Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-25 / 172. szám

© K 1997. július 25., péntek SZÍNES ffi.1 9----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 BF.KKS MF.r.VF.1 HTKI.AP Robinson voltam Montenegróban Hónapokig töprengtünk rajta: el- merjünk-e indulni két kisgyerek­kel egy egészen ismeretlen világ­ba, egy lakatlan szigetre (ami persze valójában nem sziget, csak félsziget, de azért jó messze van minden civilizált helytől), és elfogadjuk-e az Adria Tours meghívását egy montenegrói Robinson-táborba. Végül a biz­tonság kedvéért egy petrováci apartmanba fizettünk be, és csak egy hét bátorsággyűjtés után kö­vetkezett a nagy kaland, a robinsonozás. A Kotori-öböl menti várostól, Tivattól vezetett az út a félszige­ten át egy eldugott szállodáig, ahonnan már hajóval jutottunk tovább az öbölbe, ahol egészen kényelmesen berendezett tábor vált ránk. A körülményekhez ké­pest minden megvolt, amire szükségünk lehet: a „konyhá­ban” tányérok, evőeszközök, fű­szerek, kávé, meg minden fi­nomság, az „étkezőben” padok, asztalok és az este elengedhetet­lenül szükséges gyertya, a sát­rakban pedig friss ágynemű. Már az első este kiderült az is, hogy igen jó tábori szakácsunk akadt: a meghirdetett út ugyanis „félpan­ziós”, amiből legnagyobb bána­tunkra legtöbbször még a poli­poknak is jutott — ugyanis nincs ember, aki az ott kapott étel­mennyiséget elfogyasztja. Az első este helyi szokás szerint tá­bortűzön elkészített bablevest polipsalátát, és különböző, fris­sen kihalászott és megsütött ten­geri halakat vacsoráztunk. Meg­ismerkedhettünk a mosogatás ősi, de meglepően hatásos mód­jával is: a tengerparti homok a legjobb mosogatószerek hatását is felülmúlja. Megnyugodva vet­tük tudomásul azt is, hogy másik A tábor, főszakácsa” Szávó, aki civilben iskolaigazgatóként kezdte, és csak a nyarakat töl­tötte a tengeren. Most ő az Adria Tours és a Robinson-tábor egyik tt vezetője. Afazékban mindannyi­unk kedvenc étele, a sült „zöld gyis a bárány A szigetlakok egy része és az éppen háborgó tenger: mindenben volt valami, ami gyönyörű... félelmünk is feleslegesnek bizo­nyult: estére kellemesen lehűl a levegő, így a sátrakban igen jót lehet aludni. Másnapra szinte mindent el­feledtünk, ami bánatot okozhat: letettük az órákat, hiszen itt sem­mihez nem voltunk kötve. Akkor keltünk, amikor jólesett, ha éhe­sek voltunk, ettünk, ha szomja­sak, ittunk, ha fürdeni vágytunk, megtettük azt a tízméteres utat, ami a tengerhez vezetett, ha alud­ni vágytunk, hát félrevonultunk. A parton pedig volt mit felfedez­ni: kis, „családnyi” öblökből ho­mokos parton juthattunk a ten­gerbe, de a sziklák mentén az alkalmi búvároknak is volt mit keresniük. Bár egyikünk se vette a bátorságot, de sok-sok kis felfe- deznivaló barlang is tarkítja a partot. Délután pedig a férfiak „munkába álltak” házigazdánk segítségével „kihajóztak” a több mint háromszáz méter hosszú há­lót kifeszíteni, a varsákat felszed­ni. A pár nap alatt így megismer­kedhettünk a tengeri élőlények zömével: ettünk polipot, muré- nát, angolnát, kagylót—és bár ez nem a tengeri élőlények sorába tartozik, a helyi specialitást, a sült káposztás bárányt is meg­kóstoltuk. Hamarosan megszok­tuk a repülők zajára felélénkülő sakálok üvöltését is (mielőtt bár­ki megijedne: körülbelül macs- kányi nagyságú rendkívül ijedős állatkákról van szó) és pár nap múlva már nem csengett annyira a fülünk a kabócák (amolyan tü­csökfélék) ciripelésétől és a ten­ger zúgásától sem. Más ugyanis Látkép az „étkezőből reggel, délben este ezt a képet láthattuk magunk előtt. A tengert, a távolban a hegyeket, és mindannyi­unk féltve szeretett hajóját nemigen zavarta meg nyugal­munkat. Mindent meg lehet szokni: azt is, hogy nincs hűtő, és mégsem szomjazunk. Azt is, hogy fürdeni csak a tengerben lehet és bár a tusfürdő sokat segít, mégiscsak sós marad az ember bőre. Sőt azt is, hogy nincs tévé, nincs zene, nincs újság, nincsenek hírek, csak határtalan tenger és nyuga­lom. Egyetlen dolog volt, ami mindannyiunkat nyomasztott: az, hogy egyszer haza kell jön­ni... A. Gy. Cardo Partnerek: GARAMVÖLGY1NE ÉS TARSA BÚTORBOLT. utca 2. ® ,66) 327-864. ÁFÉSZ BÚTORBOLT, Szarvas. Kossuli 25ÍÉ BÚTORSZALON. Gvula. Csabai u. 130/1, ® (66)464-084. Orosháza. Szarva-.: u. 15-19. *2* (68) 311 006. BE KIS BÚTORÁRUHÁZ. Bél »lér 2 'S* (66) 313 185. FA FÉM BÚTORSZALON. Gyula. Bckc sugárút 0— 1 CSONGI BŰ TORHÁZ. Szeged, csomjrádi sugárút 58. (62) 498-286 SÖPÖRT A legjobb otthon! nagyforma- és szövetválaszték, többféle funkció, könnyen kezelhető', maximális kényelmű fekhely az „EGÉSZSÉG CENTERREL” széles forma-, méret- és szövetválaszték, kényelmes, ágyneműtartós, . különleges matrac: „EGÉSZSÉG CENTER”, 10 év jótállás ° b ,,, elegáns, o ’ egyedi exkluzív kivitel, variálható, lágy SOFT FORMING kidolgozás, különleges világítás (K Rí r me A matracokat a Magyar Gerincgyógyászati Társaság és az Országos Ortopédiai Intézet cyánlja. A ^AvATESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőségés kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198;Hirdetésvezető:NánásiJános.TeIefon/fax:(66)441-311;Terjesztésvezető:Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66)453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DELHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és-a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 695 Ft, negyed évre 2085 Ft. Készül: a COF1NEC Hungary Rt. Kner Nyomda, Békéscsaba, Baross út 9—21. Nyomdaigazgató: Péter István. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents