Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-16 / 216. szám
1997. szeptember 16., kedd Családi magazin 7 A MÉRTÉKTELENSÉG MEGBOSSZULJA MAGÁT Gyógyszer vagy méreg? A mértékletes kéváfogyosztás jótékonyan hathat Gyógyszer vagy méreg a kávé? — e két kérdés körül forog minden vizsgálódás. Egy biztos: amióta fogyasztják az emberek, azóta foglalkoznak titokzatos hatásával is. És régóta iszogatjuk e fekete nedűt: Arábiából 1600 táján érkezett hozzánk, mégpedig drogként! A XVII. században agyserkentőnek minősítették. Előbb felismerték jótékony hatását, hogy aztán legyen mit cáfolni később. A vizsgálatok mai állása sem egyértelmű. íme néhány állítás. Valamennyi elismert szaktekintélytől származik. A koffein agyműködés-gyorsító és hangulatfokozó szer — állítja J. Wurtman amerikai táplálkozáskutató. Vizsgálataiban kimutatta, hogy egy bizonyos szintig a koffein növeli a szellemi működést, gyorsítja a reakcióképességet, növeli a koncentrációt. J. Hopkins svéd kutató pedig azt közölte kutatásai eredményeképpen, hogy a koffein — a modem drogokhoz hasonlóan — a depresszió ellen hat. Biztosítja a jó hangulatot keltő vegyi anyagok keringését az agyban. Á koffein gyorsan felszívódik, már öt perccel a fogyasztása után kimutatható a szövetnedvekben. Hatása körülbelül két-három óra alatt éri el maximumát a vérben. A sportvilágban különösen fontos lenne egyértelműen megállapítani: doppingszer-e a kávé vagy sem. Hiszen a koffein az izmok fáradtsága ellen hat, növeli a szervezet zsírégető képességét, és szénhidrátot takarít meg, segíti a légzést. Ez utóbbi megállapításban kanadai tudósok még azt is feltételezik, hogy gyógyítja az asztmát és a szénanátha ellen is kiváló szer. Idős korban pedig úgy szabályozza az alacsony vérnyomást, mint fiatal korban, tehát véd az időskori hirtelen szélütések ellen, amit az alacsony vérnyomás okoz. Egyesek fogszuvasodás-gátló italként is emlegetik. Japán kutatások azt bizonyítják, hogy a kávé segít a bélrák megakadályozásában, ha annak kialakulásában a zsírbő étrend a veszélyeztető tényező. A kávéfogyasztásnak tehát csak előnyei vannak? Korántsem. A baj az, hogy a civil társadalmak túlzásba viszik a ká- véivást, nem élvezik, hanem szó szerint visszaélnek vele. A koffein stresszhatással van a szervezetre. Ha alacsony a vérnyomásunk, tényleg segíthet. Ám ha mértéktelenül fogyasztjuk, és hozzá még cigarettázunk is, akkor az ellenkező hatás léphet fel: kialakulhat a magas vérnyomás. Hosszú távon az arra érzékeny embereknél más „mellékhatások” is kialakulhatnak: izzadási rohamokkal, szédüléssel, kézreszketéssel, nyugtalansággal, alvászavarral, fokozott epekiválasztással jár. A kávé tartós fogyasztása gátolja a vas teljes felszívódását, és sok vitamint is kihajt a szervezetből. A természetgyógyászok, az ezoterika művelői manapság azt hangoztatják, hogy a túlzott kávéfogyasztás gyengíti az éterikus és a fizikai test közötti kapcsolatot. Ráadásul tovább rontja az embernek azt az esélyét, hogy éjjel — a nyugodt alvás következtében — az éterikus test helyrehozza a napközben elszenvedett rongálásokat^ Érdemes tehát megfontolni a kávéfogyasztás mennyiségét: egy-egy csésze nem túl erős, a nappal első szakaszában elfogyasztott kávé jótékonyan hat. LELKI POSTA %. Gyógyító szavak - Angelika rovata „Segítenék" jeligével érkezett az alábbi probléma: „Több éve dolgozok együtt egy huszonéves lánnyal, aki elég zárkózott, nem sokat mesél magáról. Szüleivel él, de példáid azt se tudjuk, van-e barátja. Az utóbbi időben feltűnően zavart, álmos, fáradt, komoly gondja van az elvégzendő munkával. Segítettem neki, mert megsajnáltam, így került sor arra, hogy elmondta: egy Csongrád megyei városba jár pszichiáterhez, gyógyszereket kap, ezektől van olyan borzalmas állapotban. Annyit tudtam meg, hogy mostanában jutott tudomására: az apja nem a vér szerinti apja. Sürgősen tenni kell valamit, mert most már a főnök is sokallja a hibákat, a szétszórt munkát." Feltehetően pszichopharmakát szed a kolléganője, ezek olyan gyógyszerek, amelyek az agy kémiai folyamataira hatnak közvetlenül. Önnek jó ösztöne van, hiszen hallva a dolgot, azonnal az okokra kérdezett rá. Sajnos, vannak pszichiáterek, akik a kiváltó okot mellékesként kezelik, csak a szimptómákat — a látható jeleket — orvosolják. Ez komoly, súlyos következményekhez vezethet, hiszen kolléganője teljesen feleslegesen szedi a számára mérget jelentő gyógyszereket. Haladó, modem gondolkodású pszichológusra lenne szükség, aki előbb a kiváltó okok feldolgozásában működne közre, és konzultálna pszichiáterrel a gyógyszeres beavatkozás szükségességéről. Ez ma még nálunk komoly gond: mindenki saját magát tartja nagyokosnak, és rangon alulinak a kolléga véleményét kikérni. Ön jó pozícióban van, hiszen kolléganője egyes részleteket már elmondott, annak ellenére, hogy zárkózott, önnél bizalmat mutat. Hívja meg egy kávéra, de ne nyilvános helyen, hogy ne kelljen kolléganőjének szégyenkezni, ha például elsírja magát. Ne tegyen fel száz kérdést, csak annyit mondjon: kedvellek, szívemen viselem a problémádat, szívesen meghallgatlak, ha bármit el akarsz mondani, és nagyon fájna, ha elbocsátanának, mert a gyógyszerek miatt nem tudsz megfelelően dolgozni. Ha kell, szánjon erre többször is időt, hallgassa meg, meleg, barátságos hangon említse meg: lám, a gyógyszerezés sehová sem vezet, sőt! — és próbálja meg elérni, hogy másik, akár harmadik szakembert is felkeressen a hölgy. Bárcsak többen lennének olyanok, mint ön, kevesebb lenne a lelki fájdalom! A MIKROHULLÁMÉI SÜTŐT CSAK ILLATUKÉRT SZEDETT NÖVÉNYEK SZÁRÍTÁSÁRA HASZNÁLJUK ERŐS TEST — DERŰS LÉLEK EIogyan szárítsuk a gyógynövényeket? A kötetet azon ajánlom, aki akar időt szentelni egészségének védelmére A legtöbb növény a szárítással, aszalással nemcsak megtartja aromáját és tulajdonságait, hanem az illata is erősebbé válik. Azonban mindez attól függ, hogyan szárítjuk. Minden növény veszít az értékéből, ha elfonnyad — tehát minél hamarabb kezdjük szárítani, annál nagyobb a biztosíték, hogy hatását megőrzi. A túl gyors szárítás következményeként az illóolajak elszállnak. Ez a veszély nem fenyeget, ha a fűszert (gyógynövényt) mikrohullámú sütőben szárítjuk. így megőrzi aromáját, de egyéb tulajdonságait, például a gyógyhatását elveszítheti. Tehát a mikrohullámú sütőt csak olyan növények szárítására használjuk, amelyeket az illatukért szedtünk. A legideálisabb hely a szárításra a száraz, meleg, árnyékos helyiség — lévén, hogy a nap ugyancsak meggyorsítja az illóolajak elpárolgását. Az optimális hőmérséklet 35 fok (a padlás!). Ilyen hőmérsékleten egy napig tarthatjuk a gyógynövényt, majd szobahőmérsékleten szárítjuk tovább. Ha közben szállítani vagyunk kénytelenek (hazautazunk a szabadságról), helyesebb, ha másnap kissé „utószárítjuk” a sütőben. De 50 foknál nem magasabb hőmérsékleten. Semmi esetre ne csomagoljuk be nyirkosán! A gyógynövény leveleit, virágát szitán szárítjuk. A zeller- és petrezselyemzöldje szárát körülbelül két cm-es darabokra vágjuk. A zsályát, rozmaringot, kakukkfüvet lazán összefogott csokorban felakasztva (fejjel lefelé) szárítjuk. Egy csokorban ne legyen több tíz szálnál! Az erős aromájú növényeket nem szabad egymáshoz közel szárítani, mert egyik átveszi a másik illatát. Ugyancsak tilos összekeverni a már száraz és friss növényeket. A fűszer akkor száradt meg teljesen, ha olyan, mint az öreg papír. Ha porrá omlik — azt jelenti, hogy „túlszárítottuk”. A tárolásra is ügyelni kell. Fém vagy műanyag palackban nem ajánlatos tartani, mert ezek megváltoztathatják a növény tulajdonságát. A legmegfelelőbb erre a célra a jól zárható üveg. A sötét üveg még jobb. Jó, ha mindegyik üveget ellátjuk címkével, hogy mit tartalmaz, és mikor szárítottuk. Egy év után ugyanis a növény elveszti hatását. A növények virágát, zöld részét nem kell megmosni szárítás előtt (a gyökereket viszont alaposan meg kell tisztítani). A gyökereket apró darabokra vágva, 60 fokon szárítsuk (sütőben), gyakran megforgatva. Akkor jó, ha száraz, könnyen törik. A tárolása ugyanaz, mint a szárított virág, illetve levélzet tárolása. Érdekes kötetet adott közre nemrégiben a Magyar Könyvklub: Szervezetünk önvédelme címmel, a könyv szerzője dr. Ingeborg Cemaj biokémikus és humánbiológus végzettségű újságírónő. Nevét egészségügyi témákkal foglalkozó ismeretterjesztő cikkei tették ismertté. A modem nagyvárosi életforma testünk immunrendszere számára rendkívüli megterhelést jelent. Az emberi szervezetet különösen a stressz, a helytelen táplálkozás és a káros anyagok veszélyeztetik. Úgy élünk, mintha szándékosan tönkre akarnánk tenni testünk védekezőképességét. Pedig az emberi szervezet immun- rendszere bámulatos teljesítményekre képes: a milliónyi kórokozó közül, amelyek naponta indulnak támadásra egészségünk ellen, szinte egyetlenegy sem képes megbirkózni velünk született és szerzett immunitásunkkal. Az erős immunrendszer csodákra képes. E kötet megismerteti az olvasót az immunrendszerrel, a védekezés és erősítés lehetőségeivel, s avval, mit tehetünk akkor, ha az immunrendszer felmondja a szolgálatot. . (u) A körömvirág az egyik legismertebb gyógynövényünk VÍZÖNTŐKOR Nemzeti önismeret nélkül „Értékválsággal küzdő korunkban általános érdeklődés mutatkozik az ősi vallási formák, kulturális hagyományok, misztikus és mitikus világképek iránt. Vannak szellemi csoportosulások, akik az ősi kínai taoista hagyományt vélik járható útnak, vannak, akik a buddhizmusra esküsznek, mások az ősi sámán, illetve táltos tudáshoz nyúlnak, de jelen van az egykori elsüllyedt atlantiszi kozmikus tudás igénylése is” — kezdi a Nyitott Világ című, Kecskeméten megjelenő folyóirat legfrissebb számának „Őseink nyomában” című írását Bartha Gizella, majd felteszi a kihagyhatatlan kérdést: „melyik az egyetlen járható, üdvözítő út a szellemi, vallási és ezoterikai irányzatok sokaságában?” Elgondolkoztató válasza okán ajánljuk olvasóink figyelmébe az írásból kiragadott gondolatait. A cikk szerzője ugyanis az elfogadható felelet megtalálásához a nemzeti önismeret megvalósítását tartja az igazán járható útnak. Szerinte ugyanis „az ég küldöttei (mesterek, énokok, fénylények) az illető nép karmikus hagyományainak megfelelően (és igaz történelmi hagyományainak függvényében) a kozmikus tudás bizonyos részeivel ismertetik meg a beavatottakat.” Árpád-házi királyaink, s a magyarság korábbi vezetői is ahhoz a tudáshoz, hithez jutottak el, amelyre a népnek szüksége volt küldetése beteljesítéséhez. „A magyarok népi kultúrájában — folytatja a szerző — ötvöződik a honfoglaló magyarok fejedelemségeinek kozmikus kultúrája. Ez a kozmikus kultúra tartalmazza a sumér, akkád, tibeti, mongol, kazár, hun és védikus kultúra kozmikus alapelemeit. Ezek a kozmikus, kulturális elemek megvannak az egyiptomi kultúrában is, amely Pannónia társadalmának és Erdélynek volt az ősforrása. Magyarán: az aranykori kultúra bukása után Magyarország és Erdély területén volt egy igen fejlett ezüstkori kozmikus kultúra. Ennek a civilizációnak királyai és főpapjai a Nap (Ré- misztériumok) beavatottjai voltak. Nézzük csak meg a székely kapukon mai napig domináló napszimbólumot, vagy bizonyos csángó településeken a még fellelhető ősi napkultusz nyomait. De kik is tulajdonképpen a székelyek? A XIII. században írt krónikák szerint Atilla hun királyunknak volt két felesége. Egy görög eredetű nő, tőle született tehetségesebb, életrevalóbb, szebb fia: Csaba — és egy német eredetű felesége, aki Aladár nevű fiát szülte. Atilla halála után a fehér hunok (a székelyek ősei) Csabát választották a trónra, a >külső nemzetek<, a germán eredetű népek Aladárt fogadták el királyuknak. A két testvér a jelenlegi Óbuda területén tizenöt napig kemény harcot folytatott. Ebben a háborúskodásban nagyon sok hun életét vesztette. A legyőzött Csaba tizenötezer harcossal Görögországba menekült, majd onnan Schithiába húzódott. A menekülő seregből háromezer hun harcos Pannóniában maradt, de a nyugati népek által üldözve a keleti Kárpátok határán lévő Erdőelvére (a mostani Székelyföldre) települtek. Erdélyben — hogy hun eredetüket fel ne ismerjék — zekelek-nek nevezték magukat. Az újabbkori kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a székelyek Atilla hunjainak leszármazottai. Hogyan tudott ez a néptöredék négy és fél évszázadon keresztül, Árpád bejöveteléig fennmaradni, függetlenségét, önszerveződési képességét megőrizni? >Fenntartotta őket lakhelyük természetes erőssége: erdőrengeteg, barlangrendszer, völgyek, védelmet nyújtó hegyek, nagy számban meglévő várrendszer (és nyilván a hunok is építettek néhány erődítményt), nem utolsósorban az ezüstkor óta meglévő, leföldelt piramisrendszer, másrészt a nép szívóssága; minden időben és helyzetben tanúsított hősiessége.<” (Gaali Zoltán: A székely ősvárak története, mondája és legendája. 1993. Csíkszereda. Sajnos a magyarság — történelme során — nagyon sokszor volt kénytelen más népek elnyomása alatt élni, s hagyományait nagyrészt mellőzni, más népek szokásait átvenni. Most is erre készülünk, s lemondani látszunk valódi nemzeti önismeretünkről, holott még meg sem szereztük igazán. Milyen jövő vár így ránk, s milyen következményekkel? Európát ez nem érdekli, de bennünket? —garami—
