Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02-03/ 179. szám
Fehérbe sűrített Mester és Margarita Egy levitáié szent A darabban magyar és román színészek együtt léptek fel. A kor szovjet, a rendezés román, a bemutatók sora magyarországi, a regény cselekménye fantasztikus. Hogyan lehet mindezt színpadra, jelen esetben a gyulai várba tenni? (6. oldal) Az ember paranormális képessége időnként egészen rendkívüli módon képes megnyilvánulni. Ezen képességek egyik leglátványosabbika az, amikor a médium saját magát emeli fel a levegőbe, azaz levitái. A korabeli krónikákat lapozgatva, időnként olvashatunk ilyen fura képességekkel megáldott emberekről. (7. oldal) NATO-csatlakozás, Taszár, a honvédelem átszervezése — napi téma a sajtóban. Az ember már oda se figyel, ha a külügyminiszterek és a hadügy prominens képviselői jönnek-mennek, intézkednek. Tégy ék, ez a dolguk. Ám ha megérint bennünket a dolog közelsége, azonnal nyitottabbá válunk és száj- tátva hallgatjuk azokat, akik a saját bőrükön élik a „kato- násdit”. Egy ilyen fiatalemberrel találkoztunk a minap. Az orosházi fiú alig múlt 20 esztendős. A két orosházi (balról jobbra): Siraki Attila és Makai Viktor az indulás pillanatában. Tökölről ezzel a Herkules géppel vitték a magyar főiskolásokat Frankfurtba Szimulált halál a hadgyakorlaton — Az éjjel érkeztem haza az Egyesült Államokból. Louisianaban a Fort Polk bázison voltam 34 társammal egy NATO-hadgyakorlaton — sorolja bemutatkozás helyett Makai Viktor, aki — ha éppen nem szimulál harcot — Szentendrén, a Zrínyi Miklós Nemzet- védelmi Egyetem Kossuth Lajos Katonai Főiskolai Karának 2. éves hallgatója. De ne vágjunk a dolgok elé, hiszen hosszú az út, mire egy orosházi fiatalember eljut a messzi földrészre, hogy ott ismerkedjen meg a harcászat trükkjeivel. — Csábított az egyenruha, először rendőr akartam lenni, végül a katonai pálya mellett döntöttem, mert voltak határőr ismerőseim. Nem véletlen tehát, hogy a főiskolai kar határrendészeti szakára kerültem. Nem kellett ehhez semmi különös adottság. A felvételin a tanulmányi eredmény és az alapfokú nyelvvizsga mellett a leendő hallgatók fizikai felmérését végezték el, majd rangsort állítottak fel. — Az eltelt 2 év alatt mi mindent tanultál, ami a leendő diploma megszerzéséhez nélkülözhetetlen? — Megmondom őszintén, el kellett telnie ennek a két esztendőnek, hogy igazán átálljak, a civil és a katonai élet elvárásait elfogadjam, megértsem. Ha végzek, lesz egy mérnöktanári diplomám, de szakvizsgát kell tennem határ- rendészeti tárgyakból (büntetőjog, határőr harcászat), hogy a katonai pályán tisztként dolgozhassak. —Hogyan kerültél Amerikába? — A NATO 3 éve rendez békefenntartó hadgyakorlatokat. Az idén 19 ország (elsősorban a keleti blokk) és 4 NATO-tagállam részvételével az USA várta a katonákat. Magyarországról csak főiskolai hallgatókat vittek, bekerültem a 34-es keretbe a szintén orosházi Siraki Attilával, Tóth Erikkel és a békéscsabai Török Tamással együtt. Tökölről egy katonai szállítógép vitt bennünket Szlovákiába, ahol felvettük az ottaniakat. Frankfurtban már minden európai hadgyakorlatozó egy BOING- 747-es gépen ült. Komplett katonai felszereléssel utaztunk, még az volt a szerencse, hogy nem nekünk kellett cipe- kednünk. —Mit rejtett a hátizsákod? — Több váltás gyakorlóruhát, 2 pár bakancsot, rovarok elleni szereket, naptejet. Tájékoztattak bennünket, hogy nagyon meleg lesz, perzsel a nap és elviselhetetlenül sok a bogár. A fegyvereinket — a magyar egységeknél rendszeresített gépkarabélyokat — külön hozták, azzal nem nekünk kellett bajlódnunk. Megérkezés után az aklimatizálódásra kaptunk néhány napot, majd az ünnepélyes megnyitó után indultunk a hadgyakorlatra. — Milyen céllal vittek benneteket erre a katonai felkészítésre? — A békefenntartói tevékenységre egyre több helyen van igény. Ez a partnerség jegyében megszervezett hadgyakorlat azt szolgálta, hogy a leendő NATO-országokban is legyenek kiképzett, erre a célra alkalmas katonák. Ä hadgyakorlat jellege is ennek megfelelően alakult. Az első 6 napon a begyakorlási részben megismerkedtünk a konvojkíséréssel, támadás esetén a fontos ember yédelmével, az élelmiszerkiosztó hely telepítésével, megvédésével, az orvlövészekkel szembeni magatartással, az ellenőrző és áteresztő pontok működtetésével, megvédésével. — Számodra mi jelentette a legnagyobb próbatételt? — Á médiákkal való érintkezés. Remek színészek és civilnek öltözött profi katonák teremtettek életszerű helyzeteket. Ilyen volt például egy robbantás. Azonnal megjelent a CNN munkatársa és faggatni kezdett mindenről. Mérlegelni kellett, mit mondhatok és miről kell mélyen hallgatnom — természetesen angolul. Az alapvető szabályt nem lehet megszegni: a békefenntartó kijelentéseivel nem ingathatja meg a polgári lakosság hitét, bizalmát vele szemben, bármi történjék is. — Úgy hallottam, az éles végrehajtás már egyáltalán nem hasonlított egy gyerekes számháborúhoz... — Kemény próbatétel volt a következő hat nap. Alig pihentünk, nyakig zárt ruhában harcoltunk. Apropó ruha! A felszerelésünk olyan volt, hogy lövés esetén szimuláltan meghaltunk és ezt — például ha találatot kaptunk — a ruhánk jelezte is sípoló hanggal. Be kell vallanom, engem is kilőttek. __???— Ellenőrző áteresztő pontot üzemeltettünk. A szlovén katonákat megtámadták a renegátok. Az első vonalban sok volt a sebesültünk. Minden hősködés nélkül elindultam a? egyik katonáért, amikor lövést kaptam. Mentségemre legyen mondva, az amerikai hadsereg elit alakulatának mesterlövészei játszották a renegátokat. Nem volt nehéz dolguk. Ennek ellenére sérülésem nem volt halálos, elláttak és visszaküldték a szakaszomhoz. Egyébként ezt úgy kell elképzelni, hogy a sebesültek szimuláltan egészségügyi ellátásban is részesültek (infúzió, újraélesztés, kötözés). —Mire tanították a katonákat: bármi áron megoldani a rájuk bízott feladatot, vagy támadás esetén menteni a még menthetőt? — A légiós mentalitás a békefenntartóknál nem működik. A bármi áron túlélni helyett az az alapszabály, hogy minimális emberi áldozatok árán oldjuk meg az adott helyzetet, és minden esetben pártatlannak kell maradni. —A hadgyakorlat végén ért ékelték- e az egyes országok katonáinak munkáját? — Az országok között rangsort nem állítottak fel, de mint megtudtuk, a szervezők elégedettek voltak a magyarokkal, nagyra értékelték azt, hogy szakaszunk — a veszteségek ellenére — fenntartotta az ellenőrző pontot, a támadás után átszervezte sorait. Egyébként elöljáróink is hasonlóan vélekedtek a hadgyakorlaton produkált teljesítményünkről. —Elfáradtál? Merthogy nem látszik rajtad! — Nagyon! Az éles végrehajtás során teljesen kimerültem és ez is rányomta bélyegét éberségemre. De itt jöttem rá, mennyire komolyan kell venni az életet és a halált is. Láttam, katonai helyezetekben mekkora erőfeszítés kell ahhoz, ha valamit túl akarok élni. Mennyire kell fegyelmezettnek lenni, és soha nem szabad félúton abbahagyni. Mindent végig kell csinálni. Csete Ilona
