Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19-20 / 193. szám

SZÍNES 1997. augusztus 19-20., kedd-szerda Egy Palotás, csokornyakkendő nélkül Intézte Karády Katalin magyarországi temetését, felkutatta Kabos Gyula eltűntnek hitt sírhelyét Amerikában, és haza­hozatta földi maradványait. Együtt parolázik Pelével, Puskás Öcsivel, a magyar művész- és színészvilág elitjével itthon és az óceán túlsó felén egyaránt, de ha például megtudja, hogy csabai vagy orosházi gyerekek futballoznak Amerikában^ fogadja és segíti őket a szállásbiztosítástól a kalauzolásig. Ó a Palotás János, csokornyakkendő nélkül, bár a számunkra ismertebb Palotás is közeli rokona. Tavaly ünnepelte a New York Hungária labdarúgóklub — melynek a kép bal oldalán látható Palotás János az elnökhelyettese — fennállásának 75. évfordulóját. Az ünnepi alkalomra Puskás Öcsit is meghívták, Palotás János pedig újra bíróruhát öltött Nem járunk messze az igaz­ságtól, ha azt mondjuk: ön Bé­késcsabára is hazajár, hiszen rengeteg barátot, ismerőst tud­hat magáénak. — Amikor még Magyaror­szágon éltem, akkor is sokat jár­tam Békéscsabára és a megyébe kézilabda-, illetve futballbíró- ként. Igaz, a mostani barátságok többsége már Amerikában kötő­dött. Egy ismerősömet hívták fel ötletszerűen néhány éve a Minneapolisban tartózkodó csa­bai gyerekfutballisták vezetői. Az egyik újságban találkoztak a New York-i Molnár utazási iro­da nevével, és úgy gondolták: megpróbálják meglepni a gyer­mekeket és a szülőket egy kis New York-i kirándulással. Mi gondoskodtunk a fogadásukról és a családoknál történő elhe­lyezésükről. Nálam is laktak jópáran, illetve azóta is többen megfordultak — nem csak az akkoriak—otthonomban. — Mint a megyeiek mellett neves sportolók, színészek soka­sága is. — Puskás Öcsitől és Albert Flóriántól Rátonyi Róbertig, a Záray—Vámosi házaspártól és Oszvald Marikától Zalatnay Sa­roltáig, Paudits Béláig valóban széles a skála. Annyit azért mindig kérek tőlük, hogy írjanak alá nálam képeslapokat, amiket szétpostázok az általam ismert magyarországi, így Békés me­gyei gyerekeknek is. — Csabai futballberkekből hallottam: az sem számított tel­jesíthetetlen kívánságnak, hogy összehozzon valakit Pelével, a futball , fekete gyöngyszemé­vel” . —Ne w Y orkban hosszú időn keresztül szerkesztettem a Ma­gyar Szó újság sportoldalát, bí­ráskodtam, illetve jelenleg is a New York Hungária labdarúgó- klub elnökhelyettese vagyok, így az akkori Cosmosban játszó világsztárokkal — Pelétől Beckenbauerig — sikerült köze­lebbi kapcsolatot kialakítanom. Pelével baráti a viszony, és bár­mikor megkértem, szívesen ta­lálkozott, fényképezkedett ma­gyarokkal is. A csabai sport­vezetőnek is összejött a kézfo­gás, ami számára minden bi­zonnyal maradandó élmény. —Nem beszéltünk még arról, hogy miként került Amerikába. — A hatvanas évek elején a szegedi orvostudományi egye­temre jártam, mivel azonban poli­tikailag nem voltam „tiszta”, ki­rúgtak. Nemzetközi minősítésű kézilabdabíróként Németország­ban vezettem, és ott határoztam úgy, hogy kint maradok, ott foly­tatom egyetemi tanulmányaimat. Hat hónap alatt elsajátítottam a német nyelvet, végeztem az orvo­si egyetemet, és már csak másfél év hiányzott a diploma megszer­zéséig, amikor családi okokból Amerikát, New Yörköt választot­tam. Itt játékvezetőként tényked­tem, sportújságíróként, fotóripor­terként dolgoztam, illetve tizenöt éven át vetítettem magyar filme­ket a magyar moziban. —Utóbbival, jobban mondva egy ,,politikai sportfilmmel” kapcsolatban hallottam egy ér­dekessztorit. — Puskás Öcsivel indul­tunk 1985-ben filmvetítéssel egybekötött élmrénybeszámo- lós körútra Amerikában. Az Aranycsapat című, háromórás film tele volt politikai betétek­kel, például azzal, hogy me­lyik futballista felesége élmunkásnő a gyárban. Ezeket a részeket kivágtuk, és maradt egy óra húsz perc. —A mozi szerelmeseként,ju­tott el" Karády Katalinhoz és Kabos Gyulához. Mindkettőjük magyarországi temetésében, a földi maradványok hazahozata­lában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ami pedig a legérdeke­sebb, ön talált rá Kabos Gyula amerikai sírhelyére. — Tíz évig kutattam a sírhely után 1979-től. A művész édes­anyja és leánya is úgy tudta, hogy azt a temetőt, ahol örök nyugalomra helyezték Kabos Gyulát, felszámolták. Én azon­ban elhatároztam, hogy utána­járok a dolognak. Annyi infor­mációval rendelkeztem emléke­zések alapján, hogy a temető egy­órányi autóútra található New Yorktól. Felkutattam rengeteg temetőt, próbáltam a számítógé­pes nyilvántartásokban is adato­kat keresni, sokáig eredményte­lenül. — Azóta már tudjuk, hogy a művészt nem is eredeti nevén te­mették el, tehát a keresést ez is nehezítette. — A sírhely felkutatása köz­ben értesültem én is erről Grósz Paulától, a New York-i Chelsea Hotel tulajdonosától. Az Ameri­kába kikerült magyar művészek többsége nála szállt meg ideigle­nesen, Jávor Páltól Kabos Gyulá­ig. Grósz Paula a későbbiekban is követte sorsukat, így tőle tudtam meg, hogy Kabost Julius ke­resztnéven helyezték örök nyu­galomra. — Már csak a vezetéknevet kellett kinyomoznia. — Ez is egy érdekes történet. Kabos Gyula egy New York-i kórházban halt meg, és a halotti bizonyítványt kiállító orvosnak a színész felesége betűzte le férje nevét. Mivel azonban az asszony kevésbé beszélt ango­lul, betűelírás, illetve betűcsere csúszott be a leírásnál. így került a halotti bizonyítványba, majd a sírhelyre Julius Kobas név. —Lassacskán azért összeállt a kép, és sikerült is rátalálnia a sírhelyre. — Még itt is tartogatott meg­lepetést az élet. Kiderült, hogy az a temető már nem is New York államhoz tartozott jogilag, hiszen átnyúlt egy másik állam területére. Viszont mindenki úgy tudta, hogy Kabos Gyulát New York államban temették el. — Ezek után elterjedt, hogy ön szélhámos, és Kabos Gyula lánya sem hitte el, hogy a „papa” sírját találta meg. — Valóban kaptam hide- get-meleget akkoriban. Aztán a lánya archívumából elő­került egy megsárgult cikk és kép a temetésről. Hámori Ti­bor szerkesztő barátommal mi is készítettünk fotókat a meg­talált sírhelyről, és ezeket lát­va a színész lánya is rádöb­bent: egy és ugyanazon sírról van szó. — A magyarországi újrate­metés sokáig mégsem valósult meg. — A művész lánya kérte, hogy amíg ő él, „ne háborgassuk a papát”. Ennek tettünk eleget. — Úgy hallottam, később a földi maradványok hazaszállítá­sa sem ment zökkenőmentesen. — Jogilag csak a magyar ál­lam, illetve annak megbízottja hozhatta haza, kint pedig renge­teg engedélyt kellett beszerezni, és az ügyek intézése, valamint a koporsó szállítása sem gyerekjá­ték. Jelentkezett a Kabos Társa­ság, hogy hajlandó hazahozni a földi maradványokat. Aztán ki­derült, nincsenek is jogilag beje­gyezve. Én New Yorkban elin­téztem mindent a külügyi szer­veknél, ügyvédeknél, végül pe­dig a színészszakszervezet fo­gadta a koporsót. Kicsit fájt, hogy a Kabos Társaság tagjai azóta „tündökölnek”, én viszont még egy levelet, meghívót sem kaptam a sírkőavatásra vagy a művész posztumusz elismerésé­nek átadására. — Bizonyára felülemelkedett ezen, hiszen dönthetett volna úgy is: soha többet nem teszi a lábát magyarföldre. — Annyi barátom van itt, hogy kis túlzással a legtöbb időt a szabadkozással töltöm: kihez, miért nem jutottam el. Persze tudom, legtöbbjükkel valamelyik meccsen úgyis összefutok. Nyemcsok László Gina ragyogása Nagy őzike szem, fitos orr, hajlékony termet, igéző száj, provo­katív keblek. így ismeri a világ Gina Lollobrigidát, az egykori Miss Rómából, majd Miss Itáliából lett színésznőt, Sophia Loren örök riválisát. Úgy vonult be a mozi történetébe, mint a vadság és gyengédség, az ártatlanság és a rejtett erotika szimbóluma. A féktelen Esmeralda és a rejtélyes Sába királynője, Tulipá­nos Fanfan szerelme és a három amerikai „férjjel” is rendelkező Mrs. Campbell pályájának ötvenedik évfordulóját ünnepli. Ma is sztárként fogadják mindenütt a világon, még akkor is, ha az elmúlt 25 évben viszonylag ritkán állt kamera elé, és inkább fotós és szobrász szenvedélyének hódolt. A nevezetes évforduló kapcsán a le Figaro készített vele interjút. „Egy hét után kicserélték a plakátokat, hogy az én nevem is ugyanolyan nagy betűkkel legyen rajtuk” Brad Pitt és a Playgirl Annyi szent, hogy a férfiaknak készülő és csodálatos lányokat, asszonyokat bemutató Playboy amerikai magazin párja, a nők­nek szerkesztett Playgirl már el­adott, megvásárolt augusztusi számait aligha viszik vissza az újságosoknak, adják vissza a lapterjesztőknek, bárha soron kívüli tárgyaláson született bíró­sági ítélet kötelezi erre az érin­tetteket. A magazinban ugyanis Brad Pitt és (nemrég ejtett) barátnője, Gwineth Paltrow ké­pét tették közzé. Mindez aligha lenne érdekes, ha Brad Pitt nem lenne lányok, asszonyok tízmillióinak bálvá­nya, és a fotón éppenséggel nem mezítelenül szerepelne. De miu­tán Gwineth is, Brad is paradi­csomi „öltözékben” látható a ti­tokban készített képen, nyom­ban értékesebbé és értékel- hetőbbé vált a lényeg. A különö­sen jó vágású, 34 éves amerikai színész a nálunk is bemutatott Kalifornia—A halál nem utazik egyedül című film főszerepében vált világsztárrá. Az eset pikantériája, hogy a művész által kifogásolt és ügy­védje által a magánélet intimitá­sának megsértése miatt letiltatott felvétel két évvel ezelőtt készült valahol a karibi szigetvilágban, ahol a két fiatal éppen nyaralt. Továbbá: a fotóra nyomban le­csapott az európai szivárványsaj­tó, és széltében-hosszában közöl­te is. Mi több, az olvasók már rég el is felejtették, mivel újabb pi­káns és intim cikkek jelentek meg Brad Fittről. Ezt persze az eredetileg új­ságírónak készült Brad Pitt meg az ügyvédje is jól tudja. De azt is tudja mindkettő, hogy a legked­veltebb sztároknak sem árt időnként egy kis hangzatos-bot­rányos reklám... — Nem idegesíti Önt. hogy mindig a múltját idézik? — Nem, mert benne van az egész életem. Először 1947- ben a Szerelmi bájitalban sze­repeltem Silvana Manganóval. Leszálltunk a buszról és úgy rohantunk, mint az őrültek, hogy odaérjünk a stúdióba. Ak­kor végeztem el a Szépművé­szeti Akadémiát és egy 12 ezer lírás szerződésem volt. A mai napig őrzöm ezt a papírt. — Véletlenül vagy tudato­san lett színésznő? — Véletlenül. Vittorio de Sica volt az első, aki erre a pályára irányított. Azt mondta: „Szereted a festészetet, a szob- rászatot. Ha ugyanennyit tudsz adni magadból a filmnek is, menni fog.” Ha az embernek van mondanivalója, mindig si­kerül azt valamilyen formában kifejeznie. — A francia film csinált Önből sztárt? — Igen, és nagyon termé­szetes módon a Királylány a feleségemmel. Az elején a fran­cia producerek azQ akarták, hogy változtassam meg a neve­met. A Lollóban a franciák szá­mára volt valami közönséges. De én ragaszkodtam hozzá. Amikor a filmet hirdették, Gerard Philipe nevét nagy be­tűkkel írták, az enyémet sokkal kisebbekkel. Egy hét után ki­cserélték a plakátokat, hogy az én nevem is ugyanolyan nagy betűkkel legyen rajtuk. Soha nem felejtem el, hogy a francia közönség jóval előbb elfoga­dott, mint az olasz. — Milyen partnere volt Gérard Philipe, akivel újra együtt szerepel René Clair Az éjszaka szépei című filmjében. Ebben volt az Ön híres mezte­len jelenete. — Az nem én voltam. A dublőzt lehetett látni háttal meztelenül, amint belép a kád­ba. Egyébként nagyon nehezen találtak megfelelő személyt. Gérard Philipe nagyon kedves ember volt, tele szellemesség­gel, humorral. Öröm volt vele dolgozni, ügy szórakozott a forgatásokon, mint egy gyerek. Tőle tanultam meg franciául is. A könyvet ki sem kellett nyit­nom. — Ezek szerint francia film­jeit szereti a legjobban ? , — Többnyire igen. A Ki­rálylány a feleségem a kedven­cem. Nemrégiben készült el színes televíziós változata, en­nek bemutatására meg is hív­tak. Gyönyörű filmemlék a Pá­rizsi Notre-Dame, amelyben Anthony Quinn ment meg az inkvizíciótól és a Császári Vé­nusz, amelyben Napóleon hú­gát, Paulina Borghesét ját­szom. Nagyon szerettem Renato Castellani Gyötrelem című filmjét — ebben Jean- Paul Belmondo volt a partne­rem. Egy öreglányt játszottam benne, vagyis nem a szép nőt alakítottam, a producer nem is bízott bennem. De én az egész karrierem során imádtam a különböző, váratlan feladato­kat. — Van-e valami, amit saj­nál? — Igen. Azt, hogy nem játszhattam el az Édes életben Marcello Mastroianni meny­asszonyának szerepét. A felké­rést a volt férjem tudtom nélkül visszautasította, de ezt csak tíz évvel később mondta meg. Bunuel is rám gondolt a Viridianánál, de erről sem tud­tam. Megtettem volna mindent azért is, hogy Bergmannal for­gathassak. A szememben ő egy isten. Nincs olyan a filmművé­szetben, aki ne vehetett volna leckéket tőle. Nagyon megha­tott, hogy a cannes-i fesztivál zsűrije odaítélte neki az Arany­pálmát. Azt is sajnálom, hogy sohasem lehettem zsűritag Cannes-ban, ahová először 1952-ben jöttem. Ennek elle­nére a mostani, jubileumi ren­dezvényen olyan érzésem volt, hogy egy nagy család vagyunk, én pedig büszke voltam, hogy legjobb éveimet adtam a mozi­nak. — Sok változás történt az­óta. A fesztiválon és egyáltalán a filmben is. — Igen és én már nem tarto­zom annyira a ma mozijához. De most is vannak nagy rendezők, mint például Spielberg. Olaszországban is megpróbálnak filmeket csinál­ni, de a kormánynak segítenie kellene a fiatal rendezőket. Szerintem a mozinak emberi történeteket kell vászonra vin­nie, amelyekben az érzések fontos szerepet játszanak. — Vannak-e filmes tervei? — Most fejeztük be Ariel Zetoun új filmjét, az XXL-t. Egy zsidó mamát játszom ben­ne, Boujenah és Depardieu ol­dalán. De közben továbbra is hódolok fotós szenvedélyem­nek — eddig öt albumot publi­káltam. Göbölyös N. László, FEB

Next

/
Thumbnails
Contents