Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-26 / 198. szám
• •• SZÜLŐÁGYBAN Szent Péter Halászlé A szülőanyukák legteljesebb kényelmét szolgáló, új szülőágyat mutattak be Gyulán, a Pándy Kálmán Kórházban. (6. oldal) Óriási szobor magasodik a békéscsabai Keleti kertek egyik utcájában. Alkotója egy ifjú tehetség, Lengyel Péter. (7. oldal) Augusztus 20-án halászléalap- főző versenyt rendeztek Békéscsabán. A zsűri szerint kiemelkedő eredmények születtek. (7. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete Nő AZ ALLERGIÁS BETEGEK SZÁMA Olvasóink gyakran panaszolják, hogy a parlagfű virágzása miatt egyre többen betegek. Békéscsaba egyes területein (például a Lencsési lakótelep környékén) egész „parlagfűerdőről” adtak hírt. Fehér Lászlóné, a békéscsabai polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályának fő- munkatársa ez ügyben elmondta, hogy az ingatlanoktól 15 méter távolságban fekvő területek rendben tartása a tulajdonosok dolga. Emellett, a nem fenntartásban lévő közterületeken évi kétszeri kaszálással segítik elő a parlagfű irtását. Ezt a munkát a Csabákért Kft. és a Városüzemeltetési Kft. közmunkásai végzik. Mint mondta, a munka ugyan késésben van (még az első kaszálást sem fejezték be), de ennek ellenére várják a lakosság észrevételeit, bejelentéseit. Arról, hogy hogyan vélekedik a szakember erről a fufé- léről, a gyulai tüdőkórház orvosát, dr. Sztancsik Zsuzsát kérdeztük. —Sajnos egyre nő az allergiás betegek száma, ezért tavaly májusban a Légúti Allergiás Betegek Békés Megyei Egyesülete úgynevezett parlagfüves kampányt indított, melyre pályázat útján sikerült három- százezer forintot szerezni. A parlagfű irtására általános iskolákat kértünk fel. A tapasztalatok szerint örömmel vállalták ezt a feladatot. A múlt évben hat, ebben az évben pedig huszonnyolc iskola és három gyulai társaság (a Dózsa Vadász- társaság, az Állatvédő Egyesület és a Makadám Kerékpárosok Szövetsége) segített az akcióban. Minden részt vevő iskolának tízezer forintos könyv- utalványt ajánlottunk fel. A gyerekek az irtás előtt szórólapok és oktatófilmek által ismerkedtek meg a sokak számára betegséget okozó növénnyel. Ezután az intézmények egymás között felosztva, május végétől a vakáció kezdetéig gyűjtötték a parlagfüvet, hiszen ilyenkor meg ártalmatlan az egészségre. Célunk az, hogy jövőre még több parlagfüvet irtsunk ki, ehhez pedig szponzorokra és soksok lelkes kisdiákra van szükség. F.A. Egyetlen betartandó szabály A MÉRTÉKLETESSÉG A cukor eddig csaknem tabu volt azok számára, akik karcsú- ak akartak maradni. Most német szakértők kiállnak a cukor mellett, mivel a táplálkozásunk fontos alkotórésze épp úgy mint a hús vagy a zöldség. Aki nem fogyaszt cukrot, a természet ellen vét. Ha valaki állandóan távol tartja magát az édességtől, egyszer csak annyira megkívánja, hogy végül rengeteg csokoládét töm magába és a kilókat, amelyektől éppen csak megszabadult, újra visszahízza. A cukor erőt és energiát ad, serkenti az intellektuális képességeket. Az ember nyugodtan fogyaszthat cukrot és mégis karcsú marad, ha betart egy szabályt: mértékletességet tanúsít a fogyasztásában. Táplálkozásunknál ügyelni kell a zöldségfélék, a tejtermékek, a hús, a zsír és a cukor kiegyensúlyozott arányára. A legjobb, ha cukrot a főétkezések alkalmával fogyasztunk, mert akkor szervezetünk a többi étellel együtt azt is feldolgozza. A SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS NEHÉZSÉGEI AZ IDŐSEK KÖRÉBEN Kinek-kinek másként alakul a sorsa... A társadalom elszegényedésével, öregedő népességével, a lakásviszonyok előnytelen alakulásával együttjáró gond a szociális alapellátás iránti igények növekedése. A fejlettebb, gazdagabb országokban inkább talán nemzedéki problémaként jelentkezik, hogy az idősek és fiatalok kerülik az együttélést. Mi a legtöbbször kényszerhelyzetbe kerülünk. A nyugati országokban idősgondozóházak a legkülönbözőbb színvonalon, árkategóriákban fogadják be az életük javát leélt, erre igényt tartó embereket. A valódi szegények számára is elviselhető körülményeket biztosító intézményeket tart fenn az állam, míg nálunk sajnos az egyre nagyobb rászoruló emberostromot képtelenek lesznek befogadni állami szociális intézményeink. A jelenlegi 300 körüli magán szociális otthonba meglehetősen magas díjtétel mellett lehet bekerülni, a bentiétet biztosítani. A gondok nyomán és a közelmúltbeli szociális konferencia jóvoltából jutottunk el a Fővárosi Ön- kormányzat Idősek Otthonába, Gyulára, ahol az intézmény igazgatója Bagyinszki Zoltán- né. A viszonylag nyugodt élet biztosítása náluk sem könnyű, hiszen 445 idős ember befogadására alakították az intézményt, amelyben van 4 és 14 ágyas szoba is. Hat osztályon, közöttük egy női és egy féfi fekvőbetegben gondozzák a lakókat. A hatalmas épületben tágas folyosók, tele virággal, társalgási, televíziózási, olvasási, játék- lehetőséggel. A tisztaság és a viszonylag derűs környezet bizony igen nagy ellentmondást takar a nehezen mozgó, beteg, elhasználódott testüket vonszoló öregekkel, a bánatos vagy sértődött tekintetekkel. Nehéz az együttélés, az alkalmazkodás, bár a személyes szabadságuk a pillanatnyi testi és szellemi állapotuknak megfelelően biztosított, de mégsem egy akármilyen saját otthonban. Erről viszont nem az itt dolgozók tehetnek és talán más sem, egyikünknek ez, másnak más sors méretett... A mentálhigiénés csoportvezető egy ideg-elmegyógyász szakorvos, dr. Dandé Katalin mesél a különböző foglalkozásokról, amelyek során halljuk, hogy nóta, kézimunka, sakk, lengőtekeszakkör, foglalkoztató-terem várja az ilyesmihez kedvet érzőket. Kijárhatnakavá- rosba, gyakran szerveznek számukra kulturális programokat, kirándulásokat. Az otthon főorvosa, dr. Szász Zsuzsanna gondoskodik a gyógyszerellátásukról, néhány szakorvosi szolgálat is rendelkezésükre áll. Legtöbbjüknek van közgyógyellátási lehetősége, úgyhogy bizonyos gyógyszereket a lakók maguk szereznek be és nővéri felügyelettel tárolnak, fogyasztanak. Akinek rendszeres orvosi kezelésre, kórházi ellátásra van szüksége, a Pándy kórházban fogadják, gyógyítják. Nyugdíjfizetési napokon bizony gondot jelent az alkoholfogyasztás, van olyan részlegük is, ahol a káros szenvedély rabjai élnek, hogy lehetőleg ne zavarják a többieket. Néhányan igénybe veszik a gyógykezelést és a jó szót, így leleszoknak az italozásról. — Miután fővárosi intézmény a miénk — mondja Ba- gyinszkiné —, 90 százalékban a lakóinkat a fővárosi önkormányzat utalja be. Tízszázalékos a megyei lakók aránya és dolgozunk átmeneti gondozóként, természetesen külön térítésért, ha a család elutazik vagy néhány hónapig nem tud gondoskodni idős tagjáról. Erre is nagyobb az igény, mint a lehetőség. Jelenleg a lakók havi 12 ezer 500 forintot fizetnek (86 százalékuk képes megfizetni ezt az összeget), a többiek valamivel kevesebbet, a teljesen jövedelem nélküliek 14-en vannak. A fővároshoz tartozásuk ellenére tartják a kapcsolatot a hasonló megyei intézményekkel, szakemberekkel, például dr. Bajai Jánosnéval, a nagyszénási megyei módszertani intézet vezetőjével. Gyakorló intézménye ez a békéscsabai főiskola szociálismunkás-képzőjének, helyi ápolóképzőnek, különböző Phare-programban tanulóknak. —Nyitott otthon a miénk, de az fontos, hogy a lakóinkról mindig tudjuk, merre járnak, hogy vannak, s ehhez segítséget kapunk a várostól is—fejezzük be a beszélgetést az igazgató asszonnyal. Bede /sóka A HÉT FOTOJA Jegyzet Találkozások A nyár a nagy találkozások ideje. Ä hajdan volt diákok levélben, telefonon keresik egymással és egykori tanáraikkal a kapcsolatot. A fiókok mélyéről előkerülnek az építőtáborokban és a ballagáson készült fotók, a múltat, a diákszerelmeket idéző és a gondtalan, felhőtlen ifjúságról árulkodó régi emlékek. A tükör előtt a készülődés perceiben mindenki bevallva vagy bevallatlanul a gyomrához kap és felsóhajt: jaj, de izgulok! Vajon milyenek a többiek? — és valamivel több alapozóval igyekszik eltüntetni az évtizedek múlásának csalhatatlan jeleit. Ott, a kapuban azonban elmúlik a félsz, mert a régi, kedves arcokon nem fogott az idő, a gesztusok is ismerősek, a hangja senkinek nem változott. A beszélgetések során az is kiderül, hogy az egykor oly szeleburdi lányból visszafogott asszony lett, a csapodár teremtésből famíliáját büszkén mutogató több- gyermekes családanya. A valamikor modell méretekkel büszkélkedő sportoló asszonyos formát öltött. Az egykor oly szerelmes Júlia érzései viszont már kihűltek, igyekszik titkolni rossz házasságát, ám a könnyedre vett bemutatkozásban van valami mesterkélt, ami azt sejteti, az egykori diáktárs már nem önmagát adja... Az egyik asztalnál a fiatal- asszony—miután végighallgatta társait — őszinte odaadással bújik párjához, miközben végig- zongorázza eddigi közös életüket: — Mi a faluban megismerkedtünk, összeházasodtunk, született két gyermekünk, mindketten dolgozunk, élünk boldogan. A mi életünkben nincs semmi rendkívüli, nem tudunk semmi kalandos dologról beszámolni. Ugye, szívem? — karolja át férjét, aki ennyi év után is szerelmesen néz hitvesére. Szinte biztos, hogy a hallgatóság — ha nem is ott, azonnal — elgondolkodik a házaspár szavain. Mert a boldog élet nem biztos, hogy a kalandoktól, a fantasztikusan megélt dolgoktól teljesedik ki. Az is lehet, hogy az élet sava-borsa sokkal egyszerűbb, mint gondolnák. S hogy valóban így van-e, a következő találkozón majd ismét megbeszélik. Csete Ilona i A folyosók tágasak, de a nagyobb mozgástér, a bőségesebb szabadpark elkelne ebben az intézményben is FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ A belga tengerparton igazi szobrászok kezdtek egy nagy, közös alkotásba: homokvárat építettek. A mű csak homokból és vízből készült, 51 m hosszá 38 m széles és 13 m magas. A legnagyobb, amit valaha is Belgiumban építettek. FOTÓ- FEB-REUTERS
