Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-22 / 195. szám
8 Heti gazdasáG 1997. augusztus 22., péntek Beszélgetés dr. Tímár Judittal Békés megye területfejlesztési koingepciójának tervezetéről Iránytű a modernizációhoz Széles szakmai és társadalmi bázisra támaszkodva nemrégiben elkészült Békés megye területfejlesztési koncepciójának tervezete. A térség hosszú távú fejlesztési céljait és a fejlesztési programok kidolgozásához szükséges irányelveket meghatározó terv- dokumentum megalkotásával a megyei területfejlesztési tanács a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Intézetének Békéscsabai Osztályát bízta meg. A tanács a tervezetet alkalmasnak találta arra, hogy a megye egyes szakmai közösségei, társadalmi szervezetei megvitassák, s ezzel segítsék végleges formába öntését. A nyáron kezdődött fórumok, nyUvános viták idején beszélgettünk dr. Tímár Judittal, a kutatócsoport vezetőjével a koncepciótervezet néhány eleméről. „Megpróbáltuk meghatározni a térség erősségeit, gyengeségeit, és számba vettük a külső tényezőket. Mindezek együttesen adják azt a kiinduló pontot, amire építhet a megyei területfejlesztés” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET — A megyei területfejlesztési koncepcióban elsősorban mely témákra fektették a hangsúlyokat? — A koncepció — mint általában mindig — helyzetelemzésből és -értékelésből indul ki. Számos háttéranyag állt a rendelkezésünkre, amelyek a települések, kistérségek jellemzőit tartalmazzák. Megpróbáltuk meghatározni, hogy saját erőforrásait tekintve milyen erősségei és gyengeségei vannak térségünknek. Ugyanakkor számba vettük a külső tényezőket is, hogy azok milyen lehetőségeket, veszélyeket teremthetnek a megye számára. Nos, mindezek együttesen adják azt a kiindulópontot, amire építhet a megyei területfejlesztés. A koncepció legfontosabb eleme maga a stratégia. Az alapcél, amelyet hosszú távon, azaz 6-15 év alatt kell elérni: „az elmaradott kistérségek végletes leszakadásának megállításával Békés megye sikeresebben integrálódjon a modernizálódó magyar gazdaságba és társadalomba”. Két elvet összehangolni —Békés megyében lehet-e a cél egyik elemét a másik fölé helyezni? — Aligha. Amennyiben azt vállaljuk fel, hogy számunkra a legfontosabb érték a szolidaritás, akkor mindenekelőtt az elmaradott térségek leszakadását kell megállítanunk. Hangsúlyozom, mi nem azt írtuk, hogy területi kiegyenlítést kell elérni, mert ez lehetetlen 15 év alatt, sőt valószínű, hosszabb távon is. A kiegyenlítődés legfeljebb negatív irányban, a viszonylag jobb helyzetű területek „lejjebb csúszásával” volna elképzelhető. A piacgazdaság kialakításának időszakában nemcsak a gazdasági szereplők, de a régiók, megyék, városok között is fokozódik a verseny. E folyamatnak pedig nemcsak nyertesei, de vesztesei is vannak, a területi egyenlőtlenségek nemhogy csökkennének, hanem épp elmélyülnek. Ilyen körülmények között máraz is eredmény lenne, ha bizonyos kistérségek leszakadása megállíthatóvá válna. Ugyanakkor ahhoz, hogy az országos összevetésben elmaradottnak tekinthető megyénk versenypozíciói javulhassanak, elengedhetetlen, hogy a „húzóerőt” jelentő, viszonylag fejlettebb kistérségek is támogatást kaphassanak. Más kérdés, hogy a mindennapi gyakorlatban korántsem könnyű egyszerre mindkét elvet érvényesíteni, az érintetteknek ebben a kérdésben konszenzusra jutni. — Vagyis az egyik a másik nélkül nem megy. —Pontosan erről van szó. Ha az összes pénzeszközt csak a leszakadónak segítésére fordítanák, az a szűkös források miatt egyben elvonást is jelentene a fejlettebbek hátrányára. Ráadásul nem is lehet például mindenütt tartósan fennmaradó munkahelyet teremteni, főleg nem lehet mindenhol modem gazdaságot létrehozni, vagy mondjuk középfokú oktatást indítani. A kérdés fordítva is igaz, ha ugyanis csak a viszonylag fejlett térségek kapnának esélyt a továbbfejlődésre, akkor vészesen meglazulhatnának a piac, a munkaerő Vagy sok más dolog miatt számukra is fontos, környező, falusi térségekkel őket összekötő szálak. Mi úgy gondoltuk, hogy a két elvet össze kell hangolni, s mint az a korábbi megfogalmazásból remélhetően kiderül, ezeket egyetlen alapcélba ötvözve fogalmaztuk meg. A koncepciótervezet tehát kifejezi e szándékot, arra azonban nem adhat semmiféle garanciát, hogy a gyakorlatban sem tolódjanak el lényegesen a hangsúlyok. Ne feledjük: a felvázolt fejlesztési irányoknak, prioritásoknak csupán egy része olyan, ami a megyei területfejlesztési tanács rendelkezésére álló pénzalapok elosztásával befolyásolható. A legnagyobb forrás maga a tőke, amit ide kellene csábítani. Sajátos előnyök, helyi értékek — Mindezekhez kapcsolódóan kifejez a koncepció három stratégiai célt. — A más megyékben megfogalmazottakhoz képest nálunk újdonság, hogy e célokban is igyekeztünk megjeleníteni azokat a többé-kevésbé sajátos előnyöket, helyi értékeket, amelyekre a megye a jövőben is építhet. Az első cél: „az eredményes élelmiszer-gazdasági hagyományokra támaszkodó, a lakosság jelenleginél magasabb szintű, konvertálható képzettségére építő, az ezredforduló igényeinek megfelelő gazdasági szerkezet kialakítása.” Benne van tehát egy adottság: az élelmiszer-gazdasági hagyományok. Az évtizedek alatt itt felhalmozódott ismeretek, tapasztalatok (így például a piaci szemlélet) egy modem, a tudásigényes ipari, szolgáltató ágazatok felé eltolódó gazdasági szerkezet kiépítése során is jól hasznosíthatók. A hangsúly azonban mindenképpen a modernizáción van. A másik cél irányul inkább az egyenlőtlenségek mérséklésére: „az alföldi településhálózat kínálta előnyöket kihasználva, a kistérségi együttműködés fokozásával a megye minden lakosa könnyen és gyorsan érhesse el a mindenkori civilizációs színvonalnak megfelelő javakat és szolgáltatásokat.” Az alapellátáson túl ide értendők olyan városi funkciók, mint a szakorvosi, kórházi ellátás, a középiskolai oktatás, bizonyos üzleti szolgáltatások. Alföldi jellegzetesség, hogy a települések viszonylag nagy határnak, lélekszámúak, ily’ módon sokkal több faluban épült ki az alapellátás (általános iskola, körzeti orvosi ellátás), mint a Dunántúlon vagy Eszak- Magyarországon. Ugyanakkora nagyobb távolság nehezíti a települések közötti kapcsolatokat. Természetesen egy-egy körzeten belül • nem feltétlenül kell minden városi funkciónak egy helyen összpontosulnia. A kényszerű verseny időszakában is jó lenne, ha egészséges munkamegosztásra törekednének az egymáshoz közeli kisvárosok. A még hiányzó szolgáltatások kiépítésére lényegesen nagyobb esélyük lenne, ha azt összehangolt fejlesztéssel valósítanák meg. Ez természetesen a falvakra is igaz, az ő lakóik számára azonban elsősorban a közlekedéshálózat fejlesztése hozná közelebb a magasabb szintű szolgáltatásokat. A harmadik, nagyon lényeges stratégiai cél: a sokszínű társadalmi és természeti értékek megőrzésével és fejlesztésével az egészséges és vonzó környezet megteremtése a megyei lakosság és a megyén kívül élők számára. Ki kell emelni a soknemzetiségű megye értékeit: sokfélék vagyunk, és rengeteget tanulhatunk egymástól. Az együttélés során szerzett tapasztalatok segíthetik a nemzetközi kapcsolatokat, így a szomszédos Romániával való együttműködést, de például a helyi idegenforgalom fejlesztését is. Az áj típusú területfejlesztés vállalása — Lépjünk tovább a stratégiaépítésben. A három cél megvalósíthatóságát további hat fejlesztési prioritás teljesítésével látják biztosítottnak. — Elsőként említem meg közülük a versenyképes gazdasági szerkezet kialakítását. Ez elsősorban az először említett stratégiai cél megvalósítását szolgálná, dé természetesen a másik kettőt is segíti, mint ahogy a sokoldalú összefüggés az összes többi prioritást is jellemzi. A második prioritás a közlekedési és telekommunikációs, informatikai rendszerek, a harmadik a humán erőforrások fejlesztése. A következő a vízbázisvédelem és a kömyezetfejlesztés. Talán itt érdemes megemlíteni, hogy a kömyezetfejlesztésnek — ahogy az szándékunk szerint a megye koncepciójában is kifejezésre jut — az egész területfejlesztést át kell hatnia. Bizonyos környezeti elemek és természeti erőforrások itteni különös veszélyeztetettsége vagy fontossága miatt a fenntartható (vagyis környezeti értékeinket a jövő generációk számára is megőrző) fejlődés érdekében azonban önálló programokat is ki kell dolgozni. Ilyenek például az ivóvízbázisaink, folyóvizeink, talajaink, nemzeti parkunk, természetvédelmi területeink védelme vagy a településkörnyezet-fejlesztés. Az ötödik prioritás a megye belső kohéziójának erősítése, az együttműködésre építő településhálózat-fejlesztés. Végül, de nem utolsósorban a külső kapcsolatok fejlesztése, a regionális kohézió erősítése. Nos, nem volt könnyű meghatározni e feladatcsoportok sorrendjét. Az új típusú területfejlesztésnek azonban fel kell vállalnia, hogy — számolva a realitásokkal — nem foglalkozik a gazdaság, illetve az élet minden területével, hanem kiválasztja a prioritásokat, még akkor is, ha ez érdekütközésekkel jár. Ugyanilyen fontosnak tartjuk a demokratikus nyilvánosság elvének érvényesülését. Ezért már a koncepciótervezet készítésének időszakában szakági egyeztetéseket végeztünk, az előzetes elképzelésekről két szakmai fórumon rendeztünk vitát, valamint hat kistérségközpontban a környékbeli önkormányzati, gazdasági, társadalmi, területfejlesztési szereplők találkozóján folytattunk eszmecserét, ily’ módon formálva tovább a tervezetet. . A megyei program bibliája — Az eddig alkotott, főként a megyei területfejlesztési tanács által rendezett vitán elhangzott vélemények megegyeznek abban, hogy valóban új, modern szemléletű koncepció készült térségünk fejlesztésére. — A stratégia többek között azzal is igyekszik megfelelni a kor követelményeinek, hogy nem ágazati bontású. Régen megjelölték az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szállítás, a szolgáltatás és egyebek terén az elérendő célokat. így aztán még a területi tervekben sem érvényesülhetett igazából a területiség gondolata, azok is ágazatiak maradtak. A kérdés most az, hogyan lehet a területi hátrányokat csökkenteni, az egész megyét jobb helyzetbe hozni. Ehhez igyekeztünk meghatározni a feladatokat, s azok sokkal komplexebbek annál, mintsem hogy ágazatokra legyenek bonthatók. Ezért is volt nagyon nehéz a célok sorrendjét kialakítani. Úgy gondoltuk, döntsék el az itt élő emberek. Sajnos, az előkészületekre rendelkezésre álló idő nem engedte meg, hogy mindenki véleményt nyilvánítson. A szeghalmi és a szarvasi összejövetelen a gazdaság fejlesztését tartották a legfontosabbnak, s általában előjöttek a közlekedési kérdések, valamint a humán infrastruktúra, de nem állítottak rangsort a résztvevők. A következő fórumokon már kérdőíveken nyilatkozhattak a sorrendről a megjelentek, majd összeadtuk a „szavazatokat”. így követtük a véleményeket, amelyek egyébként nagyjából megegyeznek a mi elképzeléseinkkel. — Közelítsük meg a témát más oldalról. A területfejlesztés folyamatában a következő lépcső a megyei területfejlesztési tanács által elkészítendő program. Ennek alapköve, ha úgy tetszik, bibliája az Önök által összeállított koncepció. — Nos, felsoroltuk a fejlesztési prioritásokat, melyek megvalósításához egyenként három—öt intézkedést, programot javasoltunk. A törvény szerint ezt a 26 programot — természetesen csak ha elfogadják őket — részletesen ki kell dolgozni. A koncepció csupán irányelveket vázol fel a majdani megyei területfejlesztési program, vagyis a konkrét cselekvési terv elkészítéséhez. Az, hogy hol, miféle beruházásokat, milyen tőkével, szereplőkkel célszerű megvalósítani, majd attól a tervdokumentumtól kérhető számon. A koncepció fontos része ugyanakkor az a fejezet, amely a megyei területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerére tesz javaslatot. Folytonosan alakítandó a koncepció — Hogyan érzik, a fórumokon megjelent érdekeltek — önkormányzati szakemberek, vállalkozók, s mások—megértették-e a koncepció üzenetét? —Lényegében igen. A feltett kérdések egy részéből azonban az derült ki, hogy a mostani területi tervezést sokan az államszocializmus tervezési mechanizmusával azonosítják, nem érzékelik például az előbb említett eszköz- és intézményrendszer lényeges változásait. Amikor valamely térség, település vezetője, képviselője felvetette, hogy már megint egy nagyobb várost akarunk fejleszteni, akkor mindig alá kellett húzni: ez a koncepció sehová nem „rendel” pénzeket. Gondoljunk bele, például egy logisztikai központ létrehozására Békéscsabán van a legnagyobb esély. Hiszen a létesítés szakmai követelményeket támaszt, vasúti csomópont, út, raktározó terület, határközelség, megfelelő gazdasági háttér jelenlétét kívánja meg. A koncepció azt rögzíti, hogy ilyen fejlesztésre szüksége van a megyének, s azt, hogy ezt leginkább hol célszerű megvalósítani. Illetve fordítva: azt fogalmazza meg, hogy bizonyos típusú térségekben, településekben milyen fejlesztésekkel van leginkább esély az előrelépésre. Csakhogy más források megszerzéséért kell versenybe szállni egy inkubátorház kialakításához, mint egy nagybani piacéhoz, egy szociális intézmény építéséhez, mint mondjuk egy vonzó és „eladható” megyekép kialakításához, nem is beszélve arról, hogy például ez utóbbi messze nem csak jténz kérdése. A sokféle forrás közül a legismertebb a területfejlesztési és kiegyenlítési célelőirányzat megyei decentralizált része, melynek elosztásáról a megyei területfejlesztési tanács dönt. Említhetjük a külföldi (PHARE, világbanki, FAO) forrásokat, a honi, minisztériumi alapokat, alapítványi pénzeket, no és persze a programokban érdekelt szervezetek, önkormányzatok sajnos sokszor reménytelenül szűkös saját forrásait is. A koncepció végleges, elfogadott változatát veszi majd alapul a megyei területfejlesztési tanács, és a döntési hatáskörébe utalt pénzalapokra beérkezett pályázatok közül remélhetőleg azokat részesíti előnyben, amelyek a dokumentumban lefektetett fejlesztési célokat szolgálják. A nagy kérdés az, hogy a tőkemozgás mennyire követi majd az itteni elképzeléseket. Arra mindenesetre számos példa van, hogy nagyobb beruházók nemcsak a kiválasztott térség adottságait, de fejlesztési stratégiáját is meg akarják ismemi. —A koncepció nyilván annyit ér, amennyi az évek, évtizedek alatt megvalósul a benne megjelöltcélokból. — Újdonság, modem elemként jellemezhető, és kapcsolódik az uniós törekvésekhez, hogy a tervdokumentum felsorolja azokat a mutatókat, amelyekkel folyamatosan mérni lehet és kell a megvalósulás ütemét. A koncepció nem szent és sérthetetlen, hanem folytonosan alakítandó. A külső lehetőségek, veszélyek rajtunk kívüli tényezők, komolyan változtathatják a feltételeket, amelyekhez igazodnunk kell. Ha más nem is, a hamarosan várható EU-csatlakozás egészen biztosan újragondolásra készteti a tervezőket, még akkor is, ha ezzel a körülménnyel természetesen már most is számol a koncepció. Ugyanígy a szereplők, koordinátorok köre, sőt ezek bizonyos érdekei is változhatnak. Erősebb érdekérvényesítést!-—Az országos területfejlesztési koncepciót erős bírálat érte megyénkből, mely után némiképp számunkra kedvezően változott a tervezet. Tud-e kiegyenlítő szerepet vállalni, korrigálni, kapcsolódási pontokat találni a központi elképzelésekkel a megyei koncepció? — Nem kétséges, hogy a különböző szintű tervdokumentumoknak illeszkedniük kell egymáshoz. A területfejlesztési és -rendezési törvényben lefektetett elv az alulról építkezést fogalmazta meg, megkövetelve a kölcsönös egyeztetéseket. Tény, hogy az országos koncepció készült el előbb — bár még nem fogadta el a parlament — úgy, hogy néhány, főleg dunántúli megye, sőt, kistérség terve már korábban megszületett. Látható, hogy elég nagy a kavarodás. Békés megyében is napvilágot látott már egy-két kistérségi program, fejlesztési koncepció, létezik a megyei tervezet, amely igazodik ugyan az országoshoz, de nem kötelező utasításként kezeli azt. Vagyis azokat a feladatokat, amelyeket a központi tervezési dokumentum a megye kérésére sem fogalmazott meg, a mi koncepciónkban pontosan megjelöltük, kifejezve és hangsúlyozva a megye érdekét. A közlekedés, az úthálózat fejlesztése alapvetően ebbe a kategóriába tartozik. Békés megye saját forrásaiból képtelen a megfelelő szinten korszerűsíteni az úthálózatot. Másrészt, a korábbi egyeztetéseken, az előzetes kistérségi vitákon nagyon sokan elmondták, általános véleményként hangoztatták, hogy sokkal erősebb érdekérvényesítést, lobbizást kell folytatnia a megyének a pénzforrások megszerzéséért. A koncepciótervezet egy külön fejezetben ajánlást fogalmaz meg a kormányszervek számára, kérve, hogy hozzák előbbre bizonyos utak építését, sőt, továbbra is indokoltnak tartjuk például a Déli Autópálya kiépítését, ahhoz az állami támogatás biztosítását. Jeles kutatók állítják, a közlekedés fejlesztése nagyon is politikai kérdés, s úgy tűnik, az ország keleti része eddig nem jól érvényesítette az érdekeit, de talán van még lehetőség a lobbizásra. — Végül, a megye lakossága mikor érzi meg először a koncepció hatását? — Folyamatosan, azt is mondhatnám, hogy holnaptól. Lesznek azonban olyan beruházások, amelyekre csak egy évtized múlva kerülhet sor, vagy olyan intézkedések, amelyek akkorra „érnek be”. Előfordulhat, hogy bizonyos helyeken többé- kevésbé elégedettek lesznek saját kistérségük fejlődésével, de nem lesznek azok a megyéével, és fordítva. Én most a tervezés első lépcsőjére koncentrálok, s egyelőre leginkább annak örülnék, ha a megye lakossága megismerné, konszenzusra jutva formálná, sajátjának érezné ezt a területfejlesztési koncepciót, s ha a korábbinál lényegesen nagyobb társadalmi-települési összefogással venne részt annak megvalósításában. Az hiszem, ez már fél sikert jelentene. László Erzsébet
