Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-29 / 175. szám
Achilles-program Együtt vagy... Hazánkban a lakosság több, mint 10 százaléka szenved láb- gombafertó'zésben, akár tudomásul veszi, akár nem. (6. oldal) Sok családban felmerül a kérdés, hogy kedvencükkel mi történjen a nyaralás alatt. A döntésben igyekszünk segíteni. (6. oldal) Itt a befó'zések ideje. Bár az idei nyár nem kényeztetett el minket a bőséges gyümölcsterméssel, mégis — befó'zni kell! (7. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete A fokhagyma ősrégi fűszernövény. A világ minden táján megterem. Gerezdjeinek az ókori népek varázserőt tulajdonítottak. Fűszerként — nyersen, szárítva, porítva, pépesítve, olajjá sajtolva — levest, salátát, sültet, szószt ízesítenek vele. A fokhagyma azonban nem csupán a legnépszerűbb, de a legtöbbet kutatott gyógynövények egyike. Évek óta tudjuk, hogy rendszeres fogyasztása serkenti a vérkeringést, megelőzi az érelmeszesedést és jót tesz a szívnek. A legújabb kutatások szerint a rendszeres fokhagymafogyasztók közel 15 évvel fiatalabb testi és lelki állapotban vannak, mint azon hasonló korú társaik, akik nem élnek ezzel a tápszerrel. Ez a felismerés a mainzi Szív- és Keringés Kutató Intézetvezető professzorától, dr. Gustav G. Belz-től származik. Kutatásaihoz kétszáz, 50 és 80 év közötti személyt választott ki. Közülük százan három évig rendszeresen szedték a gyógyszertárban megvásárolható fokhagymadrazsét, az ő érszerkezetük sokkal elasztikusabb maradt. A vizsgálatok során azért használtak mindig fokhagyma tablettákat és nem friss növényt, mert a friss fokhagymában a talajviszonyoktól és a napsütéses órák számától függően mindig eltérő a hatóanyag mennyisége. A tabletta azonban mindig azonos mennyiségű és minőségű • allicint tartalmaz. FEB _________„AZ ÉN GYERMEKEIM NEM LETTEK ÁLLAMI GONDOZOTTAK!” Sándor szembeszállt a sorssal Riportunk helyszínéről hazafelé jövet elgondolkozom. Micsoda felelősség áll az órányi lehetőséggel szemben, hogy egy család életét, az emberi kapcsolatok kuszaságát, a boldogságot, szenvedést, meg- alázottságot vagy egymás iránti szeretetet megragadhassa, kifejezhesse a krónikás. Örülök, hogy megismerhettem a békéscsabai Orosz Sándort és három gyermekét, akik édesapjuknak köszönhetik, hogy talpon maradnak és családban élnek. A hosszú csabai utcában kétab- lakos nagy ház még befejezetlenül az övék. Jöttünkről nem tudtak, csak úgy éppen akkor beállítottunk. Az udvaron viruló muskátlis, apró virágos kertecs- ke, a hátsó telken mindenféle zöldségféle kapaszkodik az ég felé, a gazda gondoskodik a családnak valóról. Néhány tyú- kocska kapirgál, így tojás is akad a főzéshez, kecskék adják a tejet, a legszükségesebb így kerül a konyhára. Az előszobái széken békésen, összegabalyodva szuny- nyad egy csokibama kölyökkutya, s a cirmos. Két szoba, konyha, étkező, fürdőszoba, ennyi készült el a saját erőből épített házból. Egyszerű, célszerű a berendezés és feltűnő rend. A legidősebb fiú, a 21 éves Róbert polgári szolgálatos katona, egy idősek otthonában dolgozik, a 17 éves Sándor negyedikes gimnazista, Emília 13 éves, rajztagozatos általános iskolás. Az édesapa vékony testalkatú, barázdált arcú rokkant- nyugdíjas. Orosz Sándor 48 éves, állami gondozott volt, élt nevelőszülőknél, sorsa a legtöbbször keservesen alakult, deő nem akart lesüllyedni, saját családot szeretett volna, tisztességes munkával kicsikét jobban megélni. A sors nem így hozta, lakatosként vagy más munkakörben dolgozott, de komoly műtété, betegsége miatt leszázalékolták. 1976-ban nősült, megszületett a három gyermek, 1989-ig volt velük az édesanya, majd elváltak. Miért, miért nem, bántani nem akarjuk, a válasz abban rejlik, hogy a gyerekek az édesapjuknál maradtak. — Az viszont igaz, hogy ha nem lettek volna körülöttem olyan segítő emberek, nem boldogulnék — mondja Orosz Sándor és elhomályosodik a tekintete. — Először is a békéscsabai családsegítő szolgálat, onnan Cserei Pálné, Anna törődik ve-.. lünk a legtöbbet. Azután az iskolák, a 9-es számú, a 4-8-as általános, a Rózsa Ferenc Gimnázium tanárai, a volt vezetőim, kollégáim. Nincs mit szégyelljek a származásomon, cigányember vagyok, a feleségem magyar volt. Kérem az embereket, ne ítéljenek el senkit a hovátartozásáért! Azok, akik ismertek, sohasem sértettek, sőt segítettek. Fejenként tízezer sem jut a megélhetésünkre. Nem minden a pénz , sokszor a jó szó többet segít, bár a boltban, a lakásért, ruházkodásért fizetni kell. Magas az OTP- kölcsön, drága a gáz, a villany, de ez mindenkit sújt, tudom. A gyerekeimre büszke vagyok, szeretik egymást és mi együtt maradtunk, ők nem lettek állami gondozottak. Igaz, az idősebbikkel volt bajom, remélem, egyszer csak megérti, változnia kell. Tudom éria saját hibáimat is, féltem őket, lobbanékony vagyok, könnyen fáradok, de ők jelentik számomra az életet. Időközben befut Róbert is a munkából. Egyetért a papával, elismeri fránya egy természete van, de a világ sem más. Emília most a szünidőben édesapja legnagyobb segítsége, főz, mos, takarít a fiúkra. Tehetséges, díjat is nyert rajzaival, tűzzománc szakkörbe jár, művészi pályát szeretne választani, sikerülnie kell. Sanyival nem találkoztunk, amint a többiek mesélik, komoly, színes érdeklődésű srác, rádiózik, diszkót vezet, igazi mai fiatal a jobbik fajtából. Reméli az édesapja, hogy továbbtanul, csak kérdés, miből futja a szegény ember gyerekének a tudományra. — Nagyon szeretek olvasni — meséli a családfő — főként klasszikusokat. Szórakozásra, drága öltözködésre lenne igénye a gyerekeknek, de majd ha maguk megteremtik, akkor le- heL Robi is szakmát tanult, bár nem jókedvéből (a fiatalember hamiskásan elmosolyodik és közbeszól: — Igaz, apám küldetett, de ha nem tette volna, most a nullánál is kevesebb lennék!). Nem vagyok elkeseredve, de sokszor belefáradok. Egy férfi mellé asszony, a gyerekeknek anya kell, a nők jobban bírják a napi munkát, a próbatételeket Vagy talán nincs igazam? Bede /.sóka A HÉT FOTOJA Jegyzet A világ minden tájáról Koppenhágába gyűltek össze a Mikulások, hogy égető problémáikat megbeszéljék. A konferencia szünetében a Koppenhága közeli Bellevue strandon húsölnek FEB-REUTERS Madarat tolláról, embert nyaralásról... Az ember hónapok óta készül! Minden vágya, hogy végre kikapcsolódhasson a mindennapok egyhangúságából, pihenjen, nyaraljon és persze erőt gyűjtsön az újrakezdéshez. Mert olyan gyorsan elmúlik az az egy—két hét szabadság. Szóval az ember készül, tervez — idejétől és pénztárcájától függően persze—és már-már az tartja benne a lelket, hogy végre kitörhet kicsit a fogságból. Gondoltak már arra, milyen régi keletű ez a vágy?! Szabadságkutatók (ilyenek is működnek!) szerint az emberiséggel egyidős. A középkorban 365- ből 150 napot megünnepeltek, főleg egyházi évfordulókra emlékeztek. Ünnepkor az emberek végre átadhatták magukat érzéseiknek, ami hétköznap elképzelhetetlen volt. Aztán az idők, társadalmi rendszerek változásával az ünnepek átalakultak, a régiek kikoptak, újak jöttek, az ünnepelni vágyók pedig keresték az alkalmat... Nyaralás, szabadság az, amikora kötelezettségeket, korlátokat kicsit le lehet rázni: nem kell rohanni, teljesíteni, felelősséget vállalni. A nyugalomra vágyónak jólesik lazítani, „visszaváltozni” kisgyermekké, akiről gondoskodnak, akit körülugrálnak. Nyári gyermekkor? Es ha az, hadd legyen! Mások viszont aktívan szeretnek pihenni, programokat szerveznek, utaznak, múzeumokat látogatnak sorba. Szeretnék mindazt bepótolni, amire év közben nem volt idejük, lehetőségük — ők alkotják az élményre, tudásra szomjazok csoportját. S állítólag létezik egy harmadik nyaraló típus, a kiskirályoké; akik kis birodalmukban — házukban, nyaralójukban, vagy sátrukban — eléggé el nem ítélhető módon azt csinálják, amihez éppen kedvük támad! S élvezik, hogy nem szólhat bele senki. Mielőtt pakolnak, utaznak. Kedves Olvasóim! — vagy éppen otthon kezdik meg szabadságukat —, nem árt, ha eldöntik, hogy (családtagjaikkal együtt) melyik nyaraló típushoz is tartoznak. Talán nem csak az időjárás, a „teszt” is hozzájárulhat ahhoz, hogy kellemesen teljen az a pár nap... Niedzielsky Katalin Emília most a szünidőben édesapja legnagyobb segítsége Milyen szerető ön? Ha szerelemről van szó, mindenki mást vár egy kapcsolattól. Ön szerint milyen az ideális szerelmes? Aki szenvedélyesen szeret, aki jópofa és imád partikra járni, vagy olyasvalaki, aki kitapétázza a szobát? A következő kérdések mindegyikére mondjon „igent” vagy „nemet”, és ezután értékelje az eredményt a magyarázatok alapján! 1. Partnerét becenevén szólítja? 2. Untatná, ha húsz évig csak ugyanazzal feküdne le? 3. Észreveszi, hogy élvezi a vitát a partnerével? 4. Volt valaha futó kalandja állandó kapcsolata mellett? 5. Ha szexuális élete romlana, de a kapcsolata egyébként jó, tovább folytatná? 6. Ha távol vannak egymástól, előfordul, hogy annyira hiányzik a partnere, hogy betegnek érzi magát? 7. Felizgatná, ha egy tükörben látná magát szeretkezni? 8. Hisz benne, hogy a világon csak egy embert teremtettek az ön számára? 9. Várja-e, hogy nagyszülő legyen? 10. Szórakoztatja, ha észreveszi, hogy valaki kikezd a partnerével? 11. Fontos, hogy szüleinek tessék ajrartnere? 12. Úgy gondolja, hogy ön és partnere együtt néztek szembe „az egész világgal”? 13. Szeret egyedül partikra menni? 14. Úgy érzi, partnere túlságosan önre tapad? 15. Szeret kibékülni veszekedések után? 16. Ha partnere elmegy valahová, örül, hogy egyedül lehet? 17. Ha önön múlna, szeretne állandóan partnerével lenni? 18. Sajnálja azokat az embereket, akik egyedül vannak? (Folytatás a 6. oldalon) Fiatalodjunk fokhagymával!
