Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-15 / 163. szám

1997. július 15., kedd Családi magazin 7 Az Istenek lakhelye csendes és lenyűgöző Autós turistaként Görögországban Paralia — Görögország legnagyobb összefüggő üdülőtelepe Távoli tájakra védőoltással A nagyvilágot járó honfitár­saink mind gyakrabban vá­lasztanak távoli, egzotikus úticélokat, trópusi, szubtró­pusi országokat, térségeket, ahol különösen nagy (lehet) a fertőzésveszély az európai ember számára. A szervezet immunrendszere ugyanis év­milliók során alakította ki a szőkébb környezeti ártalmak elleni védekezőképességét. A mérsékelt éghajlathoz, gyakorta már túlfinomult hi­giéniás viszonyokhoz szo­kott európai — különféle védőoltások nélkül — ki­szolgáltatottá válhat/válik ott, ahol a bennszülött lakos­ságnak meg se kottyan, ha mondjuk zavaros vízben für­dik. Német szakemberek az Egészségügyi Világszerve­zet (WHO) kezdeményezé­sére listát készítettek arról, hogy egyes távoli országok­ban milyen alattomos beteg­ségek leselkedhetnek ránk, és mi ellen célszerű — per­sze szigorúan orvosi tanács­ra! — védőoltást kérni. Egyiptom, T unézia: Görögország, Dominika: Oroszország: India: Indonézia: Hongkong: Fülöp-szigetek: Srí Lanka, Thaiföld: Dél-Afrika: Kuba: Mexikó: Seychelle-szigetek: Brazília: hepatitisz A, gyermekbénulás, tí­fusz, veszettség, hepatitisz A, veszettség, hepatitisz A, gyermekbénulás, diftéria, SME (kullancs okozta agy- hártya-és agyvelőgyulladás), ve­szettség. hepatitisz A és B, gyermekbénulás, járványos agyhártya- és agyvelő­gyulladás, veszettség, tífusz, tífusz, hepatitisz A és B, kolera, ve­szettség, agyvelőgyulladás. hepatitisz A és B. hepatitisz A és B, tífusz, kolera, gyermekbénulás, veszettség, agyvelőgyulladás. hepatitisz A és B, kolera, tífusz, gyermekbénulás, veszettség, hepatitisz A, tífusz, Kenyában még gyermekbénulás is. hepatitisz A. hepatitisz A, tífusz, kolera, veszett­ség. hepatitisz A és B, tífusz, kolera, hepatitisz A és B, veszett­ség, járványos agyhártyagyulladás. • • Ügyeljünk csomagjainkra! A magyar turista számára az egyik legvonzóbb hely Görög­ország. Még mindig a legol­csóbb, a legkomfortosabb és sok környező országhoz képest a legbiztonságosabb. Érthető hát, hogy sokan kerekednek fel és indulnak útnak Hellas földjére. A legtöbben autóbusszal, vagy gépkocsival egyénileg. Az utób­bi lehetőséget választók számá­ra szolgálunk néhány hasznos információval. Az első kérdés, merre men­jünk? A legcélszerűbb Jugoszlá­vián, illetve Macedónián át, ahol zömmel jól kiépített autópályán haladhatunk. Röszkétől Feketi- csig, mintegy hetven kilométeres távon keskeny, nagy forgalmú útra számítsunk. Nem éppen ál­maink útja ez, de elérve az autó­pályát, Feketicstől Újvidéken, Belgrádon át Nisig zavartalanul autózhatunk jobbára száz, illetve százhúsz kilométeres tempóban, kivéve azokat a helyeket, ahol sebességkorlátozás van, amelye­ket nagyon ajánlott betartani. Ellenkező esetben pénztárcánk bánja a dolgot, ám ez itthon sincs másként. Jó tudni, hogy idegen ország területén vagyunk és az ottani törvények vonatkoznak ránk, amelyeknek — ne kerüljön rá sor—alkalom adtán maradék­talanul érvényt szereznek. Nincs már szükség kannában vitt tartalék benzinre, minden faj­ta üzemanyag korlátlanul és lé­nyegében a mienkhez hasonló áron kapható. (Indulás előtt a zöld kártyáról ne feledkezzünk meg, Macedóniában kérik!) Ami az autópályadíjakat illeti — június végi, július eleji tapasztalatok alapján — a Nisig terjedő mint­egy 350 kilométeres szakaszért összesen ötven márkát, a rövi- debb, de hasonlóan jó minőségű macedóniaiért húsz márkát kell fizetni. (Ez csak az odaút költsé­ge.) Ám ez nem minden, a Makedóniába történő belépés előtt öt márkáért fertőtlenítenek (előtte húzzuk fel az ablakot), va­gyis az autót lefújják valami raga­csos folyadékkal, amit utána azonnal érdemes lemosni a szélvédőről, különben nem lehet kilátni rajta. Pár méterrel odébb újabb öt márkát szednek a fehér­köpenyesek. A kérdésre, hogy miért, tömören az a válasz: azért. Magyarán, aki keveset kérdez an­nak keveset válaszolnak. Sokat meg nem érdemes kérdezni. A várakozásról. Röszkénél szinte semmi, a magyar és jugo­szláv oldalon egyaránt gyors az átjutás, utána azonban indokolt megállni és a jugoszláv vámszer­vektől deklarációt — igazolást — kérni a nálunk lévő valutáról (be­mondás is elegendő, nem kell be­mutatni, sem illetéket fizetni érte), mert a kilépéskor ezt kérhetik és hiánya gondot okozhat. A szerb— macedón határon — amely mint­egy kétszáz kilométerre van úticé­lunktól, Görögországtól—a vára­kozás a forgalomtól és a szeren­csétől függően tíz perctől öt-hat óráig tarthat. (Autóbuszoknak en­nél is több.) Erre érdemes felké­szülni és türelemmel viselni, ami a rekkenő hőségben nem könnyű. A fertőtlenítés már ecsetelt procedú­rája mellett sok adminisztráció is terheli a Macedóniába belépő utast. Különböző űrlapokat kell kitölteni—mintha csak Ameriká­ba utaznánk! —, ám jóval körül­ményesebb, lassabb (uram bocsá, értelmetlenebb) az egész. Általá­ban igyekeznek érzékeltetni, hogy ez egy másik ország — nem úgy mint régen, amikor egyvégtében szaladtunk át Jugoszlávián — és itt minden más, meg kell adni a módját. Valójában persze semmi mást nem érzékelünk, mert ha volt türelmünk mindezeken túljutni, olyan zavartalanul autózhatunk Macedónia dimbes-dombos, kiet­len tájain, hogy az már a magá­nyosság érzetét kelti. Kivéve, ha a rend szigorú őrei radarjukkal fel nem derítenek valami szabályta­lanságot — ami persze mindig akad — és nem közlik a büntetés mértéket. Általában magasról in­dulnak — nyolcvan-száz márka —de a felével is beérik, természe­tesen számla nélkül. Végül is min­denki jól jár. No, azért van ezen a kétszáz kilométeres szakaszon szép is, csodás hegyvidéki autópá­lya, hangulatos vendéglők, ked­ves emberek. Csak annyi kérege- tő, önkéntes ablakmosó gyerek ne lenne! Mintha Pesten az Ecseri és az Üllői úti jelzőlámpa előtt áll­nánk. Tizenegy-tizenkét órás autó­zás és Röszkétpl Gevgelijáig megtett közel nyolcszáz kilomé­ter után eltikkadva megérkezünk a görög határra, ahol a Duty Free Shopban először a légkondicio­nálást élvezzük, majd a hihetetlen árubőséget. Egyesek szerint már megérte idáig eljönni. Rövid pihenő után gyors és zökke­nőmentes az átkelés Görögor-. szágba, itt az autóról kapott iga­zolásra ügyeljünk, visszafelé ké­rik és hiánya szintén gondot okozhat. Az első, és a magyarok által legkedveltebb üdülőtelep — tu­lajdonképpeni úticélunk — Katerini-Parália, százhúsz kilo­méterre van a határtól. Összessé­gében tehát tizenkettő-tizennégy óra alatt el lehet jutni Békéscsa­báról Paráliára, ami egész ponto­san ezertizenöt kilométer. Parália hajdanán Katerini vá­ros lakóinak kirándulóhelye volt, mígnem élelmes üzletemberek felfedezték a nagy lehetőséget és kiépítették Görögország máig legnagyobb összefüggő üdülő­telepét. Az őslakosok száma mindössze nyolcvan(!), nyári csúcsban ötvenezer ember népe­síti be a több kilométeres homo­kos partszakaszt és hömpölyög esténként a főutcán. Megszám­lálhatatlan apartman, hotel, ven­déglő igyekszik ellátni a tömeget. Bázisunk, a Hotel Plaza a legjob­bak közül való, árai magyar turis­ták pénztárcáihoz méretezettek, látogatják is szép számmal. A hét minden napján érdekes progra­mok — romantikus est, görög est, rock and roll verseny, szuflaki parti — szórakoztatják a szálloda vendégeit, akik az éjféli tombolákon akár a jövő évi nya­ralásukat is megnyerhetik. A több száz bundabolt árai sem rosszak, de — a reklám szlogen­jét idézve—ki az az őrült ember, aki nyáron Görögországban bun­dát vesz? Vannak akik kifejezet­ten bundatúrára jönnek, és egy- egy szezonban ötvenezer bundát is elvisznek az Uralon túlra. A vidéknek van egy természe­ti és mítoszbéli csodája, a három­ezer méter magas Olimposz. Jú­niusban még havas csúcsai messzire fehérlenek. Autóval ezerháromszáz méter magasra le­het feljutni, és vétek lenne ki­hagyni. Az Istenek lakhelye csen­des és lenyűgöző. Akit egyszer megérint tiszta lehelete, visszakí­vánkozik ide. Talán majd jövőre. S. F. Ötletekben kifogyhatatlanok a várótermek szarkái. Mindig új cselt találnak ki, hogy eredmé­nyesen dolgozhassanak. Ezért a szakemberek a következőket tanácsolják: Csomagjainkat egy pillanat­ra se hagyjuk látószögünkön kí­vül: a reptéri, szállodai buszok­nál a be- vagy kiszálláskor pil­lanat alatt lába kelhet bőrön­dünknek. Ugyanilyen kellemetlen meglepetés érhet bennünket akkor is, amikor a nagy forgal­mú repülőtársaság jegyváltó irodájában magunk mellé tesszük a csomagjainkat és nem figyelünk rájuk. A reptéri biztonsági kapu sem mindig biztonságos: ott ál­talában párban dolgoznak a tol­vajok. Egyikük szándékkal va­lamilyen fémtárgyat rejt a kézi­táskájába, és amíg a biztonsági emberek a csipogás okát kutat­ják, a társa leemeli a futószalag végéről az értékesnek vélt első táskát, amelynek tulajdonosa még a sorban áll. A repülőn se tegyük táskán­kat közvetlenül a fejünk fölötti csomagtartó dobozba, mert nem láthatjuk, amikor utastár­sunk, azaz idegen kéz kutat ér­tékeink között. Célszerű a túlsó oldalon, egy-két lépéssel előbbre elhelyezni a kézi- poggyászt. Reptéri tolvajok kedvenc és sikeres működési területe a csomagokkal köröző futósza­lagkígyó. Főként olyankor, amikor sok száz utassal landoló gépből rakják ki az akár ezernél is több bőröndöt, táskát. Ilyen­kor ne késlekedjünk, hanem azonnal álljunk a futószalag mellé. A szállodai tolvajok bevált módszere: takarításkor lépnek más szobájába, barátságosan üdvözlik az ágyneművel bajló­dó szobalányt, és mintha a sa­játjuk lenne, kiveszik a bőröndből, szekrényből a leg­értékesebb dolgokat. Mivel a személyzet nem ismeri a ven­déget, nem fenyegeti őket a le­bukás veszélye. (Folytatás az 5. oldalról) Olaszország Észak-Olaszország tengerpart­ját évek óta magyarok százezrei keresik fel. Bibione, Jesolo, Lignano utcáin megszokott a magyar szó. Aki szereti a több kilométeres, széles homokos partot, a lassan mélyülő tengert, a nyüzsgést, nem csalódik. Egymást érik az éttermek, a sörözők, a játéktermek, a disz­kók, az arany- és divatüzletek, a fagyizók. Aki viszont nem bír­ja a tömeget, a tomboló életet, az kerülje el a vidéket. Messzebb vannak és valamivel drágábbak a Rimini, Riccione környékén elhelyezkedő üdü­lőhelyek. Még kevesebb hazánkfia ke­resi fel Olaszország túlsó part­Utazni jó, de csak felkészülten ját, a Ligur-tengert, illetve jut el Nápolytól délre, a sorrentói fél­szigetre. Holott a környék"— Capri, Amalfi, Sorrento, Pompei, a Vezúv — természeti szépségei és ókori emlékei bá­mulatba ejtik az utazót. Míg északon a turizmus iparszerűen működik, addig délen minden más. Vidáman mosolyognak a vendégre, percek alatt összeba­rátkoznak az idegennel. Külön öröm a szegény magyar utazó­nak, hogy délen minden 20-30 százalékkal olcsóbb. Igaz, amíg ide eljut az ember, jó né­hány százezer lírájától meg kell válnia. Az autópályákért ugyanis fizetni kell, a benzin sem olcsó. S mivel útbaesik Fi­renze és Róma, a világhírű mú­zeumok beléptidíjai is a nyara­lás költségét növelik. Spanyolország Össze kell szedni magunkat, ha busszal vagy autóval akarunk el­jutni az ibériai félszigetre. Barce­lonáig több mint 2000 km a távol­ság. Ez busszal 28, kocsival 20 órás utazás. A menetrendszerű repülőgép méregdrága, így hát marad az autópálya, amiért fizet­ni kell—nem is keveset. Costa Dorada, Costa Brava, magyarok körében ezek a leg­népszerűbb tengerparti üdülő­helyek. A part mindenütt homo­kos, bár néhol egy-egy öblöt sziklák szegélyeznek. A tenger­parti településeken egymást érik a szállodák, apartmanházak, ét­termek, mulatók. Itt minden a turistáknak épült, minden a ven­dégek kényelmét, szórakozását szolgálja. Érdemes felkeresni a a nem túlságosan messze levő miniállamot, Andorrát. Utóbbi hely a bevásárló turisták mekkája. Lévén, hogy egyes termékeken nincs vám, műszaki cikkhez, órához, ékszerekhez különösen olcsón lehet hozzá­jutni. Érdemes még megnézni egy bikaviadalt, elmenni egy spanyol estre. Az említett prog­ramokra a helyi utazási irodák rendszeresen szerveznek cso­portokat. Sokkal olcsóbb Tgy, mint egyénileg. Sajnos Spanyolország igen könnyen kiürül a ma$ pénztárca, de azért kóstol meg a nemzeti ételt, a hií fűszeres paradicsomlevest, a gaspachót és a sült rizses húst, a paellát. Természetesen elma­radhatatlan a hideg bólé, a gyü­mölcsökkel ízesített sangria. A Baywatch sztárjai is FÉLNEK A NAPTÓL Manapság a felnőttek jó része már igyekszik elkerülni a tűző nap okozta leégést, a fiatalok körében azonban a barnára sült test a divatos. Aki hódítani akar, annak — mindegy, hogy mi­lyen áron —- csoki-barnának kell lennie. Pedig ez nem igaz, bizonyítják ezt a népszerű tv- sorozat, a Baywatch sztárjai. Ők mindent megtesznek, hogy védekezzenek a káros napsu­gárzás ellen. A Baywatch stáb­jánál szigorú szabályok ural­kodnak. A sminkesek először 15-ös faktorszámú fényvédő­szerrel alapozzák a színésze­ket, majd erre jön az önbamító krém! A felvételek közti szüne­teket David Hasselhoff és csa­pata hatalmas napernyők alatt, tetőtől talpig felöltözve és nya­kig begombolkozva töltik el. Különösen nagy gond a bőrápolás Ausztráliában. A föld túlsó végén elterülő hatal­mas országban a legmagasabb a bőrrákos megbetegedések száma. A helyi egészségügyi hatóság legelőször a reklám- szövetséggel vette fel a kap­csolatot, hogy a hirdetési ügy­nökségek „sápadt” bőrű ma­nökeneket válasszanak az óri­ás plakátokhoz és a reklámfil­mekhez. Megkezdődött egy újfajta szépségideál kialakítá­sa. Ä szakemberek beleszóltak a sportesemények rendezésé­be is: a veszélyes déli órákban sehol sem rendeznek verse­nyeket vagy mérkőzéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents