Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-03 / 231. szám

II Sarkad vároS 1997. október 3., péntek _________________________Történetek drogos fiatalokról, akik eljutottak a rehabilitációs utókezelésig_________________________ A SZÍNES ÁLMOK ÁRA: HALÁL Magyarország hosszú időn keresztül csupán tranzitországnak számított a kábítószerkereskedők számára. Ma már komoly felvevőpiac, raktározási hely, sőt, gyártási helyszín is. Körülbe­lül 100—150 ezren élnek hazánkban olyanok, akik legalább egyszer kipróbáltak valamilyen kábítószert, míg a drogfüggők száma 30—40 ezer között mozog. A kábítószerkereskedők isko­lák és szórakozóhelyek körül bukkannak fel, hogy lecsapjanak újabb és újabb áldozatukra, a kíváncsi vagy gyenge akaratú fi­atalokra. Tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy a drogárusok csak a nagyvárosokat célozzák meg. A Sarkadi Rendőrkapitányság esetei között is egyre gyakrabban találkozni olyanokkal, ame­lyek összefüggésbe hozhatók a droggal. A vidék legnépszerűbb szórakozóhelyéhez, a sarkadi Sweet Night Diszkóklubhoz kap­csolódóan is egyre több sötét történet kering a drogárusokról, akik megpróbálják „beetetni” a fiatalokat. Igaz, jelentősebb le­bukásokról egyszer sem lehetett hallani, úgyhogy pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy a szájról szájra járó sztorikból mennyi a valóság és mennyi a rémhír. A kábítószer személyiségleépítő szerepéről azonban nem árt, ha ebben a térségben is hall az if­júság... Az elmúlt héten e gondolatból kiindulva az ÁNTSZ, a sarkadi önkormányzat és a sarkadi újte­leki református egyház diákok, tanárok és szülők számára drog- fogyasztást megelőző progra­mot szervezett. A „Drogmentes jövőnkért” című előadássoro­zatban többek között megszó­lalt Molnár Tamás, az Ország- gyűlés kábítószer-fogyasztást megelőző eseti bizottságának szakértője is. Előadását egy Pitagoraszi idézetre építette: „Senki sem lehet szabad, aki szenvedélyének rabja.” Heroinbébik Magyarországon Tapasztalata szerint a legtöbb fiatalt, aki nem kíváncsiságból kezd el drogot fogyasztani, a mindennapi kudarcok sodorják a kábítószer felé. Egy nyolcadi­kos pattanásos kamasz fiú, akit észre sem vesznek a lányok, rá­adásul a tanulás sem megy neki, s otthon ezért csak pofon várja, menekülni kezd. Természetesen nem tudja felmérni, hogy a drog nem oldja meg a problémákat, csak azt érzi, hogy szipó hatása alatt eltörpülnek a gondok, ta­lán el is tűnnek, és ez jó, na­gyon jó... Ha az úton nincsenek jószándékú segítők, innen már csak néhány lépés a keményebb drog, az állandó pénzzavar, a bűnözés, a kirekesztettség, a szellemi, fizikai leépülés. Ez az az út, amelyről nehéz a vissza­térés, és amelyiken minden nap ott leselkedik a halál. Mint Molnár Tamás elmondta, Ma­gyarországon 240-en haltak meg kábítószer túladagolásban, s ezidáig tíz heroinbaba szüle­tett, akinek az édesanyja drog­függő volt, s az újszülött is megvonási tünetekkel jött a vi­lágra. Az alkohol is drognak számít, ám ahhoz, hogy valaki alkoholfüggő legyen, és meg­kezdődjön a fizikai, szellemi le­épülése, legalább 10—15 év italozás szükséges, míg a hero­innál néhány hónap elegendő ezeknek a tüneteknek az elindu­lásához. Egy gramm heroin hét-nyolcezer forint Az árakról nem is beszélve! A szeszes ital sem olcsó mulatság, de talán — ha minden egyébről lemond az illető — még belefér egy magyar átlagkeresetbe. A kábítószer azonban ennél zsebbenyúlósabb. Egy gramm heroin például 7—8 ezer forint, ami egy drogfüggőnek egy napi adagja ahhoz, hogy ne jelent­kezzenek az elvonási tünetek. És ugye világos, hogy ezt az összeget nem lehet a tízórai pénzből kiszorítani. így függ össze a drog és a bűnözés. Vajon lehet-e segíteni az úton elindult fiatalokon? — tet­te fel a kérdést később az elő­adó. A válasza: igen. A legjobb az, ha valaki önamaga száll szembe a kísértéssel. Ennek pe­dig nincs más módja csak az, hogy ismerjük meg magunkat, béküljünk ki és szeressük ma­gunkat. Legyünk önzők, és akarjunk minél több barátot, fi­gyeljünk problémáikra, mert akkor ők is figyelnek a mienk­re. S ha valaki már nem képes magán segíteni, mi, a környeze­te is tehetünk érte. Ennek a receptje a szeretet. Egy mosoly, egy jó szó nem kerül semmibe, s nem tart egy-két pillanatnál tovább, az emléke viszont sok­szor örökké elkísér. Molnár Ta­más azt tanácsolta, mindenki gondolkodjon el az itt hallotta­kon. Senki se vesse meg a kábí­tószerhez nyúlókat, inkább pró­báljon meg segíteni rajtuk... * * * A drogfüggők rehabilitációs utókezelésével foglalkozó, bu­dapesti központú Emberbarát Alapítvány olyan fiatalokat ho­zott Sarkadra, akik maguk me­sélték el életüknek azt a sötét szakaszát, amikor a kábítószer rabságában éltek. íme néhány történet: Pista: Tíz évet pocsékoltam el a fiatalságomból Tíz éve kerültem kapcsolatba a drogokkal. Az utóbbi időben heroint és hasist használtam. A betegségtudatom sokáig nem alakult ki. Azt gondoltam, ez az egész hozzátartozik a fiatalság­hoz. Eközben egyre mélyebbre süllyedtem. Elveszítettem a családom, az utcára kerültem, egy hátizsák volt minden va­gy onom. Persze az anyagra pénz kellett. Másfél év Tökölön. Ezt követően megpró­báltam jó útra térni. Megháza­sodtam. De anyag nélkül nem ment. Három évig bírta a fele­ségem mellettem. Nekem meg csak az anyag volt a fontos, semmi más. Mikor rádöbben­tem, hogy ismét egyedül va­gyok, öngyilkosságot kíséreltem meg... Szerencsére nem sikerült. Most utókezelésen vagyok. Laci: Csak a heroin diktált Most 22 éves vagyok. A drog­gal 17 évesen kerültem kapcso­latba. Kezdetben a kíváncsiság hajtott. Az összes drogot kipró­báltam, de a heroin fogott meg a legjobban. Hetek alatt kialakult a függőség. Használnom kellett, hogy jól érezzem magam. Ak­koriban egy gramm heroin 5000 forintba került. Ez egy napi adagot jelentett számomra. Tel­jesen megcsavarodtam lelkileg. Nem érdekelt se a család, se ba­rát, se barátnő. Mindenkit le­néztem, aki nem használt anya­got. Divatnak tartottam, vagy tudom is én... A buli csak akkor számított, ha anyag is volt. Anélkül már semmi se ment. Olyan dolgokat kezdtem csinál­ni, amit normális koromban so­se tettem volna. Már csak a he­roin diktált! Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül szúrkálom magam. Szerencsére a családom nem adta fel. Küz­döttek értem, talán azért marad­tam életben. Megtanultam: az anyag elpusztít. Rájöttem: az a két és fél év szabadság volt éle­tem legszörnyűbb rabsága... Zoli: Ő nem én voltam A pécsi Ho-Ho-t sokan ismer­ték az utcán. O én voltam. Utcai zenélésből éltem, csatlakozott hozzám az alkohol és a drog. Majdnem belehaltam. Állandó­an félájult voltam. Valaki, aki mostmár nem én vagyok. Mostmár tudom: az az út maga a halál. Judit: Válaszd az életet! Judit nem volt drogos, viszont egy drogélmény határozta meg az életét. Most az alapítvány munkatársa: — Meleg május volt. Érett­ségi előtt álltunk. Két lány nem jött el az írásbelire. Ennyire fél­nek? — találgattuk a központi menzán. Hamar megtudtuk a választ. Osztálytársaink a saját haláluk miatt nem tudtak eljön­ni érettségizni. Még aznap meg­találták őket egy kukatárolóban zacskóval a fejükön. Szipóztak. Micsoda értelmetlen halál! A miért?-re azóta is keresem a vá­laszt. A munkám során számos drogfüggővel találkozom. Mindegyiküknek felteszem a kérdést: Miért? Egyikük azt mondta: „Tudod olyankor olyan, mintha az anyukám si­mogatna. Meg a haverok is mondják: öreg, nem maradhatsz ki belőle!” Újra és újra azt kér­dezem: Megéri néhány színes álomért felébredni egy mocskos patkányokkal teli pincében!? Mindenkinek csak azt tudom ta­nácsolni: az életet válassza! Gyuri: Előtte gondolkodj! Tizenhat évet hajítottam ki az életemből. Anyám alkoholista volt, s én örököltem a hajlamot. Piával kezdtem, aztán jött a szipó, a gyógyszer, a különböző alkoholkeverékek, majd a ke­mény drog. Elszaladt velem a ló. Galeritag lettem, hisz vala­hová tartozni kellett. A paletta színes: lopás, rablás, csalás, kártyajáték, verekedés, besurra- nás. Mikor benne van az ember már nem tud gondolkodni, ezért mindenkinek azt tanácsolom: előtte gondolkodjon. Az évek futottak, s most 34 vagyok. El­temettem egy barátnőt, s né­hány barátot. Ma már világosan látom, hogy kezdődik ez a po­kol. Először csak egy matek bu­kás. Megoldás? Lődd be ma­gad! Aztán elhagy a nőd és be­lövöd magad, aztán már azért csinálod, mert hozzászoktál. Senki sem veszi észre, hogy mi­közben szállnak az évek, a sze­mélyisége nem fejlődik. Min­denki megmarad azon a gyere­kes szinten, ahonnan indult. Négy év kellett, hogy a gyere­kes gondolkodásom mellett megjelenjen bennem a felnőtt is. Most is elhagyott a nőm. De nem lőttem be magam. Kibír­tam. Itt vagyok. Voltak normá­lis emberek körülöttem, akik szerettek és mellém álltak. Majd újra kezdem. Nem dőlt össze a világ. Magyar Mária A kábítószerek nemcsak szellemileg és fizikailag rombolják le a szervezetet, de az áruk miatt bűncselekményre is kényszerítenek. Egy gramm heroin ára 7—8 ezer forint fotó: lehoczky Péter Hogy mik vannak... Két horgász - egy halat Az egyik horgász és zsákmánya Nem mindennapi méretű hal akadt a közelmúltban Balogh Attila horgára. Az Ady Endre utcában lakó horgász a helyi horgászta­von egy 8,9 kilogrammos pontyot akasztott meg. A gyönyörű ponty legyőzője (képünkön) — mint el­mondta — fölöttébb meg­örült zsákmányának. Érdekessége is van az esetnek.. Ugyanis néhány nappal korábban egy hor­gásztárs, Nagy Béla szintén ezt a pontykát fogta ki a tó­ból egy horgászversenyen. Azonban nem vásárolta meg a súlyos példányt, így vissza kellett dobni a pon­tyot a vízbe. A győztes hal mégis jobban érezhette ma­gát a levegőn, hogy újra horogra akadt. De az is le­het, hogy egyszerűen csak éhes volt. —dió— Röviden Vértanúkra EMLÉKEZÜNK Az aradi vértanúkra városunk­ban október 6-án 14.30 órakor emlékezünk az Aradi Vértanúk terén, ahol dr. Szabó Ferenc történész mond — koszorúzás­sal egybekötött — emlékbe­szédet. Az ünnepségen közre­működik Kocsis Bea középis­kolai tanuló, valamint az Ády Endre-Bay Zoltán Gimnázi­um, Postaforgalmi és Informa­tikai Szakképző Iskola énekka­ra, vezényel Nagy Edit peda­gógus. (jó) NATO ÉS FÖLD A Magyar Atlanti Tanács tájé­koztató fórumot tart ma, pénte­ken este 6 órától a Bartók Béla Művelődési Központban. A fó­rumon Búzás Árpád biztonság- politikai szakértő és Bús József Sándor, a Magyar Atlanti Ta­nács főmunkatársa tart ismertetőt Magyarország NA­TO-csatlakozásáról. A külföl­diek földvásárlásának vitatott kérdése ugyancsak témája lesz az estnek. (jó) A KÁBELTÉVÉRŐL Október 8-án, szerdán 13 óra­kor rendkívüli testületi ülést tartanak a sarkadi képviselők. A téma a kábeltévé megvaló­síthatósági tanulmányának helyzete. A testületi tagok meghallgatják a POLYKOM Kft. szakmai előadójának erről szóló tájékoztatóját. (m) Mounten Bike-ért A sarkadi Sweet Night Diszkó­klub október 11-én, szombaton jótékonysági szórakoztató es­tet szervez a helyi Ady-Bay középiskolában. Az est folya­mán fellép a Milla Trió, az Ady-Bay zenekar és a Logo Dance gyulai együttes. A zenét D. J. Attila és Kámyáczki Gá­bor szolgáltatja. A 200 forintos belépőjegy sorsjegyként is funkcionál. A fődíj egy Mounten Bike kerékpár, ame­lyet a városi önkormányzat ajánlott fel. A szervezők várják azok jelentkezését, akik az ön- kormányzathoz hasonlóan bár­milyen felajánlással támogatni tudnák az estet. A felajánlók hívását a diszkóklub telefonján (375-144) várják. (m) Pályakezdőknek A Békés Megyei Munkaügyi Központ gyulai kirendeltsége október 8-án pénteken állás- és képzésbörzére várja a sarkadi pályakezdő fiatalokat is. A börzén, 9 és 14 óra között az érintettek munkáltatókkal ta­lálkozhatnak, valamint részt vehetnek jogi, pszichológiai és pályaorientációs tanácsadá­sokon, s természetesen külön­böző képzési tanfolyamokra is jelentkezhetnek. A pályakezdő fiatalok mellett a munkaadókat is szívesen látják a gyulai ki- rendeltségen, a Szent István ut­ca 27/B szám alatt. (jó) Vállalkozzunk? A Békés Megyéért Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány sarkadi alirodája októberben oktatási programot szervez „Hogyan kezdjünk el vállal­kozni?” címmel. A tanfolyam­ra — melynek díja 3 ezer forint résztvevőként —- a sarkadi alirodában, a Kossuth utca 25. szám alatt lehet jelentkezni. Bővebb felvilágosítást telefo­non is kérhető, a 375-633/147 melléken. (jó) A Hét-ben a Bay A Magyar Televízó 1-es csa­tornáján október 5-én vasárnap este 7 órakor kezdődő, A Hét című műsorban szó lesz a Gyu­láról városunkba kényszerült Bay Zoltán szakközépiskolá­ról. A téma kapcsán megszó­lalnak városunk vezetői, vala­mint az iskola tanárai, diákjai és — feltételezhetően — gyu­lai illetékesek is. (jó)

Next

/
Thumbnails
Contents