Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-18 / 166. szám

6 Heti gazdaság 1997. július 18., péntek 22 milliárd Békés megye úthálózatának fejlesztésére Tervek az elérhetőséghez A megye közúthálózatának fejlesztése — ami a belátható, meg­valósítható terveket illeti — 22 milliárd forintban fogalmazható meg. Megyénk szakemberei szerint ez az összeg óvatosságra int, s egyaránt szerénynek és nagyvonalúnak is mondható. Bőréért, tolláért, húsáért, csontjáért ja látni. A strucc igénytelen, a szója kivételé­vel mindenféle gazdasági nö­vénnyel etethet­jük. Létezik speciális strucc - táp is, amely ha­sonló a libatáp­hoz, csak több benne a fehérje. A hideget jól bírják, télen sokszor úgy kell őket behajtani az ólba. Amennyire igénytelenek a felnőtt struc- cok, olyan ké­nyesek a csir­kék. Három­hónapos koru­kig speciális bá­násmódot igé­nyelnek: érzé­kenyek a stresszre, a szélsőséges hőmérsékletre és a betegségekre. A csabacsüdi far­mon látogatásunkkor összesen tizenegy afrikai fekete nyakú és namíbiai kék nyakú struccot lát­tunk. A fekete nyakú kisebb tes­tű, főleg a tolláért tartott jószág. A kék nyakú testesebb, több húst és bőrt ad. Házigazdánk azt ter­vezi, idővel a dekoratív arábiai vörös nyakúból is vásárol. Tenyésztésevel legelőször Algériában, 1857- benpróbálkoztak (Pallas Nagylexikon) A megyei baleset-megelőzési bi­zottság legutóbbi ülésén részletes és alapos tájékoztatót hallhattak a résztvevők.S’z/z/w Lászlótól;a Bé­kés Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság osztály- vezetőjétől. Az elhatározások egy része — mondta bevezetés- kéntaszakember—konkrét terv, a többi csupán elképzelés. Ami biztos, a városokat elkerülő sza­kaszok első üteme Gyulán és Orosházán egy-két hónapon be­lül elkészül. Gyulán a Shell ben- zinkúttól kezdődő 5,5 kilométe­res pályát — amely 760 millió forintba került — várhatóan au­gusztus 15-én adják át. Az oros­házi elkerülő első szakaszát a ter­vek szerint szeptemberben feje­zik be. A következő elkerülő út a békéscsabai lesz, a kezdés esz­tendeje egyelőre nem határozha­tó meg. A leendő útszakasz 8,5 kilométeres lesz, a beruházás a jelenlegi árakon 2 milliárd forint­ba kerül. A szarvasi elkerülő pá­lya ütemezett megvalósításában is gondolkodnak a szakemberek, amely összesen 14 kilométeres, költsége 2 milliárd. Az első ütem Szarvas előtt kezdődik, a máso­dik pedig Békésszentandrás elke­rülését is magában foglalja. A kö­zéptávú tervek tartalmazzák a mezőberényi elkerülő megépíté­sét (két ütemben, 8 kilométeres távban, vasúti felüljáróval együtt 1,3 milliárdos beruházással). A hosszú távú koncepció nagylép­tékű elhatározása értelmében a 47-es főút egy 18,5 kilométeres szakaszon teljesen új nyomvona­lon haladna (megvalósítása 4 mil- liárdba kerül). Ugyancsak távlati cél a gyomaendrődi 4 milliárdos, 12 kilométeres szakasz vasúti fe­lüljáróval, elkerülővei. Az útvonal-rehabilitáció té­makörében gyakorlatilag befeje­zett munkáról kell beszélni, ami­kor a 47-es főútvonalat említjük. Az eredetileg 1993-96 közötti időszakra tervezett beruházás 1,2 milliárd forintba került, átfogta a megyében található teljes, 96 ki­lométeres pályát. Az idei esz­tendőre egyedül a szeghalmi Berettyó-híd rehabilitációja hú­zódott át, a fejlesztés, megerő­sítés következtében a híd teherbí­rása 20 tonnásról 40 tonnásra emelkedett. A 44-es főút teljes felújítása a leggyengébb útszakaszon indul ’97-ben, a Csabacsűd—Örmény­kút közti pályán. A rehabilitáció 2000-2001-ben fejeződik be, s érinti a teljes Békés megyei sza­kaszt. Az útkorszerűsítések kapcsán mindenekelőtt a Békéscsaba— Gyula közötti út négysávosításá­ra kell gondolnunk. Ismert, hogy egy korábbi kormányhatározat indította el a fejlesztést 1,1 kilo­méteres szakaszon Vészéinél. A középtávú tervekbe helyezhető az ütemezett kiépítés további, 8,6 kilométeres szakasza, később pe­dig a négysávosítási beruházások kapcsolódnak a két várost elke­rülő pályákhoz, eljutva természe­tesen az országhatárig. A Békés megyei hidak közle­kedés és árvízvédelem szem­pontjából sem megfelelőek min­denütt. A tervekben elsősorban a magasság- és súlykorlátozott építményekre gondolnak. Jelen­leg a békéscsabai. Szarvasi úti felüljáró megerősítésén,. ponto­sabban a régebbi híd felemelésén dolgoznak, melynek eredménye­ként a 20 tonnás súlykorlátozás 80 tonnásra emelkedik. Az úthálózat fejlesztésének koncepciójában a vasúti átjárók témaköre is helyet kapott. A konkrét tervek között található a békéscsabai Kétegyházi útnak az a része, amelyet a Szajol— Lökösháza vasútvonal érint. Az elképzelésekben külön szintre helyezik a közút és a vasút forgal­mát, ugyanez a terv a gyoma­endrődi elkerülő megépítése so­rán a vasúti átjáró „külön- szintűsítése”. A kerékpárútfejlesztés a kö­vetkező években részben a 44-es főút rehabilitációjához kötődik. Tovább építik a kerékpárutat a már meglévő szakasz folytatása­ként, amely Csabacsűd—Kar­dos között 2,5 kilométer, Kar­dos—Kondoros közt 4 kilomé­ter (a beruházás összege 21 mil­lió forint), a Kondoros—Békés­csaba útvonal pedig 23 kilomé­ter, bekerülési költsége 115 mil­lió forint. Fontos terv a Vészéi és Gyula közti szakasz (7,5 kilomé­ter, 23 millió forint), a következő lépcső a Békéscsabát Gyulával összekötő kerékpárút létesítése lesz. A Gyula és Szanazug közt megépítendő kerékpárutat ha­marosan elkezdik. A távlati cé­lok megemlítik a Békéscsaba— Békés—Gyula kerékpárutat. A 100 milliós tervhez nélkülözhe­tetlen az érintett önkormányzat­ok aktivitása. Hozzáértők szerint az ország készülő területfejlesztési koncep­ciója nem szentel kellő figyelmet Békés megye úthálózatának fej­lesztésére. Az országos elképze­lésekkel eltérő hangsúlyokkal a megyei koncepció is tartalmazza a távlati célokat, amelyek lényege nem más, mint a térség elér­hetősége. A közlekedési feltéte­lek javítása mindig felvet egy iz­galmas kérdést: az időtávlatokat, amelyek pedig a pénzforrásokkal állnak elválaszthatatlan kapcso­latban. A résztvevőknek, pályá­zóknak érdemes hát minden pénzügyi alapot figyelembe ven­niük, elképzeléseiket koordinál­ni, s a tervezésben együttműköd­ni. (e) (Folytatás az 5. oldalról) borított kifutók etető felőli végét homokkal és apró kaviccsal terí­tették. —A strucc őshazája a szavan­na. A tanya kiválasztásánál a fő szempont az volt, hogy a környe­zet minél inkább hasonlítson a madarak természetes élőhelyére — magyarázta házigazdánk. Megmutatta az épülő teleltető fa­házat is, amelynek palatetejét náddal fedik majd, hogy az is természetesnek hasson. Bajkai István lakatos szak­mát tanult. Kipróbálta magát az autókereskedelemben, dolgo­zott külföldön, tíz esztendeje pe­dig broiler csirkét nevel. Vala­hányszor a munkája Ausztriába szólította, ellátogatott a közeli struccfarmra is. Itt tájékozódott a strucctartás körülményeiről, s két esztendeje úgy döntött, maga is belevág. Stressz nélkül — Az osztrák farmertől kapott tanácsok után további informá­ciót gyűjtöttem, most már ideha­za. Nagy segítségemre volt Torna Gergely röszkei tenyész­tő, s természetesen a szakiroda- lom — mesélte Bajkai István az indulásról, aki elsőnek három háromhónapos afrikai fekete nyakú struccot vásárolt. — Ha valaki nem intenzív tartással foglalkozik, a madarakat 3-4 hó­napos koruktól szerényebb szakismeret birtokában is el tud­Nagyon nehéz manapság olyan vállalkozásba fogni, amiről bizto­san lehet tudni, hogy egy-két éven belül megtérül vagy legalábbis megtérülni látszik. A gyulai Sán­dor Norbert és felesége, Sándomé Annus Szilvia azonban — úgy tűnik—szerencsésen léptek, ami­kor másfél évvel ezelőtt egy csak­nem száz-személyes pizzériát nyitottak Méhkeréken. Sándorék mindketten 26 éve­sek. Amikor két évvel ezelőtt mér­legre tették, hogy mihez fogjanak, s milyen lehetőségeik vannak, Méhkerék mellett döntöttek. —Látszólag megmagyarázha­tatlan, hogy az ember miért falura voksol város helyett, amikor vál­lalkozásba kezd. Ráadásul mi nem is vagyunk ennek a falunak a szülöttei... —mondta Norbert. — Nekem elég sok barátom lakik Méhkeréken, rajtuk keresztül is­mertük meg ezt a települést. Szin­te ez az egyetlen falu a környéken, amelyiknek a lakossága nem elöregedő. Hogy a fiatalok to­vábbra is megmaradjanak itt, ah­hoz viszont kellett egy szórakozó­hely. Úgy gondoltuk, erre az igényre építünk. Semmiképp nem italboltot akartunk, ezért döntöt­tünk a pizzéria mellett. Ez pedig egyaránt vonzza a gyerekeket és az idősebbeket. A dolgok szeren­csésebben alakultak, mint hittük. Ma már nemcsak a méhkerékiek kedvenc szórakozóhelyévé vál­tunk, hanem a környékbeli telepü­léseké is. Sőt, Romániából is so­kan megfordulnak itt. — Számunkra nagyon fontos a jó hírnév—vette át szót a feleség. — Annál is inkább, mert mi ide­genként jöttünk ide, és minden­képpen szeretnénk megszerezni, megtartani az itt élők bizalmát. Épp ezért nem tűrjük el a hangos­kodó, kötekedő embereket. A Tropicana kulturált szórakozó­hely, nem kocsma! Azt szeret­nénk, ha a helybéliek továbbra is szívesen tartanák itt az iskolai, községi vagy családi rendezvé­nyeiket... Beindul a struccipar? Torna Gergely tanulmányában az áll, a strucctenyésztés ezred­fordulóra várható fellendülése a feldolgozóipar, illetve a te­nyésztést kiszolgáló ágazatok — gyógyszerészet, takarmány­termelés — előtt is új üzleti lehetőségeket nyit. Ez a kedvező folyamat munkahelyek teremté­sével jár együtt. — A pizzériában működik a méhkeréki darts-csapat — foly­tatta a férj.—Nem kis büszkeség­gel állíthatom, hogy a tiszántúli területi bajnokság vezető csoport­jai között vagyunk. A darts is na­gyon sok fiatalt vonz, hobbi szin­Bajkai István úgy látja, a ha­zai felvásárlási és értékesítési piacon elkezdődött a rendterem­tés. Ebben nem kis része van a két magyar struccszövetség ér­dekvédelmi munkájának. —Ahhoz, hogy a piac export­ra termeljen, jelenleg kevés a vágóállat. A törzsállatok beállí­tása nem megy egyik napról a másikra. Három év kell ahhoz, hogy kiderüljön, melyik állat al­kalmas a szaporításra. A törzs­könyvi rendszer szigorú feltéte­leket támaszt. A számítógépes nyilvántartásban a világ bár­mely pontján vissza lehet keres­ni, hogy honnan származik a madár. Magyarországon 3-4 nagy farm van, ahol 50-100 struccot tartanak .és mintegy szászhúsz helyen nevelnek 5-10 madarat — hallottuk házigaz­dánktól, aki hangsúlyozta, a strucctenyésztés nem tartozik a hamar megtérülő befektetések közé. O maga arra törekszik, hogy idővel keltetéssel kiegé­szítve komplex legyen a vállal­kozása. A szép környezetben ki­alakított farm turisztikai látvá­nyosságnak sem utolsó. A kör- ' nyék iskolái, óvodái máris felfe­dezték, s az átutazók is gyakran megállnak egy kis bámészko- dásra. A birtok gazdája bízik benne, hogy a farm Szarvas és Békésszentandrás falusi turiz­mussal kapcsolatos elképzelé­sei közt is megtalálja a helyét. Csath Róza ten több mint ötvenen művelik ezt a sportot a környéken. Mindegyi­kük hozzánk jár „edzeni”. Most másfél év múltán talán szerényte­lenség nélkül mondhatom: egyik látványos színfoltja lettünk e kör­nyéknek. —ria „A DOLGOK SZERENCSÉSEBBEN ALAKULTAK, MINT HITTÜK” Városiak, akik a falura voksoltak Sándorék Méhkerékét szúrták ki vállalkozásuk helyszínéül. Talán nem véletlenül... FOTÓ: SUCH TAMÁS Aktuális Az AGRÁRFEJLESZTÉS A CSALÁDI GAZDASÁGOKRA ÉPÍTHETŐ FEL Köztudott, hogy a megye északi és déli kistérségeiben a rendszer- váltás után évről évre erősödik a piacgazdaság bevezetésének kényszere. De vajon mennyire felkészültek erre az itt élők és melyek azok az adott vagy éppen kialakulóban levő feltételek, ami­re építeni lehet? A Magyar Tudo- mányos Akadémia Regionális Kutatások Központja békéscsa­bai intézetének munkatársai—az önkormányzatok területfejleszté­si tanácsa megbízásából — rész­letes tanulmányt dolgoztak ki Dél-Békés fejlesztésére, mely­nek első részeként a térség törté­neti helyzetével ismerkedtünk meg. A tanulmány szerint a 21 tele­pülést átfogó dél-békési kistérség területe mintegy 1050 négyzet- kilométer, népessége 57 ezer kö­rüli, az átlagos népsűrűség alig 55 fő/négyzetkilométer. A kistérsé­gi szövetséghez a mezőko­vácsházi járás mellé 3 község (Új- és Szabadkígyós, Csaba- szabadi) is csatlakozott. Az el­múlt évszázadokban a régió tele­pülései 3 megye (Arad, Csanád, Békés) részét képezték. A telepü­lések csaknem mindegyike (kivé­ve Battonya, Mezőhegyes) a XIX. és XX. században szer­veződött községgé. A szinte nép- telen pusztákat a Habsburgok bérbe adták, ahol dohánykerté­szeket telepítettek le. Ezen falvak lakói később kedvezőtlen feltéte­lek mellett tudták csak az általuk bérelt néhány katasztrális holdas földjeiket megvásárolni, amit a vállalkozó szellemű, törekvő Bé­kés és Csanád megyei parasztok igyekeztek megművelni. A társa­dalmi és szociális feszültség a nagybirtok túlsúlya miatt a régió falvaiban 1945-ig folyamatosan jelen volt. Ezt követően a földre­form Dél-Békésben mintegy 50 ezer katasztrális holdnyi földterü­lethez juttatta az itt élőket és az idők során a termelési szerkezet lassú átalakuláson ment át. A nagybirtokok közül kiemelkedik József főherceg bánkúti uradal­ma, illetve a mezőhegyesi állami ménesbirtok. A térség iparát 1945 előtt csaknem egészében a feldol­gozóipar jelentette. A mező­hegyesi cukorgyár és kenderfel­dolgozó mellett több malom, né­hány kisebb vágóhíd (baromfi, sertés) és téglagyár létesült. Az 1960-ig tartó másfél évtized egy­értelműen hátrányos volt a déli rész agrártársadalmára. Végül a kisparaszti gazdaságot a termelő­szövetkezet váltotta fel és a 60-as évek második felétől mérsékelt fellendülés tapasztalható. A né­pesség elvándorlása ma is tart. A helybeliek a szövetkezetben, ál­lami gazdaságban, mások a bővülő kistérségi iparban és a környező nagyvárosokban talál­tak megélhetési lehetőséget. So­kan a főállásból szerzett jövede­lem kiegészítésére a 80-as évek­ben bekapcsolódtak a háztáji gaz­dálkodásba, amihez 600—800 négyszögöles belterületi porták, megépített ólak teremtettek kedvező feltételt. A háztájiban főleg az intenzív, munkaigényes kultúrák (cirok, földimogyoró, dinnye, gyógy- és fűszernövé­nyek, vetőmag) jelentettek bevé­telt. Néhány településen (Med- gyesegyháza, Nagybánhegyes) meghonosodott a fóliás zöldség­kertészet. A termelést, értékesí­tést az áfészek, tsz-ek koordinál­ták. Az 1989/90. évi rendszervál­tás felgyorsította és nyílttá tette a mezőgazdaság addig lappangó válságát is. A kelet-európai pia­cok elvesztése, a belső fogyasztás drámai csökkenése, az egyre nyí­ló agrárolló, az elavult termelési rendszerek, az elkerülhetetlen tu­lajdoni-szerkezeti változások és a kormány agrárpolitikája hozzájá­rult a gazdaság siralmas állapotá­hoz. A piacgazdaság új kihívásai­ra a hazai, a dél-békési agrártársa­dalom különbözőképpen reagált. Kialakult egy vékony réteg, akik sikeresen alkalmazkodtak a meg­változott körülményekhez. A tsz- ek átalakultak, de korábbi aktív tagságuknak csak harmadát fog­lalkoztatták. Az emberek döntő része kiszorult a munkahelyekről és munkanélkülivé váltak. Egyet­len esélyük, ha megpróbáltak az örökölt, kárpótolt néhány hektá­ros földjükön boldogulni. Szintén hasonló stratégiát voltak kényte­lenek kialakítani, akik szerény nyugdíjból, járadékból tartják el a családot, amely réteg a kistérség lakosságának több mint felét teszi ki. A tanulmány összegzése sze­rint a jövőben tehát az agrárfej­lesztés szempontjából a működő családi gazdaságokra, egyéni és társasvállalkozásokra lehet és kell alapozni. A termelés, az érté­kesítés, az érdekvédelem szerve­zése ezért döntő fontosságú fel­adat, amit a földrajzi-társadalmi adottságokra épülő szakmai is­meretek erősítésével lehet meg­alapozni. Halasi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents