Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-07 / 234. szám
...Agykoxtrollosok Van aki már elvégezte és van aki csak szeretne az agykontroll ismereteinek birtokában lenni. A téma elismert szakértője, Dómján Gábor beszél róla, tanfolyamok pedig az ifjúsági házban októberben 11—12-én és 25—26-án lesznek. (II. oldal) AhejtéjesX-aitó Bemutatkozott a rejtélyes X-autó, látható a mosolygós Kangoo, megcsodálhatják a mini Audit és a városi Daewoot. (III. oldal) Mit kell tudnunk az allergiáról? A mezőkovácsházi művelődési házban egészségklub működik. Legutóbb dr. Török Julianna szakorvos az allergiás megbetegedésekről tartott előadást A betegségekkel feltétlenül szakemberhez kell fordulni. Legfőbb növényi ellenségünk a vadkender. (II. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete „Boldogságot kívánok, S AZT, HOGY GYÓGYULJ MEG!” A vezető óvónő szemében könny csillog. Nem szégyelli! De hiszen nem is szégyen az, ha egy intézmény munkájáról jót írnak! Meghatódik, amikor elolvassa az egyik szülő levelét, amelyet szerkesztőségünknek küldött Mert hogy a kezébe nyomom, mielőtt beszélgetni kezdünk. A színhely a békéscsabai Pásztor utcai óvoda. Vezetője Vantara Lászlóné, Erzsiké. Idézet: Vargáné Sz. Erika leveléből: „...Legkisebb gyermekem, Márk a Pásztor utcai óvodába jár. Nap, mint nap elnézem, az ott dolgozók milyen lelkiismerettel végzik munkájukat. Ez az óvoda nem egy intézmény a sok közül, hanem egy nagy család. Nem tudom, hallottak-e arról, hogy ez az óvoda a városban elsőként vállalta a beteg gyerekek fogadását, s számomra az a legszimpatikusabb, hogy nem kijelölték őket, hanem ők kérték az engedélyt az integrált csoportok beindításához. Megadják a lehetőséget a beilleszkedésre, hogy az egészséges fogadja el a másságot és ne vesse meg. Szerintem innen más lelkületű kis emberkék kerülnek majd ki, hisz a beteg gyerekekkel töltött mindennapok bebizonyítják számukra, hogy ők is emberek, csak önhibájukon kívül mások. AjtóI már nem is beszélek, a beteg gyerekeknek mit jelent ez az óvoda, az egészségesekkel való kapcsolattartás...” A levél felkeltette az érdeklődésünket, hiszen olyan szívet melengető, ha jó dolgokkal is megkeresik szerkesztőségünket. Bevallom, az óvodának nem jeleztük látogatásunkat. Volt ebben tendencia természetesen. A beszélgetés előtt szándékunkban állt szétnézni. Hála istennek, nem csalódtunk. Azon a hétköznapi délelőttön a gyerekek sorbanálltak, hogy a napfényes udvaron felpattanjanak a lóra és megtapasztalják, milyen is a paci hátán? Az óvoda udvara hatalmas, szinte elvész benne a 150 gyerek. Merthogy nagyjából eny- nyien járnak ide. A kicsik némelyike a homokban játszik, de sokan kergetőznek, „fogj meg, kapj el!” kiálltják, s nagyokat kacagnak hozzá. Benn az épületben üresek a szobácskák, ahol a hat csoport — rossz idő esetén — a foglalkozásokat tartja. Olyan rend és tisztaság van mindenütt, hogy néhány kórházi laboratórium is „hasra csúszna” a fényesre sikált padlókon. Az ágyacskák megvetve, az asztalok megterítve. Ragyog minden a jól felszerelt helyiségekben. Az egyik pici szobából hangok szűrődnek ki. Tóthné Bertalan Julianna konduktor két mozgássérült kisfiúval foglalkozik éppen nagy-nagy türelemmel, szeretettel. A srácok elmerülnek a labdatengerben, s boldog vison- gással nyugtázzák a dicséretet, ha sikerül megmozdítaniuk a lábukat, a kezüket, amellyel a habkönnyű műanyag labdákat tovarúgják vagy eldobják. Bizony elhivatottság és szív kell ahhoz, hogy hónapokig, évekig tartó munkával eredményt érjen el a mozgásfejlesztő pedagógus. Bertalan Julianna pedig pályakezdő, a híres, neves Pethő Intézetben tanulta embert próbáló hivatását. * Partizánszerű villámlátogatásunk után keressük meg Vantara Lászlónét. Kezébe adom a már idézett levelet. Erzsiké kávéval kínál és várja a kérdéseket. A tollforgató pedig kérdez: kicsikről, egészségesekről és betegekről, szülőkről, hivatásról. (Folytatás a II. oldalon) _____________AZ ÚJ NYUGDÍJTÖRVÉNYRŐL KÖZÉRTHETŐBBEN I._____________ Id őskorunkban valóban megnyugodhatunk? Fiatalokat és időseket egyaránt foglalkoztatja a jelenlegi és a jövő nyugdíjbiztosítéka, meddig maradunk egészségesek, hogyan ápoljuk beteg hozzátartozóinkat? A kérdésekhez ajánljuk sorozatunkat és Diana Hastings kötetét KÉPÜNK A HÁZI BETEGÁPOLÁS CÍMŰ KÖNYV BORÍTÓJA Napról napra újabb változások jelentenek kihívást a társadalom- és nyugdíjbiztosítás területén. A hétköznapi ember többnyire nem is érti ezeket, nyomon követni általában képtelen, pusztán csodálkozik, amikor szembekerül egy-egy módosítás nem éppen szívderítő, megnyugtató hatásával. A megyei nyugdíjbiztosító pénztár igazgatója, dr. Vízhányó Mihály ezentúl közvetlenül is segítségünkre lesz a megértésben. — Az időt álló nyugdíjrendszerre törekvés nem újdonság — tájékoztat. — Magyarországon az első szélesebb rétegekre kiterjedő nyugdíjtörvény 1929. január 1-jén lépett hatályba. A háborút követően jelentősebb változás volt a nyugellátások jogosult- sági feltételeiben 1950-ben és 1954-ben, majd 1959-ben. A jelenlegi társadalombiztosítási törvény 1975. július 1-től hatályos. Együttesen szabályozza a betegbiztosítás ellátásait, a nyugellátásokat, a baleseti ellátást, a fizetendő járulékot. Az eltelt 22 év alatt e szabályozást 121 alkalommal változtatták, ebben az évben eddig 11 -szer, s megszűnéséig még hátra van két változás. — Többnyire úgy tűnik, mintha a törvények, módosítások, végrehajtási utasítások neméppen segítenék egymást, nem épül egyik a másikára. — A jogszabályváltozások során — különösen 1990-től — nem mindig teremtődött meg a kellő összhang a társadalombiztosítás egyes ellátásai között. Különösen sok ellentmondás rejlett azonban a társadalombiztosítás, a szociális ellátások, illetve a munkanélküli ellátások között, ha többes jogosultsági feltétel állott fenn. Sok igazságtalanság fűződött a dátumokhoz kötött változásokhoz, amikor az átmenetet nem sikerült minden esetben méltányosan megoldani. — Elképzelhetetlen, hogy máshol már jó! bevált, működő nyugdíjrendszert alkalmazzunk Magyarországon is, vagy nem létezik ilyen? — Az új szabályozás a problémákat enyhíti. A lényeges változás a kötelező nyugdíjrendszeren belül a tartalékképző rész bevezetése és egyúttal a magánjogi szférába helyezése. A szabályozás polgári jogi elemei várhatóan nagyobb biztonságot jelentenek majd a „politikai döntés” típusú változásokkal szemben, ugyanakkor nőnek a befektetésekhez fűződő pénzügyi kockázatok. Nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy a legkedvezőbben működő nyugdíjalapok a nagy kockázati közösséget — de nem az egész társadalmat — átfogó, tartalékoló felosz- tó-kirovó rendszerek, amelyek a pénzügyi magánszféra gazdálkodási szabadsága mellett állnak szoros állami felügyelet alatt, és egyúttal állami garanciával is rendelkeznek. Ezeknél is lényeges elem a hosszú távú biztosítás matematikai alapokon nyugvó járulék és ellátási rendszer összhangja. — Evek óta vitatja a parlament, a különböző fórumok az alkalmas, a lakosság többségére előnyösen ható elképzeléseket. Mire jutottak a döntést hozók? —: A jelenlegi társadalom- biztosítási rendszer átalakításának állami elhatározása 1991-ben fogalmazódott meg. Az akkori országgyűlési határozat azonban más elvek alapján képzelte el az intézményrendszer átalakítását. A most elfogadott rendszer négy alapvető jogszabályból ismerhető meg: „A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint ezen szolgáltatások fedezetéről”; „A társadalombiztosítási nyugellátásról”; „A magán- nyugdíjról, és a magán-nyugdíjpénztárakról” és „A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól” szóló törvényekből. (Folytatjuk) A HÉT FOTÓJA Jegyzet Születésnap. (1)'Négyévesek a mezőkovácsházi hármasikrek. Hagya Béla, Csaba és Márk idei születésnapját szűk körben ünnepelte a család. Ez alkalomból most az óvodában látogattuk meg őket, akik „fontos” elfoglaltságuk közben megadóan ültek fotósunk fényképezőgépe elé FOTÓ: SUCH TAMÁS A RÁNCOKAT TUDNI KELL VISELNI Ugye emlékeznek, tinédzserként a pattanások micsoda békétlenséget okoztak lelkűnkben?! Ahogy telt az idő, s ahogy az egy igazi nőhöz illik, mindig találtunk magunkon valami kivetni valót. Vagy a lábunk volt vastag, vagy a szemöldökünk vékony, netán a magasságunk volt .mély", a mellünk kicsi, a hajunk göndör, amikor éppen a szögegyenes dívott. Az orrunkat is szerettük volna piszébbnek látni, hiába nyugtatgatott édesanyánk: orrával szép az ember— micsoda hülyeség! Húszas éveinkben azután párunknak már jobban hittünk, elfogadtuk tőle. hogy neki nem a hidrogénbombázók az esetei, hanem mi. a természetesen barnák, a nem is hosszú, nem is rövid combit átlagos teremtmények. S mint kiderült, szilikonos kebelcsodákra, marokra fogható derékra se vágyik, csak a mi puha ölelésünkre. De a kis ördög akkor sem aludt el: mi van, ha megjelenik a szemkörnyéki ráncocs- ka? Ha az első rótt hajszál ott virít majd a halántékon? Mi lesz a kipárnázódott popóval? A mosoly alatt ott virító tokával, a dekoltázs ráncaival? Miközben teltek az évek és mi fitness programokon gyötörtük magunkat és alattomos piUantá- sokkal méregettük kolléganőinket. észrevétlenül beléptünk a harmincasok klubjába. Mások azt állították, ez is egy szép kor. Ugyan kinek? A ki tudja hányadik műszak után örült az ember lánya, ha a hűtőszekrényből előbányászott paradicsomból arcpakolásra jutott ideje és a hajcsavarók sem keserítették meg az éjszakáit. Amikor a negyven közeledett, néhányon bepánikoltak, mások — néhány átzokogott éjszaka után — elfelejtették megünnepelni azt a flancos napot. Pedig — szintén mások mondják — az érett nő számára valóban ez a legszebb kor. Ha az ember lánya önmaga is akarja, megfiatalodhat, ahogy tette ismerősöm is. Új frizura, fiatalosabb, előnyösebb ruhadarabok. új érdeklődési kör, gyakori programok és kiegyensúlyozott egyéniség. És mi van a ráncokkal? — érdeklődtem a korát meghazudtoló hölgytől. — Tudod kedvesem, a ráncokkal tudni kell együtt élni és tudni kell őket viselni! Csete Ilona
