Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-16 / 216. szám
Gyógyszer vagy.. JÁTSZANI IS ENGEDD! A gyermek életében a játék a legfontosabb. Összeállításunkban az ideális játszótérről, a meglévő terek állapotáról, fejlesztési lehetőségeiről szólunk. (6. oldal) A legtöbb gyógynövény a szárítással, aszalással nemcsak megtartja aromáját, hanem illata is erősebbé válik. Azonban mindez attól függ, hogyan szárítjuk. (7. oldal) Gyógyszer vagy méreg a kávé? E kérdés körül forog minden vizsgálódás. Egy biztos, amióta fogyasztják az emberek, azóta foglalkoznak titokzatos hatásával. (7. oldal) Kapcsolat-ügyelet Békéscsabán 1996 februárja óta működik szombatonként a Családsegítő Szolgálat épületében a kapcsolat-ügyelet. Az ügyelet célja, hogy a gyermekeknek szüleik válása után is lehetősége legyen mindkét szülővel az élő, rendszeres kapcsolattartásra. A válás után gyakran jön létre olyan elmérgesedett helyzet a két szülő között, melyben a gyermeknek valamelyikükkel megromlik, megszakad a kapcsolata. A szülők gyakran abban sem tudnak megegyezni, mikor és hol találkozzon a gyermek a tőle távol élő szülővel. Ennek feloldásában nyújt segítséget a kapcsolat-ügyelet szolgáltatása. Nagy gyakorlattal rendelkező pszichiáter, pszichológus, családsegítők állnak a család mellett abban, hogy elérjék azt a kapcsolattartási szintet, mely a gyermek számára a legmegfelelőbb. A szolgáltatást szülő, gyermek, gyámügyi csoport, bíróság egyaránt igénybe veheti. — Az ügyelet a Budapesti Kapcsolat Alapítvány támogatásával indult, most a városi önkormányzat biztosítja a működés feltételeit — mondta dr. Fodor Irén, a kapcsolat-ügyelet szakmai vezetője. — A lakosság igényli ezt a szolgáltatást, hiszen az elvált szülők számára is fontos, hogy gyermekükből egészséges felnőtt váljon. Eddigi tapasztalataink szerint a gyerekeknek fontos, hogy találkozhassanak a nem velük élő szülővel. A kapcsolat-ügyeleten való találkozások segítségével pedig a szülők is felismerik, nem az egymás elleni indulatok a fontosak, hanem a gyermekükkel kapcsolatos gondok és örömök, és rájönnek arra, a gyermeknek fontos, hogy a nem vele élő szülővel is rendszeresen találkozhasson. A kapcsolat-ügyelet a békéscsabai Családsegítő Szolgálatnál működik szombaton 9-től 12 óráig. Bejelentkezni, érdeklődni a családsegítőben lehet munkaidőben személyesen, vagy a 441-147-es telefonszámon. K. A. Veszélyben vannak-e a Kovács gyerekek? Az alábbi történet főszereplője, (nevezzük Kovács Jánosnak) a sors igen sűrű kacskaringókat rajzolt. A leegyszerűsített változat szerint a 40 esztendős Kovács éppen válik, azonban élete párja éppúgy ragaszkodik a közös gyerekekhez, mint ő maga. Közös megegyezés híján a mai napig nem született bírósági döntés, kinél legyenek véglegesen elhelyezve a kicsinyek. Mivel az anya nem akart nyilatkozni, így a történetet csak a férj szemüvegén keresztül ismerhettük meg. — Tizenkilenc éves volt, amikor megismerkedtünk, én tizennéggyel több. A feleségem már a megismerkedésünk napján megadta magát. Rövid idő múlva velem lakott. Szerettem, nem is törődtem vele, vé- dekezik-e vagy sem. Hamarosan bejelentette, hogy terhes. Feleségül vettem. Megszületett a fiam, és én nagyon boldog voltam. Keményen dolgoztam, hogy megteremtsem a kényelmüket. Kezdetben észre sem vettem, hogy az anyósom és a feleségem mindig egymás nyakán lógnak. Később döbbentem rá az összefüggésekre: ha ők ketten tárgyaltak, utána rendszerint összevesztünk a feleségemmel. Sűrűn voltam (Folytatás a 6. oldalon) A TANÁR ÚR HAZAJÖTT GYÓGYÍTANI Az, hogy országosan csökken a születések száma, s fogy a magyar lakosság, szomorú tény. A gyulai Pándy Kálmán Kórház szülészeti-nó'gyógyászati osztályát az országban általában a legjobbak között emlegették. így lesz ezután is, erre a januártól hivatalába lépett dr. Kincses László osztályvezető főorvos szaktudása, személye lehet a garancia. Békés megye szülötte, hiszen Zsadányból kerekedett fel a gyulai állami tanítóképzőbe 1952-ben. Parasztcsaládból, segítség és hagyományok nélkül, első generációs értelmiségként vonzódott a műszaki és természettudományok iránt. így lett hallgatója az orvostudományi egyetemnek, majd ösztöndíjának eredményeként, a végzést követően dolgozni hívták a szegedi nőgyógyászati klinikára. — Úgy érzem, földijeim példáját követve tanultam és nem választottam rosszul — mondja ízes, magyar szóval, amely sejteti származását és szerencsére nem veszítette el ezt a nagyvárosi, külföldi élet hatására sem. — Az orvosi hivatásnak ez a műtétes része szakmailag megtanulható, de a beleérző képesség, az egyéniség, a rátermettség nélkülözhetetlen a műveléséhez. — A másféle kultúra, a fejlettebb orvostudomány nem csábította a kintmara- dásra, hiszen tanult Bécs- ben, dolgozott Németországban? — Az életem teljességéhez hozzájárult ez a korszak, számos barátot szereztem, de sokkal jobban kötődöm én ,rAnnak a nemzetnek van jövője, amelynek ifjúsága” — vallja dr. Kincses László annál ehhez az országhoz, semhogy nyugaton maradtam volna. Amint hallottam, hogy Gyulán Jakubecz tanár úr nyugdíjba ment, megpályáztam ezt a helyet, januártól élek és dolgozom Gyulán. — Nem könnyű korszakban, éppen az ágyszám- leépítések, az egészségügyi rekonstrukció, a lehetséges megtakarítások kényszerítő körülményei között került ide. A betegellátásnak pedig nem szabad csorbát szenvednie. — Számomra nem szokatlan a takarékosság. Jelenleg nyolcvan ágyunk van, de rugalmasan alakítjuk a szükségleteknek megfelelően a szülészeti-nőgyógyászati ágykihasználást. Szakfelügyelőként végiglátogattam a kórházi osztályokat, szülőotthonokat. Láthatóan nagyon sok akadállyal kell megküzdenünk a szülő és nőgyógyászati betegként jelentkező asszonyok egészségügyi felvilágosultságáért, a szülőotthonok felszereltségéért. Normál születésre alkalmas intézményeket kell működtetnünk, s olyan osztályokat, ahol a problémás eseteken azonnal segíteni tudunk. A megyében most mintegy évi négyezer szülés van, de a számuk évről évre csökken legalább 100-zal. — Az első gyeses gyerekek mostanában kerülnek szülőkorba, mégsem nő a születések száma... — Ez nem csak magyar jelenség, más a fiatalok életvezetése, tanulási szokásai, társadalomba illeszkedése, helykeresése. Mi szülészek azt javasoljuk, hogy 20-25 év, de legalább 30 éves kor alatt szüljenek az édesanyák, később nőnek a kockázati tényezők. Mégis kitolódott 35, sőt 40 éves kor tájékára külföldön is a gyermekvállalás időszaka. Az osztályunk megfelel a megyei kórházaktól elvárható műszeres, technikai és szakmai feltételeknek, bár lehetne ,,ró- zsásabb” is a kép. Folyamatban vannak új műszer- beszerzések, képezzük az embereket és dolgozik a fantáziánk a lehetőségek javítására. Két hétig nálunk lehetett egy igen korszerű amerikai szülőágy, amelyet bizony nagyon szeretnénk megtartani. — Milyen veszélyeit látja a terhességet vállalók életének, a megye nőgyógyászati ellátásának? — Nagyon egészségtelenül élnek a nők, alkohol, dohányzás és számtalan a szülést megelőző abortusz, ez rendkívül károsan befolyásolja a magzatok fejlődését. Magam szigorítanám az abortusztörvényt és a rákszűrések tartását. Nem tartom elegendőnek a szülészeti-nőgyógyászati szak- rendelések számát, rendelési óráit, felszereltségét, ezen mindenképpen javítani szeretnénk. Egy tisztességes orvos mindenki számára, akármilyen nációhoz tartozik, ,,hálás”-e vagy sem, a lehető legmagasabb szintű intim ellátást kell biztosítani. A betegeinket az érthetőség szintjén felvilágosítjuk állapotukról, a kezelés lehetséges módjairól és kilátásairól. Bede Zsóka Az amerikai szülőágy szélesebb a hazaiaknál, mert az édesanya mellé a szülést követően azonnal odahelyezik a babát FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A HÉT FOTÓJA Jegyzet Az árvíz sújtotta Lengyelországból érkezett gyerekek a dánfoki strandon fotó: such tamás Fogyunk vagy nem fogyunk, ez itt a (lét)kérdés Világjáró, egyre tágabbra tekintő orvosaink tudománya, a nehezen beszerzett korszerű egészségügyi műszerek, segítség, emberség sem pótolhatja azt a hiányt, amely biztató jövőképet, biztonságos megélhetést ígérne az édesanyáknak. Cserébe, önként, dalolva, vidáman és tettrekészen gyarapítanák kicsiny családjukat és sokasodnának, szaporodnának... Jómagam ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik az elsők között vehette igénybe a jótékony szociális juttatást, a gyermekgondozási szabadságot, a három esztendő boldogságát, a kislányaink születésére, nevelésére biztosítható időt. Nem attól omlott össze a nemzetgadaság, mert én és anyatársaim igénybe vettük az egy-két-három évet, kinek mire futotta, és születtek a Csöppek, a csúszkálok, a döcögve járó, gagyogva beszélni tanulók. Az elsőnél 21, a másodiknál 26 éves voltam. Most aztán bezzeg várhatok, amíg visszakapom, amit akkor boldogan tettem, hogy nagymamává lett mamám boldogságát élveztem. Más kor, más idők... A világban számos szülési módszerről hallunk, vízben vagy sétálva vajúdásról, ezek nálunk még igazán nem honosodtak meg, márcsak a feltételek híján sem. Megyei szakorvos tanárunk híve ugyan az új, a jó és hasznos módszereknek, de szerinte bármilyen alkalmasak, könnyítenek az édesanya és a magzat helyzetén, a szülés fájdalmától, örömétől nem válthatják meg az asszonyokat. A lényeg, semmi új és kísérlet ne veszélyeztesse a magzatot és az édesanyát. Elsősorban persze az édesanyáknak, a melengető, nevelő testnek és léleknek nem szabad károsítania önmagát és kicsi utódját. No és az orvos véleménye, hite szerint nem olyan ijesztő a helyzet többnyire a hálapénzt tekintve sem. Ilyen szép gondolatot hallani jó: „akár van forintosítható hála, akár nem, a tisztességes orvos mindent minden rászorulóért megtesz.” Csak sokasodjunk már végre valahára. B. Zs.
