Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-05 / 207. szám
Statisztika Csaknem 25 ezer gazdasági szervezet működött Békésben 1997. június végén. A megye lakónépessége tovább fogy — tartalmazza a KSH Békés Megyei Igazgatóságának friss tájékoztatója. (6. oldal) Nagy áradások A Közép-Európában levonult hatalmas árvizeket elemezve a KÖVIZIG összeállított egy térképet és táblázatot. (8. oldal) Piaci körkép Orosházán tegnap a szilva kilóját 40—70 forintért kínálták, a barack még mindig tartja a 170—210 forintos árat. (7. oldal) Szerkeszti: Tóth Ibolya Békés Megyei Hírlap Melléklete A MINŐSÉGHEZ NÉLKÜLÖZHETETLEN A JÓL KÉPZETT SZAKEMBER Szakmunkássá képezteti dolgozóit a Pannonliver Az utóbbi években — sok más céghez hasonlóan — az élelmiszerágazatban is visszafejlődött a régi értelemben vett munkás-, illetve tanulóképzés, hisz nem szívesen vállalják fel a továbbképzés költségeit, szervezési bonyodalmait. Akad azonban az ellenkezőjére is példa, amelyre meggyőző bizonyítékot szolgáltatott a mezőkovácsházi ConAvis Rt. Pannonliver Baromfifeldolgozó Gyára, ahol a dolgozók egyéves képzése után a napokban 52- en vehették át szakmunkásbizonyítványukat. Erről kérdeztük az oktatást felvállaló gyár igazgatóját, valamint a lebonyolító szervezeteket. Varga Tibor, a gyár igazgatója elmondta: a gyárban foglalkoztatott 385 fő közül 250-en közvetlen a termelésben dolgoznak, de többségüknek nincs meg a munkához szükséges szakmai végzettsége. A minőséghez, valamint kül- és belpiaci elvárásokhoz viszont nélkülözhetetlen a jól képzett szakember. A gyárat időközben az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszerbe auditálták, melynek hosszú távon biztosítani kell a megfelelő szakembereket. — Kerestük a lehetőséget és a Békéscsabai Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ (BRMKK) részéről kaptunk segítséget és támogatást. Cégünk saját ereje mellett a képzés Phare-támogatást is nyert, majd mindehhez társult a Földművelésügyi Minisztérium és a megyei agrárkamara szintén támogató közreműködése. (Folytatás a 6. oldaton) Futószalagon a bontott libák —pillanatkép a kovácsházi feldolgozóüzemből, ahol áldoznak a szakképzésre fotó: lehoczky Péter Hírháttér Diadalmenetben a brókercégek A hazai brókercégek összesen 2961 milliárd forint értékben forgalmaztak értékpapírokat 1997 második negyedévében. Az első negyedévhez képest az összforgalom több mint 30 százalékkal emelkedett. A tőzsdén 1146 milliárd, a tőzsdén kívüli piacon (OTC) pedig 1814 milliárd forint értékben kötöttek üzleteket a befektetési szolgáltatók, szám szerint nyolcvanon. A Magyar Tőkepiac szerdai számában közzétett forgalmi lista a brókercégek jelentései alapján készült. A részvénykereskedelem döntő része a tőzsdén zajlott. A Budapesti Értéktőzsdére bevezetett részvényekkel 506 milliárd forint értékben kereskedtek a brókerek a második negyedévben, szemben az első negyedévi 307 milliárd forinttal. A tőzsdén kívül forgó részvényekre 98 milliárd forint értékben születtek üzletek, az első negyedévi forgalmuk pedig 57 milliárd forint volt. Az állampapír-forgalom változatlanul az OTC-piacon volt jelentősebb. A tőzsdén kívül 1676 milliárd forint, a BÉT-en pedig 626 milliárd forint árfolyamértékben kereskedtek államkötvényekkel és kincstárjegyekkel. A kárpótlási jegyek forgalma a tőzsdén 6,39 milliárd forintot, a tőzsdén kívül 555 millió forintot tett ki. Az összforgalmi listát változatlanul a Creditanstalt Értékpapír Rt. vezeti, 520 milliárd forinttal. Második helyen az ING Baring Rt. áll, amely 405 milliárdos forgalmat teljesített. A harmadik helyezett OTP Értékpapír Ügynökség 251 milliárd forint értékben kereskedett. A Takarék Bróker, amely az első negyedév végén még a második helyen állt, most a negyedik helyre szorult vissza, 214 milliárdos forgalommal. A tőzsdei kereskedést tekintve az ING megelőzte a Creditanstaltot. Az első helyezett 289 milliárd, a második 230 milliárd forint értékben kötött üzleteket a BÉT-en. Az OTP Bróker egyet lépett előre a listán, és 123 milliárd forintos forgalommal a harmadik helyen végzett. Az első negyedév végén a harmadik legnagyobb tőzsdei forgalmat lebonyolító AB-Monéta Kft. teljesítménye a második negyedévben csak a hetedik helyre volt elég. Az OTC piacon a két legnagyobb forgalmazó — az első negyedévhez hasonlóan — a Creditanstalt és a Takarék Bróker volt. Az előbbi 290, az utóbbi 164 milliárd forint értékben kereskedett a tőzsdén kívül. Berta Sándor, a Tótkomlósi Tojástermelő Közös Vállalat igazgatója 1939-ben született Orosházán. Végzettségét tekintve állattenyésztési üzemmérnök. Munkába állásának első időszakában több területen megfordult, amit az új iránti fogékonyság, később a házasság és a család motiváltak. Tótkomlósra 1971 szeptemberében került és telepedett le családjával. Az „Alkotmány” és a „Viharsarok” szövetkezetek egyesülésével baromfi- fó'ágazatvezető lesz, majd ’78-tól főállattenyésztő. 1988 óta igazgatója a Tojástermelő KV-nak, amelynek 2 tulajdonosa van: a tótkomlósi Agropils és a Viharsarok szövetkezetek. Mindemellett a kisváros önkormányzati képviselője. Nős, 3 gyermeke és 3 unokája van. Vezérállásban — Hogyan került az állattenyésztési szakmán belül ezen speciális és szokatlan területre? — A korábbi munkám során a szövetkezet a tyúkok úgynevezett batériás kihelyezésével foglalkozott, amit én koordináltam. Volt időm megismerni a szakma elméleti és gyakorlati oldalát, hisz otthon is—persze kisebb mennyiségben — gyakorolhattam azt. A házi primitív módszerek mellett a mostani termelés azért sokkal igényesebb, pontosabb odafigyelést kíván. A vállalattal egy jól bejáratott, szervezett üzemet vehettem át, amely még az elődöm irányítása alatt lett felfejlesztve. Alapjaiban a munka nem változott, nyilván most az évente megújuló kihívásokhoz kell tudni alkalmazkodni. Szerencsére jó vállalati szakemberek, dolgozók vesznek körül, akik segítenek és az eredményességben is jelentős szerepük van.-—Általánosságban is szereti ön az állatokat? — Igen. Az állattenyésztésen belül mindig is a baromfi iránt volt nagyobb kötődésem. Bár a jelenlegi ketreces tartási formában már nem beszélhetünk a régi értelemben vett nevelésről, hisz ez a kényszerű mód nem kifejezetten állatbarát. De tény, hogy a szabad tartásban nem lehetne ennyi tojást megtermelni. — Naponta több ezer tojás veszi körül, olykor nincs elege belőle? Szereti Ön a rántottát? — Bizonyára szakmai ártalom, de valóban mindenfelé ezzel találkozom. Szombatonként én vásárolok be a piacon és nem fordulhat elő, hogy ne nézzem meg az aznapi árfolyamot. Hetente járok Budapestre a nagybani piacra, ahol reggelire általában rántottát eszem. Ezeken az utakon is az árakat figyelem, hisz ennél a terméknél 10 fillér is számít. Nem vallom háziasnak magam, de a családért mindent megteszek, elintézem az ügyes-bajos dolgokat. A főzés és takarítás nem az én asztalom. Otthon a ház körül szeretek tenni-venni, ami kikapcsolódást jelent. Sokféle ételt szeretek, de igazából az édesanyám sütötte nyújtott káposztás rétes a kedvencem. —Mennyire szoros a napi időbeosztása? — Mindig új és új feladatokat állítok magam elé, a városban is úgy ismernek, mint aki mindig siet. Szeretem a megoldásra váró feladatokat. Az információkra, a piackutatásra sok „kilométert” kell fordítani, ami néha az éjszakába is belenyúlik. —Jut-e nyaralásra, kikapcsolódásra idő? — Amíg a gyerekek kicsik voltak, 5—7 éven át Bulgáriába és Jugoszláviába jártunk a tengerpartra, mert akkormég ez nem került annyiba, mint manapság. Amikor kirepültek az otthoni fészekből, a feleségemmel egyszer-kétszer nyugaton is megfordultunk. — Van-e hobbija, vagy amit szeretne megvalósítani? — Mindig szerettem volna kis állatokat tartani, de nem jutott rá idő. Talán majd nyugdíjazás után! Pihenésként a focit vagy némely politikai műsort szívesen megnézem a tévében. —Mint helyi képviselő milyennek látja a város jövőjét? — Sajnos itt is nőtt a munkanélküliség, sok üzem megszűnt, újak nem létesültek és kevés a gyermekszületés. A várossá válással nagyobb esélyt látok az infrastruktúra fejlesztésében, de magunknak is keresni kell a boldogulás lehetőségét. Nem én mondtam, de igaz, hogy az elmúlt években mindenki megszokta, hogy helyettük gondolkodtak, amin nehéz változtatni. A városban sok a szlovák lakos, akiknek tisztelem és elfogadom szokásait, kultúráját és mindenkivel igyekszem jó viszonyt fenntartani. Szeretem az embereket és próbálok toleráns, barátságos lenni. Úgy érzem, amit magam a környezet iránt tanúsítok, azt a hétköznapokban vissza is kapom. Halasi Mária
