoz, hogy Aport általános megbecsülés övezze Gyulán és a megyében. A közéleti funkciók sorával tisztelték meg, ami újabb és újabb terhek vállalását jelentette, ugyanis nem olyan ember volt, aki megelégedett a protokolláris címekkel és a díszemelvényeken való üres jelenléttel. A politikai tárgyú vitáktól távol tartotta magát, de felszólalt, éspedig mindig kellő súllyal és hatással, ha népoktatásról, a gazdák megsegítéséről, vagy éppen népegészségügyi kérdésekről volt szó. Egyházi címei is gyarapodtak. 1924-ben a váradi egyházmegye szentszéki bíróságának tagja, 1929-ben pedig címzetes csolti apát lett. Ez utóbbi címet előtte sorban a váradi, a váci és a győri püspök viselte, ami már jelezte: Aporra előbb-utóbb nagy feladatok vártak egyházán belül is. 1941. január 21-én kapta meg Apor az értesítést: a pápa győri püspökké nevezte ki. Február 22-én a gyulai képviselő- testület a város díszpolgárává választotta. A díszpolgári oklevelet fáklyás felvonulás keretében, sok ezer ember kíséretében adta át a polgármester. Aligha akadt ember Gyulán, aki ne búcsúzott volna tőle szeretettel és ne emlékezett volna rá megbecsüléssel. A hercegprímás két püspök és 70 pap kíséretében avatta püspökké Aport Gyulán. Páratlan eset volt, hogy Apor kifejezett kívánságára a püspökszentelés nem Győrben, hanem Gyulán történhetett. Első püspöki áldásában gyulai híveit kívánta részesíteni. A győri beiktatás március 2-án zajlott le. Apor ettől kezdve szélesebb lehetőségek birtokában, de a gyulai módszerekkel dolgozott tovább. Gyulán már életében legendák övezték alakját. Hívei és tisztelői az 1948 utáni időkben sem tagadták meg. Az Apor tér a józsefvárosi templom körül mindvégig Apor tér maradt. Erdmann Gyula (Az október 25-ei, lakitelki Apor Vilmos emléknapon elhangzott előadás rövidített változata.) Sugárzás áradt egyéniségéből Kevesen vagyunk ma már életben, akik ismerhettük báró Apor Vilmost. A harmincas években Gyulán a városi fenntartású szegénygondozó hivatal gondoskodott a szegényekről. A hivatal első öt évében én intéztem a gazdasági ügyeket. Itt jelentkeztek a segélyre szorulók. A hivatal létesítése után is sok szegény kereste fel Apor Vilmost, akik szégyelltek a hivatalnál jelentkezni, de előtte el tudták mondani nyomorúságukat. O számbavette őket, hogy távozásuk után csengjen a telefon az asztalomon s máris indultak a ferences nővérek vagy református diakonisszák, hogy otthonukban keressék fel a rászorultakat. így történt tehát, hogy szinte naponta beszéltem Apor Vilmossal és hosszabban együtt voltunk a szegényügyi bizottság kéthenkénti ülésén. O jóságos leikével minden kérést teljesített volna, de azt is tudomásul vette, hogy az anyagi eszközök végesek. Hogy milyen volt Apor Vilmos? Nagyon nehéz leírni emberi szóval. Amikor benyitott az ajtón, jellemző egyenes tartásával, mosolyával, szemének csillogó fényével, körülötte sugárzás áradt az egyszerű irodára, ránk is. Életem nagy ajándékaként adta az Isten, hogy éveken át együtt dolgozhattam vele a szegényekért. A plébánián egyszer kerestem fel, amikor meghalt kishúgom részére kértem sírhelyet. Nem vigasztalt szavakkal, csak rám nézett és megsimogatta az arcomat: tudta, ez több minden szónál. Hogy számontartotta közös munkánkat, arról 1943 utolsó napjaiban győződtem meg, amikor őmár győri püspök volt, én pedig Nagyvárad utolsó magyar közigazgatási tanácsnoka. Egy nap Győrből Váradra került munkatársam felkeresett és az mondta: „Otthon voltam Győrött karácsonykor és rólad beszéltünk Apor püspök úrral. A kegyelmes püspök úr áldását küldi neked." Nekem. a református embernek. Több, mint hatvan év telt el azóta. Nem könnyű esztendők. Sok gond, baj, betegség ellenére életem nyolcvannyolcadik évét élem Isten kegyelméből, de meggyőződésem szerint ennek az áldásnak erejéből is. Dr. Kazó Károly Apostoli életet élt: az embertársi szeretet, a szolgáló, fáradságot és magánéletet nem ismerő szolidaritás, humanizmus és a türelem jelképévé emelkedett Küldjön 50 forintot! Ötven forint fél kiló kenyér, fél liter tej, két levélbélyeg, egy buszjegy, két pohár üdítő, fél üveg sör, nyolc deka felvágott, két parkolójegy, egy újság ára. A szegényebbeknek a napi betevő falathoz az utolsó pár forint. Sokaknak viszont nem pénz. Talán csak borravaló. Ennyit kérünk csupán, mindössze ötven forintot. A szegények istápolója, mindenki reménysége, a felekezeti és nemzetiségi béke részese, a zsidók oltalmazója, az egykori városi plébános, a mártírhalált halt győri püspök, boldog Apor Vilmos emlékének. A szellemi örökségét ápoló gyulai emlékbizottság döntően közadakozásból szobrot kíván állítani neki. Minden fillérre szükség van. Ezért az Apor Emlékbizottság ezúton kér minden hívőt és nem hívőt, segítsék Apor Vilmos emlékének megörökítését. Adományaikat a gyulai római katolikus plébániára (5700 Gyula, Harruckem tér 1.) juttassák el, befizetéshez csekket is innen kérhetnek. Gyulai olvasóinknak a városban terjesztett lapszámokban mellékeljük a csekket, felajánlásaikat ezen fizethetik be.
