Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-31 / 254. szám

1997. október 31., péntek SZÍNES A „fátylak országának” nagy húzása, avagy szinte minden az idegenforgalom körül forog Szembesültünk a tunéziai alapkérdéssel: szép asszony, mennyi teve? A „sivatag hajói” ilyen pózban még nem is tűnnek ingatag közlekedési eszköznek A SZERZŐ FELVÉTELEI gatták a kuncsaftot üzletükbe, és kiderítették származását, árad a szóözön: — Szerbusz, vízibusz, nem bandita, nem kannibál, nem maffiózó. Gyere, magyar, k... jó, nem venni, csak nézni, nagy kedvezmény, minden kedvez­mény, csak neked, szép asz- szony, hány teve? Háromszáz és jó autó? Alkudni kötelező — ha nem is az asszonyra —, részben a horri­bilis kezdőárak miatt, részben azért, mert ezt szinte el is várják, lételemük a kupeckodás. Ha azonban valamilyen portéka előtt hosszabban időzünk, netán a ke­zünkbe is fogjuk, akkor nincs menekvés, illetve igen sok ener­giát emészt föl. Slágercikkeik a bőr-, fém-, fa-, kerámia- és faze­kasáruk, a helyi ruhadarabok és szőnyegek. Az alkudozást köve­tően — sokszor az ember után hozzák az árut — általában a kezdőár harmadáért, negyedéért vagy még kevesebbért hozzájut­hatunk a portékához. Különöseb­ben félni sem kell, hiszen ők eléggé félnek a „policiától”. Kus/kus/ és tevegelés A közbiztonságra, a külföldiek értékeinek védelmére nagy hangsúlyt fektetnek Tunéziá­ban, így nem „divat” lopni a szállodákban, átverni az utast a taxiban vagy inzultálni a külföl­dit az utcán. A tunéziai hatósá­gok tiltják a helyi dinár ki- és bevitelét. Az átváltási árfolyam ugyanakkor mindenhol egysé­ges, a repülőtértől a bankokig, a szállodák portájáig. Érdekes kettősség figyelhető meg azonban a tunéziaiak szo­kásaiban, viselkedésében. Arab szórakozóhelyeken asszonyokat nemigen látni, az utcán viszont a csador helyett egyre több nő vi­sel divatos ruhát, frizurát. Bár a mohamedán vallás tiltja az alko­holfogyasztást, a pálinkásüve­günket és a söröspalackjainkat többen szemrebbenés nélkül meghúzták. És egyáltalán nem tűnt úgy, hogy először tesznek ilyet. Az étkezésnél a sertéshúst kerülik, de ezen kívül széles a kínálat a „tenger gyümölcseitől” a nemzeti „jelképükig”, a kuszkuszig (speciális edényben főtt gabonakása), a kecske- és birkahúsokig. A nemzeti elede­lek mellett a tevegelésbe is érde­mes belekóstolni, bár egy-két- órás dromedártúra után nehéz vigyázba vágnia magát az em­bernek, inkább karikalábú fut­ballistára hasonlít. Amikor búcsúzunk, Juszuf a tapasztalatainkról kérdez: — Igaz, ugye, hogy Tunézia Észak-Afrika legbarátságosabb, legfejlettebb és legnyugodtabb országa? Élénken bólogatunk, bár azt nem kötjük az orrára, hogy most jártunk először Afrikában. Nyemcsok László A csillogás és a pezsgés közvetlen közelében más kép is elénk tárul Ha az ember nászútra készülődik, (még) nem éppen arra gon­dol, hogy mennyi tevét is érhet ifjú felesége. Ha azonban Afri­ka legészakibb országát, Tunéziát választja úticélul, a helyszí­nen hamar csábító asszony-teve cserelehetőségek közül válogat­hat. A komolyabb tevemenedzserek ugyan csak néhány drome- dárt kínálnak a „fapados“ hölgyszemle után, de találkozni több száz tevés ajánlatokkal is. A lényeg persze legtöbbször az, hogy ezen a hagyományos, és számukra csöppet sem különös módon is a turisták kegyeibe férkőzzenek. Mert ma már a „fátylak országában“, a Magyarországnál több, mint másfélszer na­gyobb területű Tunéziában az egyik legfontosabb bevételi for­rás az idegenforgalom. Október végén, amikor hazánk­ban már mínuszok „röpködnek”, a melegebb égtájra vágyók egyik bázisa Tunézia. A nappali hőmérséklet ugyanis még eléri itt a 25—28 fokot, lehet lubic­kolni a tengerben, süttetni a ha­sunkat a parton. És ami nem el­hanyagolandó: talán ez a legin­kább megfizethető, hiszen egy kétcsillagos szállodában — re- pülőúttal és félpanziós, svédasz­talos ellátással — hatvanezer fo­rint alatt megúszható szemé­lyenként egy hét. Természetesen ezért a pénzért csodákat nem várhat az ember, vagyis várhat, de akkor felsül. Mi Hammamet és Nabeul városok között, egy tengerparthoz közeli szállodá­ban — Sun Holiday Beach Hotel — telepedtünk le. A szobák nél­külöznek minden „flancot”, de az alapvető szükségleteknek na­gyon megfelelnek. Zuhanyzó­val, mosdóval, kis terasszal ellá­tottak, naponta takarítanak, cse­— Ha tudnák, honnan indul­tunk a ’60-as évek végétől, ami­kor megnyitottuk Tunézia ka­puit a turisták előtt, elképedné­nek. Hatalmas fejlődésen men­tünk keresztül. Számba vettük, mivel rendelkezünk — szinte állandó napsütés, tenger, he­gyek, sivatag, az európaitól el­térő kultúra —, és mit kell ten­nünk azért, hogy idejöjjenek a külföldiek. Szállodák egész so­ra épült, hozzáigazítottuk az infrastruktúrát, a kiszolgáló lé­tesítményeket, a közbiztonsá­got. Élem véletlen, hogy jelen­leg több, mint négyszáz szállo­dában látjuk vendégül, utaztat­juk és szórakoztatjuk az évi há­rom-négymillió turistát. A fejlődés útján Juszuf azt sem rejti véka alá, hogy bőven akad még tenniva­ló. Hiába gyönyörű ugyanis a tenger, ha már a közvetlen, ho­mokos tengerpart ápolatlan, rendezetlen. Rengeteg épület áll — kétcsillagos szállodaként — pálmafákkal övezett, áttetsző vizű úszómedencével bír, és a tisztaságra egyébként is min­denhol ügyelnek. (No, és arra is, hogy a köztársaság elnöké­nek portréja az üzletekhez és a lakásokhoz hasonlóan, ott függ­jön a falon.) Napközben és este változatos, díjmentes szórakoz­tató programokat szerveznek a légpuskalövészettől a kabaré­műsorig, a tekétől a bingóig. És ami szembetűnő: még a legalsó szinten lévő alkalmazottak is több nyelvet beszélnek. „Szerbusz, vízibusz!” A hivatalos nyelv, az arab mel­lett — már a tíz-egynéhány éves gyerekek is — anyanyelvi szinten társalognak franciául, de ha kell, angolul, németül vagy olaszul válaszolgatnak a külföldieknek. Sokan már törik a magyart is, ami arra utal: egy­re több honfitársunk választja úti célként Tunéziát. — Az ország több, mint hét­millió lakosának legalább a fele húszéven aluli, így az állam a költségvetés egyharmadát okta­tásra fordítja — mondja egy nabeuli iskola tanára. — Ebbe kiemelten beletartozik a nyelv- oktatás is. A csillogó felszín alatt ugyanis mi is rengeteg problémával — így nagymérté­kű munkanélküliséggel — küz­dünk. Aki viszont több nyelven A bazárokban kívánság szerint nevet is belevésnek az emléktárgyba rélik az ágyneműt, a törölköző­ket, de például hűtőt már hiába keres az ember. És hogy mit mondanak minderre a helybéli­ek? Juszuf, a szálloda egyik ve­zetője a következőket: még félkész állapotban, és sok a szűz, vadregényes rész. A szál­lodák belső területeire viszont nagyon odafigyelnek. A szol­gáltatások sokrétűek és színvo­nalasak. A Sun Holiday Beach beszél, sokkal könnyebben el­helyezkedhet. A magyarból azért leginkább még csak a „szakmai” nyelvet sajátították el. A bazárosokból, miután beinvitálták vagy berán­World Harmonika Fesztivál magyar sikerrel Elkészül a pedagógiai program Már a programfüzet első üdvöz­lő soraiban is Magyarországot köszönti elsőként a Nemzetközi Harmonikások Szövetsége. Ért­hető, hiszen négy esztendővel ezelőtt Szabó Tamás és Ferenczi György is kimagasló eredménnyel végeztek az akko­riban megrendezett fesztiválon, de a tavalyi fődíjat is magyar hozta el Lázi Szabolcs szemé­lyében. Ezért kicsit érthetetlen volt, hogy az idén a keleti blokk elleni megnyilvánulások hát­rányba hozták az innen érkező­ket és a zsűri, valamint néhány rendező pökhendisége rányom­ta bélyegét a World Harmonika Fesztiválra, amelynek a német- országi Trossingen adott ott­Pribojszki Mátyás a World Harmonika Fesztivált hirde­tő tábla előtt Németország­ban hont október közepén. Ettől függetlenül remek eredménnyel képviselte hazánkat a békéscsa­bai Pribojszki Mátyás. Az első napon Session-Time- on órási közönségsikert akarva játszott a kitűnő londoni szék­helyű B-Sharp Rhythm Section kísérőzenekarral. A másnap délelőtti megmérettetés is egy­értelműen mutatta a magyar fiú kulturált, ízléses játékstílusát és a többi résztvevővel szembeni előnyét. A több mint negyven indulóból nagyon kevesen töre­kedtek jóízű feelinges harmoni- kázást bemutatni, ezzel szem­ben Pribojszki Mátyás reme­kelt. Az utolsó előtti örömzené­lésen a magyar fiút nem enged­te fel a zsűri elnöke a színpadra, arra hivatkozva, hogy a korábbi bemutatkozása annyira meg­győző volt, hogy hagyjon esélyt másoknak is... Aztán a harmadik napon is­mét zenélhetett a publikum előtt és nem is akármilyen produkci­óval lépett fel. Egy fantasztikus boogie-vel szintén óriási közön­ségsikert aratott. Nemcsak ki­egyensúlyozott játékstílusa, ha­nem megjelenése, mozgása is megnyerte a közönség és a zsű­ri tetszését. Pribojszki Mátyás így sikerrel utazhatott haza, hi­szen megkapta a kitűnő „Excellent” (Kiváló harmoni- kás) minősítést és a vele járó oklevelet. B. G. Mind a mai napig nincsenek meg a nemzetiségi oktatás irányelvei, ez nagymértékben nehezíti a nemzetiségi oktatási intézmé­nyek helyi pedagógiai program­jának elkészítését — hangzott el szerdán Békéscsaba Megyei Jogú Város Szlovák Kisebbségi Ön- kormányzatának ülésén, ahol a szlovák oktatás-nevelés kérdései voltak terítéken. Az ülésen meghívottként résztvevő Pecsenya Edit, a Bé­késcsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium igazgatója hangsúlyozta: a köz­oktatási törvény szerint az iskola többcélú összetett intézménynek minősül, így a helyi tantervet eszerint kell összeállítani. A pe­dagógiai program elkészítésénél a szülői munkaközösség vélemé­nyét is figyelembe vették, de gondot okoz a műveltségterüle­tek tantárgyi integrációja is. A legnagyobb problémát az órabank kérdése jelenti, ugyanis a nemzetiségi nyelvű vagy a nemzetiségi nyelvet is oktató in­tézmények nem fémek bele a közoktatási törvényben rögzített óraszámba. A plusz órák finan­szírozása a fenntartót, ebben az esetben a települési önkormány­zatot terheli. Ä pedagógiai prog­ram „ceruzás változatának“ meg­vitatása november 24-én lesz, az­előtt a kisebbségi önkormányzat áttanulmányozza a vitaanyagot. Az ülésen szó esett az 1998. évi költségvetési tervezetről is. — Both — Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) i 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon; (66) 446-552, fax: (66 ) 441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DELHIK” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443- 106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 695 Ft Készül: a COF1NEC Hungary Rt. Kner Nyomda, Békéscsaba, Baross út 9—21. Nyomdaigazgató: Péter István. HU ISSN 12151068

Next

/
Thumbnails
Contents