Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-31 / 254. szám

UTAZÁS 1997. október 31., péntek o Példa nélküli ötlet a külföldiek eredményes meghódítására Prágában már tudják, hol van Gyula zésére is: a dobozokból ké­pek, prospektusok, árajánla­tok, videoanyagok keltek életre. Az országpropagandá­ról Veres úr gondoskodott. Mire a vendégsereg megérke­zett, az őket váró hölgyek és urak jól öltözötten, széles mosollyal és őszinte érdeklő­déssel várták rohamukat. Ez sem maradt el. Az emeletre érkezők egy-egy sorszámot húzhattak: külön-külön tálból a szakmabeliek, az újságírók, a nagyközönség képviselői. Ezekkel gyulai utazásokat le­hetett nyerni. Emellett egy pohár pezsgő is került min­denki kezébe. Az előadótermi program előtt nagy prospek­tusvadászat szemtanúi lehet­tünk. Közben megtudhattunk néhány lényeges alapadatot is: a csehek átlagbére havi hatvanezer forintnak, a legki­sebb nyugdíj összege tizen­nyolcezer forintnak felel meg. Az árak nagyjából a mi­enkhez hasonlóak. Ez pedig már alighanem fizetőképes kereslet. Csak tudják, hogy merre induljanak... A teremben viszont már ar­ról esett szó, mit találnak Gyulán, ha egyszer odaértek. Veres István ékes cseh nyel­ven, s nem kevés humorral adta elő, mi fán terem az a Gyula. Nagyné Rokszin Anna, a Várfürdő igazgatója kapott először szót. A fürdőt ajánlot­ta adatokkal alátámasztva, s ami még a gyulaiak egy ré­szét is meglephette, a gyógy­vízből készült termékeiket. Petrovszki Pálné, az egyesü­let alelnöke, a kis csapat ve­zetője a városról igyekezett képet adni. (Veres úr a város vonattal történő jó megköze­líthetőségét említette közbe­vetésként: nyolc vonatpárral érhető el a város. A csehek számára ez vonzó lehetőség. Csak a MÁV is állja a szavát: visszaadja Gyulának azt a le­hetőséget, melyet a közel­múltban elvett tőle. Lelkesen ajánlotta a gyulai kolbászt, melyet később meg is kóstol­hattak a vendégek. Bár — úgy hallani — a húskombinát nem igazán ismerte fel az út­ban rejlő reklámlehetősé­get...) Seres Zoltán, az Agro és az Aqua Hotel igazgatója — másokkal együtt — azt hangsúlyozta: a gyulai szállo­dák többsége a fürdőtől méte­rekben mérhető távolságra fekszik. Tarcsainé Szabó Eri­ka, a Park Szálló igazgatója sem feledkezett meg szolgál­tatásaik részletes ismertetésé­ről. Veres úr nem mulasztotta el hozzátenni: ehhez képest az árak meglepően alacso­nyak. Hogy mennyire, arról majd a gyulaiak részletes vá­laszt adnak az előadás után... Lovas Istvánná az Erkel Gyógyszálló képviseletében mutatta be páratlan lehetősé­geiket. Veres úr ekkor látta elérkezettnek a pillanatot, hogy szóljon a Százéves cuk­rászdához fűződő érzelmei­ről. Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója azt hangsúlyozta, hogy program­jaik jelentős része a magyarul nem beszélőknek is élményt jelenthet. Magára vállalta, hogy beszámoljon a város más kulturális értékeiről, programjairól, a sportolási le­hetőségekről, a horgászat, a vadászat paradicsomi állapo­tairól, a tanyamúzeumról, az ottani lovaglási lehetőségek­ről. Neki jutott eszébe csehül megköszönni a lehetőséget. Le is aratta az ezért járó si­kert. A házigazda közbevetése most a romániai kirándulás eshetőségét vetette fel. Bé­Prágába érdemes kirándulni. De nem azért mentünk. A Gyulai Idegenforgalmi Egyesület — egyszerűbben úgy is mondhatnánk: Ide — kis küldöttsége október közepén városát „eladni” ment a cseh fűvárosba. Az öt­let a magyar idegenforgalomban páratlan Volt, s mint kiderült, az eredmény is az lett. A szakmai út részeként megtekintettük a Kösik, a Karl-Inn és a Meteor nevű szállodákat, de csak azért, hogy nyugtázzuk: a csak­nem minden szervezés nélkül Prágára zúduló külföldi turistaáradat százszázalékos szállodai kihasználtságot tesz lehetővé számúkra — noha az összevethető szállo­dák színvonala alighanem alatta marad a gyulaiaknak. Nem üres kézzel érkeztek a fürdővárosiak. Létező vala­mennyi reklámfegyverükkel felszerelkezve készültek arra a így is tett. Minden prágai szervezési feladatot magára vállalt, s a dolgok állásáról — az utazás előtt is — folyama­,,kirajzáson”. Ráadásul nem túl jó tapasztalatokat szerez­tek ez irányú kalandozásaik során: az idei idegenforgalmi szezonban (nem tévedés) két­százezer cseh maradt otthon, illetve külföldön — részvéte­li díját részben vagy egészé­ben elvesztve —, mert az ot­tani utazásszervezők nem áll­tak helyzetük magaslatán. Ezért a csehek — s pénztárcá­jukra tekintettel is — előtérbe helyezték a viszonylag köze­li, saját gépkocsival is elérhe­tő úticélokat. Veres István azért is örült a gyulai érdek­lődésnek, mert kirendeltsége a jövő évi marketingtervében éppen a gyógyfürdők népsze­rűsítését jelölte meg fő tenni­Petrovszki Pálné az ötletgazda, s Veres István, a „vevő” döntő — majdnem azt mond­tam: ütközetre — találkozóra, melyre a Magyar Kultúra Há­zában került sor. A program előkészítésében és megvalósí­tásában a Magyar Turizmus Rt. prágai irodájának vezetője, Veres István döntő szerepet vállalt. Csodát tett. Gyula — és a Gyulatourist — régi isme- rőjeként nem titkoltan értékel­te, hogy a gyulaiak a „segíts magadon, az Isten is megse­gít” elve alapján közvetlen pi­ackutatásba kezdtek. — Ilyen még nem volt — állította Veres István. — Ott­honról állandóan azt kérik tő­lem az utazási irodák, szállo­dák, hogy küldjék nekik cso­portokat. De hát ez képtelen­ség! Ám ha egy város eljön Prágába, s be akar mutatkoz­ni, ajánlatait első kézből első kézbe akarja adni, abban már komolyan tudok segíteni. tosan beszámolt. Cseh és ma­gyar nyelvű kiadványt szer­kesztett „Gyula bemutatko­zik” címmel. Egy péntek dél­előttre — mely áthúzódott a délutáni órákra is — lekötötte a Magyar Kultúra Házának előadótermét, előterét és bü­féjét, s gondoskodott arról, hogy legyen kinek bemutat­koznia Gyulának. A cseh uta­zási irodák, a sajtó képviselői mellett a lehetséges utazók némelyikét is meghívta a ta­lálkozóra. A tavasszal Cseh­országban felmérte, hogy Magyarországból mire kíván­csiak az emberek. A megkér­dezettek — 1500 személy — harmadát a magyar gyógyfür­dők érdekelték. A gyulaiakat a megérkezésük utáni (éjjeli) órákban arról tájékoztatta, hogy nem hiú ábránd a cse­hek „megcélzása”: mára túl­vannak a nagy nyugati valóként. A „Gyula bemutat­kozik” program közönségét tudatosan választották meg: az utazóközönség, az utazási irodák és a sajtó szoros össze­függésben állnak egymással. A meghívás, a megjelenési szándék visszajelzése alapján előre kimutatta: úgy hatvan komoly, érdeklődését eljöve­telével is megerősítő cég, személy, újság várható. Tipp- je telitalálatnak bizonyult. A gyulaiak szálláshelyén véglegesen tisztázódott: ki, miről, mennyi ideig kíván be­szélni, milyen sorrendben szólaljanak meg. Természete­sen tolmácsot is biztosított az iroda, noha Veres István szin­te anyanyelvi szinten beszél csehül. A bemutatkozás nap­ján a gyulaiak úgy érkeztek a Magyar Kultúra Házába, hogy jusson idő propaganda­anyagaik megfelelő elhelye­zi Magyar Kultúra Háza adott otthont Prágában a gyulaiaknak. A diszkrét hangulatú előadóteremben az érdeklődők „élő adást” hallgathattak, láthattak a (gyógy fürdővárosról Gótikus székesegyház a száztornyú, arany Prágában. A gyu­lai vár valamivel később épült... késcsabát is ajánlotta, s meg­ígérte, az autóval útnak indu­lók jó utakon tehetik meg a nekik rendelt nyolcszáz kilo­métert. Szikszói Sándorné, az Ibusz gyulai irodájának veze­tője a fizetővendég-szolgálat létezését ajánlotta a csehek figyelmébe, végül Petrovszki Pálné ezúttal saját utazási iro­dája, a Gyulatourist ki-be utaztatási ajánlataira, prog­ramszervezésére, a Békéscsa­ba melletti repülőtérre hívta fel a figyelmet. Követték, amit mondott, mert amikor megemlítette, hogy jó tíz éve éppen e repülőtéren egy cseh pilóta nyert világbajnokságot, a helyiek kórusban említették a műrepülő nevét. Klinkovics Márta, a Tourinform Gyulán székelő Békés megyei irodá­jának vezetője első mondatát csehül olvasta fel — a taps elültével Veres István megje­gyezte: ha sok prágai, brnói meg egyéb vendég fordul meg Gyulán, a város lakói majd ennél is jobban megta­nulnak csehül... Sorsolás következett: hár­man nyerhettek egy-egy két­személyes gyulai utat. Az Agro Hotelbe egy kislányával kíváncsiskodó, Magyarorszá­gon még sosem járt érdeklődő hölgy jön élete párjával (s a jelenlevő kislánnyal — egé­szítette ki ajánlatát a szálloda igazgatója). Sőt, a kislánynak egy egész napos gyermek­programot is szerveznek, hogy legyen „szabadnapjuk” a szülőknek. A Park Hotel egy utazási iroda fiatal női al­kalmazottját látja vendégül másodmagával, míg az Erkel­be egy prágai lap újságírója költözik be feleségestől. Az Agro Hotel és a Gyulatourist egy hosszú hétvégére meg­hívta a gyulaiak prágai útját istápoló Hallo Oily iroda igazgatóját is. Az újságírók sajtóanyagot kaptak, majd Gyula városa nevében a résztvevőket egy kis déli frissítőre, kóstolóra — s akkor még senki sem gondolta —, több órás be­szélgetésre invitálták. A gyu­laiak újságíró vendége, a Csehországszerte népszerű prágai Profit című lap szer­kesztője, Igor Pírek legott meginterjúvolta a Várfürdő igazgatónőjét. A gyulaiak számára a sok-sok kérdés már valóságos cse(h)megé- nek számított... Kiss A. János Az Ufleku étteremben századeleji kabaréhangulat uralkodik: nemzetközileg is értékelhető kuplékat énekelnek a kis színpadon, aztán költözik a társulat a másik terembe. Ezt mi is meg tudnánk csinálni...

Next

/
Thumbnails
Contents