Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-31 / 254. szám

IV Heti gazdaság 1997. október 31., péntek ÉDES SZEZON, KESERGŐ TERMELŐK (Folytatás az /. oldalról) — Hány naposra tervezik a kampányt? — A terveinkben még 9 ezer 261 vagon, azaz 92 ezer 610 tonna répa átvétele szerepel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy november 23-24. körül fejezzük be a feldolgozási idényt. — Úgy emlékszem, tavaly lé­nyegesen több, mintegy 20 ezer vagon répát dolgoztak fel. — Az ismert okok miatt az idén lényegesen kisebb terüle­ten, csak 3 ezer 100 hektáron termeltettünk. Szerencsére az időjárás némileg kompenzálta a termőterület drasztikus csökke­nését. Hektáronként 430 mázsás terméssel számolunk. A külső szennyeződés kisebb, mint más években, s rendkívül jók a répa beltartalmi mutatói is. A cukor- tartalom 16,11 százalékos volt idáig, a tisztasághányados pedig 87 százalék körüli. Tavaly-ta- valyelőtt a sűrűiére volt jellem­ző ez az adat. — Ez azt jelenti, hogy a ter­melők is elégedettek? — A termelői kedvet az átvé­tel, a szállítás, a fizetés nagyban befolyásolja. Megítélésem sze­rint ezeknek rendben, a szerző­déseknek megfelelően eleget te­szünk. Azt viszont kár volna ta­gadni, hogy a termelők keveslik a felvásárlási árat... — mondot­ta a mezőhegyesi cukorgyár igazgatója. Ménesi György A CUKORRÉPA, ILLETVE A CUKOR TERMELŐI ÉS FOGYASZTÓI ÁRÁNAK ALAKULÁSA (1990-1997) Ev Felvásárlási ár Cukor Répaár répára cukorra gyári fogyasztói a cukor vetítve termelői ára ára fogyasztói Ft/t Ft/kg Ft/kg Ft/kg árának %-ában 1990 1918 15 28 35,3 42 1991 1817 14 34 46,4 30 1992 2006 16 43 49,3 32 1993 2376 19 56 66,0 29 1994 3380 26 65 82,6 32 1995 3853 30 76 87,3 34 1996 4720 37 82 104,0 28 1997* 5000 39 88—94 122,0 32 1997. év az 1990. év 260% 314—336% 346% 76% %-ában Megjegyzés: A táblázat KSH-adatok, valamint az AKII és MOSZ reprezentatív adatainak felhasználásával készült *Becsült adatok (Forrás: Számadás — agrárgazdasági hetilap) A mezőgazdasági termelői árak változása Magyarországon (1997. augusztus)-20% -10% 0% 10% 20% 30% 40 ÉV ALATT EZERNÉL IS TÖBB KUTAT FÚRTAK JÓ SZERENCSÉT, OLAJOSOK! 40 év már majdnem történelem. Itt, a Viharsarokban éppen 4 évtizeddel ezelőtt jelentek meg az első olajbányászok, akik az­óta ezernél is több kutat fúrtak le, akik megtermeltek 3,5 millió tonna olajat, 21 milliárd köbméternyi földgázt, valamint több mint 1 millió tonna kondenzátumot. Mai áron ez 458 milliárd forintot ér! S hogy mit vonzottak maguk köré? Üveggyárakat, gépipart, gázrendszert, jó néhány karriert, biztos megélhetést. Tolózárak. Pillanatkép az olajipar múltjából (Forrás: Olaj­bányászok a Nagy alföldön) Az olajosok a minap ünnepel­tek. A Békési-medence 40 éves termelési jubileuma adta az ap­ropót a szakmai napra és az azt követő emlékműsorra. Hanyecz Ernő egykori igazgató elevení­tette fel a múltat, amikor 1957- et jegyzett a naptár. Az eredmé­nyes fúrási tevékenységnek kö­szönhetően a Nagyalföldi Kő­olajtermelő Vállalat 5 fős le­génysége kezdte meg tevékeny­ségét egy-egy kazán és szepará­tor folyamatos üzemeltetésével Tótkomlós térségében. (Ebből nőtte ki magát évek során a kardoskúti telep, a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat Oroshá­zi Üzemvezetősége, a későbbi NKFV Orosházi Üzeme, a je­lenlegi MÓL Rt. Orosházi Bá­nyászati Üzem a maga szerte­ágazó tevékenységével.) A megtalált és megszelídített gáz további lendületet adott a kör­nyék kutatásának, annak ellené­re, hogy a kutatók között nagy viták voltak az alföldi szénhid­rogén-kutatás szükségességé­ről. A kitartókat fényesen iga­zolta az 1958-ban feltárt puszta­földvári mező, 1959-ben pedig Battonya. A vállalat 1960-ban Pusztaföldváron raktárakat léte­sített, szükség volt gyűjtőállo­másokra is, csőszerelő és kar­bantartó brigádokat szerveztek. 1961-ben újabb mezőre buk­kantak. A termelő berendezések gomba módra szaporodtak a bú­za- és kukoricatáblák között. 1963-ra megtörtént a battonyai és a kardoskúti földgázüzemek vezetékes összekapcsolása, ez nyújtotta a garanciát a beüze­melt üveggyár gázenergiával történő ellátásához. 1966-ban befejeződött a Kardoskút— Adony—Kápolnásnyék—Pét, az Adony—Kereszthegy és az Adony—Dunaújváros közötti távvezeték-építés, így október-' ben Dunaújvárosba érkezhetett a kardoskúti földgáz. Az olaj- termelés stabilizálása mellett a gáztermelés első fénykora kö­vetkezett 1969 és 1973 között. A beruházásmentes időszakban a szakmai továbbképzésekre és a szakmunkásképzésre kellett a legnagyobb figyelmet fordíta­nia a vállalatnak. Az orosházi üzemben ekkor körülbelül 600- an dolgoztak. A nagy beruházá­sok árnyékában jó néhány kis mezőt is termelésbe állítottak az utolsó 10 esztendőben a szinte folyamatos rekonstrukció, bőví­tés és felújítás mellett. S hogy a mozgalmas 40 év után mit hoz a jövő? Napjaink próbatermelései ugyan az üzemi teljesítményt meghatározó mező­ket nem sejtetnek, de nem hanya­golható el Tótkomlós-dél, Pitva­ros-észak, Csanádalberti-észak, vagy Nagybánhegyes olajterme­lése. Ezek a kis mezők — 2000- től Végegyháza-nyugattal kiegé­szülve — 15-16 ezer tonna/év olajat termelhetnek 1998-tól né­hány éven keresztül. A kilátások­ról, az Orosházi Bányászati Üzem lehetőségeiről a szakmai napon egyébként Bartha Gyön­gyi üzletági igazgató beszélt. — Jelenleg a MÓL Rt. Hazai Termelés, Tárolás Üzletágnál több mint 2 ezer ember dolgo­zik, az orosházi üzem dolgozói­nak létszáma ebből 293. Az éves árbevételünk jelentősen meghaladja a 100 milliárd fo­rintot. További létünk szem­pontjából a kitermelhető kőolaj- és földgázvagyon 2012-re nagymértékben csökken, azon­ban bízunk a hazai kutatás sike­rességében, ami az új készletek felfedezését hozza el számunk­ra. Hlatki Miklós, az Orosházi Bányászati Üzem igazgatója a fejlesztési tevékenységgel, külö­nös tekintettel á Kardoskúti Földalatti Gáztárolóval kapcso­latban tartott előadást. Mint mondta, alkotó, műszaki tevé­kenység folyik az üzemben, ma­radt még munkatársaiban meg­felelő mennyiségű és minőségű kreativitás. Csete Ilona ___________________________________Magyar és román szakemberek együttműködése___________________________________ A TERMÉSZET NEM ISMER ÁLLAMHATÁROKAT Magyarország és Románia kor­mánya között Bukarestben idén májusban környezetvédelmi szerződés köttetett. Az együttműködés e fontos mérföldkövét újabb fontos állo­mások követték. Ilyen volt a júli­usban Szarvason megtartott ro­mán—magyar államtitkári talál­kozó, ahol közös természetvédel­mi kezelésű területekről született döntés. A rendezvény házigazdája és aktív résztvevője volt a Kö­rös—Maros Nemzeti Park, amely kulcsszerepet vállalt a két ország természetvédelmi együttműködé­sében. A találkozó október 27— 28-án Aradon folytatódott. A Tardy János környezetvédelmi helyettes államtitkár vezette ma­gyar delegáció tagja volt Tiiják László, a nemzeti park igazgatója is. A magyar küldöttséget román szakemberek társaságában a házi­gazda Kiss János Botond, Romá­nia környezetvédelmi államtitkára kalauzolta. Mint azt Tirják László­tól megtudtuk, a magyar és román természetvédő szakemberek Temes, Arad és Bihar megyében jártak. E három megyével határos a Körös—Maros Nemzeti Park. Elsőként a romániai Maros-sza­kaszt keresték fel. Megnézték a brezdini védett területet, s arról is tárgyaltak, hogyan kapcsolódhat­nának e térséghez a mi védett élő­helyeink. A küldöttség a geszt— biharugrai védett területek túlol­dalát is felkereste. Ezen az úton is­mét bebizonyosodott, hogy a ter­mészet nem ismeri az államhatá­rokat. Vannak olyan madarak, amelyek nálunk táplálkoznak és kint költenek, s olyanok is, ame­lyek nálunk fészkelnek, de a határ túlsó oldalán szerzik az élelmüket. A nemzeti park igazgatója sze­rint több tekintetben is előremu­tató volt az aradi találkozó. — A román fél vállalta, hogy megvizsgálja a határmenti védett területek bővítésének lehetőségét, továbbá azt, hogyan kapcsolód­hatna a Maros menti terület a ma­gyar védett területhez. Ismert to­vábbá, hogy a biharugrai körzet a vizes élőhelyeket átfogó, svájci központú Ramsari egyezmény ol­talma alá tartozik.. Fel vetődött, jó lenne e védett élőhely romániai folytatását is a nemzetközi egyez­mény hatálya alá vonni. E szán­dék valóra váltásában Magyaror­szág sokat segíthet, mert e szerve­zet soros elnöki tisztét éppen ha­zánk adja. A román fél vállalta, hogy a Duna Kutató Intézetet be­vonja ebbe a munkába — mon­dotta az igazgató, aki beszámolt arról is, hogy román kollégái a magyar túzokvédelmi programról is érdeklődtek. A programot a nemzeti park fogja össze. A kibo­csátott madarakat rádióadóval lát­ják el, így a madarak két évig kö­vethetők. Ám az a madár, amely átmegy Romániába, nem követ­hető tovább. A formálódó ro­mán—magyar program ezt a problémát oldja majd meg oly módon, hogy a túzokvédelembe Románia is bekapcsolódik. A program abban is segít majd, hogy a magyar kutatók jobban megismerik a kinti élőhelyeket, s ezáltal a védelmet is fokozatják. Tirják László elmondta, az el­következő egy hónapban a közös terepbejárások folytatódnak. Ala­pos szakmai előkészítés után no­vember végén a nemzeti park Anna-ligeti székházában újabb nemzetközi találkozón jegyző­könyvbe föglalják a természetvé­delmi együttműködés konkrét feladatait és a vállalásokat. Ezek a pontok a két ország környezet­védelmi egyezményének fontos részévé válnak. Csath Róza Aktuális Térségfejlesztés az európai uniós csatlakozás tükrében Dél-Békés térségfejlesztésére ké­szült tanulmánytervben az Euró­pai Unióhoz történő csatlakozás lehetőségeinek felmérését maguk az érintett polgármesterek kérték, hisz a jövőben — főként az agrár- gazdaságot érintve — ez megke­rülhetetlen kérdést jelent. A célok megállapítása, sajnos, nem tá­maszkodhat semmilyen országos agrárfejlesztési koncepcióra és a legbiztonságosabb igazodási pontnak az EU agrárpolitikája ígérkezik — fogalmazzák meg a Magyar Tudományos Akadé­mia Regionális Kutatások Köz­pontja Alföldi Intézetének bé­késcsabai munkatársai a tanul­mány projektjében. — A kapcsolataink várható alakulásában nem nélkülözhetjük figyelembe venni, hogy az EU je­lenleg érvényes agrárpolitikája és azokra vonatkozó ellentmondá­sok mellett a már tényként kezel­hető, megvalósított változások és az azokhoz kapcsolódó körülmé­nyek nagy pontossággal ismertek előttünk — írja a tanulmány szer­zője. Köztudomású, hogy a kezdő szakasz (aminek mi is részesei le­hetünk) az EU szakembereit a ter­mékek szintjén foglalkoztatja a mezőgazdasági szabályozás kö­vetelményeiben és ennek megfe­lelően irányítják az adatgyűjtés területeit is. Dél-Békés közigaz­gatási területén mintegy 75 ezren élnek, amely térség különböző gazdasági fejlettségi szintű tele­pülésekből áll. A főbb változások áttekintéséhez nem nélkülözhető azoknak a változásoknak az isme­rete, amelyek az ezredforduló kö­rüli években az EU-hoz való csat­lakozással, mint objektív hatóté­nyezővel kapcsolatban jelentkez­hetnek. Ilyenek például a kistér­ség élelmiszer-gazdaságával szemben jelentkező igények. Az Unióba integrálódó élelmi­szer-gazdaság várható változásai némileg késleltetett ütemben kö­vetik az EU agrárpolitikájának, élelmiszerpiacának fejlődését. A jövőt formáló irányzatként a kö­vetkezőket állapíthatjuk meg: A termelés növelése helyett a minő­ség javítása, a választék bővítése és a költségek csökkentése kerül az agrárpolitikai törekvések cent­rumába. A minőség teljesen új di­menziót nyer a mezőgazdaságban, a technológiák gyökeres megújítá­sát követeli. Tartósan e területen sem maradhatnak fenn a környe­zetet szennyező technológiák és a hatékonyság javítása céljából a termelés szakosodása ésszerű ha­tárokig növekedik. Várhatóan az élelmiszer-kereskedelemben és a feldolgozásban a multinacionális társaságok térfoglalása folytató­dik. A legfejlettebb országokban a mezőgazdaság egyre fokozódó mértékben nyeri fejlődési lehető­ségeit központi és nemzeti költ­ségvetésből. Ezen felsorolt irány­zatok főként az agrárexportőr or­szágokban érvényesülnek és így hazánkra is meghatározó befo­lyást gyakorolnak. A tanulmány szerint Dél-Békés élelmiszer-gaz­daságára fejlődést ösztönző té­nyezőként elsősorban a belter- jesítés, az agrárexport és rész­ben a turizmus vehető számítás­ba. A hazai élelmiszerpiac a bel­földi kereslet lassú növekedése folytán szerényebb befolyást gya­korol a termelésre, forgalmazásra. Ez a is a nyugat-európai fogyasz­tási szokások felé tereli a vásárló­erőt. Bár a belföldi fogyasztó — bármennyire is mintának tekinti a nyugati szokásokat — csak lassú ütemben képes felzárkózni. Ennek oka a lakosság jövedelmi differen­ciáltsága, a viszonylag szerény méretű tehetős réteg és a társada­lom nagyobb hányadát kitevő kis jövedelmű csoportok. Dél-Békés középtávon megőrzi a nyugatitól lényegesen különböző, saját ház­tartási szükségletre történő terme­lést. Ezzel szemben a nyugat-eu­rópai fogyasztás számára alig hor­doz jelentőséget a saját háztartás céljából folytatott kertészkedés, állattartás. A kínálati szerkezet és eladási módok viszont gyorsuló ütemben alakulnak át a nyugaton megszokotthoz. Az említett folyamatok egyre sürgetőbb kényszere növeli a ter­melők részvételét az élelmiszer- gazdaságban és saját érdekei is ebbe az irányba hatnak, minél szervezettebb piacot igényel. En­nek megfelelően a helyi, megyei élelmiszerpiacon is teret hódíta­nak az otthonon kívüli étkezési formák, emelkedik a nagyobb fe­hérjetartalmú, alacsony kalória-., szintű élelmiszerek fogyasztása, nő a feldolgozott agrártermékek forgalma és differenciálódik a csomagoltság. A dél-békési ház­tartások a falusi turizmus terjedé­si ütemében veszik át az említett fogyasztói szokásokat, de termé­szetesen nem szorulnak ki a helyi élelmezési forgalomból az egész­ségre káros élelmiszerek sem. A fogyasztói szokásokról, a falusi turizmusról és a szervezeti háttér változásairól következő aktuáli­sunkban szólunk. Halasi Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents