Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-14 / 162. szám

^ 1997. július 14., hétfő MEGYEIKÖRKÉP Véleményformáló erő A Békés Megyei Cigányla­kosok Egyesülete és öt Békés megyei település cigány ki­sebbségi önkormányzata tar­tott közös munkamegbeszé­lést a hét végén Szarvason. A tanácskozáson Földesi Zoltán országgyűlési kép­viselő mondott köszöntőt. Szólt a parlamenti munkáról, többek között a választójogi törvény tervezett módosítá­sáról is. Ezen belül azt a tö­rekvést emelte ki, amely a különböző kisebbségek par­lamenti képviseletét tenné lehetővé. Hevesi József a megyei önkormányzat nemzetiségi főtanácsosa arra hívta fel a figyelmet, hogy a kisebbségi önkormányzatok tagjai nem lehetnek közömbösek a helyi és az országos ügyekben, s annak felelősségteljes tuda­tában, hogy szavuknak közvéleményformáló ereje van, állást is kell foglalniuk egy-egy fontos kérdésben. Hangsúlyozta, a kisebbségi önkormányzati választások­hoz közeledve a testületek­nek még gyakrabban kell a nyilvánosság előtt számot adniuk tevékenységükről. Szilárd utak Kisdombegyházon három éve folyamatosan gyarapszik a szilárd útburkolatú utcák száma. Az idén a Petőfi utca kap 697 méter hosszúságban aszfaltburkolatot. A beruhá­zás összköltsége 9,5 millió forint. Az eddigi útépítéseket a helyi önkormányzat 50-60 százalékos, pályázaton nyert állami támogatással valósí­totta meg, a jövőben hasonló módon kívánja finanszírozni a keresztutcák por- és sárme- netesítését is. (gh) Képek a fák között Orosházán a kulturális kap­csolatok egyesülete évekkel ezelőtt teremtett hagyo­mányt, amikor a helyi képzőművészekkel, vala­mint a környéken élő, alkotó festőkkel, grafikusokkal közösen alkotótábort hívott életre. Az idén a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szak- középiskola falai között fes­tettek, rajzoltak a békési, gyomaendrődi, szarvasi, aradi és orosházi művészek egy héten keresztül. A képzőművészeti műhely zá­rásaként pénteken este nem mindennapi tárlatra hívták meg a szervezők a sajtó munkatársait és a művészet- pártolókat: az iskola lombos fái között, a zöld pázsiton helyezték el az alkotók leg­frissebb munkáit. Ramaszné Lukovics Edit köszöntőjében így fogalma­zott: — A visszatérő művé­szek igazolják, hogy egy ilyen kis városban, mint Orosháza, egy működő egye­sület néhány önzetlen támo­gató segítségével képes ilyen hagyományt elindítani, ápol­ni. Mint megtudtuk, minden adott a folytatáshoz: jövőre ismét találkoznak a tábor résztvevői — reményeik sze­rint — Hol landiában. Cs. I. §3 A hegesztőpálca mögött... Egész életemet a munkámra tettem fel Mészáros István a Békéscsabai Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ (BRMKK) instruktora 1994 óta. Ez idő alatt 270 embert tanított meg hegeszteni alapfokú, szakmun-^ kás és minősített hegesztő szin­ten. — Kérem, beszéljen életút­jától, szakmai elmeneteléről. — 1935. július 25-én Csanádpalotán születtem egy­szerű családban. Édesapám, Mészáros István munkás volt, édesanyám. Molnár Anna ház­tartásbeli. Húsz évet vasúti szolgálatban dolgoztam. Több újításomért kitüntetésben ré­szesítettek. 1974-től szintén húsz évig a 611-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben szakoktatóként tanítottam nyugdíjba vonulásomig. 1950- től a mai napig dolgozom. Az egész életemet a hegesztői munka szeretete töltötte ki. Rengeteg szakkönyvet vásárol­tam azért, hogy a szakma min­den területét megismerjem, tu­dásomat megújítsam. Mindig igyekeztem magamból a leg­többet kihozni. Számomra a munkaidő sohasem nyolc óra volt, hanem gyakran 18—20 óra. Irtarrrkét könyvet a gáz- és ívhegesztésről, most dolgozom a harmadikon. 1958 óta tanítom a szakmát. Jelenlegi munkahe­lyemen, a BRMKK-ban a hall­gatóktól is elvárom a tudást, de én is megteszek mindent annak érdekében, hogy a képzés alatt elmagyarázzak, megmutassak minden munkafeladatot, apró részletet. Több szemléltetőesz­közt én készítettem. Célunk, hogy a végzett hallgatók mun­kát kapjanak. — Melyik munkájára gondol legszívesebben? — Békéscsabán a repülőtéri irányítótorony minősített he­gesztői munkáit egyedül vé­geztem. — Részesült valaha valami­lyen elismerésben? — Nem szívesen beszélek róla, mert sohasem a kitünteté­sekért igyekeztem a legjobb tu­dásom szerint végezni munká­mat. Oklevelet kaptam a Gépi­pari Tudományos Egyesülettől a technika fejlesztéséért. Két­szer voltam kiváló dolgozó, ön­kéntes tűzoltó munkámat arany, ezüst, bronz fokozattal ismerték el. A hegesztő szak­munkás képesítő bizottságtól oklevelet kaptam sokéves okta­tói tevékenységemért. Érdemes társadalmi munkás címet nyer­tem el Békéscsabán végzett munkámért. Ezekre ma már so­kan nem büszkék, pedig munka és siker van mögöttük. — Ennyi munka és tanulás mellett hogyan jutott ideje a családra? — Körülöttem mindig nyu­godt családi légkör volt, a fele­ségem a mai napig legnagyobb segítőtársam. Amikor a munká­ból késő éjszaka érkeztem haza, mindig vacsorával várt, de ha hajnalban újból indulnom kellett dolgozni, akkor ő éjsza­ka inkább nem aludt azért, hogy a táskámba mindent elkészít­sen. Idén lesz a negyvenedik házassági évfordulónk. Meg­köszönöm feleségemnek az ön­zetlen munkát és szeretetet, megértést, amiben részem volt mellette. Egy fiunk van és két unokánk. Dóczi Magdolna Szívvel és értelemmel neveljük gyermekünket! Milyen a jól működő család? A TIT Körösök Vidéke Egyesü­lete szervezésében folyik a segítőfoglalkozásúak ötödik nyári egyeteme, melynek helye a békéscsabai ruhaipari szakkö­zépiskola. Az egyhetes rendezvényen többek között dr. Berényi Rita orvos-családterapeuta a jól működő családról tartott előadást. Mondandóját azzal kezdte, hogy a mai család kevés­sé tölti be funkcióját. Ebben a kisközösségben kellene felfris­sülnünk, a társadalomban szer­zett feszültségeinket itt kellene tompítanunk. Sajnos, sokszor a családi rendszer elégtelen mű­ködése inkább felerősíti a prob­lémákat — hangoztatta a doktornő. így folytatta: — Sem­mi sem veheti át a család felada­tát. Hiszen itt alakul ki önértéke­lésünk, az, hogy milyenek va­gyunk valójában. Itt tanulunk' meg kommunikálni, gondolata­inkat, igényeinket nyíltan meg­fogalmazni. Esetleg azt is, hogy nem fontos az, amit mondunk, nem tartozik ránk semmi, csak vagyunk a családban, de nem éltet bennünket. A szabályokat, viszonyulásokat is ebben a kö­zösségben sajátítjuk el, de csak akkor követhetők, ha elég rugal­masak, emberiek. A merev sza­bályokat hamarabb szegjük meg. Ha a szülő nem parancsoló főnök, akkor a gyermekeknek nem csak szeretteikkel, hanem a társadalommal is jó kapcsolatuk lesz. A családban a békességnek és nem a félelem csendjének kell uralkodnia. Ha szívvel és értelemmel nevelünk, akkor valószínű ki­egyensúlyozott, elégedett, terhelhető lesz a gyermekünk — mondta a szakember. Majd előadásában a következőket javasolta: — Nyújtsunk lelki biztonságot, ne hajszoljuk a teljesítményt. Eleget dicsér­jünk és ne állandó tiltásokkal formálgassuk egymást. Tud­junk egymásról, örömeinkről, bánatainkról. Abban a család­ban nem lesz példakép a szülő, aki megkeseredett mindent és mindenkit szid. Higgyünk ab­ban, hogy más is jót akar ne­künk és gyermekeinknek. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk eleget együtt lenni szerette­inkkel, ezt az érzelmi hiányt ne csokoládéval, étellel ajándé­kokkal pótoljuk. Szükség van álmokra, életcélokra, és na­gyon találékonynak kell lenni, hogy a tévé és a reklámok su­gallta hamis céltól el tudjuk vonni a fiatalokat. Aki nevelésre vállalkozott, annak időt kell fordítania rá, és azt kihasználnia. A jól működő családra fel kell készülni. Erőt kell befektetni, hogy a gyakran adódó problémákból, a kátyúból ismét képes legyen egyensúlyba lendülni — hangoztatta dr. Berényi Rita a segítőfog­lalkozásúak ötödik nyári egye­temén. Zsabka Erzsébet Gyimesben jártunk A pécsi, gyulai vízügyes és ezen szakághoz kapcsolódó környezetvédelmi dolgozók­kal keresztülutaztuk Erdélyt. Amíg Gyimes közelébe elju­tottunk, megtettünk 600 kilo­métert. Közben láttuk azokat a folyószakaszokat, ahol a Fe­hér-Körös és Aranyos-folyó fövenyében egykor arany­ászok mosták az aranyat. Hosszú kilométereken át a Maros mellett buszoztunk, majd a Küküllő menti domb­ság folyóit láttuk. A Hargita- hegységen áthaladva értünk a Csíki-havasok lábához. Csíkszépvíz község — ahol megszálltunk — régi te­lepülés. Négy település alkot­ja a községet, de ezekkel is 4500 fő körüli a lakóinak szá­ma. A XVIII. században ör­mények települtek ide, akik két évszázad alatt szinte teje­sen átvették a magyar kultú­rát, és magyarokká váltak. E település után az 1199 méter magas Tekerő-hágón át vezet az út e zord éghajlatú vidékre, Gyimesbe. Gyimes kis táj Erdélyben, a Csíki-ha­vasokban, a Szeretbe folyó Tatros-völgyében. A Gyimes helynév a magyar gím, nős­települést Csík megyéből (most Hargita megye) Bákó megyéhez (Moldvához) csa­tolták. A gyimesi csángó magya­rok mélyen vallásos emberek. Igénylik a magyar nyelvű igét. Dani János, Gyimes- bükk plébánosa lelkes mun­kával, a legnehezebb időben járta ki és majdhogynem két kezével építette meg a gyimesvégi templomot. Köz­adakozásból szinte „garason­ként” szedte össze a plébános a szükséges pénzt a szegény hívek között. A templom bel­seje egyszerűségével nagy­szerű. A sima, hatalmas fake­reszt a mély hitet jelzi. A fala­kat vallásos népi festmények díszítik. A padok is simák, csíki szőttes ülőpámákkal vannak ellátva. Csíki jellegű zsindelyes székely kapun ke­resztül lehet bejutni a temp­lomba. A templomi látogatá­sunkkor a magunkkal hozott szeretetadományainkat átad­tuk a lelkipásztornak, aki a szegény sorsú nagycsaládok­nak osztja szét. • Gyimesbükk község hatá­rában — a Gyimesi-szoros egyik szirtfokán láttuk a törté­Székelykapu tény szarvas, őz, dámvad fő­névképzés származéka. Oly hely, ahol sok a gím. Gyimesben három szétszórt településű község van: Gyi- mesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. E három Gyimest 15 ezren lakják, nagy részben csángó magyarok. E te­lepülések között ritkásan nőtt fenyőfák állnak a hegyoldala­kon. A nagy kiterjedésű réteken szarvasmarhák, juhok legel­nek. Erdélynek ezen egyik festői táján lévő lakott települé­sek átlagosan 700—1000 mé­ter magasságban fekszenek a Csíki-havasokban eredő Tat- ros-folyó (a Tatros a magyar tatár népnév „s” képzésű szár­mazéka) néhány száz méter széles és 30 kilométer hosszú folyóvölgyében, valamint an­nak mellékágaiban „patakok­ban” szétszórt házcsoportok­ban. Termőföldjük csekély. A Keleti-Kárpátokon át a Ló­havas (1635 m) és Tarhavas (1664 m) irányából az esztendő nagy részében hideg szél fúj. A kukorica alig haladja meg a csa- lamádénak valót, a gyümölcs igen csenevész. A gyimesi csángók fő foglalkozása a ha­vasi állattenyésztés és fakiter­melés. A három gyimesi csángó vidék legnagyobb települése a legtávolabbi: Gyimesbükk. Gondot okoz a településen, hogy a közigazgatás „rende­zése” során ezt a legnagyobb nelmi Gyimes vármaradvá­nyait. Kissé távolabb az úton Tarhavaspataka községnél kezdődik az 5 kilométer hosszú Gyimesi-szoros (720 m) és Palánka faluig tart, majd kitárul a szoros Moldva felé. Moldvában a Szeret folyó völgyében még hosszú sor­ban vannak apró csángó fal­vak. Az ott élők mondják, hogy nagyszüleik még ma­gyarul beszéltek, de ők ma­gyar pap és iskola hiányában már csak románul tudnak. A moldvai, bukovinai és gyimesvölgyi csángók mint­egy 110 ezer főnyi népcso­port. Feltehetően a honfoglaló magyarok Etelközben vissza­maradt töredékei, akik a Kár­pátoktól keletre települtek le, ahol a X. században az úzokkal és kunokkal kevered­tek. Megkülönböztető ősi vi­seletűk, a kívül hordott fehér ing, a fehér harisnya (nadrág) és az öt piros sávos, széles öv, hátul lelógó rojtokkal. Tanulmányutunk további részén átutaztunk a bórvízfor- rásos területeken. Megtekin­tettük a Szent Anna-tavat, a Békás-szorost, a Maros ere­detét, a Tordai-hasadékot, az impozáns sziklaalakzatú Szé­kelykövet, s egyéb szépsége­ket. Ismerkedtünk a területe­ken a vízgazdálkodásokkal is. Emlékezetes öt napot töltöt­tünk Gyimesben és Erdély te­rületén. Góg Imre x A yMTESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon/fax: (66)441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Teíefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 695 Ft, negyed évre 2085 Ft. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Kner Nyomda, Békéscsaba, Baross út 9—21. Nyomdaigazgató: Péter István. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents