Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19-20 / 193. szám

SZÍNES

1997. augusztus 19-20., kedd-szerda

Egy Palotás, csokornyakkendő nélkül

Intézte Karády Katalin magyarországi temetését, felkutatta Kabos Gyula eltűntnek hitt sírhelyét Amerikában, és hazahozatta földi maradványait. Együtt parolázik Pelével, Puskás Öcsivel, a magyar művész- és színészvilág elitjével itthon és az óceán túlsó felén egyaránt, de ha például megtudja, hogy csabai vagy orosházi gyerekek futballoznak Amerikában^ fogadja és segíti őket a szállásbiztosítástól a kalauzolásig. Ó a Palotás János, csokornyakkendő nélkül, bár a számunkra ismertebb Palotás is közeli rokona.

Tavaly ünnepelte a New York Hungária labdarúgóklub — melynek a kép bal oldalán látható Palotás János az elnökhelyettese — fennállásának 75. évfordulóját. Az ünnepi alkalomra Puskás Öcsit is meghívták, Palotás János pedig újra bíróruhát öltött

Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: ön Békéscsabára is hazajár, hiszen rengeteg barátot, ismerőst tudhat magáénak.

— Amikor még Magyarországon éltem, akkor is sokat jártam Békéscsabára és a megyébe kézilabda-, illetve futballbíró- ként. Igaz, a mostani barátságok többsége már Amerikában kötődött. Egy ismerősömet hívták fel ötletszerűen néhány éve a Minneapolisban tartózkodó csabai gyerekfutballisták vezetői. Az egyik újságban találkoztak a New York-i Molnár utazási iroda nevével, és úgy gondolták: megpróbálják meglepni a gyermekeket és a szülőket egy kis New York-i kirándulással. Mi gondoskodtunk a fogadásukról és a családoknál történő elhelyezésükről. Nálam is laktak jópáran, illetve azóta is többen megfordultak — nem csak az akkoriak—otthonomban.

— Mint a megyeiek mellett neves sportolók, színészek sokasága is.

— Puskás Öcsitől és Albert Flóriántól Rátonyi Róbertig, a Záray—Vámosi házaspártól és Oszvald Marikától Zalatnay Saroltáig, Paudits Béláig valóban széles a skála. Annyit azért mindig kérek tőlük, hogy írjanak alá nálam képeslapokat, amiket szétpostázok az általam ismert magyarországi, így Békés megyei gyerekeknek is.

— Csabai futballberkekből hallottam: az sem számított teljesíthetetlen kívánságnak, hogy összehozzon valakit Pelével, a

futball , fekete gyöngyszemével” .

—Ne w Y orkban hosszú időn keresztül szerkesztettem a Magyar Szó újság sportoldalát, bíráskodtam, illetve jelenleg is a New York Hungária labdarúgó- klub elnökhelyettese vagyok, így az akkori Cosmosban játszó világsztárokkal — Pelétől Beckenbauerig — sikerült közelebbi kapcsolatot kialakítanom. Pelével baráti a viszony, és bármikor megkértem, szívesen találkozott, fényképezkedett magyarokkal is. A csabai sportvezetőnek is összejött a kézfogás, ami számára minden bizonnyal maradandó élmény.

—Nem beszéltünk még arról, hogy miként került Amerikába.

— A hatvanas évek elején a szegedi orvostudományi egyetemre jártam, mivel azonban politikailag nem voltam „tiszta”, kirúgtak. Nemzetközi minősítésű kézilabdabíróként Németországban vezettem, és ott határoztam úgy, hogy kint maradok, ott folytatom egyetemi tanulmányaimat. Hat hónap alatt elsajátítottam a német nyelvet, végeztem az orvosi egyetemet, és már csak másfél év hiányzott a diploma megszerzéséig, amikor családi okokból Amerikát, New Yörköt választottam. Itt játékvezetőként ténykedtem, sportújságíróként, fotóriporterként dolgoztam, illetve tizenöt éven át vetítettem magyar filmeket a magyar moziban.

—Utóbbival, jobban mondva egy ,,politikai sportfilmmel” kapcsolatban hallottam egy érdekessztorit.

— Puskás Öcsivel indultunk 1985-ben filmvetítéssel egybekötött élmrénybeszámo- lós körútra Amerikában. Az Aranycsapat című, háromórás film tele volt politikai betétekkel, például azzal, hogy melyik futballista felesége élmunkásnő a gyárban. Ezeket a részeket kivágtuk, és maradt egy óra húsz perc.

—A mozi szerelmeseként,jutott el" Karády Katalinhoz és Kabos Gyulához. Mindkettőjük magyarországi temetésében, a földi maradványok hazahozatalában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ami pedig a legérdekesebb, ön talált rá Kabos Gyula amerikai sírhelyére.

— Tíz évig kutattam a sírhely után 1979-től. A művész édesanyja és leánya is úgy tudta, hogy azt a temetőt, ahol örök nyugalomra helyezték Kabos Gyulát, felszámolták. Én azonban elhatároztam, hogy utánajárok a dolognak. Annyi információval rendelkeztem emlékezések alapján, hogy a temető egyórányi autóútra található New Yorktól. Felkutattam rengeteg temetőt, próbáltam a számítógépes nyilvántartásokban is adatokat keresni, sokáig eredménytelenül.

— Azóta már tudjuk, hogy a művészt nem is eredeti nevén temették el, tehát a keresést ez is nehezítette.

— A sírhely felkutatása közben értesültem én is erről Grósz Paulától, a New York-i Chelsea Hotel tulajdonosától. Az Amerikába kikerült magyar művészek többsége nála szállt meg ideiglenesen, Jávor Páltól Kabos Gyuláig. Grósz Paula a későbbiekban is követte sorsukat, így tőle tudtam meg, hogy Kabost Julius keresztnéven helyezték örök nyugalomra.

— Már csak a vezetéknevet kellett kinyomoznia.

— Ez is egy érdekes történet. Kabos Gyula egy New York-i kórházban halt meg, és a halotti bizonyítványt kiállító orvosnak a színész felesége betűzte le férje nevét. Mivel azonban az asszony kevésbé beszélt angolul, betűelírás, illetve betűcsere csúszott be a leírásnál. így került a halotti bizonyítványba, majd a sírhelyre Julius Kobas név.

—Lassacskán azért összeállt a kép, és sikerült is rátalálnia a sírhelyre.

— Még itt is tartogatott meglepetést az élet. Kiderült, hogy az a temető már nem is New York államhoz tartozott jogilag, hiszen átnyúlt egy másik állam területére. Viszont mindenki úgy tudta, hogy Kabos Gyulát New York államban temették el.

— Ezek után elterjedt, hogy ön szélhámos, és Kabos Gyula

lánya sem hitte el, hogy a „papa” sírját találta meg.

— Valóban kaptam hide- get-meleget akkoriban. Aztán a lánya archívumából előkerült egy megsárgult cikk és kép a temetésről. Hámori Tibor szerkesztő barátommal mi is készítettünk fotókat a megtalált sírhelyről, és ezeket látva a színész lánya is rádöbbent: egy és ugyanazon sírról van szó.

— A magyarországi újratemetés sokáig mégsem valósult meg.

— A művész lánya kérte, hogy amíg ő él, „ne háborgassuk a papát”. Ennek tettünk eleget.

— Úgy hallottam, később a földi maradványok hazaszállítása sem ment zökkenőmentesen.

— Jogilag csak a magyar állam, illetve annak megbízottja hozhatta haza, kint pedig rengeteg engedélyt kellett beszerezni, és az ügyek intézése, valamint a koporsó szállítása sem gyerekjáték. Jelentkezett a Kabos Társaság, hogy hajlandó hazahozni a földi maradványokat. Aztán kiderült, nincsenek is jogilag bejegyezve. Én New Yorkban elintéztem mindent a külügyi szerveknél, ügyvédeknél, végül pedig a színészszakszervezet fogadta a koporsót. Kicsit fájt, hogy a Kabos Társaság tagjai azóta „tündökölnek”, én viszont még egy levelet, meghívót sem kaptam a sírkőavatásra vagy a művész posztumusz elismerésének átadására.

— Bizonyára felülemelkedett ezen, hiszen dönthetett volna úgy is: soha többet nem teszi a lábát magyarföldre.

— Annyi barátom van itt, hogy kis túlzással a legtöbb időt a szabadkozással töltöm: kihez, miért nem jutottam el. Persze tudom, legtöbbjükkel valamelyik meccsen úgyis összefutok.

Nyemcsok László

Gina ragyogása

Nagy őzike szem, fitos orr, hajlékony termet, igéző száj, provokatív keblek. így ismeri a világ Gina Lollobrigidát, az egykori Miss Rómából, majd Miss Itáliából lett színésznőt, Sophia Loren örök riválisát. Úgy vonult be a mozi történetébe, mint a vadság és gyengédség, az ártatlanság és a rejtett erotika szimbóluma.

A féktelen Esmeralda és a rejtélyes Sába királynője, Tulipános Fanfan szerelme és a három amerikai „férjjel” is rendelkező Mrs. Campbell pályájának ötvenedik évfordulóját ünnepli.

Ma is sztárként fogadják mindenütt a világon, még akkor is, ha az elmúlt 25 évben viszonylag ritkán állt kamera elé, és inkább fotós és szobrász szenvedélyének hódolt. A nevezetes évforduló kapcsán a le Figaro készített vele interjút.

„Egy hét után kicserélték a plakátokat, hogy az én nevem is ugyanolyan nagy betűkkel legyen rajtuk”

Brad Pitt és a Playgirl

Annyi szent, hogy a férfiaknak készülő és csodálatos lányokat, asszonyokat bemutató Playboy amerikai magazin párja, a nőknek szerkesztett Playgirl már eladott, megvásárolt augusztusi számait aligha viszik vissza az újságosoknak, adják vissza a lapterjesztőknek, bárha soron kívüli tárgyaláson született bírósági ítélet kötelezi erre az érintetteket. A magazinban ugyanis Brad Pitt és (nemrég ejtett) barátnője, Gwineth Paltrow képét tették közzé.

Mindez aligha lenne érdekes, ha Brad Pitt nem lenne lányok, asszonyok tízmillióinak bálványa, és a fotón éppenséggel nem mezítelenül szerepelne. De miután Gwineth is, Brad is paradicsomi „öltözékben” látható a titokban készített képen, nyomban értékesebbé és értékel- hetőbbé vált a lényeg. A különösen jó vágású, 34 éves amerikai színész a nálunk is bemutatott Kalifornia—A halál nem utazik egyedül című film főszerepében vált világsztárrá.

Az eset pikantériája, hogy a művész által kifogásolt és ügyvédje által a magánélet intimitásának megsértése miatt letiltatott felvétel két évvel ezelőtt készült valahol a karibi szigetvilágban, ahol a két fiatal éppen nyaralt. Továbbá: a fotóra nyomban lecsapott az európai szivárványsajtó, és széltében-hosszában közölte is. Mi több, az olvasók már rég el is felejtették, mivel újabb pikáns és intim cikkek jelentek meg Brad Fittről.

Ezt persze az eredetileg újságírónak készült Brad Pitt meg az ügyvédje is jól tudja. De azt is tudja mindkettő, hogy a legkedveltebb sztároknak sem árt időnként egy kis hangzatos-botrányos reklám...

— Nem idegesíti Önt. hogy mindig a múltját idézik?

— Nem, mert benne van az egész életem. Először 1947- ben a Szerelmi bájitalban szerepeltem Silvana Manganóval. Leszálltunk a buszról és úgy rohantunk, mint az őrültek, hogy odaérjünk a stúdióba. Akkor végeztem el a Szépművészeti Akadémiát és egy 12 ezer lírás szerződésem volt. A mai napig őrzöm ezt a papírt.

— Véletlenül vagy tudatosan lett színésznő?

— Véletlenül. Vittorio de Sica volt az első, aki erre a pályára irányított. Azt mondta: „Szereted a festészetet, a szob- rászatot. Ha ugyanennyit tudsz adni magadból a filmnek is, menni fog.” Ha az embernek van mondanivalója, mindig sikerül azt valamilyen formában kifejeznie.

— A francia film csinált Önből sztárt?

— Igen, és nagyon természetes módon a Királylány a feleségemmel. Az elején a francia producerek azQ akarták, hogy változtassam meg a nevemet. A Lollóban a franciák számára volt valami közönséges. De én ragaszkodtam hozzá.

Amikor a filmet hirdették, Gerard Philipe nevét nagy betűkkel írták, az enyémet sokkal kisebbekkel. Egy hét után kicserélték a plakátokat, hogy az én nevem is ugyanolyan nagy betűkkel legyen rajtuk. Soha nem felejtem el, hogy a francia közönség jóval előbb elfogadott, mint az olasz.

— Milyen partnere volt Gérard Philipe, akivel újra együtt szerepel René Clair Az éjszaka szépei című filmjében. Ebben volt az Ön híres meztelen jelenete.

— Az nem én voltam. A dublőzt lehetett látni háttal meztelenül, amint belép a kádba. Egyébként nagyon nehezen találtak megfelelő személyt. Gérard Philipe nagyon kedves ember volt, tele szellemességgel, humorral. Öröm volt vele dolgozni, ügy szórakozott a forgatásokon, mint egy gyerek. Tőle tanultam meg franciául is. A könyvet ki sem kellett nyitnom.

— Ezek szerint francia filmjeit szereti a legjobban ? ,

— Többnyire igen. A Királylány a feleségem a kedvencem. Nemrégiben készült el színes televíziós változata, ennek bemutatására meg is hívtak. Gyönyörű filmemlék a Párizsi Notre-Dame, amelyben Anthony Quinn ment meg az inkvizíciótól és a Császári Vénusz, amelyben Napóleon húgát, Paulina Borghesét játszom. Nagyon szerettem Renato Castellani Gyötrelem című filmjét — ebben Jean- Paul Belmondo volt a partnerem. Egy öreglányt játszottam benne, vagyis nem a szép nőt alakítottam, a producer nem is bízott bennem. De én az egész karrierem során imádtam a különböző, váratlan feladatokat.

— Van-e valami, amit sajnál?

— Igen. Azt, hogy nem játszhattam el az Édes életben Marcello Mastroianni menyasszonyának szerepét. A felkérést a volt férjem tudtom nélkül visszautasította, de ezt csak tíz évvel később mondta meg. Bunuel is rám gondolt a Viridianánál, de erről sem tudtam. Megtettem volna mindent azért is, hogy Bergmannal forgathassak. A szememben ő egy isten. Nincs olyan a filmművészetben, aki ne vehetett volna leckéket tőle. Nagyon meghatott, hogy a cannes-i fesztivál zsűrije odaítélte neki az Aranypálmát. Azt is sajnálom, hogy sohasem lehettem zsűritag Cannes-ban, ahová először 1952-ben jöttem. Ennek ellenére a mostani, jubileumi rendezvényen olyan érzésem volt, hogy egy nagy család vagyunk, én pedig büszke voltam, hogy legjobb éveimet adtam a mozinak.

— Sok változás történt azóta. A fesztiválon és egyáltalán a filmben is.

— Igen és én már nem tartozom annyira a ma mozijához. De most is vannak nagy rendezők, mint például Spielberg. Olaszországban is megpróbálnak filmeket csinálni, de a kormánynak segítenie kellene a fiatal rendezőket. Szerintem a mozinak emberi történeteket kell vászonra vinnie, amelyekben az érzések fontos szerepet játszanak.

— Vannak-e filmes tervei?

— Most fejeztük be Ariel Zetoun új filmjét, az XXL-t. Egy zsidó mamát játszom benne, Boujenah és Depardieu oldalán. De közben továbbra is hódolok fotós szenvedélyemnek — eddig öt albumot publikáltam.

Göbölyös N. László, FEB