Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-18 / 192. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1997. augusztus 18., hétfő Megkérdeztük olvasóinkat Olvasói levél Mi a véleményük az idei dinnyeszezonról? Balázs Zoltán, 20 éves, med- gyesegyházi egyetemi tanuló: — Idén volt akinek jól „bejött” a dinnye, volt akinek nem. Ebben közrejátszott a betegség és az időjárás. A néphit szerint „Lőrinc elmossa a dinnyét”, most azonban az érés hetekkel eltolódik szeptember végéig. Akinek nem pusztult el a palántája, az nem jár rosszul, mert kevesebb a termés, de az ára „jól tartja magát”. Tavaly ilyenkor már 5—6 forintért lehetett venni, míg a héten 40-et is adtak érte. Bandula István, 50 éves, szegedi vállalkozó: — Az idén óvatosan kell bánni a dinnyével. Kevesebb termett, a napfény-hiány miatt nem elég édes. Én viszonteladóként viszek 2 mázsát a medgyesi határból, mert ezen a vidéken a legfinomabb a görögdinnye. Az esőzés előtt nagyon jó volt, remélem most sem csalódok. Szegeden a nagybani piacon 50 forint, érdemes eljönni, mert Utóért megkapom. A vevők általában a pirosbelű, fekete és csíkos héjút görögdinnyét keresik. Vígh Gáborné, 26 éves, nagyka- marási őstermelő: — Nekünk volt fóliás és szabadföldi dinnyénk is, amelyből most az utóbbi a jobb. Igaz, a kevesebb termés miatt az ár behozza a mennyiségi veszteséget. Az idén a dinnyeérés eltolódik októberig. A tartós napsütés besegíthet az érlelésbe, akkor édesebb lesz a termés. Az ár megfelelő, szerintem szeptemberben is 20 forint lesz kilója. Az értékesítéssel sincs gond, mert anagybani piacokon, vagy exportra mindenki el tudja adni ami termett. Klemm Ferenc, 54 éves, csaba- szabadi felvásárló: — Mint felvásárló tapasztalom, hogy az előző évi mennyiség 50 százaléka az idei. Magam is termeltem 3 hektáron görögdinnyét, de mind elvitte a vész. A megyében hasonló a helyzet: nagy a kereslet, kicsi a kínálat. A legkeresettebbek a csíkos, piros bélű, édes fajták. A napfény miatt az íze kicsit „vizesebb”, ennek ellenére jól el lehet adni. Akinek megmaradt a termés, az az idén biztosannemjárrosszul! iyj_ FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Híd Neuenburg és Kötegyán között A falusi turizmus fellendítése vendégek közvetítésével A németországi Neuenburgban a napokban fejeződött be az a magyar fesztivál, ahol hazánk kulturális, gazdasági és idegen- forgalmi értékei mutatkoztak be a francia és a svájci határ mentén fekvő német régió lakosságának. A cél természetesen — e területeken belül — a kapcsolat- felvétel volt. Békés megyét Ungvári Mihály kötegyáni festőművész képviselte, aki a kulturális delegációval utazott Neuenburgba. Hazatérve elmondta, hogy csoportjukkal három budapesti festőművész és grafikus, egy zongoraművész, egy operaénekes és egy néptánc együttes utazott. (A magyar delegáció egészét Tóth Mihály csepeli polgármester vezette, aki tárgyalásokat folytatott a neuenburgi városi vezetőkkel.) A megyénket képviselő Ungvári Mihály is igyekezett hosszú távú kapcsolatokat kiépíteni az ottani térség művészeivel. Mint mondta, a neuenburgi alkotókat nagyon érdekelték a magyarországi, ezen belül is a keleti régió lehetőségei. A tárgyalások eredményeként felkérték a kötegyáni művészt, szeptember végéig juttasson el hozzájuk egy kulturális tájékoztatót, ami alapja lehet a további együttműködésnek. Az alkotó, aki egyúttal a Kötegyán Baráti Kör elnöke, olyan személyekkel is felvette a kapcsolatot, akik vendégek közvetítésével tudnák segíteni Kötegyánban a falusi turizmus kiépülését. Emellett örömmel újságolta, a határmenti település felvirágoztatásához a jelenlegi berni magyar konzul is segítséget ígért. Ungvári Mihály 31 festményét —a magyar művészek kiállításán belül — hat héten át tekinthetik meg Neuenburgban az érdeklődők. —ria Egy iskola névadója Tisztelt Bay Zoltánná! Gógné Kiss Ibolya vagyok, annak a gyulavári iskolának az igazgatója, ahol az ön férje, a nagy tiszteletű Bay Zoltán megkezdte iskolai tanulmányait. Igaz, az évek során a települést Gyula városához csatolták, de annak jellege, hagyománya a régi maradt, így az iskola is a templomtorony árnyékában. Mély megrendüléssel olvastam az ön gyulaiakhoz címzett nyílt levelét, amelyben a következőket írja:,,Nagyon sajnálom, de látván az-említetteket, szó sem lehet erről, hogy Bay Zoltán nevét Gyulán iskola viselje. Sem én, sem családom nem engedélyezi.”Ez késztetett arra, hogy tollat ragadjak és a valóságnak megfelelően kiegészítsem az ön információit. Iskolánk nevelőtestületében 1993 őszén vetődött fel a névfelvétel gondolata. A megvalósulásig közel egy év telt el, de ami kezdettőlfogva egyértelmű volt a szülők, nevelők, diákok számára (miután kutatómunkával összegyűjtöttük életének és munkásságának főbb állomásait), hogy Bay Zoltán az a személy, akire e kis település igazán büszke lehet. Kutatómunkánk eredményeként tanulóhoz és tanárhoz egyaránt közel került Bay Zoltán a diák, az ember, a barát, a tudós, mindannyiónknak a példát mutatva. Nevét viselni elkötelezettséget jelent számunkra. E szép teher arra ösztönöz bennünket tanárokat, hogy átadjuk Bay Zoltán szellemiségét. Mindennapi munkánk ölelje fel az emberi szellemnek azt a hármas tevékenységét, amely nélkül nem ember az ember: az értelmet, a szépnek szere tétét és az emberi tisztességet. A névadó ünnepségünk kapcsán önt is próbáltuk megkeresni. A közvetítő szerepét dr. Gallé Tiborné Bay Rózsa vállalta magára. Ő tájékoztatott bennünket arról, hogy 1994 őszén ön nem jön Magyarországra (ettől tettük függővé névadó ünnepségünk időpontját). A Bay családot dr. Gallé Tiborné és dr. Bay Zoltán képviselte. Mi komolyan gondoltuk és gondoljuk ma is férje szellemiségének ápolását, továbbadását diákjainknak. Mindezt bizonyítja: minden évben megemlékezünk iskolánk névadójáról; immár hagyománnyá vált rendezvénysorozatunk Bay-napok elnevezéssel, melynek keretében városi vetélkedőket szervezünk, kulturális bemutatót tartunk; tanév végén az iskolánk hírnevének ápolásában legkiemelkedőbb egy-egy szülőt, nevelőt, diákot Bay-emlékplakettel jutalmazunk: évfordulók kapcsán tiszteletünk virágait helyezzük sírjára, évközben pedig gondozzuk (igaz, ezt többen is állítják magukról). Nem voltunk részesei az elmúlt időszak hatalmi harcának. Tettük és tesszük dolgunkat. Gondjaink nekünk is vannak, de próbáljuk megoldani, nevünkhöz méltóan kitartó, szorgos munkával, s ha kell, emberfeletti küzdelem árán. Éppen ezért iskolánk a Bay Zoltán Általános Iskola tantestülete tanulói nevében szeretném állítását „hogy egy ilyen nagy város, mint Gyula képtelen egy különlegesen jó iskolát fenntartani” cáfolni. Gyula városa képes rá. Mi létezünk. Tisztában vagyunk Bay Zoltán érdemeivel. Talán ezért is volt annyira fájó, amikor egy hétvégén bejelentés nélkül a szomszédos parókiáról eltűntek a Bay-emlékszoba darabjai. Holott Bay Zoltán Gyulaváriban született, itt kezdte általános iskolai tanulmányait és itt temették el Gyulaváriban. Még emlékszem arra a Bay Zoltánról szóló dokumentumfilmre, melynek az volt a címe: Gyulavári a világ közepe. Bár gondolom. mindezt ön tudja leginkább. Remélem, hogy az újságcikkben megjelent, levelem elején idézett mondat nem vonatkozik ránk és nem visszavonást, névelvételt jelent, mert ez tényleg nem lenne méltó Bay Zoltán nevéhez, emlékéhez. A Bay Zoltán Általános Iskola dolgozói, tanulói és szülei nevében Gógné Kiss Ibolya Szeretek élni, mert gondoskodás vesz körül Nagy idők árnyékában Sarkadkeresztúron sokan ismerik a volt seprűkötő, Méhes György feleségét, Mari nénit. A Vágóhíd utcában élnek unokájával. Egyszerű falusi házban laknak, a kerítésen ládákban petúniák nyílnak, a járda mellett virágok és szőlőlugas. Bekopogtatok s az ajtóban mosolygós, idős asszony üdvözöl. Éppen reggelizik. Megkínál a szalonnából és a saját készítésű, kovászos uborkából... Körülnézek. Egy asztal, konyhaszekrény, két szék, gáztűzhely. Mind öreg bútordarab, de látszik, megbecsült holmik. Beszélgetni kezdünk. Mari néni (mert a faluban így hívják) 1908-ban született Cséfán, ami most Romániához tartozik. De ő és családja még az I. Világháború előtt áttelepült Okányba. A közel kilencven esztendős asszony nangy időket megélt. Arra vagyok kíváncsi, melyik korszakot kedvelte jobban. Megigazítja kendőjét, rám néz, határozottan válaszol: — Természetesen a gyermekkoromat. Az I. Világháborút úgy éltem meg, mint kisgyerek. Nem harcoltak a falubeliek, csak a vöröskatonák és a románok jártak Okányba. Ők is csak azért, mert különböző házaknál laktak. Jó volt gyereknek lenni, akkor még éltek a szüleim. Nagyon szerettem őket, pedig szegények voltunk, és taníttatni sem tudtak. Csak a hat elemi iskolát jártam, akkor nem voltak ilyen feltételek mint a mostani fiataloknak. Ebből a szempontból szerencséseknek tartom a mai gyerekeket, hiszen a legtöbbjüknek megadatik az a lehetőség, hogy tanuljanak. Nekünk napszámba kellett dolgozni az uradalomban. Aztán 16 évesen az okányi varrónő befogadott, mint tanulót — mondja mosolyogva. — Én már az első hét után varrogattam otthon, mikor a szüleim nem látták. — Majd’ húsz évesen férjhez mentem, de nem járkáltunk a fiús házhoz, ahogy a mostani lányok! A mai fiatalok kevésbé erkölcsösek, mint amilyenek mi voltunk. Házasságom után átköltöztünk Sarkadkeresztúrra — könny szökik a szemébe — ötven évig éltünk boldog házasságban. Én varrtam a falunak, és vezettem a háztartást, a férjem pedig seprűkötőként dolgozott. Két gyermekünk született. A lányomat már elvesztettem. Lenéz a padlóra megsimogatja a lába mellett ülő macskát. Égy darabig csendben vagyunk, majd ismét folytatja: — A II. Világháborút is túléltem. Igaz, itt a faluban nem történt semmi, mindenki dolgozott. Főleg mi asszonyok, mert nekünk kellett a földdé. A 89 éves Mari néni vezeti a háztartást FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET a jószággal törődni, ha a családunkat nem akartuk éhesen látni. Rablás és betörés sem volt, amint az általában a háborúval jár. Szegény világ volt akkor! Most nincs háború, mégis folyton betörésekről, fosztogatásokról hallani. Tudja, szánom az embereket. Nincs munkájuk, sokan talán ezért követnek el annyi bűncselekményt. Lehet, hogy furcsa, de sajnálom, hogy véget ért a cselédvilág. Legalább volt az embereknek munkahelyük, és csak tavasztól őszig dolgoztunk. Most még egész évben robotol az, akinek van munkahelye. — Sajnos én már nem tudok annyi mindent csinálni -, folytatja — mint régen. Nem járok boltba, de én vezetem a háztartást. Az unokák sokat segítenek, nem is tudom, mi lenne velem nélkülük. Szeretek élni, mert az unokáim, dédunokáim szeretettel és gondoskodással vesznek körül... Száva Katalin KÉSZPÉNZFELVÉTEL A POSTÁN! Azokon a postákon, ahol Ön ezt az emblémát látja, pénzt vehet fel OTP bankkártyájával! Az OTP Bank az Ön kényelmét szem előtt tartva fokozatosan növeli a bankkártya-elfogadó helyek számát. így nem szükséges nagy összegű készpénzt magánál tartania. Elegendő, ha OTP bankkártyája Önnél van, hiszen segítségével az OTP bankfiókok és automaták mellett már az alábbi. Önhöz közel eső postákon is vehet fel készpénzt! Békés megyében a következő helyeken: Gyomaendröd 1, Szeghalom, Füzesgyarmat. Vésztő. Szarvas, Békésszentandrás, Békéscsaba 1,3, 4, 5, Békéscsaba 6 - Mezőmegyer, Békéscsaba 7 - Gerla, Békés, Mezöberény, Újkígyós, Gyula 2, Gyula 3 - József A. Szán. FP, Gyula 4 - Gyulavári, Szabadkígyós, Sarkad I, Sarkadi Cukorgyár, Sarkadkeresztúr, Kétegyháza, Elek, Lökösháza, Mezőko- vácsháza 1, 2, Végegyháza, Orosháza 1, Orosháza 4 - Gyopárosfürdö, Csorvás, Tótkomlós, Kardoskút. OTP Bank a postán. őId BANK
