Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-18-19 / 244. szám

1997. október 18—19., szombat-vasárnap

MEGYEI KÖRKÉP

Megkérdeztük olvasóinkat

Támogatná-e a létesítendő szarvasi kutyamenhelyt?

Hlbocsányi Csaba, 22 éves szarvasi pék:

— Örüliik a hímek, hogy Szarvason kutyamenhely létesül. Bár anyagilag nem áll módomban támogatni, nagyon jónak tartom a kezdeményezést. Magam is nagy kutyabarát vagyok, két német juhászkutyát tartok. Sajnos sokan meggondolatlanul, teszem azt, lakótelepi lakásban fognak kutyatartásba. Mert amíg kicsi a kutya, addig aranyos, ám ahogy cseperedik, úgy nő a gond vele. Van akinek ilyenkor a kutya teherré válik, s egyszerűen kiteszi az utcára.

Polónyi János, 27 éves szarvasi karbantartó:

— A kóbor kutyákat látva az emberben felötlik a kérdés, mit lehetne kezdeni ezekkel a szerencsétlen állatokkal? Az lenne a legegyszerűbb, ha csak azok kezdenének kutyatartásba, akik felelősséget is vállalnak a kutyájukért. A kutyamenhely biztos rászorul majd a lakosság és a helyi vállalkozók támogatására. Hogy kapnak-e pénzt azt nem tudom, hiszen annyi más dologra is kellene áldozni.

Szenes János, 40 éves, a Szarvasi 7 hetilap főszerkesztője:

— A menhely létesítésének végtelenül örülök. Magam gyermekkorom óta nagy állatbarát vagyok, három kutyám van. Azt vallom, a kutya hozzátartozik az ember életéhez. Nyomon követtem a helyi állatmenhely-alapítvány több éves munkáját, amit annak érdekében végzett, hogy a menhelyt megvalósítsa. Véleményem szerint a városban akut probléma oldódik meg ezzel, ezért mindenképpen támogatnám azt az ügyet, amelyet az alapítvány képvisel.

Skorka Györgyné, 53 éves szarvasi dohánybolti eladó:

— Az állatmenhely fontosságát senki sem vitathatja. Rengeteg a kóbor kutya. Sokszor tanúja vagyok, amint a gazdátlan ebek a kövesútra is felmerészkednek, s kerülgetik őket a járművek. Az ember sajnálja ezeket a kivert jószágokat. Nagy állatbarát vagyok. Mivel saját kutyám nincs, a szomszédom kutyáját kényeztetem. A menhelyt sajnos pénzzel nem tudom segíteni, ám szeretném, ha a vállalkozók körében támogatásra találna ez a nemes kezdeményezés. Cs. R.

FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

/

0, drága nagymami!

A mezőkovácsházi általános iskola részéről a napokban Mihály Antalné pedagógustól értesülhettünk arról a szép sikerről, amit az iskola tanulói „A nagyi és én” címmel tavasszal meghirdetett budapesti ABN AMRO MÉBIT Rt. pályázatán értek el.

Hogy a téma mennyire közel állt a tanulókhoz azt bizonyítja, hogy 280, a nagymamákról szóló 4 sorban megírt verset küldtek el a pályázatra. A több, mint 15

ezer beküldött pályamunka közül a zsűri által legszebbnek ítélt versek egy gyűjteménybe kerültek. A nyertesek közül 5-en Párizsba utaztak EuroDisneybe, köztük Hlavati József 7. osztályos mezőkovácsházi diák. Emellett az iskola még 3 ifjú szerzőjének, Kúrái Évának (3. oszt.), Németh Valériának (7. oszt.), Mihály Katalinnak (7. oszt.) is az említett kötetbe került a verse.

. (hm)

föalázs Pati-nosziatgiaestek legújabb állomásai

VÉSZTŐ,

művelődési központ,

1997. október 22. (szerda),

19 óra.

KÖRÖSLADÁNV,

művelődési ház,

1997. október 23. (csütörtök), 19 óra.

Winden áoiod^taicft djexetctiei vdxun&í

Olvasóink írják

Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg.

Alázat és gyalázat

A köz érdekének szolgálata, amelyet dr. Simon Imre a Békés megyei képviselő-testület elnökeként hét éven át teljesített, közismert az egész megyében, sőt messze túl a megye és az ország határán is. Tevékenységének elismerést, vezetői-emberi magatartásának tiszteletet nyert mindenütt.

Gyalázatos az a képmutatás, amely ezt elismerve „vállon veregeti", „hathavi illetményének megfelelő anyagi elismerésben részesíti”, ugyanakkor aljas és alattomos politikai megfontolásból „a korábban vele szembeni bizalom megvonásáról” nyilatkozik, „a választási kampány és egyéb ügyek miatt saját pártja is lemondása mellett" dönt. Ritka és szégyenteljes példája ez a kormánypártok és ellenzéki pártok egyetértésének.

A leggyalázatosabb az, ahogyan „a közgyűlésbeli pártok" menesztik a képviselő-testület közismerten és elismerten jól dolgozó elnökét egy sorkatonai szolgálatban „elkövetett" — ma vétségnek, akkor a haza szolgálatának számított—vállalása ürügyén. Az „ügynöktörvény általi érintettség” összevetve a hét év előtti és utóbbi hét évbeni munkásságával olyan, mint egy sárgának talált levél a jól termő gyümölcsfa dús lombozatában. Nem ostobaság, hanem bűn kivágni áfát egyetlen, sárgának minősített levele miatt.

A törvényt tiszteletben tartva, dr. Simon Imre választóira, a megyei képviselő-testület tagjaira bízta: elfogadják, jóvátehetetlen „bűnének” tekintik-e-sorkatonai szolgálatban vállalt megbízatását vagy ennél nagyobb súlyúnak, fontosabbnak tekintik egész „civil” életében végzett munkáját. A „közgyűlésbeli pártok" képviselőinek a válasza nem csak dr. Simon Imrét, hanem minden becsületes és tisztességes, Békés megye érdekeit szem előtt tartó embert felháborít.

Igazat adnak Szilágyi Menyhértnek: „Simon Imre nyugodt szívvel megteheti, hogy ezután is felemelt fejjel sétáljon az utcán”. A lemondását kiprovokáló, nagy egyetértésben elfogadó „közgyűlésbeli pártok” képviselői szégyenkezve, lehajtott fejjel álljanak majd a választópolgárok elé a következő választáskor. Zalai György, Telekgerendás

Utolsó mondatok Diana halálára

A temetést megelőző napon Budapesten voltam, s a Kempinskiben volt üzleti tárgyalásom. Az Erzsébet tér sarkán van az angol követség. Meglepődve s meghatottan álltam meg: a bejárat virágokkal volt tele, csokrok, koszorúk, rajta kis kártyákkal. Előttük egy asszony könnyeit törölgette... Meghatottan gondoltam arra, hogy van még ilyen Magyarországon! Mert nem hiszem, hogy akármelyik ország fővárosában hasonlót láthattam volna. És akik a virágokat hozták, nem jólöltözött és jólszituált turisták voltak, hanem olyan magyarok, akik a pénzt a ,,mindennapi kenyerük” -tői vonták meg! Kérdem barátomat, aki a Kempinski újságkioszkját bérli, mit szól a történtekhez? (Különben mély hite van, amit csak csodálni lehet.) „Ma biztosan egy lélekkel több van a pokolban” —feleli. „Ohrfeigen und Meinungen sind verschieden” (német szlogen). dr. k. b.

Bánfi András a hajszeszből fejlesztette ki a gombásodás elleni szert

A Herbária 2000 után egy fillért sem fizet vissza — 2.

Bánjl András sokat gondolkodott rajta, ha már a hajnövesztőt feltalálta, ellenszerének is lennie kell. Nos, a képünkön látható kopaszok versenyén némelyeknek biztosan jól jött volna a szőrtelenítő zselé, mert a zsűri csak az originál kopaszságot díjazta... FEB-FOTÓ

Az Országos Találmányi Hivatal elnökhelyettese elvtársi üdvözlettel még örömmel közli a feltalálóval, hogy a szőrtelenítő- vel sikeresen végeztek állattani kísérleteket, és nem látja feltétlenül szükségesnek az embertani kísérleteket is. Inkább azt javasolja, hogy Bánfi András ismeretségi köréből valaki, aki a kompozíciót már eredményesen használta, nyilatkozzon tapasztalatairól.

Egy vélemény: „Alulírott X. Y.-né 1980-ban a SOTE Bőr- gyógyászati Klinikán keresztül kaptam először Bánfi-féle szőrtelenítő folyadékot, amellyel a kezelést elkezdtem. Kisebb eredmény mutatkozott. Később a szőrtelenítőt gélé formájában kaptam, amelynél négy hónap után az eredmény mértéke körülbelül 95 százalékos. A készítményt az arcomra használtam. Saját tapasztalatom alapján a szőrtelenítő gélé hatásosabbnak bizonyul. Az erősebb szőrszálak eltüntetése hosszabb kezelési időt igényel.” A keltezés 1982. július 15-ei időpontot jelöl.

Eltelik egy év és megváltozik a levelek hangvétele.

1983. augusztus 18-án a feltaláló a következő elkeseredett levelet küldi a Herbária akkori igazgatójának, dr. Szollár Györgynek.

„Arra kérlek, hogy szíveskedjetek végérvényesen nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy az általam kikísérletezett szőrtelenítő szert a Herbária hajlandó-e gyártani. Egy éve annak, hogy ti a Herbáriában rábeszéltetek, hogy a találmányi hivatalhoz beadott szabadalmi bejelentést vonjam vissza, mert úgy

kisebb a veszélye annak, hogy más vállalat hasznosítja a megoldást.” (A visszavonásra 1982. október 26-án került sor. November 5-én a szabadalmi hivatal ezt el is fogadta.) Nézzük, hogyan folytatódik tovább a levél: „Azóta levélben is biztosítottál arról, hogy hamarosan gyártani fogjátok a készítményt, és hasznosítási szerződést köttök velem, előrelépés azonban nincs az ügyben. Ha ezt tudtam volna, akkor más vállalatot keresek a hasznosításra. Elnézést a türelmetlenkedésért, de tisztán szeretnék látni az ügyben.”

Dr. Szollár György válasza:

„A szőrtelenítő szer gyártásának és forgalmazásának megkezdésével kapcsolatos reklamációjára közöljük, hogy vállalatunk még ez évben forgalomba kívánja hozni a terméket. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, meg kell teremtenünk a gyártási feltételeket, valamint be kell szereznünk a termékhez szükséges import alapanyagokat. Az import alapanyagokat már korábban megrendeltük, a gyártási feltételek megteremtése pedig folyamatban van. Azt reméljük, hogy a második félév folyamán a készítmény gyártását és forgalmazását megkezdhetjük. Ezt megelőzően a hasznosítási szerződés tervezetét elkészítjük, és áttanulmányozás, valamint aláírás céljából megküldjük Önnek.”

A következő, a 84-es év tavaszán a Herbária visszalépett. Nem az import alapanyagon múlott, levelükben nem annak a hiányára hivatkoztak:

„...kérésére vállalatunk ismételten felülvizsgálta a szőrtelenítő készítmény gyártására vonatkozó javaslatát.

...a készítmény hatásosságáról nem tudtunk meggyőződni, de személyes közreműködésével — amennyiben valóban a folyadék hatásosabb — még egy kísérletet elvégeztetünk.”

Öt év alatt ennyit haladt a szőrtelenítő ügye. Nem csoda, hogy Bánfi baráti társaságban egyre többször mondogatta, hogy több találmányt nem ad be, mert ebbe bele lehet őrülni!

A szőrtelenítőt 1989-ben is vizsgálták. A szer összetételét ismerő Herbária a kompozíciót a Divat Budapesti Fodrász Egyesülés részére adta ki kísérletezés céljából. A megállapodás ötödik pontjában arról is szó van, hogy „ha a szer az elvárásoknak megfelelően beválik a kísérlet alatt, azt nagyüzemi gyártásra átveszi, megszervezi a bel- és külföldi értékesítést...”

A kísérlet eredményéről az iratok között nem találtam semmiféle értékelést.

*

Hogyan született a készítmény ötlete? Bánfi András sokat gondolkozott rajta, ha már a hajnövesztőt feltalálta, ellenszerének is kell lennie. Több növényi fajtát kipróbált, végül a burgonyát találta meg alapanyagnak. A sokféle krumpli közül a Gülba- bát tartotta legalkalmasabbnak.

„...a burgonyát össze kell zúzni, 24 óráig áztatni és utána kifacsarni.

Ha 1,5—■2 mm-re daraboljuk, akkor 5—6 napig kell áztatnunk. Mindkét esetben utána ülepítjük és azután szűrjük. Szű- rés után palackozzuk... Hűvös helyen tároljuk.

Elkészítési módja a következő: 2 dl-es poharat 1/4 részig megtöltünk 50—55 százalékos vizes alkohollal. Beleszórjuk a meghámozott, ledarált krumplit, annyit, hogy a szesz még befedje. Szűrés után sötétbarna folyadékot kapunk.”

Használat előtt felrázandó és káros mellékhatása nincs, vagyis a felszívódott hatóanyag a szervezetbe jutva nem idéz elő semmilyen káros hatást.

Kézzel kell felvinni a kérdéses bőrfelületre, nyomkodva, hogy a pórusokba jobban behatoljon, annyit, hogy a bőrt teljesen teleitassa. Miután megszáradt, ujjbeggyel kell leradírozni.

Hogy a kúra meddig tart, az egyénileg változik a szőrzet vastagságától függően. Harminc egymást követő nap elég.

Akik eddig kipróbálták, esküdnek rá, hogy a kezelt bőrfelületen százszázalékosan elpusztítja a szőrszálakat, tökéletes simaságot lehet elérni vele úgy, hogy nem kell gyantázni epilálni, égetni, órákat tölteni a kozmetikusnál. Szesz gyanánt a legolcsóbb fodrász arclemosó szesz is megteszi. Szeszre a tartósítás miatt van szükség. Akik eddig kipróbálták, esküdnek rá, hogy száz—százötven forintból le lehet tudni az egész problémát. A ma kapható krumplifajták közül alkalmas még a zöldségesben Condorként ismert fehér héjú fajta. (Vajon miféle import alapanyagra gondolt Szollár úr előbb idézett levelében?)

*

Bánfi András másik titokban

tartott találmánya volt a gombásodás elleni szer, melyet a hajszeszből fejlesztett. Mindössze egy késhegynyi szalicil kell hozzá: annyi 96 százalékos alkoholban kell elkeverni, hogy szuszpenziós legyen az oldat. Ezt az oldatot 2 dl Bánfi hajszeszbe kell beletenni, majd jól összerázni. A fertőzött bőrfelületre fertőtlenített baromfi- vagy

lúdtollat kell kenni. Az ecset erre a célra nem jó. Ha a kérdéses bőrfelület megszikkad, meg lehet ismételni. Kenni kell vele a használatban lévő cipőket, papucsokat. Néhány nap után már mutatkozik az eredmény, vallják azok, akiknek szükségük volt rá, hogy kipróbálják.

(Vége)

Pánics Szabó Ferenc