Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-15 / 190. szám

6 Heti gazdasáG 1997. augusztus 15., péntek Nyugat a pénzét, kelet a tudását... „A MOSTANI FIATALOK NEM TUDNÁK MINDEZT VÉGIGCSINÁLNI” Pelyvát hordott a tüzesnél Gabonacséplés gőzgéppel 1937-ben Battonyán. A felvétel egy családi fotóalbumféltett darabja (Folytatás az 5. oldalról) bevonjuk az Európai Uniót, vagy más európai fejlett országok tá­mogató szervezeteit. Ugyanak­kor bővíteni kívánjuk a kelet-eu­rópai kört is. Itt Bulgáriára, Csehországra és Lengyelország­ra gondolok. Ezek az országok jó déli kapcsolatokkal rendelkez­tek, nagyon sok vietnami diák tanult náluk. A déli kört is bővítenénk Laosszal és Kambo­dzsával. Az elmúlt egy hónapban a holland kollégával enqpk szel­lemében dolgoztunk. Jártunk La- oszban, ahol érzékeltük a nagyon jó laoszi—magyar kapcsolato­kat, amelyek egyrészt abból adódnak, hogy sok laoszi diák tanult Magyarországon, másrészt annak köszönhetőek, hogy az elmúlt évtizedekben több magyar szakember dolgozott Laoszban. Én magam is dolgoztam kint a ’80-as évek elején három alka­lommal. Ezek a kapcsolatok még mindig jó emlékűek. Azok a lao­szi diákok, akik nálunk tanultak, s visszamentek hazájukba, most vezető beosztásban dolgoznak, s nagy szeretettel várják a magyar szakmai segítséget. Az együtt­működési készséget jelzi, hogy Szín Jánosné második éve támo­gatottja a sarkadi Ceres Alapít­ványon belül működő Agro- caritas programnak. A program­ról, illetve az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztem. — A Ceres Alapítvány csalá­dok megsegítését tűzte ki célul — mondta. — Kukorica- és cu­korrépaföldeket adnak ki meg­művelésre. Az Agrocaritas program az alapítványon belül működik. Annyiban különbö­zik, hogy több támogatást nyújt: olajtökkel és édesköménnyel bevetett földeket is adnak ki a családoknak megművelésre. — Miben segíti a program a támogatottakat? — A legfontosabb természe­tesen a pénz, de sok más segítsé­get is kapunk. A cukorrépa 30 százaléka a miénk, a 70 százalék a beművelést fedezi. A töknél ez az arány 50—50 százalék. A ku­koricáért azonban fizetni kell. — Milyen más segítséget kapnak még? — Télen, ha nincs munka a földeken, a családok tréninge­ken vesznek részt. A békés­csabai főiskoláról jár át Sar­kadra egy pszichológus, aki igyekszik lelkiekben segíteni, támogatni a családokat. Mivel sok közöttünk a munkanélkü­li, a problémás család, ez a segítség nagyon fontos. Ezen­kívül megtanuljuk, hogyan kell a földeket rendben tartani, vegyszerezni. Az olajtök és az édeskömény új növény ezen a Laoszban halászati kutatóintéze­tet építenek, s ehhez kifejezetten kérték a H AKI segítségét. — A közelmúltban a FIAKI vendége volt a vietnami nagykö­vet. Milyen jelentőséget tulajdo­nít ennek a látogatásnak? — A vietnami nagykövet úr látogatása egyik jele annak, hogy a magyar-vietnami kapcsolatok általában is fejlődnek. Nemrégi­ben járt hazánkban a Vietnami Szocialista Köztársaság minisz­terelnöke, akit többek között a halászati miniszterhelyettes is el­kísért. Szakembereink Budapes­ten találkoztak velük, én a kö­zelmúltban a miniszterhelyettes asszonnyal Hanoiban újra tár­gyaltam. De nemcsak a halászat­ban vannak kapcsolatok, hanem általában a mezőgazdaság, a fel­dolgozóipar, a konfekcióipar és a könnyűipar területén is. Ügy ér­zem, Vietnam Délkelet-Ázsiá- ban hazánknak az egyik legfonto­sabb partnere lehet. Hetvenmilli- ós lakosságú ország, kiegyensú­lyozott gazdasággal, stabil politi­kai háttérrel, s olyan magyar kap­csolatokkal, amelyeknek a to­vábbfejlesztését missziónak érezzük. Csath Róza vidéken. Ezekről is igyek­szünk mindent megtanulni. — Mi történik a betakarított terméssel? — Az alapítvány értékesíti. A tököt egy osztrák vállalkozó megbí­zásából termesztjük. O adja a vetőmagot, és a termést is ő veszi át. — Hány család vesz részt a programban? — Körülbelül 20-an vagyunk most, de ez a szám változó. Aki nem műveli meg a földet, attól visszaveszik. Maga a program hároméves, utána megszűnik a támogatás. — Hogyan lehet bekerülni az Agrocaritasba? — Minden tavasszal meghir­deti a Ceres Alapítvány a kiadó földeket. Kérelmet kell írni, amelyet a kuratórium bírál el. Ok választják ki azokat a csalá­dokat, akik rászorulnak az ilyen­fajta támogatásra. — Mekkora területen és mi­lyen növényeket termeszt? — Az idén egy hektár tököt, fél hektár cukorrépát és fél hek­tárnál valamivel több édes­köményt. — Hogyan tudja megművel­ni ezt a területet? — Özvegy vagyok, két kis­korú gyereket nevelek egyedül. A szociális otthonban dolgo­zom, munka mellett nehezebb elvégezni a feladatokat. A csalá­domtól nagyon sok segítséget kapok, amire szükségem is van. Nélkülük lehetetlen lenne vé­gigcsinálni. Bondár Brigitta A battonyai özvegy Angyal Lajosné egy 1937-ben készült felvétellel ajándékozta meg la­punkat: — Figyelje meg, mindegyik férfi visel valamilyen fejfedőt! — mondja. — A kép jobb szé­lén, fejében azzal a csula kalap­pal, az apósom, Angyal Gáspár látható. Áz iöén lenne 100 éves. — Elérzékenyül a hangja, s így folytatja: — A cséplőgép végé­nél katonasapkában, kezében a rudassal a későbbi férjem, An­gyal Lajos áll 17 évesen. Rajta van még a képen a sógornőm, Angyal Margit. A többieket nem ismerem. A férjemmel 1939- ben kötöttünk házasságot: én 18 voltam, ő meg 19. Aztán ’44-ben odamaradt a háborúban, máso­dik helyen szerepel a neve a hősi emlékművön. A fiunkat még lát­ta, a lányunkat azonban soha. Másodszor nem mentem férj­hez, özvegyen élek már több mint 50 éve. Felneveltem a gyer­mekeimet, amikor bementünk a téeszbe, már összekuporgattam annyit, hogy tudtam venni egy kis házat. —Fiatalon ön is járt aratni? — Ó, hogyne! Tizenhárom évesen már szedtem a markot az apám után. De megtanultam a kötélcsinálást, a keresztelést, a kaparékszedést is. Most van egy kis zabunk, amit nem tud a kom­bájn learatni, hát bizony beáll­tam markot szedni a vejem után. Kellemes, családias környe­zet, tisztaság és barátságos vendéglátás fogadja, aki betér Medgyesegyházán a Kossuth téren, a szociális otthon szom­szédságában nyitott új Márió pizzériába. Mint megtudtuk Nagy Ferencné vállalkozó és Marianna leánya Mezőhe­gyesről érkeztek, hogy a tele­pülésen egyébként hiányt pót­ló gyorsétkezdét létrehozzák. Miért éppen ezt a formát vá­lasztották? — kérdeztük. Elmondták, hogy másfél éve keresik a helyet a letelepe­désre, míg az idén sikerült ezt a két helyiségből álló épület­részt bérbe venni. Először ki­csit tartottak, hogy vidékiek lévén, nem fogadják őket szí­vesen, de mára több visszatérő vendégük is van. — Célunk volt, hogy a fiataloknak, időseknek legyen egy olyan hely, ahol leülhetnek néhány Én mutattam meg neki is, meg az unokámnak is, hogyan kell a zabnak a kötelet sodorni. — Aratás után következett a cséplés. — Volt részem abban is! Tudja mekkora por volt, amikor a szérűskertben két asztag közé beállt a gép? Főleg alkonyatkor! S abban a porban kellett kötelet vágni, polyvát hordani. Estefelé fohászkodtunk: jaj, csak ne kell­szóra miközben megesznek egy szendvicset, az anyukák a gyermekeikkel megisznak egy teát, vagy elkanalaznak egy pohár fagylaltot. Korábbról már volt kereskedelmi tapasz­jen még egyszer bemenni a poly- vásba! De akkor meg reggel ke­rült ránk a sor, merthogy váltot­tuk egymást. Ráadásul abban a ruhában feküdtünk le, amiben egész nap dolgoztunk. Tisztál­kodni egy vödör vízzel-vonul­tunk félre a kukoricásba. — Szívesen emlékszik vissza erre az időszakra? — Igen, szívesen, mert fiatal voltam, s mert még előttem állott talata a családnak, így magunk fogtunk az átalakításhoz. Itt minden saját erőből készült és mindössze egy hónap alatt — mutatja büszkén Nagyné. — Bár kicsit cukrászda jellegű is az élet. Utána — mivel földem nem volt, és mivel egyedül vol­tam, mint az ujjam — sokáig csak másoknak dolgoztam. Az­tán a hetvenes években, aho­gyan a téesz fejlődött, könnyebb lett az én életem is. De azt hi­szem, hogy a mostani fiatalok nem tudnák mindezt végigcsi­nálni — mondja elgondolkozva özvegy Angyal Lajosné. Ménesi György az üzlet, de fő „attrakcióink” a könnyen készíthető, gyors éte­lek. Alkoholt csupán dobozos sör formájában tartunk, ha a vendég a meleg pizza után megszomjazik egy pohárkára. Valóban bőséges a kínálat: 11 féle pizza, 20 féle hamburger, 14 féle Wimpi (amerikai hot dog), 6 féle meleg szendvics, gofri, palacsinta, spagetti, sült burgonya és különféle saláták. A termékek természetesen megrendelésre haza is vihe­tők. Az ételek mellé cap- pucinót, forró csokoládét, vagy jeges teát is kínálnak. A fagylaltot Békéscsabáról hoz­zák, napi 9—10 féle válasz­tékban. Az üzemeltetés is csa­ládi alapon történik és naponta lÖ-től 21 óráig tartanak nyit­va. És, hogy honnan a kicsit olaszos névválasztás? Termé­szetesen a pizzát kedvelő 6 éves unokáról. H. M. Támogatója: a Ceres Alapítvány AZ IDÉN SIKERÜLT A KÉT HELYISÉGBŐL ÁLLÓ ÉPÜLETRÉSZT BÉRBE VENNI Márió varázslatos ízű pizzái Mára több visszatérő vendégük is van fotó: such tamás Aktuális Élelmiszer-gazdasági szerkezetváltozás a dél-békési kistérségben Aktuális rovatunk folytatásaként az élelmiszergazdaság szerkezet- változásáról emelünk ki néhány jellemző megállapítást, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja békéscsabai intézetének szakem­berei dolgoztak ki a dél-békési kistérség fejlesztésére. A szerkezetváltás ellentmon­dásokkal tűzdelt képe szorosan kapcsolódik a labilis gazdaság- politikához, a külkereskedelmi átrendeződéshez és a — szilárd irányoktól mentes — kormány­záshoz. Ugyanakkor a helyi adottságok költségalakító szere­pe viszonylag tartós és nem vár­ható el egy hirtelen és teljes irány­váltás. Ezzel szemben azért felvá­zolható a magyar élelmiszergaz­daság nemzetközi munkameg­osztásban lehetséges szerepe, amelyre módot ad az EU-dönté­sek hosszú távú érvényessége. Részvételünk a nemzetközi élel­miszer-kereskedelemben olyan szerény mértékű, amely lehetővé teszi számtalan eseti taktika al­kalmazását, amelyek jól illeszt­hetők a nagy stratégiai vonulatok­hoz. Ebben a meghatározó bel- és külgazdasági keretben a dél-bé­kési térség történeti és a termé­szeti adottságokat ésszerűen hasznosítható gazdasága sokfé­le élelmiszer-tevékenységet ké­pes befogadni — állapítja meg a tanulmány kidolgozója. A szer­kezetváltásra tervezett projekt többek között kitér a növényter­mesztés és állattenyésztés egyensúlyára, a termelésbizton­ságra, a szántóföldi zöldségkul­túrák (öntözés) elterjesztésére, a fóliás kertészkedésre, a biotech­nológiára, a szaporítóanyag-ter­melésre, a speciális ágazatok (májliba, vadhús, fűszer- és gyógynövény, cirok, csemege- kukorica, fénymag, mák, földi- mogyoró, dinnye) fejlesztésére, a vertikális integrációs kapcso­latok újrarendezésére, illetve a meglevő és új feldolgozóipar fejlesztésére. A szerkezetváltás egyik fontos feltétele a piaci igények alakulása a helyileg termelhető áruk iránt. Melyek ezek? A térségben kialakult terme­lési ágak közül nem csökkent az igény sem a sertés- és baromfi- ágazat, sem a szántóföldi zöld­ségtermesztés termékei iránt. E tekintetben jelentősek a megyei élelemiszeripar kihasználatlan kapacitásai, amelyek korábban a déli településekről jóval na­gyobb mértékben elégítették ki nyersanyagszükségletüket. Mind a hazai és nemzetközi prognózisok a helyileg termel­hető áruk választékának módo­sítását ajánlják a növény- és ál­lattenyésztésben. A nagy volu­menű hagyományos gabonater­mékek piaca a kiépült malom- és takarmányipar kapacitásnövelé­sével valamelyest bővülhet. A gabonafélék vetőmag-termesz­tése jól kapcsolható a FÁK vetőmagpiacának élénkítésével. Ugyanakkor az ipari növények­nél is keresleti problémák mu­tatkoznak például a cukorága­zatban. Az olajnövények (nap­raforgó, repce) feldolgozása ké5 sőbb jelentős technológiai vál­tozásnak néz elébe. A jellegze­tes térségi kiságazatok, mint a cirok, a földimogyoró, a dinnye, a primőr zöldpaprika, borsó, bab iránti kereslet — a piaci hullám­zás ellenére — tartósnak tekint­hető. A gabonatermelésre épülő sertés- és baromfiágazat európai és távol-keleti kereslete miatt gyorsulva jelentkezik és lép a marhahús fogyasztása helyébe. A jövőre nézve egyértelmű, hogy a mostaninál jóval na­gyobb mértékű és minő- ségileg(!) is magasabb színvo­nalú állattenyésztéssel kell szá­molni. Területileg a sertés- és baromfitenyésztésnek (a vízi szárnyasokat kivéve) az egész térségben jó lehetőségei van­nak. Az úgynevezett nehézba­romfi (hízott liba, kacsa) térhó­dítása a takarmánybázisra ala­pozva a hagyományos mérték felett is reálisnak látszik. Ehhez a megyében található feldolgo­zóipar középtávon is vevőként- jön számításba. A szomszédság állati termékfeldolgozói és új lé­tesítményei jelzik a vásárlási szándékot erre a térségre is. A szarvasmarha-ágazat tej- és hús­kibocsátása a korábbi piaci ke­resletre visszaállítható, emellett a kiságazatok (méhészet, húsga­lamb-, nyúl-, vadtenyésztés) egyes településeken középtávon biztos piacra találhatnak. Az ál­lattenyésztés fejlődését szolgáló tenyészállat-nevelés minőségi munkaerőt foglalkoztató bőví­tése Dél-Békésben a megyei és a határszomszédos területek te­nyészállat-ellátását vállalhatná magára. Általában a helyi erőforrások mobilizálása és a már említett fejlesztési lehető­ségek kiaknázása gazdasági erőcsoportosítást is követel, mert enélkül a jobbító szándék is könnyen pótcselekvésbe fordul­hat. Ä kultúrállamokban a fej­lesztések leggyorsabb és legreá­lisabb módja a szövetkezés. Halasi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents