Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16-17 / 191. szám
1997. augusztus 16-17., szombat-vasárnap A pszi mesterei 5. Eva C. a materializációs fenomén Az 1800-as évek spiritiszta hulláma sok különleges képességgel megáldott embert helyezett a vizsgálódások középpontjába. Ezeknek a médiumoknak az egyike Eva C. a talán legismertebb olyan para- fenoménok egyike, aki mentális energiáit felhasználva képes volt arra, hogy a szeánszokon anyagot tudjon materializálni a résztvevők szeme láttára. .Eva C. Madame Bisson ismert drámaíró szalonjában kezdte pályafutását. Származására nézve gazdag családból érkezett, ezért teljes nevének elhallgatására kínosan ügyelt. Különlegessége volt még az is, hogy magát tudatosan nem volt képes transzba vinni, ezért ehhez mindig egy hipnotizőr segítségét vette igénybe. Szeánszain az egyik jelenség, amely rendszeresen ismétlődött az volt, hogy a médium teste gyengébb, erősebb fényt volt képes kibocsátani. A másik jelenség pedig a szalonban megjelenő különböző méretű vattaszerű anyagcsomók megjelenése volt. A jelenlévők beszámoltak róla, hogy a szokásos jelenségeken kívül (koppanások, reccsenések, különböző tárgyak mozgása, hideg szél észlelése) gyakran érezték úgy, hogy láthatatlan kezek beletúrnak a hajukba, megcibál- ják ruhájukat. A szeánsz fénypontja azonban minden kétséget kizáróan Éva testének megkettőződése volt, amit a szakirodalom bilokációnak nevez. A jelenség nem volt ismeretlen a tudósok előtt, hiszen Marco Polo a korabeli Kínában tett utazása után beszámolt az ott tapasztaltakról. Említést tesz olyan szerzetesekről, akik hosszas meditációs tréSzájából bolyhos, finom anyag kezdett kiáramlani tüllszerű ning után képesekké váltak arra, hogy testüket megkettőzzék, és az így materializálódott én még arra is képes volt, hogy bizonyos egyszerűbb munkákat is elvégezzen. A velencei utazó beszámolóit azonban eddig a napig senki nem vette komolyan. Éva megkettőződésekor a résztvevők arról számoltak be, hogy a médium mögött a jelenség beálltakor valami füstszerű, gyengén világító anyagszerűség jelenik meg, amely lassan elkezd sűrűsödni, és egy alak körvonalait veszi fel. Ha a médium jó formában volt, ez az alak világosan felismerhetően egy nő alakját vette fel, más alkalmakkor azonban, ha a médium például fáradt volt, csak egy gomolygó páraszerű szellemalakot lehetett látni. Éva bemutatói olyan különlegesek voltak, hogy két neves kutató is vizsgálni kezdte a jelenséget. Az egyik kutató, Sir William Crookes ebben az időben végezte vizsgálatait D. D. Homme-val, a parafe- nomének királyával. A másik személy pedig Dr. Albert Freiherr von Schrench-Notzig, a parapszichológia-társaság megalapítója volt. Hogy a csalás lehetőségét kizárják, a szeánszok előtt a médiumot olyan alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá, amely a szó szoros értelmében testének minden nyílására kiterjedt. A szeánszokon a precizitásáról ismert Crookes vezette a jegyzőkönyvet, dr Notzig pedig fényképeket készített. Az első szeánszon a kutatók arra kérték a már hipnotizált médiumot, hogy materializáljon anyagot a szemük láttára. Ezt a tevékenységet ekto- plazma-kibocsátásnak nevezi a szakirodalom. William Crookes jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Éva teste görcsösen megfeszült, majd tátott szájából bolyhos, finom tüllszerű anyag kezdett kiáramlani. A csalásra gyanakvó dr. Schrenk belenyúlt a médium szájába, de csak azt tudta megállapítani, hogy az anyag bár összeköttetésben van a médiummal, az pár centivel a száj előtt keletkezik. Éva ezt az anyag kibocsátást több percig volt képes fenntartani. Egy másik szeánsz alkalmával a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan képes fényt kibocsátani a médium teste. Éva vonakodva ugyan, de beleegyezett abba, hogy oly módon hipnotizálják, hogy testét közben csak egy vékony lepel takarja. Amikor a jelenséget a médium produkálni kezdte, Crookes lejegyezte, hogy a fény színe fehéres, váltakozó intenzitású volt, miközben Éva teste szemmel láthatóan megfeszült. A lepel eltávolítása után a kutatók megállapították, hogy a test legintenzívebben a jobb csípő és az ágyék környékén bocsátott ki fényt. Továbbá azt is megállapították, hogy a keblek és a köldök tájéka intenzíven bocsátja ki a már fentebb említett ektoplazmát. Mire a kutatók ezeket a többszöröAjelenséget tudósok vizsgálták sen is kontrollált bemutatókat megtartották, szakmai körökben Évának olyan híre támadt, hogy még később Nobel- díjjal jutalmazott tudósok is megjelentek a szeánszokon. A bilokációs (a test megduplázása) vizsgálatra Londonban, szigorúan ellenőrzött körülmények között került sor. Itt a médiumot egy fekete lepelbe csavarták, de kezét és lábát előtte szorosan összekötözték. A bebugyolált testre apró csengők tucatjait erősítették, majd a már hipnotizált Évát egy karosszékbe ültették, és odakötözték a székhez, amit egy karosmérlegre helyeztek. Egy paravánnal pedig a médiumot takarták el a kíváncsi tekintetek elől. Rövid várakozás után a kutatók erős fénykibocsátásra lettek figyelmesek, és a paraván előtt megjelent egy fehér ruhás női alak, aki egyáltalán nem hasonlított Évára. Crookes lejegyezte, hogy az alak feltűnésének pillanatában a médiumot tartó mérleg nyelve süllyedni kezdett, ami azt jelentette, hogy'Eva teste veszített súlyából. Crookes még azt is lejegyezte, hogy az egész jelenség időtartama alatt a csengők egyszer sem jelezték a médium mozgását. A kutatók a kísérletet többször is megismételték, és azok lényegében mindig egyformán zajlottak le, amik a jelenség valódiságát igazolták. Eva C. paranormális képességei, hála a két nagyszerű kutatónak, olyan jól dokumentáltak, hogy a csalás lehetőségét teljes egészében kizárhatjuk. Dr. Schrenk fényképei és Crookes gondosan vezetett lejegyzései az ember olyan rejtett képességeire világítanak rá, amely előtt még a mai tudományos ismereteink is megtorpannak. Összeállította: Miki Ottó Fekete fehéren Munkácsy szeme Jaminában, itt Békéscsabán randalírozó fiatalok szétverték a padokat, éjjelente telecsikkezik, óvszerrel, bugyival, miegymással „feldíszítik” a közadakozásból épült, országcsodája- szép templomot. Gyulán, az elmúlt hetekben egyszerűen kettétörték, s talán az Élővíz-csatornába dobták a Petőfiék forradalmi köréhez tartozó gyulai írónak, Pálffy Albertnek az emléktábláját. Közel száz évet bírt ki, míg a dicső, huszadik századvégi, komputerizált világ teret nem kínált azoknak, akik vandál indulatoktól elragadtatva helyben nem hagyták. Néhány száz méterrel arrébb, a görögkeleti templom tövében Munkácsy kőszobrának estek neki, s fújtak sprével nagy festőnknek színes szemeket. Sorolhatnám tovább az elkeserítőbbnél elkeserítőbb pusztításokat, amikor valahol valakik — sajnos egyre gyakrabban és tömegesebben — belepiszkítanak életünkbe, harmonikusnak vélt környezetünkbe. De nem sorolom, felesleges, példából ennyi is elég. Radnótit idézem inkább: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, / s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;”. Ki tudja, hány vandálnak — szállt fölébe gépen vagy sem — térkép csupán e táj, s nem tudja, ki volt Munkácsy Mihály, Pálffy Albert, s mi végre épül az ország? Igazából rendőrért kellene kiáltanom. Nem teszem, mert tudom, kevesen vannak, alig megfizetve, fizikailag kifacsarva. De eszembe jut Olaszország, amely arról híresült el, hogy kirabolják a turistákat, feltörik a kocsikat. A tengermenti településeken ma már majd minden sarkon rendőrt látni, s úgy jönnek a zsarukocsik egymás után, mint a hatos villamosok a nagykörúton, Pesten. Franciaországban sincs másként. S lássanak csodát, néhány év alatt Olaszország is, Franciaország is Európa legbiztonságosabb országai közé küzdötte fel magát. Illetékes „elvtársék” egyszer kiszámolhatnák, mi kerül többe: a hetente szétvert padokat, telefonfülkéket, a lesprézett falakat, épületeket, a letört szobrokat rendbe hozatni, vagy jól fizetett, létszámában is elegendő rendőrséget működtetni. Van egy jó zsebszámológépem, szívesen kölcsönadom, kiszámolni az eredményt. Arpási Zoltán ySl--------------------------------------------------------j jjt-------i DIÁKOK, SZÜLŐK, FIGYELEM! f aümti Itmitmíi az Unitiénál Kereskedelmi X\. Papints? Kisáruházában! =©■ A/4-es középiskolás, A/5-ös általános iskolás füzetek, spirálfüzetek most 40%-os kedvezménnyel kaphatók. °®- A/1 ív füzetcsomagoló papírok most 50%-os áron kaphatók. Színesceruza-készletek, filckészletek és egyéb kiegészítő tanszerek most óriási engedménnyel megvásárolhatók — AMÍG A KÉSZLET TART. Papirusz Kisáruház, Békéscsaba, Szabadság tér 2. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7.30—17 óráig. I „Ha most káderlapot kellene kitölteni rólam, akkor azt imák be, hogy parasztcsaládból származó munkásszülők gyereke. Valóban így van. Őseim Nagyvárad környéki földművesek voltak, apám és anyám pedig majd’ harminc évig dolgozott ugyanabban a gyárban. Az egyetlen olyan nagyváradi magyar gimnáziumban végeztem, ahová nem jártak románok. A líceum után egyetemre akartam menni, .de természetesen sem az iskolám, sem a magyarságom nem volt jó ajánlólevél. így aztán tizennyolc éves koromban már a hadseregben találtam magam. Soha senki ne tudja meg, milyen volt akkoriban ez a két év. Hat hónap kiképzés, aztán munkaszolgálat. Nagyváradtól eljutottunk egészen Fogarasig. Lapátolás, zsákolás, vegyianyag-rakodás, vagonrakás. Kemény segédmunka. Egyetlen példa csak. Vagont rakodtunk, futószalagon jött a zsák, én leraktam egyet, a másik oldalról a következőt a társam, és vállon vittük a vagonba. De olyan gyorsan, hogy mire a következő érkezett, nekem már ott kellett állni. Húsz percig futólépésben, megállás nélkül. Akkor jött a következő pár, néha váltásnak a harmadik. Ez ment nyolc órán keresztül. Magyarul csak titokban beszélhettünk, hiszen a tisztek minket csak „bozgomak”, vagyis hontalan magyarnak hívtak, gúnyoltak. Mindezt ökölbe szorított kézzel kellett elviselni. Leszerelés után vettem el Piroskát, vagyis Babit, és három év múlva megszületett Katika. Ő már korábban is mondta, hogy valahogyan át kellene települni Magyarországra, mert a gyereknek jövő kell, az meg itt nincs. Én ellenkeztem, főképp akkor, amikor ’89 telén megtörtént a rendszer- változás. Azt hittem, hogy ezutáfi jobb lesz, és ez mégiscsak az én szülőföldem, meg itt élnek a szüleim is. Keserves volt a csalódás. Rosszabb lett, mint valaha. Ezentúl már szabadon gyűlöltek bennünket. Ekkordön- töttem: innen el kell menni. Kőművesként dolgoztam egy rövid ideig Magyarországon és láttam, hogy nálunk sohasem lesz ilyen világ. 1992-ben befogadó levéllel, hivatalosan áttelepültünk. Itt azonban csak én maradtam, a család anyósoméknál élt még két évig, én pedig Budapesten dolgoztam, mert azt mondtam, csak akkor jöhetnek utánam, ha már kerestem annyit, hogy fedél legyen a fejünk fölött. Annyit dolgoztam, amennyit csak tudtam, mert akkor az állam már egy fillért sem adott az otthonteremtéshez. Amikor eljött az idő, nekivágtunk az országnak, házat keresni. Kicsit, ahol elférünk hárman, és amit később majd bővíteni tudok. Bejártuk a fél országot, de végül itt ragadtunk meg. így a szülők is közel vannak és az ő vágyuk is teljesül. Egykettőre munkát kaptam, Babi meg a hátán hordta át Nagyváradról a mozdítható holmikat, közben vitte magával még Katikát is. Nagyon sok segítséget kaptunk taxisoktól, egyszerű emberektől, ők megértették, hogy mi most mindent újrakezdünk. Csak egy példát mondok. A feleségem hátizsákban hozta át a televíziót. Egy idős taxis ingyen vitte el Berettyóújfaluban a vasúttól a buszmegállóig. De kaptunk a szomszédoktól edényeket, gáztűzhelyt és még sok minden mást. Ami a házvásárlás után megmaradt, abból ágyat, hűtőszekrényt meg gázpalackot vettünk. Amikor már volt lakásunk, azonnal elmentem dolgozni. Babi a közelben kapott állást, ő hordta-vitte az óvodába a gyereket, és közben a piacon árulta a kertünk termékeit. Keményen dolgoztunk, csak egy baj volt, nekem télen nem volt munkám. Elkezdtem a hirdetéseket böngészni. Végül egy nagyon rendes ember azt mondta a munkaközvetítőben, hogy próbálkozzak a biztosítónál, ott ügynököt keresnek. Felvettek és az első hónapi tanulóidőért is adtak egy jelképes összeget. Nagyon megszenvedtem, de végül ottragadtam. Ma is ezt csinálom, és most már élvezem, pedig eleinte szégyenlősen csöngettem be a lakásokba. Néha még kőműves- kedtem is a szomszédoknál. Kis vakolatjavítás, néhány négyzetméter csempefelrakás, szóval így is esurrant, cseppent. Javítgattam és bővítettem a házunkat. A régi tulajdonosa rá se ismerne. A kéthelyiséges házikóból kétszo- ba-fürdőszobás lakás lett. Most vezetik hozzánk a gázt. Az első részletet már befizettük. A legnagyobb nap életünkben 1997. július 10-e. Ékkor tettük le az állampolgári esküt. Hogy mit éreztünk? Babi alig tudta kimondani a nevét, anyámnak csurgott a könnye, és nekem is összeszorult a szívem. Amikor este lefeküdtünk, eszembe jutott, mit mondanak odaát: jó magyarnak lenni, de nehéz. Igazuk van, itt sokkal könnyebb, és az is felvillant bennem, most már nem vagyok „bozgor”, nem vagyok hontalan magyar.” Lejegyezte: Pallai János Hétköznapi történet
