Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-02 / 204. szám
1997. szeptember 2., kedd Családi magazin 7 ____________________Természetből támogatható testrendszerek____________________ Cs ipetnyi Kína teában, porban, krémben Fokozottan szennyezett a világunk, az ember szervezete többféle betegségnek van kitéve. Sokan vallják, egyre fontosabb a megfelelő étrend, vagyis egyes elemeket pótolnunk kell a táplálkozás során, másoktól tartózkodni szükséges, mert amúgyis sok van belőlük. A kínaiak ezredek óta keresik arra a választ, hogyan lehet jól és sokáig élni. Az egészségre és hosszú életre törekedve az útmutatást a természetben keresték, hiszen az ember teste is egy kis univerzum. A regeneráció ősi kínai filozófiájának alapja, hogy a természet öt eleme — a tűz, a föld, a fém, a víz és a fa — a szervezet öt rendszeréhez — a hormon, az emésztő, a légző, a keringési és az immun — hasonlóan működik. Az összehangoltan működő rendszerek jelentik a természetes egészséget. Az a szervezet, amellyel jól bánnak, képes saját egyensúlya helyreállítására — vette alapul a Sunrider International nevű cég a kínai üzenetet, ezért olyan gyógynövényekből álló gyógyélelmiszereket állítottak össze és forgalmaznak, amelyek segítenek fenntartani a szervezet egyensúlyát. A termékeket az ősi kínai receptek alapján állítják össze, ötvözve a modern ismeretekkel, technológiai eljárásokkal. Biokörülmények között termesztik a gyógynövényeket, belőlük koncentrálják a különféle hatóanyagokat, amelyek az emberi test öt rendszerét támogatják. Van például egy Calli néven létező tea, amely méregteleníti a szervezetet, a Nuplus az életerőt növeli, de van olyan szer is, mely az immunrendszert erősíti vagy elősegíti a vérkeringést, karbantartja a szervezet zsírháztartását, nyugtatja az idegrendszert. Más készítmények a bőrt belülről táplálják vagy a reumatikus fájdalmak ellen hatnak. A cégről, a termékekről dr. Telkes József tartott tájékoztatót az érdeklődőknek. — Ón orvos, pszichiáter, személy szerint milyennek tartja a szereket? — Az egybeesés véletlen, ugyanolyan forgalmazó és fogyasztó vagyok, mint más, azzal a különbséggel, hogy az elsők között ismertem meg az országban. Engem leszoktatott a kávéról, így keltette fel a figyelmemet, ugyanis enyhén szólva gyanakodtam, amikor megláttam. Például drágának találtam... Nem azért szoktatott le a kávéról, mert élénkítő .hatása van, hanem egy tiszta szervezet minden tekintetben jobban működik. Sokan tapasztalják, fél- egy órával kevesebb alvásra van szükségük éjszakánként, mégis frissebben ébrednek. A tiszta szervezet éjszaka köny- nyebben és gyorsabban regenerálódik. A tea sokféleképpen hat. Minden szervnek van méregtelenítő funkciója, így a bőrnek is. A krónikus bőrbajban szenvedők, az ekcémások, az allergiások szépen javulnak tőle. — A lelki folyamatokra is van a szereknek befolyása? — A készítményeknek alapozó szerepük van, inkább arról beszélhetünk, hogy a személyiségfejlesztő, a lelki hatások magától a hálózatszervezéstől jönnek létre, a résztvevőnek lesznek álmai, tervei, kiutat lát a nehéz helyzetekből. Ez jó hatást gyakorol a lélekre, hisz az ember-nem úgy él, hogy ki van szolgáltatva a világnak, hanem kezébe tudja venni a sorsát. —Említette, az intuíciónak túl kis szerepe van az életünkben. — Hitem szerint, ha valaki hozzáfér ahhoz a legbensőbb tudásához, amit intuíciónak nevezünk, akkor döntéseiben tévedhetetlenné válik... Ez azonban így nem kitétel a keleti filozófiában. A keletiek világszemlélete más, egészebb, a jobb agyféltekéjüket jobban használták, mint a nyugati ember. Nálunk a művészek tudják úgy felfogni a világot, mint a keletiek. Az lenne optimális, mint ahogyan két lábon járunk, két kezünket használjuk, hogy a két agyféltekénk együtt működjön. Mindkettő mást tud és mindkettőre szükségünk van. Érdemes lenne fejlesztenünk az elnyomott jobb agyféltekénket is: nőne a kreativitás, jobbá válnának a döntések. Mi a hálózatban ezt oktatókazettával fejlesztjük. — Vallási irányba terelnek? — Tiszteletben tartjuk, sőt megerősítjük az ember teljes szabadságát. Ideológiát nem adunk, ha csak azt nem, hogy fejleszd magad, mert érdemes! Szőke Margit Christian Dior megvalósult álma (Folytatás az 5. oldalról) vatház számára dolgozott és színházi jelmezeket is tervezett. A háború után viszont a francia divatipar mélyre süllyedt, sokan bezártak, még a legelegánsabb- nak tartott Chanel-ház is Svájcba tette át székhelyét. így nem sok esély látszott arra, hogy Dior divattervezőként karriert csinálhat. De gondolt egy merészet a munkanélküliség és ínség sújtotta Franciaországban, 1947-ben olyan kollekciót vonultatott fel, amely csak úgy tobzódott a luxusban, a pompában, a rafinált nőiességben. A háború utáni időszakban egyenesen provokációnak hatott a néha húszmétemyi anyagból készülő suhogó szoknya, a mélyen szembe húzott, széles karimájú kalap. Az érzéki és elegáns modellek azonnal meghódították a hölgyek szívét — megszületett a New Look, az új divat. A keskeny, hangsúlyozott derekú ruhák, a lefelé erősen bővülő, térdközépig érő szoknyák, a mély dekoltázs, azaz a nőiesség egy szempillantás alatt felváltotta az addigi rövidebb, egyenes szoknyák, válltöméses blézerek és lapos cipők divatját. A feminin sziluettet egész Európa és Amerika hangos ovációval fogadta, Dior tíz évig állt a divatvilág központjában. 1957-ben hirtelen, szívroham következtében meghalt. A legenda mégis folytatódott. A már két éve a háznál dolgozó Yves Saint Laurent átvette a vezetést. A következő évben olyan tavaszi és nyári kollekcióval állt elő, hogy a szaklapok szenzációról beszéltek. A fiatal zseni még két évig vezette a Dior-házat. Az ő utóda Marc Bohan lett, aki a gazdagok számára tervezett. Ennek ellenére 1967-ben kitalálta a középréteg által is megfizethető irányvonalat, a Miss Diort, három évvel később pedig ugyanennek az irányzatnak a férfiváltozatát. 1989-ben Gianfranco Ferré lett a sztártervező. Az egykori építész a hosszú, keskeny, puha vonalvezetésű ruháival épp beleillett a Dior-stílusba. Őt követte a mai művész, nálánál kreatívabb tervezője még nem volt a háznak: ő John Galliano, aki 1996 óta irányítja a céget. Első kollekcióját a legendás, 1947-es Bar-kosztüm (háromnegyedes ujjú, derékban szabott kosztümkabát, loknis szoknya) ösztönözte. Sose tagadta, hogy először ezt is az alapító, Christian Dior álmodta papírra. FEB Jellegzetes Dior-kreáció LELKI POSTA Gyógyító szavak - Angelika rovata ,,Mit lehet ellene tenni?" —- kérdezi egy fiatalasszony levelében. ,Anyósomat az első perctől ki nem állhattam, kötekedős, kiállhatatlan típus. A férjem akkor azt mondta: nem kell vele foglalkozni, mindig is ilyen volt, az apja se bírta sokáig. Néhány hónap múlvaészre vettem, hogy a férjem is kedveli ezt a szokást, jelentéktelen apróságokon vacakol, »miért nem így és nem úgy«, és főleg a »nem úgy kellett volna«. Egyébként rendes férj és családapa, így nem útközök meg különösebben a házsártosságán. Nyolc- és ötéves fiaim vannak, és nyilvánvaló már most, hogy a kicsi ugyanilyen zsörtölődő típus.” Az ember személyiségét, tulajdonságait három tényező formálja, az örökölt elemek, a környezeti hatások és a nevelés. Ezek arányát, befolyásolhatóságát különböző kutatások és pszichológusok némileg eltérő módon határozzák meg. Van, aki szerint az örökölt elemek elenyésző hatást fejtenek ki, mások szerint gyakran meghatározóak, és semmibe veszhet a nevelés fáradalma. Ez csak gyógyszeresen befolyásolható, de a gyakorlatban ezt nem alkalmazzák kiszámíthatatlansága és tapasztalati hiányok miatt. Sokkal inkább a környezeti és nevelési elemekre kerül a hangsúly, ezeket tudatosan szakemberrel vagy anélkül is be tudjuk vetni gyermekeink és magunk személyiségének formálásában. Biztosan jól látja a helyzetet, mégis azt javasolnám: ne kategorizálja a kiállhatatlan anyós hibáit férjében, gyerekeiben. Ne is nevezze nevén a dolgot gyermeke előtt, vagyis: ne mondja gyakran, hogy „ne kötözködj”, „ne morgolódj” stb. Az úgynevezett elterelő, elsimító „manőver” a leghatásosabb gyerekeknél: egy újabb játékkal, uzsonnával, édességgel, szörppel, ami éppen aktuális, próbálja meg „elvonni” a gyereket az adott „zsörtölődő” szituációból. Ilyenkor arra tegye a hangsúlyt, hogy nem is olyan érdekes vagy fontos az, amin kisfia kötekedett. Szakember segítségére akkor lesz szükség, ha ez a gond óvodában, iskolában komoly beilleszkedési, közösségi alkalmazkodásbeli problémát jelent. Önmagunk orvosai „A csontritkulás a csont szervetlen állományának a csonttömeg csökkenésével járó, a csontszövet mikoszerkezetének megváltozásával jellemzett betegség, mely a csontok törékenységének fokozódásához, a vázrendszer csökkenéséhez vezet... A csontritkulás jelentőségét elsősorban következményei adják. Növekszik a csonttörések gyakorisága. A csont- ritkulás elleni küzdelem világméretű probléma. Magyarországon a becslések szerint a lakosság 20 százaléka a veszélyeztetettek körébe tartozik.” így ír a lassan népbetegség számba menő csontritkulásról Bokor Katalin természetgyógyász tanácsadó könyvecskéjében, amelyben ötleteket is javasol arról, hogyan lehetünk önmagunk orvosai gyógyszer nélkül életmód- és táplálkozásváltozással. Családorvos ajánlója, dr. Bőle Pál arra hívja fel figyelmünket, hogy Bokor Katalin könyvében nincsenek nagy dolgok, nagy felfedezések, látásmódja olyan régi-új, amely frissé és örök érvényűvé, érthetővé teszi A könyvben nincsenek nagy dolgok, nagy felfedezések, látásmódja azonban olyan régi-új, amely frissé és örök érvényűvé is teszi gondolatait gondolatait. Könyveiben, kiadványaiban egy különösen érdekes egészségkarrier rajzolódik ki előttünk, amellyel érdemes megismerkedni, tanácsait, tapasztalatait érvényesíteni. B. Zs. VÍZÖNTŐKOR A SZABADSÁG SZOLGASÁGA „Miénk az éjszaka!” — hirdetik egy cigarettamárka óriásplakátjai hatalmas betűkkel, s természetesen alul, apróban a figyelmeztetés: a dohányzás káros az egészségre. Utóbbit tudjuk. Kár is beszélni róla, már úgyis mindenkinek a könyökén jön ki. Ám az éjszaka — az elgondolkoztató. Itt a cég reklámpszichológusai valamit elrontottak. Vagy egyáltalán nem számolnak már a gondolkozó emberekkel, csak a nikotinfüggőség rabjaival, akik az éjszakában még mélyebb bódulatba kerülhetnek? Áz éjszakáról ugyanis nekem a sötétség jut eszembe, a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. Vajon a dohányosoknak ez a sötétség felvilágosult korunkban nem riasztó? Tényleg inkább csábító? Mire gondolok akkor, amikor a sötétség és a nikotinfüggőség fogalmát — az óriásplakát hatására — egymás mellé teszem? Például egy értekezésre, amely a 18. században jelent meg azzal a jóslattal, hogy a dohányzás átka hamarosan el fog tűnni. A tiszta levegőjű 1700-as években valóban őrültségnek tűnhetett, hogy valaki füsttel szennyezze a tüdejét és környezete levegőjét. Sajnos tudós ember ekkorát még nem tévedett, mint a tanulmány szerzője, pedig érvei logikusak, világosak voltak. Ma körülbelül 1100 millióan dohányoznak a világon, holott mindnyájan tudják, hogy füstölgésük tüdőrákhoz vezet, asztmás fuldoklási rohamoknak néznek elébe, s ami számomra mindig a legelképesztőbb: a várandós kismama is pontosan tudja, hogy mit idéz elő még meg sem született ártatlan csöppsége szervezetében a nikotin, és mégis rágyújt. Miért? Valami nagyon komoly erőnek kell itt működnie, hogy minden észérvvel szemben évszázadok óta létezzen, sőt virágozzon a dohányipar. Amikor valami érthetetlen dologgal találkozunk, érdemes feltenni a kérdést, amire a válasz már az ókori rómaiak szerint is elvezethet az okok gyökeréhez: kinek az érdeke? Például olyan komoly érdek lehet hazánkban az évi dohányzásból származó 62 milliárd forint bevétel, hogy ezért az egy főre eső cigarettafogyasztásban harmadik helyet foglaljunk el Európában? Attól tartok, ez a gondolkodásirány tévútra vezet. Az államnak nem fűződhet komoly érdeke ehhez a bevételhez, hiszen kiadásvonzata is van jócskán az egészségügy felé a dolognak. A felnőtt férfiak 40 százaléka és a nők 27 százaléka — ennyien dohányoznak nálunk — sem támogathatja önként és dalolva a Pénzügyminisztériumot. Akkor miért? Lássuk be, minden szál a dohányiparhoz vezet. Itt a lét, a meggazdagodás etikátlan, de biztos. A dohánygyárosok valószínűleg azzal mentegetőznek, hogy ők egy létező igényt elégítenek ki. Ez igaz, de létkérdés ez az igény? S vajon mi hozza létre? Sok válasz van rá. A legtöbb fiatal először azért gyújt rá, hogy ezzel demonstrálja felnőtté válását, nagyvonalúságát, magabiztosságát. Ám amikor már tagadhatatlanul felnőtt, magáért és másokért felelősséggel bíró személyiség, akkor miért kell a cigarettába kapaszkodás, a füstjébe való beburkolózás? Mert akkorra már kialakul a nikotinfüggőség. A dohánymonopóliumok gondoskodnak arról, hogy megfelelő mennyiségű nikotin legyen minden szál cigarettában. A rászokás után ember legyen a talpán, aki végleg el tudja hyom- ni az utolsó szálat. Furcsa ellentmondás alakult ki dohányzási szokások terén: a felmérések azt mutatják, hogy a nyugati világban már csupán a kevésbé iskolázott társadalmi csoportokra jellemző a dohányzás. Ugyanakkor a cigarettareklámok a harmadik világ országaiban — itt próbálnak teljes gőzzel az elvesztett nyugati fogyasztók helyett utánpótlást szerezni — leginkább arra építenek, hogy a gazdag országokhoz való felzárkózás jelképeként jelenítsék meg a dohányzást. Nálunk a gondtalan, gazdag, sikeres élet szimbólumai az elegáns cigarettából felszálló füstkarikák. Nesze neked szabadság, magabiztosság, nagyvonalúság. A füstfelhők mögött az egyén teljes bizonytalansága húzódik meg, a reklámok hatásától megfosztott igazi énjének elvesztése, a gyermeki, külső befolyásoktól függő én uralma a felnőtt felett, pótcselekvésbe való zuhanás az igazi felemelkedés helyett, s egy őrült hiányérzet, amit még az egyik cigarettáról való rágyújtás végtelen sora a másikra sem elégít ki. —garami—
