Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-04 / 154. szám

6

Heti gazdaság

1997. július 4., péntek

Ml LETT BELŐLED, SZABADSÁG?

(Folytatás az 5. oldalról) esetén akár egy év alatt tudta volna rendezni a hiteleit, tartozásait. A felszámolást egy 30, illetve egy 40 ezer Ft-os, általunk adminisztrációs hiba következtében határidőre ki nem egyenlített számla miatt indították el. A bíróság megállapította a fizetésképtelenséget, s a törvény értelmében erről valamennyi hitelezőt értesíteni kellett. Előállott az a szerencsétlen helyzet, hogy senki sem volt hajlandó hitelezni, viszont mindenki benyújtotta a számlát. Mivel az ellehetetlenülés veszélye fenyegette a szövetkezetét, fellebbeztem a Legfelsőbb Bírósághoz. Közben kirendelték a felszámolóbiztost, a Duna- holding megindította az eljárást. Olyan követeléseket is elismertek és kifizettek a szövetkezet terhére, amelyeket jogászként korábban sem tartottam megalapozottaknak. Ekkor beadványban kértem a cégbíróságot, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntéséig akadályozza meg a később már visszafordíthatatlan folyamatok elindítását, a vagyonvesztést. Ezt a beadványt a felszámolók személyes sértésnek vették, s kivonultak a szövetkezetből. Ekkor kaptunk néhány hónap haladékot arra, hogy a régi szervezeti keretek között rendezzük a kérdést. Legnagyobb megdöbbenésemre, a tsz-vezetőség visszavonta a fellebbezést, így a felszámolás elrendeléséről szóló döntés jogerőre emelkedett. A felszámoló ezután az én jogviszonyomat is megszüntette, személyeskedő megjegyzésekkel körítve. Mi mondjak? Emberileg sem nyújtott követendő magatartási modellt a számomra. Egyébként a Szabadság vagyona durván háromszorosa volt a követelésállománynak.

Elvileg tehát 100 százalékos kielégítésre is sor kerülhetett volna. Sőt! A követelést benyújtók háromnegyedének egyetértésével még mindig le lehetett volna állítani a felszámolást. Ez ügyben már magánemberként kerestem fel a hitelezőket: az APEH is, és a bankok is hajlottak az egyezségre. A szövetkezet vezetői azonban ezt a mérkőzést már nem vállalták. Döntésüket ugyanaz a falugyűlés motiválta, amelynek hatására korábban —- az én személyemet megkerülve — visszavonták a,Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott fellebbezésünket — sorolja az elképesztő tényeket dr. Kincses István.

Czúth János, aki tagja volt a vezetőségnek, az elhangzottakhoz hozzáfűzi:

— Két falugyűlést is tartottunk. A tagság mindkettőn lopással és egyéb visszaélésekkel gyanúsított bennünket. Az igaztalan vádak következtében jutottunk olyan lelkiállapotba, hogy visszavontuk a fellebbezést, és nem kívántunk élni a Kincses doktor által említett második lehetőséggel sem. A tagság tulajdonképpen Bacsa úrék alá adott lovat azzal, hogy bennünket támadott. Ha Végegyházának nem fontos a szövetkezet, akkor mi minek erőlködjünk? Felszámolást akarnak? Ám legyen!

(És lön. Végegyházán győzött a népakarat. Ráment ugyan a Szabadság, de a néhai téesz hatszáz kocás szakosított sertéstelepén emiatt még egyetlen barbarikacsa sem tiltakozott. Ottjártamkor mind a huszonki- lencezer-kettőszáz kifejezetten jól érezte magát, önfeledten gyarapodott... az ínyencek asztalára.) Ménesi György

Aki falun él, a saját bőrén érezheti az általános elszegényedést

Állatorvos a végeken

Manapság mind kevésbé érdem, ha valaki hosszú időn át dolgozik egy munkahelyen, s néha szinte szégyellni kell a hűségét. Habár ez többé nem divat, mégis megérdemelnek pár jó szót, egy kis köszönetét azok, akik évtizedeken át szolgáltak rendületlenül. Érdemes odafigyelni rájuk, hiszen a jóból és rosszból is tanulhat az ember, és aki sok tapasztalatot szerzett, talán segíthet abban is, hogy elkerüljük a buktatókat. Dr. Lehoczky György immár harmincöt éve állatorvos Kaszaperen. Változnak az idők, új meg új szelek fújdogálnak, de a tisztességes munkára még mindig szükség van, s a régi történetek is fontosak, ha hiteles ember a krónikás.

— Kedves, jó tanárom, Kotlán professzor úr emlegette hajdanán, hogy minél tovább él az ember, annál több bukfencet megél — mondja dr, Lehoczky György. — Valóban, az elmúlt évtizedek során bőven lehetett részünk mindnyájunknak ki- sebb-nagyobb forgószelek áldásaiból. Amikor 1962-ben Kaszaperre kerültem, éppen befejeződött a tsz-szervezés. Dolgos, szorgalmas nép lakja ezt a vidéket, olyan emberek, akiknek ősei zömmel az 1922-es években, a nagyatádi agrárreform idején jutottak földhöz. Szívós, fegyelmezett munka eredményeként a szövetkezet is jól működött. Emlékszem, amint nagy pörköltevés közepette Fehér Lajos adta át a tagságnak a minisztérium elismerő oklevelét. Jól mentek a dolgok, szép állatállományunk volt, magam is örömmel praktizáltam. Feleségem pedagógus, ősei he- tedíziglen mind tanítók, tanárok voltak, ő is Kaszaperen tanít mind a mai napig. Két fiunkat szépen kitaníttattuk, a nagyobbik gyerek szintén állatorvos, a kicsi fogorvos lett. Ok — hál’ istennek -— a közelünkben élnek, nem szakadtak el tőlünk.

— Ha történelmi fordulókról

van szó, akkor Kaszaper Tria-1 nonja volt, amikor 1975-ben a jól működő szövetkezetünk egy megalomániás őrültség áldozata lett, és elvették a falutól a saját gazdaságát. A mai napig nem tudta a község kiheverni ezt a megrázkódtatást, és úgy néz ki, hogy egyre szegényebbek leszünk. Nem hozta el a rendszer- váltás se az álmokban derengő, piros cserepes tanyák idilli gazdagságát. Jogutód nélkül felszámolták a szövetkezet maradványát is, a hajdani irodában most szociális otthon van. Szívem sajog, ha a régi, nagyon szép, 300 kocás sertéstelepre vagy a 250- es tehenészetre gondolok. Emlékszem, Hídvégi Imre barátommal 1980-ban szinte fogkefével tisztítottuk, fertőtlenítettük a szarvasmarhatelepet, a gümő- kór- és brucellamentesítés idején. Mára a vályúkat is leverték, sose lesz ott többé tehenészet.

— Aki falun él, a saját bőrén érezheti az általános elszegényedést. Kaszaperen nyomasztó a munkanélküliség, nagyon sok ember csak vonszolja az életét. S ha egy szegényen tengődő, idős bácsi malackája megbetegszik, az szinte tragédiát jelent számára. Sokszor még a gyógyszer árát is sajnálom megkérni, ha

Még szerencsésnek is mondhatom magam

FOTÓ: SUCH TAMÁS

ilyen házhoz hívnak. Ráadásul az emberek gyakran még ma sem tudják, hogy megszűnt a gondoskodó állam, amely az ingyenes gyógykezelést is biztosítja. Nem gondolják, hogy az állatorvosok zöme éppen olyan vállalkozó, mint bárki más, aki adót, tb-járulékot fizet és mindenféle közterhet visel. Ha például ügyeletes vagyok és elhívnak egy beteghez 20 kilométer távolságra, meg kell mondanom, hogy csak a fuvar ezer forintba kerül. Öt-hatszáz forint gyógyszerkiadást feltételezve, és minimális tarifát ha számítok, kérdés, hogy megéri-e a gazdának a kezeltetés? Nehéz, nagyon nehéz.

— Persze, ha most 40 éves lennék és egy jól felszerelt kis ambulanciát nyithatnék, ahová fizetőképes páciensek jönnének, egész biztos mások lennének a gondjaim. De itt, a végeken is emberek élnek, őket is szolgálnunk kell. Mindnyájunknak joga lenne egy kis reményre. Ami a mezőgazdaság jövőjét illeti, azt hiszem, csak valamilyen összefogás lendíthet előre. Nem a kolhozokra gondolok, de a termelés különböző fázisai és főként az értékesítés csak közös munkával eredményes. Nekem például van kárpótlásból földem, nem is kevés, de a 17 hektárból az utóbbi három évben szinte semmi hasznom nem volt. Ha el tudtam adni a termést, a bevételt azonnal felhasználtam műtrágyára, vetőmagra, talajelőkészítésre. Talán, ha jobban értenék hozzá, ha valami különleges dolgot művelnék, például köménymagot vetnék, abból lenne hasznom. Dí én ehhez nem értek! És mit szóljon, aki két-három hektáron küszködik?

— Amikor Kaszaperre jöttem, heten pályáztunk az állásra. Nem hinném, hogy manapság lenne fiatal kollega, aki itt vagy hasonló kis faluban kívánna letelepedni. Nagyobb helyeken se tud megélni sok-sok állatorvos. Libát meg disznót tartanak, mindenféle vállalkozásokba fognak, ami nagyon szép és dicséretes, de nem biztos, hogy a praxis előnyére válik. Még szerencsésnek is mondhatom magam, mert immár nyugdíjas vagyok, s ha az egészségem engedi, remélem, még dolgozhatok. Van most a községben egy tipp-topp kis vágóhíd, ahová öröm bemenni. Naponta egy-két beteghez is kihívnak. És az egyszeri ember módján bizakodom, hogy ezután már csak jobb világ jöhet.

A. T.

Reménybeli paradicsom. A battonyai önkormányzat „Támasz” közalapítványa és vállalkozásfejlesztési irodája szociális földprogrammal segíti a helybeli munkanélkülieket. Miután a jelentkezők befejezték a 280 órás ingyenes, zöldségtermesztő szakképesítést nyújtó tanfolyamot, hat hektár paradicsom ültetésével elkezdték a gazdálkodást. A földet, a pénzt és a szakmai irányítást az önkormányzat biztosítja; a vállalkozás haszna a 24 résztvevőt illeti. Rajtuk nem fog múlni, ellenben az időjárás lehetne kegyesebb—mondják, s reménykednek fotó: ménesi györgy

Brigi, akit borjúval jutalmaztak

Páger Brigitta, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. ifjúsági korú állatfelvezetője a közelmúltban megtartott hódmezővásárhelyi állattenyésztési napokon kategóriájában az első helyen végzett.

— Egy holstein-fríz szűzüszőt vezettem fel — mondja az Eleken tanuló diáklány.

— Mire kell ügyelnie egy felvezetőnek?

— Legfőképpen arra, hogy összhangban legyen az állattal.

— Vonatkozik ez az öltözetre is?

— Igen. Sötét farmerben voltam, illetve abban a világos pólóban, amit a Hód-Mezőgazda Rt.-tői kaptunk, s aminek a viselését kötelezően előírták.

—Sokat gyakoroltál?

— Egy négynapos tanfolyamon voltam Vásárhelyen, utána

Páger Brigitta: tfA bocitfelneveljük, és jövőre elvisszük a vásárhelyi állattenyésztési napokra ” fotó: ménesi györgy

itthon a terepen gyakoroltam a felvezetést.

— Kiktől kaptál szakmai segítséget?

— A holstein-fríz telep egyik szakemberétől, Besenyi Mónikától meg apukámtól, aki Vásárhelyen tehenet vezetett fel, s így nagyon sokat tudott nekem segíteni. Először az állatbírálaton negyedikek lettünk, s ez akkor egy kissé elkeserített. De minden jó, haavége jó.

— Mivel jutalmaznak egy első díjas felvezetőt?

— Kaptam egy holstein-fríz üszőborjút. S azt mondták, ha jövőre ezt is felvezetem, adnak még egyet. Rajtam, illetve a családon nem fog múlni. Felneveljük, s jövőre elvisszük Vásárhelyre — jelenti ki határozottan Brigitta.

M. Gy.

Aktuális

Készpénzfizetés korlátozása

A készpénzfizetés korlátozásáról rendelkező három adótörvényt érintő új szabályokat 1997. június 30-ától alkalmazni kell.

A rendelkezések célja, hogy visszaszorítsa a készpénzforgalmat, nyomon követhetők legyenek a pénzügyi teljesítések, s ezáltal javuljon az adózási fegyelem.

Az új előírások szerint a társasági adó hatálya alá tartozó adózóknak a társasági adóalapot, a személyi jövedelemadó törvény szerint adózó egyéni vállalkozóknak a vállalkozói bevételt meg kell növelniük a számla (egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány) általános forgalmi adó nélküli értékének 20 százalékával, ha az egy szerződésből eredő tartozás ellenértéke általános forgalmi adó nélkül meghaladja az egymillió forintot és az ellenérték kifizetése készpénzben történik, beleértve az előleget és a részletfizetést is. Egy szerződésnek kell tekinteni az ugyanazon felek által kötött azonos tárgyú szerződésekből eredő fizetési kötelezettségeket, ha az egyes szerződésekből eredő fizetési kötelezettségek teljesítése között akár a szerződés szerint, akár ténylegesen nem telik el legalább tizenöt nap.

Nem kell alkalmazni a rendelkezést abban az esetben, ha a számla kibocsátója magánszemély, de nem egyéni vállalkozó.

Az általános forgalmi adó törvény is „szankcionálja” azokat az adózókat, akik a számla ellenértékéből egymillió forintot túllépő összeget készpénzben fizetnek ki. Ilyen esetben az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonására nem lesz lehetőség.

Szerződés alatt nem kizárólag az írásba foglalt megállapodásokat kell érteni, vásárlással, szolgáltatásnyújtással is létrejön a felek között a szerződés, tekintettel arra, hogy a szerződéseket jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában szóban is meg lehet kötni, s a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.

Az úgynevezett keretszerződések, ha megfelelnek a szerződések egyébként kötelező tartalmi elemeinek, akkor egy szerződésnek kell tekinteni, de ellenkező esetben a keretszerződéshez külön egyedi szerződéseknek is kell tartozniuk, amelyek lehetnek a már említett szóbeli megállapodások is, s ez alapján kell minősíteni az egyes szerződéseket.

Az ugyanazon felek által kötött szerződések csak akkor nem tekinthetők azonos tárgyúnak, ha a szerződő felek szerződést létrehozó akaratnyilvánítása egy egyedileg meghatározott, illetőleg meghatározható konkrét tárgyra irányul. Ha az ugyanazon felek által kötött szerződések egyedi tárgya azonos (pl. nagy- kereskedőktől árucikket vásárol a kiskereskedő) és csak fajta és mennyiség szerint különbözik a szerződések tartalma, akkor nem beszélhetünk különböző tárgyú szerződésekről.

A készpénzfizetések közül csak azoknak a pénzösszegátadásoknak lesz adóvonzata, ahol a készpénzfizetés következményeként egyik félnél sem történik bankszámla-jóváírás vagy -terhelés.

Ebből következően például, ha az adózó bankszámlájára a bankszámlát vezető banknál történik a tartozás kiegyenlítése készpénzbefizetéssel vagy ha az adózó bankszámlájára szóló csekkel kerül feladásra a készpénz, miután ilyen esetekben a kifizetésekhez az egyik fél részéről pénzintézeti kiegyenlítés kapcsolódik, s így azok nyomon követhetők, nem készpénzfizetések az új rendelkezések alkalmazásában.

A tartozások kompenzálással, a követelések beszámítással történő kiegyenlítése sem tekinthető készpénzfizetésnek.

Ugyanakkor a pénzösszegnek belföldi postautalvánnyal a jogosulthoz való továbbítása és a postai küldemény utánvételezéssel teljesített fizetés, készpénzfizetés tekintettel arra, hogy itt bankszámla-jóváírás vagy -terhelés nem történik.

A készpénzforgalom visszaszorítására hozott új rendelkezések mellett a készpénz-helyettesítő eszközökkel történő fizetés minél szélesebb körű érvényesítéséhez (a pénztárgép-beszerzéshez adott korábbi kedvezményhez hasonlóan) az elektronikus kártyaolvasó berendezés egyszeri beszerzéséhez kedvezmény vehető igénybe, a beszerzési ár meghatározott százalékában. E kedvezmény mértéke arra ösztönöz, hogy az adózók minél hamarabb vásárolják meg a kártyaolvasó berendezést, mert akik július 1- seje után szerzik be, a nettó beszerzési ár 50 százalékát, de legfeljebb 50 ezer forintot kedvezményként érvényesíthetnek.

Még 1988és 1999-ben is élhetnek a kedvezménnyel az adózók, de már kisebb mértékben, a kedvezmény mértéke ez esetben a kártyaolvasó ellenértékének 25 százaléka, de legfeljebb 25 ezer forint.

APEH Adónemek Főosztálya, Budapest