Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-04 / 180. szám

1997. augusztus 4., hétfő SportmagaziN 7 Bíznak a polgármesterben A FUTBALL AZ EGYIK GYÓGYSZERE... Emlékezetes vasárnap követke­zik a gyomaendrődi futballked- velők életében. A Tótkomlós el­leni nyitómeccsen több évtized után ismét NB III-as csapatként buzdíthatják a Gyomaendrődi Barátságot. Nem akármilyen előzmé­nyek után szerepelhetnek újra a harmadik vonalban. Öt év alatt négy osztályt ugrottak! Aki megpróbál utánajárni a miért­nek, csakis Kovács Lajosnál (62) köthet ki... Az elnök igazi mecénás, bár beszélgetésünk elején siet megjegyezni: a cikk inkább a csapatról szóljon, övé­ké az igazi érdem, ők borultak össze sírva a sarkadi meccs vé­gén, amikor eldőlt, hogy bajnoki címet ünnepelhetnek. Igen ám, de a „háttér” biztosí­tásához mindenképp Kovács Lajosnak van a legtöbb köze, azt is mondhatnánk, nélküle elkép­zelhetetlen lett volna idáig eljut­ni. Ha pedig a jövőt nézzük, egy­szerűen úgy fogalmazhatunk: az eddiginek a dupláját, 8—10 mil­lió forintot kell előteremteni a tisztességes szerepléshez. Nem mindenki örül — Éppen a héten dönt az önkor­mányzat a támogatásunkról — mondja Kovács Lajos. — Hat­millió forintra lenne szüksé­günk, amit természetesen nem a játékosokra költünk, hanem öltözőt kell építeni! A régi in­kább rossz barakkhoz hasonlít, ahol szégyen fogadni vendége­ket. A támogatóktól ötmillió fo­rintot már összeszedtünk, ennél többet képtelenség. Nagyon bí­zunk a polgármester úrban és a képviselőkben, mert ők is tud­ják, mi mennyit tettünk azért, hogy az egész város büszke le­hessen a csapatra. Nem foglal­kozunk azokkal, akik Gyomán azt mondják, „nahát, ezek még feljutottak... Hiába, tudomásul kell venni, hogy nem mindenki örül a sikerünknek.” Ha esetleg mégsem kezdhetik el az öltözőépítést, akkor a Hídfő vendéglő jöhet számításba, eset­leg más célra is hasznosíthatnák, ha megveszik az önkormányzat­tól. Ez esetben kisbusszal viszik a pályára a csapatokat... — Nem adjuk fel egy­könnyen. Kovács Lajos: „Nem játéko­sokra kell a hatmillió, hanem öltözőre” A SZERZŐ FELVÉTELE Egymásra találtak az ENCI-vel — Futballbarát nem egyik nap­ról a másikra lesz az ember. — Dévaványainak vallom magam, és apám úgy engedett el Kisújszállásra a gimnáziumba, ha semmibe nem kerülök, mert nagyon szegények voltunk és heten testvérek. Ingyen kollé­gista és NB III-as futballista let­tem, jobbhalfot játszottam. Az­tán elkerültem Kaposvárra, de harmincéves koromban megta­láltuk egymást az ENCI-vel. Végigjártam a ranglétrát, a vé­gén elnökhelyettes is voltam. A változások után nyugdíjasként bedolgoztam egy cipésznek, de rájöttem: jobb, ha magam gaz­dája leszek. Megalakítottam a Vilma Cipő nevű kis céget. Jó érzés, hogy ötven embernek tu­dok munkát adni és olyan régi mesterekkel dolgozhatunk együtt, mint Fekécs Sándor, Gyuricza Imre, Kovács Elekné. Női cipőink leginkább Csehor­szágban ismertek. A régi szak­mai és baráti kapcsolatokra vál­tozatlanul lehet építeni, igaz, ma már nem negyven-ötven pár kell ugyanabból a kollekcióból, hanem öt ilyen, öt olyan. Hogy mások miért boldogulnak nehe­zebben a vállalkozásokkal? Azt hiszem, a tisztességes árrés a megélhetés és a piacon maradás egyik kulcsa, meg persze a minőségi munka. — És egyszercsak megkeres­ték a csapattól... — Pontosan így történt, még­hozzá öt évvel ezelőtt. Tulaj­donképpen Márton Gabi bácsi kezdte itt újraéleszteni a futballt, de ma már rendes anyagi háttér nélkül nem lehet messzire jutni. Amikor hívtak, éppen az alsó házban álltak a megyei harmad- osztályban. Szívesen tértem vissza a sporthoz, akárhogy is vesszük, mégis csak többszáz embernek jelent vasárnapon­ként szórakozást és örülök, ha ehhez a magam módján én is hozzájárulhatok. Azóta, mond­hatom, az egyik gyógyszerem a foci, mert sajnos egy ideje bete­geskedem, most is készülök Debrecenbe szívműtétre, de megvárom a bajnoki rajtot, in­duljon be a csapat tisztességgel. Kovács Lajos szerint jó a csa­pat sorsolása, bár a nehezebb ellenfelekkel idegenben kell ját­szaniuk. Újoncként sem arra gondolnak azonban, hogy csak a kiesést kerüljék el, mert tapasz­talt játékosok is szerepelnek a csapatban, akik megjárták az NB Il-t, sőt az első vonalat is. Igazából elégedettek voltak Szendrei Béla edzői munkájával is, de a nyugdíj előtt álló szak­ember munkahelyi változása miatt nehezebben tudott volna Orosházáról átjárni. Az új tré­ner, az egykori békéscsabai NB I-es hátvéd, Zsíros György, aki­vel egyelőre „kézfogásos” szer­ződést kötöttek. Száz szendvics is támogatás S ha már annyi szó esett a támo­gatás körülményeiről, ne felejt­sük el megemlíteni, hogy nem csupán Kovács Lajos áll mellé az endrődi labdarúgásnak. Csaknem harminc nevet és vál­lalkozást kellene még megemlí­teni, olyanokét is, akik rendezői karszalagot húznak ingyen, vagy akik vasárnaponként, az idegenbeli meccsekre készíte­nek száz szendvicset. Fábián István JEGYZET Maradtak öten Már javában zajlik Athénban az atlétikai világ- bajnokság, amelyen 100 ezer dollárt ér minden világrekord. Ilyen gáláns a rekordókat illetően még sohasem volt az IAAF, a nemzetközi szö­vetség pedig igen gáláns, amióta az olasz Nebiloló áll az IAAF élén. Maradva azonban a házigazdáknál, sokak örömére, a görögök már a rajt előtt büszkén könyvelhetnek el egy különle­ges csúcsot. Százkilencvenhét ország teszi tisz­teletét náluk, ami már csak azért is fontos a hellének számára, mert tavaly, az atlantai olim­pián „csak” 196 nemzet sportolói vetlek részt. Hogy miért a különleges nemzeti büszkeség? A görögök ugyan azóta már sokszor kinyilvánítot­ták a világ előtt, hogy semmi tüske nincs ben­nük, amiért nem ők kapták meg az aranyolimpia rendezési jogát, de ezen még akkor sem lenne egyszerű és könnyű felemelkedniük, ha annak idején nem hördült volna fel a sportvilág, ami­kor a NOB elnöke Tokióban felolvasta a szava­zás eredményét s kimondta a bűvös város nevét: Atlanta. De tudjuk, az érzelem, az évszázados hagyomány tiszteletre méltó ugyan, de csak egy, a jelek szerint nem is a legfontosabb ténye­ző a zöld asztalnál. A pénz mindennél döntőbb érv. S minden bizonnyal a jövőben méginkább így lesz, amikor egy-egy világverseny színhe­lyével kapcsolatban megszületik a verdikt. A NOB levonta a tanulságokat, elegánsan megál­lapította a saját felelősségét is, de valljuk be, túl ezen, ki törődik már azzal, hogy utólag az atlantai szervezőkön kívül mindenki egyöntetű­en arról beszélt: a 100. Játékokat rosszul rendez­ték meg. Most, hogy közeledik az újabb nagy döntés ideje, ismét erőteljesen mozgásba lendültek az eddig is serénykedő lobbik, kampánygépezetek. A négyévente előjövő, Samaranch elnök elleni lejárató hadjáratot nem véletlenül Olaszország­ban robbantották ki. Róma sokak szerint a leg­nagyobb eséllyel pályázik a 2004. évi Játékok megrendezési jogára. Csaknem friss hír, hogy a nevezetes szeptember 5-ére Argentina államel­nöke is Lousannebe repül, mert ahogy közis­mert, Buenos Aires neve is ott van a döntéska­lapban. Stokholmot akár sötét lónak is nevez­hetnénk, Fokváros esélyei viszont azért nem becsülendők le, mert afrikai ország még soha sem volt rendező. Szándékosan a végére hagy­tuk Athént. Velük kapcsolatban a legérdekeseb­bek az érvek és ellenérvek. Többen vélik úgy, hogy egyetlen hátrányuk a szavazáskor, hogy amennnyiben nekik ítélnék oda a NOB nagyha­talmú urai és hölgyei a nagy lehetőséget, ez egyenlő lenne a beismeréssel, hogy annak ide­jén rosszul döntöttek, amikor velük szemben Georgia fővárosát jelölték meg... Kacifántos érv, ugye, de el kel ismerni, a világtestület szemszögéből nézve a dolgokat, van benne va­lami. Az biztos, hogy az atlétikai világbajnoksá­gon a versenyek idején legalább annyi szót ejte­nek majd a szeptember ötödikéi döntésről a világ minden részéből összesereglett sportveze­tők és pénzurak, mint arról, hogy mondjuk újra a világ leggyorsabb embere lesz-e Donovan Bai­ley? Mégis, könnyen lehet, hogy a görög sport ezen a héten többet nyer annál is, mint amit a nyitány előtt felállított „világcsúcs.” jelentett. F. I. Mit mondanak a számok? Figyelem a Királynőn Licit a TV-ben Gedónak SEGÍTENEK Gedó György háromszor nyerte el ezt a kupát — most megválik tőle Lapunkban is beszámoltunk riport keretében arról, hogy a müncheni olimpia ökölvívó bajnoka, a Békéscsabához is számos szállal kötődő Gedó György megélhetési gon­dokkal küzd. Bár a MOB és más intézmények, szerveze­tek igyekeztek már segítsé­gére sietni, békéscsabai ba­rátai is elhatározták, hogy megpróbálnak a maguk módján enyhíteni anyagi helyzetén. Ezért augusztus 10-én vasárnap este, 21 óra után a Körös Televízióban licitálni lehet arra a díszes, nemesfából készült, képün­kön látható kupára, amelyet Gedó háromszor nyert el egy bulgáriai nemzetközi ver­senysorozaton. Elméletileg negyvennégyszer 100 ezer dollárt kellett tartalé­kolnia az I AAF-nek a péntek óta zajló atlétikai világbajnokságon csak arra az esetre, ha világcsú­csot állítanak a résztvevő ver­senyzők. A pénz nyilván meg­van, de csak elméletileg lehetsé­ges, hogy a teljes összegre szük­ség is lesz... Nem hogy 43 (23 férfi és 21 női számot rendez­nek), már akár két-három rekord is újabb nagy lépést jelentene a sportágnak a népszerűségi listán fölfelé. A különféle listákat böngész­ve az első húsz között két ma­gyar található, az olimpiai baj­nok kalapácsvetőnk, Kiss Ba­lázs 82,90 méterrel második, míg a női rúdugró Szemerédi Eszter 420 centivel 18. helye­zett. Mellettük jó esélye van az értékes helyezésre a távolugró Vaszi Tündének, a diszkoszvető Horváth Attilának, a 400 méte­res gátfutó Kovács Dusánnak. Nincsenek ugyan az éremesé­lyesek fényes listáján a békéscsa­bai indulók, mégis nagyon büsz­kék lehetünk rájuk! A gyalogló Urbanik Sándor után, ma felesé­ge Rosza Mária áll rajthoz, aki évek óta jelen van a világverse­nyeken, klubtársa, Kun Alice vi­szont most érkezett el a második számú csúcsviadalra. Nézzük, mit is mutatnak a számok a két női atléta verseny­számában! Hasonló teljesít­ményt — legalább „atlantai he­lyezést” várhatunk Rosza Mári­ától is, aki 42:34 perccel tartja saját rekordját, két éve a göte- borgi vb-n érte el idén pedig 43:40-ig jutott. A női 10 kilomé­teres gyaloglásban mellesleg 41:56:23-al az orosz Rjaskina a csúcstartó, Atlantában az orosz Nyikolajeva győzött 41:49-el, Rosza kilencedik lett. A harma­dik békéscsabai induló a szom­baton este rajthoz álló Kun Alice, ő valószínű a 4x400-as váltó második vagy harmadik tagja lesz. Erdős Péter tanítvá­nya 54,15 másodperc alatt tudja az egykört lefutni s jó formáját mutatja, hogy ezt nemrég az or­szágos bajnokságon érte el. Urbanik csak 26. lett A szombati nap második világbajnoki elsőségét Athénban a mexikói Dániel Garcia kaparintotta meg. A közép-amerikai versenyző a férfiak 20 km-es gyaloglásában diadalmaskodott az atléták világbaj­nokságán. A címvédő olasz Michele Didoni a 7., az olimpiai bajnok ecuadori Jefferson Perez pedig csak a 14. helyen érkezett a célba. Sajnos, a két magyar induló, a békéscsabai Urbanik Sándor és Dudás Gyula csak a 26., illetve 27. helyet szerezte meg. Urbanik a féltávnál erős szúrást kapott, így aztán is kétséges volt, hogy be tudja-e fejezni a versenyt. Érdekesség: mindkettőjük egyéni leg­jobbja alatta van a győztes Garcia idejének. Urbanik legjobbja 1 óra 20: 41 perc, ezzel meg is nyerhette volna a versenyt, persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy szombaton este harmic fokos hőségben rendezték a versenyt. Férfi 20 km gyaloglás, világbajnok: Dániel Garda (Mexikó) 1:21:43, 2. Mihail Scsennyikov (Oroszország) 1:21:53, 3. Mihail Hmelnyickij (Fehéroroszország) 1:22.01, 4. Yu Guohui (Kína) 1:22:57, 5. Li Zewen (Kína) 1:23:03, 6. Jevgenyij Miszjulija (Fehéroroszország) 1:23:10, 7. Michele Didoni (Olaszország) 1:23:14 ... 26. Urbanik Sándor (Magyarország) 1:26:50, 27. Dudás Gyula (Magyarország) 1:27:17. Békéscsabán maradt a Huncarotel Kupa A hét végén Békéscsabán, a 4-es Honvéd utcai pályán rendezték meg második alkalommal a Hungarotel baseball kupát. A kétnapos viadalon az előzetesen megadott négy csapat helyett csak három mérte össze tudását, ugyanis a tavalyi győztes, fővárosi Hungarian Astros nem érkezett meg, ezért körmérkőzé­seket rendeztek. Az első napon az időjárás nem fogadta kegyei­be a csapatokat, valamint azt a néhány száz főnyi érdeklődőt, aki kíváncsi volt a találkozókra. Az első mérkőzésen a hazai Békéscsabai Villámok a máso­dik ligás Debreceni Summer Heats gárdájával mérték össze tudásukat, és a kétórás mér­kőzésen 23:2-es hazai győzelem született. A második találkozón a szintén második ligás ellenfél­lel kellett megküzdeniük a haza­iaknak, vagyis a Váci New Deal együttesével. Ezen a találkozón 14:5-re nyertek a hazaiak a csak­nem háromórás összecsapáson. Zárásként került sor a tulajdon­képpeni ezüstcsatára, amikor a két vesztes mérte össze tudását. A Duna-partiaknak sikerült job­ban a játék, ugyanis 15:1-re nyertek. Végül a tornán kívül egy ba­rátságos mérkőzést is játszottak, amikor ismét a csabai Villámok és a váciak mérkőztek meg egy­mással. Ezen a találkozón 10:3- as vendéggyőzelem született. A torna végén Eduardo Jaco- mino, a hazaiak játékos edzője így értékelt: — A rossz időjárás ellenére ha helyenként kicsit döcögős játékkal is, de meg­nyertük a tornát. Elégedett va­gyok a játékosok teljesítményé­vel, és külön kiemelném Szel- csányi Gábort és Bozó Zoltánt. Különdíjasok. Legjobb ütőjátékos: Szelcsányi Gábor (Békéscsabai Villámok). A leg­jobb dobójátékos: Csorba Kár­oly (Váci New Deal). A legjobb védekező játékos: Szegő Már­ton (Debreceni Summen Heats). A torna fó'támogatója: Hungaro- tei. Támogatók: Ligeti Sörkert, Gólya Söröző. Marton Balázs vállalkozó. T. B. I. budmir Márkabolt Békéscsaba, Iránvji w, 4-6. A szombati Békéscsabai Villámok—Debreceni Summer Heats mérkőzés eredménye 23—2 volt FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents