Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-06 / 182. szám
Eva Duarte Perón kriptájánál a Buenos Aires-i Recoleta temetőben A halottak városa: kő és csend birodalma »J oha még ahhoz hasonlót sem láttam, mint amilyen Buenos Aires milliomos-negyedének temetője, a Recoleta! A halottak városa. Közepén köralakú tér, amiből szabályos utcák nyílnak minden irányba. Utcatáblák, ahogyan a városokban. Az utcák szűkek, inkább sikátorok. Két oldalt házak, összefüggő falat alkotva. Egy- vagy kétszámyas üvegajtó, kovácsoltvas ráccsal, ami szinte az egész utcai falat betölti. De nem házak ezek, hanem kripták. Belül a koporsók, lenn vagy polcon, nincsenek elföldelve. A halottakhoz itt nem járnak ki hozzátartozók, barátok, ismerősök? Egy lélek sincs errefelé. (A halott várost személyzet takarítja, mondták.) Nem hoznak virágot, itt nem szokás? Persze, nincs is hová tenni, se virágágy, se váza, semmi. Egy, egyetlen egy síremlék kovácsoltvas rácsai között ragyog sok színes virág. Előtte három hölgy lehajtott fejjel. Imádkoznak. Csak itt. A Duarte család kriptája ez, itt nyugszik María Eva Duarte de Perón. Evita. S Argentína még mindig siratja az imádott asszonyt, aki a mélyből üstökösként emelkedett a magasba, a hatalmas ország legbefolyásosabb személyiségei közé. Mais élő legenda, igazi mítosz. A rácson egy levelet is lenget a délelőtti szél... Mert Argentína még mindig imádja, siratja, szentként tiszteli. Akkor is, ha nem éppen nevezhető szentnek az az élet, amit élt. Ami a dokumentumokból fennmaradt, már önmagában elég ahhoz, hogy legendák szülessenek, hogy szentté avassák, Messiásként várják vissza az emberek. Nem csoda, hogy a különös, kalandos életút annyi halandót elkápráztatott, művészeket arra ihletett, hogy zenét komponáljanak, színdarabban, musicalben, filmben örökítsék meg a nevét. Evita! Ha sosem hallottam volna a dalt — Don’t Cry For Me, Argentina! —, hanem láttam volna a darabot meg a filmet, akkor is kíváncsian kutatok mindent. Ami arról mesél: ki volt ez a különös nő és hogyan élt? A három hölgy hosszasan elidőz, várni kell... Mindössze 33 év! Ennyi adatott meg Evitának. Ezalatt mégis megismerte az egész világ! Ami több ennél: meghódította sokmilliós nemzetét. Az a szegény, kis falusi lány, egy nincstelen földműves törvénytelen gyermeke, akit a híres tangóénekes, Agustin Magaldi vitt magával a rejtelmes, titokzatos világvárosi nyüzsgésbe, a soha nem alvó Buenos Ai- resbe. Állítólag sok férfi élvezhette kegyeit, mire felküzdötte magát rádióbemondóvá, filmszínésznővé, majd a katonai körökbe. Juan Domingo Perón tábornokkal viszont más volt a helyzet — állítólag. Szerelem az első látásra, és kölcsönösen! Amikor 1944. január 22-én a San Juan-i földrengés áldozatainak megsegítésére rendezett jótékonysági koncerten találkoztak. Alan Parker filmje Madonnával éppen azért tetszik, mert nem dönti el a kérdést. Nem mondja sem azt, hogy főhőse ócska kis... volt, sem azt, hogy szent. A narrá- toros megoldás Antonio Ban- derasszal pedig arra jó, hogy ügyesen elidegenítse a nézőt, miközben felmutat jeleneteket, példákat mindkét végletre. Tessék csak! Eva Duarte és Evita Perón: ilyen volt, meg ilyen, ilyen is, olyan is. Tessék eldönteni! Ha Perón tábornok és második felesége, Maria Eva Duarte egyáltalán érdekes, érdemes... Sok férfit „fogyasztott”? Na és, ha Perónt tényleg szerette?! Elnökké választásában valóban nagy szerepet játszott, erejét nem kímélve segítette, ösztönözte, harcolt. Bármi is történt, beírta magát Latin-Amerika, sőt, a nagy v ilág történetébe. A hölgyek keresztet vetnek, búcsúznak... Közelről már látszik, a levelet reszkető kezek írták. Lelkiisme- ret-furdalással olvasok bele a spanyol szövegbe. Valakinek a titkaiba, akaratlanul. Szabad ezt? Csupa panasz, könyörgés. Tovább már nem lehet bírni. Elviselhetetlen a szenvedés. Itt az ideje, hogy Evita kikeljen sírjából és rendet teremtsen az ő Argentínájában... Mert így tartják hívei, az egyszerű emberek. Hogy egyszer eljön és megváltja a szenvedőket... Maria Eva Duarte, azaz Ibarguren 1919. május 7-én született Los Toldosban. Anyja cseléd volt, apja középosztálybeli. Hétéves, amikor nyomorgó családja apa nélkül maradt. A temetésről az apja családja kitiltotta a rangon aluliakat. Egész életére meggyűlölte a középosztályt. Tizenöt, amikor találkozott a tangóénekessel. On the Night of the Thousand Stars — ahogyan a nóta mondja. A nóta a mennyország kapujáról. .. Persze, hogy Perónhoz fűződő kapcsolatát sem az uralkodó osztály, sem a katonai junta nem nézte jó szemmel. Esküvőjük után nem sokkal választották Perónt elnökké, és az argentin First Lady még jobban belevetette magát a nagypolitikába. A szegények támogatására alapítványt hozott létre; szőke istennőként, a nemzet anyjaként, szentként emlegették már ekkor, mások a sátánt látták benne. A rockoperában a nép gyermeke, aki „kifeküdte” magának a felemelkedést, karrierje összefonódott magas pozíciókat betöltő férfiakéval. Tény, hogy Perón még pályája csúcsa előtt találkozott Evitával, aki szeretője, majd második felesége lett. S aki a szak- szervezeti mozgalom őrangyalaként nagyban hozzájárult elnökké választásához.' Előzőleg ugyanis, amikor 1945-ben Perón alelnökként a hadsereg dig tévesnek. Elhatározta hát, jó útra tér, tettekkel bizonyít. Jótékonysági szervezeteket alapított, azon fáradozott, hogy megoldja Argentína gazdasági és társadalmi problémáit. Kórházakat, klinikákat, iskolákat alapított, otthonokat hozott létre a rászorulóknak, a szegényeknek adakozott, osztogatott, fizetett. A kézjegyével ellátott csekkeket, számlákat állítólag ereklyeként őrzik ma is. Nagylelkűségével bizony hozzájárult ahhoz, hogy az ország a gazdasági csőd szélére sodródott. Az elnök népszerűségét a gazdasági hanyatlás után a First Lady szociális juttatásokkal, segélyekkel igyekezett fenntartani. A munkásszövetség jelöltette alelnöknek 1951. augusztus 22-én. Kilenc nappal később megrázó rádióbeszédben jelentette be, hogy visszavonul a politikától. (Orvosai megállapították, hogy gyógyíthatatlan méhrákban szenved.) 1952. július 26-án Evita örök álomra szenderült. Alig telt el fél óra a halál beálltát követően, már dolgozott testén egy híres spanyol balzsamozó. Halála népét mélyen megrendítette, sok millió argentin kísérte utolsó útjára. Emlékét híven őrzik szívükben. Eva Duarte Perón kriptájához megint érkeznek, hogy leróják kegyeletüket. A rácsok közé újabb vörös rózsák kerülnek... Amilyen kalandos volt földi élete, olyanná lett bebalzsamozott testének sorsa is. Három évvel halála után, férje bukását követően a junta megsemmisített mindent, ami peronista volt. A holttest eltűnt. 1955 végén megszerezte a junta egyik hű embere, és irodájában állíttatta fel. ’57-ben Olaszországba került, majd a pápa közbenjárásával elérték, hogy szent földbe temethessék, álnéven. Ez 1970-ben történt. Perón hírszerzői kinyomozták hollétét, hazahozták, síremléket emeltek, és ’76. október 27-én temették el ide, a Recoleta temetőbe. Ahol az útikönyvek szerint mindig friss virág borítja a sírját. Most már tudom, nem csak a könyvek szerint. Niedzielsky Katalin Egy régi kép... Ragyogás, pompa övezte Szegény falusi lányból lett korlátlan hatalmú First Lady nyomására lemondásra kényszerült, Éva mozgósította a munkásképviseleteket, sztrájkokat, tüntetéseket szervezett. Ennek köszönhető, hogy Perón pártja a következő választásokon fölényes győzelmet aratott, hogy megválasztották Argentína 29. elnökévé. Éva „Szivárvány kőrútján” bejárta Európa nagyvárosait, hírnévre tett szert; fájlalta viszont, hogy a nyugati világ ledér, költekező nőcské- nek tartotta, férje politikáját pees egy ismert mai a filmből: Evita és Madonna 1997. augusztus 6., szerda 7 1997. augusztus 6., szerda----------------- KITEKINTÉS ---------------------------------------------------------------------W 9 1 rgentína siratja és visszavárja A beteg Évát a tömegek számára láthatatlan emelvény tartotta A Casa Rosada (Rózsaszín Palota), az elnöki rezidencia A temetőben az egyetlen síremlék virágokkal, és a levél...
