Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-28 / 174. szám
6 SportmagaziN 1997. július 28., hétfő Ha nyár, akkor strandröplabda? A NUDISTA STRANDOKTÓL ATLANTÁIG Azóta néhányan megkérdezték már tőlem: hová nem jutottam el az atlantai olimpián, pedig nagyon érdekelt volna? Mindig ugyanazt válaszoltam: ahol a brazil Jacqueline Silva—Sandra Pires kettős nyerte az aranyérmet, vagyis a strandröplabda női döntőjére... „Lejössz a partra és kellemesen töltőd az időd. Ha kedved van, beszállsz játszani, ha nincs, megiszol egy italt. Még nézni is gyönyörűség a szép bikinis testeket. Hát ha még jól is játszanak...” A kaliforniai életstílust tükröző szöveg telitalálat volt. 1979-ben Santa Monicában hirdettek meg ezzel a mottóval sikeres bajnokságot, ami mérföldkő volt a sportágban. Bár az ősök már a húszas években is röplab- dáztak homokban (akkor még hattagú csapatok küzdöttek egymással), de a nagy áttörést a nyolcvanas évek hozták. Egy szó mint száz, korunk sportja lett, nem véltlenül került be 1992-ben bemutató jelleggel az olimpiai műsorba is. Látványosságán kívül nem elhanyagolható előnye, hogy jól közvetíthető a tévében. 1983-tól profi világszövetség is működik. Valaki találóan úgy jellemezte: egyenes út vezetett a nudista strandoktól Atlantáig. A folyami homok az igazi Hát igen, napfény, selymes föveny, de mindenek előtt csinos lányok! (Es persze, fiúk is.) Csak idő kérdése volt — no és megfelelő támogatóké — hogy nálunk is teret nyerjen. Kevesen tudják, hogy Kovács Gábor (42), a Békéscsabai „Kemény Gábor” Műszaki Szakközépiskola testnevelő tanára a húsz hazai játékvezető egyike, úgy is mondhatjuk egyetlen Békés megyei aktív résztvevője az országos bajnokságnak. Azaz, hogy egykori tanítványai is főszereplők... de ne szaladjunk a dolgok elébe. — Nem irigyli, hogy miközben körülötte mindenki „talpig” levetkőzve élvezi a nyarat, síppal a szájában egy pulpituson kell dekkolnia egész nap? — Nem tagadom, olykor szívesen lekapnám az inget és a sapkát, de erre kevés alkalom nyílik, mert péntektől vasárnap estig szüntelenül zajlik a küzdelem és bizony a játékvezetőknek nagyon oda kell figyelni, mert gyors a játék és mindig történik valami. — Az eredeti játékhoz képest mennyiben mások a szabályok? — Hosszú lenne felsorolni, de néhány fontosabb különbséget érdemes megemlíteni. Először is a 9x18 méteres, 8 centi széles műanyag szalaggal kijelölt pályát legalább 40 centis homokrétegnek kell borítania, folyami az igazi, mert ha túl szemcsés, akkor sérülésveszélyes, ha poros, akkor ragad. Az idéntől csíkozott színes labdával is lehet játszani, a játékosok csuklója viszont kezdettől fogva nem „dolgozhat”, a játékosok csak a váltakra merőlegesen üthetik át a háló fölött a labdát, hogy jobban kiszámítható legyen, hiszen gondoljuk meg, csak ketten alkotják a csapatot. Ejteni nem lehet, viszont lábbal, vagy más testrésszel is játékba lehet avatkozni. És még valami: takarni nem lehet, talán ez az egyetlen szabálypont az összes labdajátékot figyelembe véve, amikor akár kérhetik is a játékvezetőt, hogy tessék odaszólni, mert nem látjuk a társától a labdát megjátszó ellenfelet... Mintha rugót szereltek volna a lábra — Milyen rendszerben zajlik a magyar bajnokság? —Az idén az augusztus 2—3- ai, siófoki Grand Prix döntőt négy másik, háromnapos hétvégi forduló előzte meg, az egyik éppen most volt Agárdon. Bárki nevezhet, a tizenéves az ötvenessel is alkothat párt, a játék egyenes kieséses, a selejtezők egyszettesek, a döntő kettő, de utóbbi ideje behatárolt, a tévésektől függ... A győztesek átlag 30 ezer forintot nyerhetnek, de ne feledjük el, hogy minden résztvevő saját maga fedezi az összes költséget. Természetesen az 1993 óta zajló magyar bajnokságokon kizárólag ismert, válogatott röplabdások győztek, hiszen mondanom sem kell talán, öt—hat meccset lejátszani negyven centis homokban nagyon komoly erőnlétet igényel és a sikerhez egyébként is szükség van a sportág minden fortélyának ismeretére. Ha én esetleg ismét edző lennék, minden strandmeccsre benevezném a csapatomat, mert ha utána rálép az ember a parkettre, úgy érzi, mintha rugót szereltek volna a lábára... Szanazug ideális lenne — Sok rangadót vezetett már? — Főleg tavaly és tavalyelőtt, amikor Szolnok és Kecskemét is vállalt fordulót. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a tavalyi szolnoki döntő résztvevője volt az a Tóth László és Hajdú Zoltán is, akik valamikor középiskolás tanítványaim voltak és a békéscsabai NB Il-es csapatban szerepeltek. Zoli az Európai GP-n negyedik volt. Ne feledkezzünk el Fésűs Erzsébetről sem, aki két éve nyert bajnokságot a közben francia profivá lett Nyári Virággal. Zsóka köztudottan Csabáról indult és most éppen Japánban túrázik a válogatottal. —- Lát-e esélyt arra, hogy a megyébe is „eljöjjön” a hazai strandröplabdázók krémje? — Szanazug ideális hely lenne, de a gyulai Várfürdő sem elvetendő. Szerintem a szövetség fogadókész, minden csak pénz és egy, vagy több, a sportágban fantáziát látó vállalkozó megtalálásának kérdése. Akár ezúton is... Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: azért az abszolút kedvtelésből játszóknak is érdemes szervezni bulit. Hogy is mondta az egyik nagymenő Koch Róbert: „A játék varázsa a szabadságérzés, amit részint a külső körülmények nyújtanak, másrészt pedig nincs edző, magamért játszom és mindenhez értenem kell. Amúgy sem tudnék otthon üldögélni, így hát kellemes időtöltést is jelent.” Fábián István Kovács Gábor sem tagadja: a látvány sem akármi... FOTÓ: SUCH TAMÁS JEGYZET ÉS HOL VAN MÉG AZ ÉV VÉGE... Tessék okosan, takarékosan gazdálkodni, ügyesen vállalkozni! Bevételhez jutni! Hogy minél kevesebb pénzt kelljen „odafordítani" a települési költségvetésből. Szól az ajánlás az önkormányzatoktól a fenntartásuk alá tartozó intézményeknek. Legyen szó az iskoláról, sportcsarnokról, moziról, kultúrházról. At is mentek szépen, fokozatosan menedzserbe a sportcsarnoki vezetők is, némelyik a TF sportszervezői diplomája után a közgazdászit célozza meg. A talpon maradáshoz olykor még zsonglőri képességekre is szükség van. Nincs is ezzel semmi baj, rendben is lenne minden. Csak tudjuk, minden mindennel összefügg. Hiába tervezi meg szegény csarnokigazgató év vége felé a jövő esztendő bevételeit, köt le szállást, igazol vissza precízen, az utolsó percre megszervezett edzőtáborokat—az élet gyakran közbeszól. Vagy inkább a politikusok statisztikáihoz mérten az átlagemberek életében még mindig jóval nagyobb infláció. Ősszel úgy volt, hogy a kistelepülés iskolája képes lesz négyszáz forintot fizetni éjszakánként egy-egy diákért, meg mellé „összehozni” a háromszori étkezésért járó napi 5—600 forintot, tavaszra kiderült, ezt sem bírják megfizetni. Ugyanazt a tábort inkább helyben oldják meg, mint az idén a dévaványaiak, pedig a gyerekek — no nem valamelyik mutatós balatoni üdülőhelyre készültek — hanem „csak” a szomszédos Gyomaendrődre. Mert különben ott is jól érezték volna magukat mind a negyvenhetén. Volna... ' Hasonló példákat vég nélkül fel lehetne sorakoztatni, figyelembe véve természetesen a „másik" oldalt is. A villamos energiáért az idén eddig kifizetett összeg például Gyomaendrődön az egész évre tervezett 300 ezer forint helyett már 361 -nél tart, a vízért300 helyett 312-t utaltak át, a gázszámla 200 helyett 2289 ezernél tart. Már túllépték az évi egymillióra tervezett energia- számlát. És hol van még az év vége! ? Az évi rendes áremelések még nem értek véget. Kénytelenek tehát a sportot szolgáltatók is az árak után menni, de lám, itt az eredmény: már is jön a visszamondás. Az agilis igazgatóasszony szomorúan kénytelen kijelenteni: idegeneknek 1200forint a csarnok óradíja, de ez tovább nem tartható. Eddig még mindig mindent megoldottak valahogy, mert meg akarták. Kapcsolatok, támogatók segítségével, mikor hogy. Az évi költségvetés felét eddig még „kitermelte” a csarnok, de vajon meddig lesz képes? Arról nem is beszélve, hogy három évig a rosszul megépített tetővel bajlódtak, most meg a vizes blokk ázik be. Egymillióba kerül rendbe hozni és már szóba került az is: „életveszélyes”. Mintha még mindig nem ismerné fel az állam, ha közcélra —fogalmazhatunk úgy is, hogy a népegészség javítására — nem ad, annak a jövőbeni generáció társadalma látja a legnagyobb kárát. Meddig tart még a „legyünk türelemmel, nem sokára jobb lesz, mert beindul a gazdasági növekedés” -formula? Egyszer csak azon vesszük észre, hogy száz katonaköteles fiatal közül tíz sem lesz teljesen egészséges. Nem kellene megvárni. F. I. Három ifjú korosztály a románok ellen VÁLOGATOTT SAKKMECCS BÉKÉSCSABÁN Már hetek óta javában dolgozik a helyi főszervező, Emődi Gyula nemzetközi sakkmester azon a versenyen, amely egyben nemzetek közötti válogatott találkozó és a Magyar Sakk- szövetség idei legnagyobb korosztályos honi rendezvénye. Holnap kezdődik és augusztus 2- án zárul ugyanis Békéscsabán a Garzon szállóban a Magyarország—Románia női és férfi ifjúsági találkozó. A viadal fővédnöke, a társrendező Csabai Konzervgyár vezérigazgatója, dr. Ancsin György. A 12—14—16 éves korú csapatokban két— két versenyző érdekelt nemzetenként. A magyarok összeállítása, 12 évesektől felfelé: Kiss Emese (BEAC), Horváth Réka (BEAC), Berkes Ferenc (Paks), Mészáros Tamás (Csuti ASK), Gara Tícia (BEAC), Göczö Melinda (Csepel), Vámos Viktor (Paks), Pintér Gábor (BEAC), Gara Anita (BEAC), Décsey Kata (Tapolca), Ács Péter (Paks), Tóth András (Ajka). A megnyitó holnap 3/4 9-kor lesz, majd délután 3 óráig tart az első forduló. Csütörtökön szabadnapot tartanak, a zárás szombaton délután. Mint a mieink szakmai vezetőjétől, Ábel Lajos nemzetközi mestertől megtudtuk, immár hetedik éve rendszeresen találkozik a két csapat, eddig 3:2 a meccsarány a vendégek javára, egyszer döntetlen volt. A románok az esélyesebbek, rendre ott vannak a világversenyek élvonalában, Jianu Vlad pedig korosztályos világbajnok és kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes. A mieink valamennyien hazai bajnokok, a Gara-lányok közül Anita az idén már helyet kapott a felnőtt olimpiai csapatban is. F. I. Elismerés a magyar karatésoknak Holland vendégek a csabai chon-ji kupán Békéscsabán szombaton rendezték meg a Magyar Takmaha Szövetség által kiírt első chon-ji kupa nemzetközi meghívásos, egyéni és csapat formagyakorlat és töréstechnikai karateversenyt, amelyen a hollandiai Boss városból érkezett sportolókon és vezetőkön kívül több szakág képviseltette magát, így összesen mintegy hat egyesület közel hatvan versenyzője mérte össze tudását. A békéscsabai egyhetes edzőtábort és versenyt követően Harry Battse hatdanos holland nagymester, a verseny főbírája a következőképp értékelte a látottakat: — Meglepődve tapasztalom a magyar taekwon-do színvonal folyamatos emelkedését itt Magyarországon, és Békéscsabán. Sajnos, a nemzetközi rutin hiányzik a fiataloknál, ami a versenyen is tapasztalható volt. Helyenként viszont az ITF taek- won-dosok részvétele nagyon pozitívan érintett. Eredmények. Egyéni formagyakorlat. Nők. 17 év alatt: 1. Határ Hajnalka (Dragon TKD Kétegyháza), 2. Matusik (Chon- ji SE Békéscsaba). 17 év felettiek: 1. Lakatos Éva (Chon-ji SE Békés), 2. Tóth M. (Dragon TKD Kétegyháza), 3. Hegedűs (Chon-ji SE Békéscsaba). Férfiak. 17 év alattiak: 1. Szedoglavics Alajos (Chon-ji SE Békéscsaba), 2. Rusz (Dragon TKD Kétegyháza), 3. Hegyes (Chon-ji SE Békés). 17 év felettiek: I. Kállai József, 2. Szedoglavics V., 3. Veres Z. (mindhárom Chon-ji SE Békéscsaba). Csapatban: 1. Vörös Sárkány SE (Szeged), 2. Chon-ji SE (Békéscsaba), 3. Dragon TKD (Kétegyháza), Arany Sárkány TKD (Salgótarján). Töréstechnikai eredmények. Férfiak. 17 év alattiak: 1. Rusz István, 2. Szedoglavics V., 3. Szedoglavics A. 17 év felettiek: 1. Denjó András (Chon-ji SE Békéscsaba), 2. Kállai, 3. Kovács M. (Chon-ji SE Békéscsaba). Különdíjasok. Legfiatalabb versenyző: a 9 éves békési Hegyes Zsolt. A legidősebb versenyző: a szegedi Tamangó Tibor. “ T. B. I. „Ha rajtam múlik, a búcsú nem végleges” Már egy héttel ezelőtt elkezdte a felkészülést az új bajnoki évadra az első osztályú békéscsabai női kézilabdacsapat, de ez úgy tűnik nem gátja annak, hogy változzon a játékos állomány, hiszen Mezőségi Irén Megyebírónét követi, azaz a bajnokesélyes Dunaferr gárdájához igazol. A balszélső Tatabánya és Debrecen után 1989-ben került Békéscsabára, tehát nyolc hosszú esztendőn át a Viharsarokban hódolt szenvedélyének, most azonban váltásra szánta el magát. Hogyan is történt mindez? Ezt tőle magától tudtuk meg: — Nem tartozom már a fiatalabb korosztály közé, gondolnom kell a jövőmre is. Éppen ezért már a nyáron szó volt arról is, hogy Németországba szerződöm, ki is utaztam próbajátékra a második ligás Trier csapatához. Szakmailag meg is feleltem, de egy gond akadt: a családomat nem tudták volna fogadni, nekem pedig ez így elfogadhatatlan, tekintettel a pici gyermekemre. Az elmúlt hét keddjén azonban kissé váratlanul telefonon megkerestek a Dunaferr vezetői, nem lenne-e kedvem náluk folytatni, pénteken pedig már személyesen tárgyaltunk. Egy ilyen megkeresésnek nagyon nehéz ellentmondani, és nemcsak anyagilag, hanem azért is, mert mégiscsak a bajnoki címért küzdő együttes hív. No meg a nemzetközi kupába indulásjoga is csábító, nekem például még soha nem adatott meg, hogy klubcsapatommal ilyen jellegű mérkőzésen szerepeljek. — Milyen feltételekkel kerülsz oda, s mik az elvárások veled szemben a dunaújvárosiaknak? —Egy plusz egy éves szerződést ajánlottak a vezetők, amit el is fogadtam, igaz még pontosítani kell, hogy milyen feltételeket takar az a plusz év. Az egyik balkezes szélsőjük, Pálffy szülés előtt áll, s az ő pótlására szemeltek ki a vezetők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel együtt nem az első számú szélsőnek visznek, hiszen a volt pécsi, és egyben válogatott Balogh Beatrix is ezen a poszt on játszik, de számomra már az is nagy megtiszteltetés, hogy rám gondoltak. Arról nem is beszélve, hogy ezt az új rendszerű, felgyorsult játékú kézilabdát egy játékos szerintem nem bírja végig teljes intenzitással... — Elég hirtelen jött ez az egész... — Valóban, s éppen emiatt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy itt és most elbúcsúzhassak a szurkolóktól, a nagyszerű közönségtől, amelyeknek élvezet volt játszani, s a többiektől is, akiktől az idő rövidsége miatt nem volt módom. Nagyon szerettem ebben a remek békéscsabai közösségben kézilabdázni, s drukkolok továbbra is a csapatnak a Dunántúlon is. Mellesleg ha csak rajtam múlik, ez a búcsú nem végleges... Szegedi Zsolt Megyebíróné után Mezőségi Irén (felvételünkön) is a Dunaferr- be igazolt fotó: such tamás
