Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-15 / 163. szám

6 CSAIÁDI MAGAZIN 1997. július 15., kedd Az Európai Unió tagjaként nemzeti értékeiből nem engedett Írországi mozaik „Keleti oldalán a partok laposak és zátonyosak, a nyílt tenger felől azonban tele vannak szigetekkel. Éghajlata óceáni. Az évi esőmennyiség 700 és 1200 mm közt váltakozik. A föld a nagy kiterjedésű tőzegterületeket, tavakat, sziklás hegyeket leszámít­va termékeny. Lakossága fogy, 1911-ig összesen 3 737 822-en vándoroltak ki. Az ipar csekély, jelentősebbek: szövő-fonóipar, gép- és hajógyártás, sör- és szeszgyártás.” (Révai Nagylexikon) Titokzatos, vadregényes sziget az Atlanti-óceánban, Európa nyugati végein. Földje évmilli­ók óta dacol széllel, esővel, ten­gervízzel. Alakja levesestálhoz hasonlít, hegyei a peremén, me­dencéi a belsejében helyezked­nek el. Tört üvegcserépként szétszóródó tavaiból folyók szá­zai szállítják mázsás felhői foly­ton aláhulló terhét. A levegőben a bomló tőzeg fanyar illata ter­jeng, füve már-már valószínűt- lenül zöld. Erdeje kevés, de él még itt medve, hiúz, hermelin, s a Golf-áramlás oltalma alatt pál­ma is. Királyok, papok, tanítók Kemény, görcsös fából farag­ták az itteni embert. Olyanból, amelyet az avatatlan kéz tűzre vet, s amit csak mesterkéz mer megmunkálni. Nehéz fajta ez a szigetlakó. Lelkében egyszerre él a mártírok önfeláldozása, a katonák kegyetlensége, a költők szárnyalása. A rakodó- munkás otrombasága és a hittérítők pátosza, az elnyomot­tak befelé fordulása. Szereti a szabadságot, az életet, s min­dent, amit szeretni érdemes. Történelme egyetlen nagy küz­delem a létért, egy mostoha­gyönyörű sziget szűkén termő gyümölcséért. Mediterrán és északt ősök je­gyeit viseli magán egyszerre, későbbi — fájdalmas — viking és normann beütésekkel. Az ókorban törzsi rendszerben él, első írott törvénykönyvét a kö­zépkor hozza. Már ebben mo­dem európai gondolatokat fo­galmaz meg: „Az ember többet ér születésénél...” Tiszteli kirá­lyait, orvosait és tanítóit, papja­it. A jövőt madarak röptéből, tó vizéből és áldozati ember beléből olvassa ki. Mély vallá­sosságra a hittérítő Patrick, vala­mint a kegyetlen sors tanítja: az éhínség, a járvány, a népirtás, az állati sorban vergődés és az apartheid elnyomás. Öli viking, pusztítja normann, világgá szór­ja brit, de nem enged. Megma­rad, azóta is tanítja a világot: tudós Boyle-ot, önmaga írásait is megvető, keserű-ironikus Swiftet, drámaíró Shaw-t, Beckettet, tengeralattjárót, gőzturbinát és a színes film tech­nikáját adja neki. No meg a híres ír barna sört, a Guinnesst, mely felfedezése óta hithű szigetlakó vízzel nem szennyezi szomjas torkát. Neve is van e vidéknek: lakói egyszerűen Erié-nek, Drá­ga Írországnak nevezik. Egy Fura-optimista ember Nem minden megrázkódtatás nélkül landol a Lufthansa gépe Dublin repülőterén. A viharos szél a homlokzaton lengő triko­lór zöld-fehér-narancs színeivel az írek kelta és protestáns gyö­kereire, valamint békeszereteté- re figyelmeztet. A bejáratnál egy Euro-optimista ember fo­gad. Zakója a brit elegancia, arc­éle viking ősei jegyeit hordozza. Frank Kavanagh úr az ír munka- nélkülieket átképző intézmény- hálózat igazgatója a fővárosban. Mire barátkozni kezdünk a bal oldali közlekedés meglepetései­vel, már ki is szádunk a kisbusz­ból az Upper Baggott Streeten. Rövid protokoll után a tárgyra is térünk, kevés ideje van. — Kérem, győzzön meg ar­ról, hogy Írországnak megérte csatlakozni az Európai Unió­hoz! — A lakosság nyolcvan szá­zaléka még 1920-ban is farmo­kon dolgozott, ma ez az arány csupán egy tized. Írország nem tudta sokáig munkával ellátni polgárait, még húsz évvel ezelőtt is évente ötvenezer em­ber hagyta el az országot. Az uniós csatlakozás óta hatalmas fejlődésnek indult a gazdaság, alacsony az infláció, a munka- nélküliség. Virágzik a mező- gazdaság, fejlődik az ipar, a szolgáltatás -— a gazdaság vala­mennyi ágazata. — Hogyan kezelik a munka- nélküliséget? — Tizenöt év alatt alakult ki az átképző rendszer az ország­ban, ahol ma közel harminc sza­kosodott oktatási bázis találha­tó. Hallgatóink 65 százaléka azonnal elhelyezkedik, a képzés átfogja az élet valamennyi terü­letét a hangmérnöktől a betaní­tott kőművesig. Komoly uniós ellenőrzés alatt áll minden kép­zés, hiszen a pénzek egy része is innen származik. Enélkül az ír munkaképes lakosság 32 száza­léka az utcán lenne, ami jelentős feszültséget okozna. Végzett hallgatóink szépen megállják a helyüket, amiről majd ön is Jellegzetes ír táj Dublin üzleti negyede madártávlatból meggyőződhet Dublin újjá­épülő belvárosában. Vagy ott a nyomdamúzeumban — mutat a szemben lévő épület felé. Annak idején templom volt, de leégett. Kanadai vörös fenyőből ácsol­ták újjá a tetőszerkezetet, s év­százados ipartörténeti emlékek­kel rendeztük be. Valamennyi masina működik — kivéve az első generációból származó, ti­zenéves számítógépet —r teszi hozzá hamiskás mosollyal. — Hogyan látja Magyaror­szág csatlakozási esélyeit? —Mindez csupán idő kérdése. Hasonló ütemű fejlődésre számít­hatnak, mint Írország. Hangsú­lyozom azonban azt is, hogy mindez olykor gyötrelmes áldo­zatokat követel, de megéri. Meg­ítélésem szerint hazája az ezred­fordulót követően a közösség tag­ja lesz. Addig is nézzen körül a városban: egyszerre fog találkoz­ni múlttal, jelennel és jövővel. Amit Dublinről tudni érdemes Az ország fővárosa a Liffey fo­lyócska partjain épült, még a vi­kingek alapították 770-ben. Nem is igazi metropolis, ami igazán csak előnyére válik. Ba­rátságos, titokzatos, emberlép­tékű. A belvárosi házak nyers téglafalai, rikító színű nyílászá­rói, ormótlan kéményei és míves esőbeállói a brit viktoriánus időket idézi. Utcái helyenként szemetesek, a mellékutcákon folytonosan halas rekeszeket és sörös hordókat kerülget a járókelő. Mindaddig, amíg be nem tér az első pubba, ahol mindezeket — ezerféle más gasztronómiai gyönyörűség tár­saságában — ínycsiklandó mó­don tálalva látja viszont..Nin­csenek részegek, a kiskocsmák­ban pezsgő társasági élet folyik. Parkjai és közterületei pedán­sak, a fű amolyan brit fajta: rö­vid, zöld és sűrű. Feltehetően önmetsző típus, mert egy álló hét alatt egyetlen anyaszült ír állampolgárt sem láttam füvet nyírni vagy kaszálni.- A közbiztonság elfogadható, merényletek nem itt, hanem a brit uralom alatt álló Észak-írország- ban, Ulsterben fordulnak elő, melyben az írek természetesen nem állnak minden gyanún felül. Az igazi veszély a közlekedés: a zebra kevés, azok is zömében az állatkertben legelésznek. Az autó mindig a nem várt kanyar mögül bukkan elő... Az írek ba­rátságosak, segítőkészek és bizalomgerjesztőén egyszerűek. Nem komplikálják túl a dolgo­kat, amit a parlament kerítésére felaggatott kerékpárok és a temp­lomokból görkorcsolyán kiszá­guldó hittanosok is jeleznek. Bár az igazság az, hogy vannak fur­csa szokásaik is. Nem tudni, mi­ért futkosnak plusz három fokos időben egy szál pólóban, és miért rondítják el magukat az egyéb­ként nem csúnya ír nők zöld ha­risnyákkal, barna rúzsokkal és emeletes cipőkkel. Az is fontos, hogy egy ország lakói mit nem tesznek. Írországban a nagykorú férfiak nem isznak vizet, az em­berek nem kelnek korán, nem idegeskednek, nem beszélnek fölöslegesen. Büszkék városuk­ra: a tündérvár (egyébként hol parlamentként, hol börtönként használt) Dubliniára, az impo­záns St. Patrick katedrálisra, a Szentháromság Egyetemre. Az ablakok nélkül épült Bank of Ireland-re, a hattyús-tavas St. Stephen’s parkra, az egymillió kötetet őrző nemzeti könyvtáruk­ra. De dagad az ír kebel a függet­lenség egyik kivívójának, O’Collonell szobrának láttán is, nem beszélve Guinnes mester örökébe lépő hatalmas sörgyá­rukról, melyben — természete­sen—múzeum is található. Írország ma virágkorát éli. Fiatal, tanul, fejlődik. Optimis­ta, pedig nem az a könnyen lelkesedő fajta. Úgy lett az Euró­pai Unió tagja, hogy nemzeti értékeiből, identitásából, ha­gyományaiból jottányit sem en­gedett. De nem is kérték tőle: ma egy európai nép legtermészete­sebb tulajdonsága, hogy egyéni arculata van, azt építi, hagyomá­nyait ápolja a közös házban is. — Ez a legszebb — dicsér meg egy háromemeletes játék­áruház pénztárosa, mikor két­órás munkával megtalált, ír nép­viseletbe öltöztetett Barbie ba­bát készülők kifizetni. — Jól vá­lasztott. Kálmán János Az utat támogatta: International Consulting Limited Ml MIM 1 SUMMIT-AGRO Z Vi I 'jí'MWJ Utiszótár meglepetések ellen Külföldre utazás előtt érde­mes megfejteni az utazási iro­dák katalógusait. Annak elle­nére ugyanis, hogy az utazás­sal kapcsolatos üzletszabály­zatok már sok mindent egyér­telműen meghatároznak, gya­korta más nyelven beszél az utaztató, mint az utazó. Emi­att nemegyszer támadnak éles viták. • A félreértésekre minde­nekelőtt a katalógusok nyel­vezete ad(hat) okot. Azt már megtanultuk, hogy a konti­nentális reggeli (két zsömle, késhegynyi vaj meg lekvár, kannácskakávé, tej, tea...) fél fogunkra sem elég, ám ha ilyenre fizetünk be, számol­nunk kell a fogyókúrával. A központi fekvés általá­ban nem más, mint a helység legforgalmasabb, legzajo­sabb pontja. A közvetlenül a tengernél sem azt jelenti, hogy a tenger­parton, hanem mondjuk: a tenger fölött egy kiugró föld­részen, sziklán fogunk lakni. Különbséget kell tennünk a tenger felőli oldal és a kilátás a tengerre megjelölés között is. Az utóbbi az igazi, mivel a tenger felőli oldal akár magas házak között is lehet. íme még néhány kifejezés a katalógusnyelv szótárából. — Családias légkör: sok gyerek, kevés komfort; — fűthető medence: csak éppen nem melegítik a vizét; — jól karbantartott ház: gyerekek nem kívánatosak; — szállás fiatal vendé­geknek: technózene, zaj; — fürdőpapucsát ne fe­lejtse otthon: éles kövek, kagylók a vízparton; — 100 méterre a tenger, 1000 méterre a strand: a szálláshely előtti tenger- szakasz alkalmatlan a für­désre; — újonnan épített létesít­mény: még sok minden hi­ányzik a kellemes nyaralás­hoz, és a személyzet is gya­korlatlan; — étterem a szomszédos szállodában: tehát a saját szálláson még reggeliző­hely sincs; — jó közlekedés: a hely­ség egész forgalma a szállá­sunk ablaka alatt zajlik. A ZSEBTOLVAJOK HÍRES TRÜKKJEI 1. Pénzeső: Sorbanállás közben a szomszédunk egy egész ma­rék aprópénzt ejt el, mi segítünk neki összeszedni a szétgurult ér­méket. Csak azt nem vesszük észre, hogy közben a segítője elemeli magára hagyott táskán­kat... 'Inkább kevésbé legyünk előzékenyek, de egy pillanatra se vegyük le tekintetünket a hol­minkról! 2. SOS - Segítség! A tenger­parton azt látjuk, hogy egy em­ber fuldoklik a vízben. Roha­nunk kimenteni, közben a ful­dokló társa elemeli magára ha­gyott értékeinket. Értékesebb dolgainkat célszerű a szállásun­kon, lehetőleg a szálloda széfjé­ben hagyni. 3. Felvillanó combok. A zsebtolvajok előszeretettel al­kalmaznak csinos lányokat, akiknek fellebbenő szoknyája a legjózanabb turista figyelmét is eltereli. Soha ne legyen a farzse­bünkben a pénzünk és az útleve­lünk, és még véletlenül se tegyük őket a lazán vál lunkra vetett dzse­kibe. 4. Galambpotty. A turista azt érzi, ráesett valami, és míg az eget fürkészi a további áldás el­kerülése végett, odalép hozzá egy helybéli, aki tisztogatás ürü­gyén lesegíti a turista kabátját, zakóját — és vagy a zsebeket pucolja ki, vagy a kabáttal sza­lad el. Hárítsuk el az ilyen szol­gálatkész ajánlkozást. Később, az esetek nagy részében kiderül, hogy a madárpottynak gondolt valami a tolvaj társától szárma­zott, és egy darabka fogpaszta. fagylalt vagy cigarettahamu volt. 5. Istenhozta. Megérkezvén az új országba egy ismeretlen in­dul felénk széles mosollyal és még szélesebbre tárt karokkal. Az üdvözlő ölelés során aztán könnyűszerrel megszabadít a tár­cánktól. Legyünk barátságosak, de óvatosak és körültekintőek! 6. Pocaktartó, vesetáska, tás­kaöv. Óriási divat, és sajnos a turisták minden figyelmeztetés ellenére nagyon kedvelik, pedig ez szinte hívogatja a tolvajokat: ujj közé rejtett pengével, éles kés­sel egy pillanat alatt lemetszik derekunkról a táskát. Pénzt, irato­kat, kulcsokat mindig rejtett he­lyen, rejtett zsebben, vagy nyak­ba akasztható, az ing alatt hordott irattartóban vigyük magunkkal.

Next

/
Thumbnails
Contents