Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-04-05 / 232. szám

© EURÓPA-NAP 1997. október 4-5., szombat-vasárnap Leleplezték a Harruckern-szobrot. A szarvasi Eu- rópa-napi rendezvények egyik kiemelkedő eseménye volt a vá­ros újratelepítője, báró Harruckern János György mellszobrá­nak avatása az Árpád közben. Búzás Mihály és Sztancsik János alkotását Hermine Popeller (képünkön jobbra), az osztrák nagykövetség főtanácsosa leplezte le fotó: kovács Erzsébet Példa a természetalkotásról Magyarország Szent István óta Európához tartozik. Hazánk olyan értékekkel büszkélkedhet, amelyek a kontinens más tájain már kiveszőben vannak. Ezekkel az értékekkel gazdálkodva sok újat tudunk mutatni Európának — fogalmazott tegnap Szarvason, a Víz és környezet a Körösök völ­gyében című tanácskozás köszön­tőjében dr. Sipos András, a szer­vező Tessedik Sámuel Oktatási- Kutatási Szövetség elnöke, a Szarvasi Arborétum igazgatója. A szakmai program a Halte­nyésztési Kutatóintézetben foly­Váljék egészségükre az új szakren­delő-intézet! Dr. Kökény Mihály népjóléti miniszter ezen jókívánság kíséretében adta át tegnap Gyoma- endrőd új egészségügyi létesítmé­nyét. A miniszter beszédében hangsú­lyozta: a tárcának és a kormánynak egyaránt szándéka, hogy az erőfor­rásokat az egészségügy területén azoknak a térségeknek a felzárkóz­tatására koncentrálja, ahol a megbe­tegedési, halandósági viszonyok, il­letve az életkörülmények rosszab­bak. — Gyomaendrődön az önkor­mányzat és a kormány összefogásá­val egy lépést tettünk előre az itt élők ellátásának javítása érdekében — fogalmazott a népjóléti minisz­ter.- Az ünnepségen a házigazdák ré­széről dr. Gedei Margit városi főor­tatódott, ahol többek között a víz­kímélő mezőgazdasági technoló­giákról, az árvízi tapasztalatokról, a Peresi holtág rehabilitációjáról, továbbá a Szarvasi Arborétumról hagzott el előadás. Az arborétu­mot, mint az emberi természetal­kotás szép példáját dr. Sipos And­rás mutatta be a hallgatóságnak. — Az arborétum létének üze­nete általános érvényű és reményt keltő: az ember nemcsak a termé­szeti értékek megőrzésére, de ilyenek alkotására és fejlesztésére is képes — fogalmazott az igaz­gató. Csath Róza vos mondott köszönetét mindazok­nak, akik segítették a városi szakren­delő intézet létrejöttét. Dr. Dávid Imre polgármester kö­szöntőjében kiemelte Szöllősi Istvánná országgyűlési képviselőnek a szakrendelő létrehozásában vállalt szerepét. Mint mondotta, ez a nap egészen különleges a város életében. — Ma, amikor az egészségügy területéről gyakran hallani meg­szüntetésről, leépítésről, nálunk pontosan fordítva történt. Több mint 51 millió forintot áldozott a város a céltámogatásokkal együtt az egészségyügy szolgáltatásainak ja­vítására. Három épületből egy hely­re hoztuk a szakrendeléseket Az ed­digi tíz helyett tizenöt szakfeladatot tud ellátni az intézet, s ezen tevé­kenységi kör további bővítésére is megvan a lehetőség — fogalmazott a polgármester. Cs. R. Mérföldkőhöz értek Békésszentandrás és Menyháza polgármestere írta alá tegnap a két község több éves kapcsola­tát megerősítő barátsági és együttműködési szerződést a szentandrási községházán. Az ünnepi ceremónián jelen volt az Európai Unió Magyaror­szági irodájának két munkatársa is: Nadja Parcsami sajtó- és in­formációs referens és Irmgard Henzel attasé, akik eleget téve a felkérésnek, ellenjegyezték a szerződést. A házigazda polgár- mester Sinka József, valamint Condea Terentie, Meny háza polgármestere egybehangzóan a két település kapcsolatában fontos mérföldkőnek nevezte a szerződés aláírását. A 1300 lelkes Menyháza leg­nagyobb büszkesége a telepü­léssel azonos nevű fürdőhely. A fürdőt egy-egy szezonban mint­egy húszezer, főként belföldi vendég keresi fel. Az erdélyi községből érkezett delegáció mellett másik testvértelepülé­sük, Kishegyes küldöttségét is vendégül látták a szent- andrásiak. Az ünnepséget köve­tően a vendégek ellátogattak a szőnyeggyárba, majd kirándul­tak a duzzasztóműhöz. —r— Az „éjszaka festője” Corini Margit festőművész születésének századik évfordu­lójára emlékeztek tegnap Gyomaendrődön a Városi Kép­tárban. A kolozsvári születésű Corini Margit New Yorkban tanult festészetet a Art Student Akadémián. Később Párizsba ment, ott élt és dolgozott tizen­öt esztendeig. Ez a másfél év­tized pályájának meghatározó szakasza lett. Kedves témái, a Montmartre szűk sikátorainak és az éjszaka magányos bo­lyongóinak ábrázolása nyo­mán kapta az éjszaka festője állandó jelzőt. Rendszeresen kiállított New Yorkban, Pá­rizsban és Budapesten, a Nem­zeti Szalonban. A művésznő 1952-től haláláig Gyomán élt teljes visszavonultságban. Életműve féltett darabjait a vá­rosnak ajándékozta. Az évfor­dulójára rendezett emlékkiállí­tást tegnap nyitották meg a képtárban. A tárlat az eddig is­mert képek mellett tizennégy gyűjtőtől származót is bemu­tat. Az emlékkiállítást decem­ber 15-éig tekinthetik meg az érdeklődők. (r) Szakrendelőt avattak Hazánk a stabilitás szigete Három nagykövet nyilatkozik a csatlakozási esélyekről Hans Beck, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének veze­tője, Christopher William Long, Nagy-Britannia és Eszak-írország Egyesült Királysága, valamint Declan Connolly, Írország nagykövete régi kedves ismerős térségünkben, legutóbb egy éve a békéscsabai Eu- rópa-napon találkoztunk. Beck urat többek között arról kérdeztem, hogy az elmúlt hetekben fagyossá vált viszony Szlovákia és Magyaror­szág között vajon nem befolyásolja-e uniós csatlakozásunkat. — Nem hiszem, hogy a vízlép­csőrendszer, a Duna elterelése és a hágai döntés Magyarország csatlakozá­si esélyeit csökkente­né. Az Eu­rópai Unió érdeke, hogy ne le­gyen vita a jövőbeli tagország­ok között, és ebben az irányban Magyaroszág már je­lentős lépéseket tett Románia felé. Diplomatikusan úgy fejez­ném ki magam: kívánatos, hogy Magyarország ezt a kész­ségét a közös megegyezésre Szlovákia felé is alkalmazza. Azt kívánom, hogy egy ilyen ország, mint Magyarország — én már hét éve is a gazdasági és politikai stabilitás szigeteként emlegettem — integrációra érettségét azzal is bizonyítsa, hogy a vitákat, a történelemben gyökeredző, a szomszédos né­pekkel szembeni előítéleteket legyőzi. Long úr a legutóbbi évet Ma­gyarország csatlakozási törekvéseit tekintve ered­ményesnek ítélte. — A kon­szolidáció hosszú idő­szaka volt ez a tizenkét hó­nap. A ma­gyar kormányzat, a minisztériu­mok, intézmények nagyon ke­ményen dolgoztak, hogy a bi­zottság kérdőíveire választ ad­hassanak. Mint az júliusban nyilvánosságra került, a pályá­zó országok között Magyaror­szág előkelő helyen szerepel. A konszolidáció igaz a magyar gazdaságra is, jelentősen nőtt az export az utóbbi kilenc hónap­ban, gyorsabban, mint az im­port. A lakosságot is sikerült bevonni, a polgárokkal megér­tetni, miért érdekük a belépés, milyen előnyökkel jár, és hogy természetesen vannak hátrá­nyok is. A legfontosabb, hogy tisztában legyenek a céllal, az pedig az európai béke, fellendü­lés és biztonság megteremtése. — Magyarországon kívül és belül egyaránt azon dolgozunk, hogy előkészítsük a terepet az új tagállamok belépéséhez — mondta Declan Connolly, majd a vi­dék és az integráció összefüggé­séről szólt. — Azért szervezzük az Európa- napokat, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését, és ebben a vi­déknek kiemelt szerep jut, hi­szen a csatlakozás mindenki­nek az ügye, az országrészek, régiók nélkül nincs egyesített Európa. Teljesen érthető, hogy az emberek azt kérdezik, ho­gyan boldogulnak a jövőben, mint uniós tagország állam­polgárai. Pontosan kell tájé­koztatni, felkészíteni, hogy zökkenőmentes legyen az át­menet. Niedzielsky Katalin Hans Beck Ch. W. Long D. Connolly A végén már nem mérlegelt Hans Beck is vállalt ,xfél műszakot” a sajtüzemben Miután Hans Beck megtekintet­te a csabacsüdi Kozsuch Mihály sertésfarmját, és ellátogatott a helyi szociális otthonba, Ör- ménykútra vezetett az útja. Szá­mára ez nem csupán a hivatalos program egyik része volt, hi­szen a nagykövet — megbízha­tó értesülések szerint — elis­mert bor- és sajtszakértő. A szarvasi Mozzarella Kft. ör­ménykúti sajtüzemében Rohony Miklós tulajdonos fo­gadta a vendéget. Mielőtt azon­ban a nagykövet bepillantott volna a sajtkészítés rejtelmeibe, ráállt az üzem elektromos mér­legére. A kérdés adta magát, és mosoly kíséretében a válasz sem késett: — Amikor 1990Tben Magya­rországra érkeztem, 77 kiló volt a testsúlyom, a tavalyi év végé­re viszont már kihíztam a nad­rágjaimat, és 88 kilogrammot is mutatott a mérleg. Rádöbben­tem: bármennyire is ízletes a magyar koszt, ez így nem me­het tovább. Sikerült is leadnom azóta tíz kilót. Most azonban többet már nem mérlegelek, in­kább megkóstolom a moz- zarellát. Ny. L. Megkérdeztük a kistelepülések pavilonfelelőseit: Milyen „batyuval” bocsátották útjukra az otthoniak? Soczóné Farkasinszki Ildikó, hunyai jegyző: — A település mezőgazdasá­gi jellegét igyekeztünk kidom­borítani sátrunkban. így négy agrártevékenységet végző és egy háziipari cég termékeit hoz­tuk el. Számunkra az Európa- nap nemcsak a külföldnek, ha­nem a megyének való bemutat­kozást is jelenti, ugyanis eléggé megközelíthetetlen, elszigetelt a településünk. Éppen ezért a nyitást számunkra az is jelent­hetné, hogy több irányból .le­hessen megközelíteni megfele­lő úton a falut. Lábát Ildikó, az örménykúti sajtüzem dolgozója: — Nálunk a régi mezőgazda- sági nagyüzemek átalakulásával sokan munka nélkül maradtak. Ennek ellenére a többség to­vábbra is ebből az ágazatból pró­bálja a megélhetését biztosítani, valamint többen a helyi sajt­üzemben helyezkedtek el. A munkanélküliség miatt sokan el­zarándokoltak a településről, így a lakosság jórésze nyugdíjas. így nem véletlen: minden követ megmozgatunk, hogy az általá­nos iskolánk megmaradjon, és minél többen itt maradjanak. Ambrus Gyuláné, a csabacsüdi polgármesteri hivatal főelőadója: — A lakosság örömmel fo­gadta, hogy bemutatkozunk az Európa-napon. Nálunk ugyan­akkor ennek a rendezvénynek előzménye is volt, hiszen egy héttel korábban szlovák napot tartottunk Csabacsüdön 16 tele­pülés 400 résztvevőjének foga­dásával, fellépésével. Büszkék vagyunk tehetségeinkre is, így pavilonunkban a megjelentek láthatták Szakács Aliz bőrdísz­műves, valamint Varga László fafaragó népi iparművész és unokája alkotásait is. Benedek Erika, a békésszent- andrási művelődési ház vezetője: — Településünk ismert és el­ismert a szőnyegszövésről, így ezt helyeztük a középpontba. Emellett Lázár Julianna mézes­kalács-készítő és tojásfestő, va­lamint Klimaj János fafaragó munkáit is elhoztuk. Öröm szá­munkra az is, hogy a Szarvas és Békésszentandrás között elké­szült kerékpárúton sokan két keréken is megközelíthették ott­honról a rendezvényt. A jövő­ben szeretnénk fellendíteni a fa­lusi turizmust, horgásztanya és skanzen létesítését is tervezzük. Kasnyik Magdolna, a kondorosi Faluszépítő Baráti Kör vezetője: — Nagyon sok helyi vállal­kozó és cég segített abban, hogy megjelenhessünk. A kü­lönleges kukoricafüzérre min­den második látogató árajánla­tot tett, de mi más szálakra fűz­tük fel elképzeléseinket. Jó len­ne, ha bekapcsolódhatnánk Eu­rópa vérkeringésébe, és adni, valamint kapni is tudnánk. Egy idős bácsi fogalmazott úgy, amíg nem lesz elég kövesút a faluban, addig nem jönnek a külföldi beruházók. Szerintem azonban ez rajtunk is múlik. Pljesovszki Tamásné, kardosi önkormányzati képviselő: — Kardoson az utóbbi hetek­ben a polgármester-választás és a képviselő-testület irányvonalának kidolgozása kötötte le a lakosság figyelmét. Ez azonban nem gátolt bennünket abban, hogy eljöjjünk és bemutatkozzunk. Nálunk is, mint a legtöbb környező települé­sen, a munkanélküliség jelenti a legnagyobb gondot, így munka­helyteremtő beruházásokban re­ménykedünk. Bízunk abban, ha egyre több helyen forog Kardos neve és fel-felbukkanunk, majd­csak „ránk találnak”. (c)

Next

/
Thumbnails
Contents