Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-14 / 162. szám
6 SportmagaziN 1997. július 14., hétfő Pelé, „a fekete gyöngyszem” ma a brazil kormány sportminisztere Értelmet adni fiatal életeknek Brazíliáról a legtöbb embernek a kávé és Pelé, a világhírű labdarúgócsillag jut eszébe. Talán még az amazonasi ó'serdó', a riói karnevál és a szamba. S ez csak öt abból az ezer csodából, amit az a földrésznyi ország, az ellentétek hazája, Latin- Amerika legjelentősebb és a világ ötödik legnagyobb állama kínál az odautazónak. Göncz Árpád köztársasági elnök kíséretében áprilisban betekinthettem abba a távoli, különös világba, ahová Magyarországról nem túl sokan jutnak el. Most egy olyan találkozóról olvashatnak, amely nem csak a futball kedvelőinek lehet érdekes. Pelé, a brazil kormány sportminisztere utunk második állomásán, Brazíliavárosban április 3- án fogadta Harcsár Istvánt, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökét, akit néhányan a magyar újságírók közül elkísérhettünk a minisztériumi negyedbe. Pelé miniszter úr brazíliavárosi hivatalában fogadta Harcsár Istvánt, az OTSHelnökét a szerző felvétele Az új főváros mértani rendbe állított „egyenépületei” között némi bolyongás után találtuk meg „a fekete gyöngyszem” rezidenciáját. A titkári és titkárnői előszobák után a kicsi, egyszerűen berendezett irodában nagyon kedvesen fogadta magyar kollégáját és a sajtó képviselőit Pelé, azaz Edson Arantes de Nascimento. A falon csupa focista fotó, érem, ereklye, az íróasztalon családi fényképek, gyönyörű szőke felesége meg a gyerekek: Kelly Christina, Jennifer és Edson. Üdvözlet az élő legendának Vendéglátónk angolul köszöntött bennünket, majd a két sport- miniszter portugál tolmács segítségével tárgyalt. Harcsár István elmondta, milyen nagy megtiszteltetés a magyar sportolók és sportkedvelők üdvözletét átadni annak a kiváló sportembernek, akit annyira szeretnek Magyarországon, aki élő legenda, tisztelik, mint élsportolót és újabban mint a sport diplomatáját is. Az OTSH elnöke reményét fejezte ki, hogy a brazil— magyar sportkapcsolatok a jövőben is fontosak lesznek mindkét fél számára. — Meggyőződésem, hogy a sport olyan erős kapocs, amelyhez képest a távolság nem lehet akadály a két ország sportolói között. Ugyanakkor a sportot nem lehet leegyszerűsíteni a labdarúgásra — bár az nyilvánvalóan az egyik legszebb játék a világon —, de több sportág is van, amelyben a brazil sportolók kiemelkedő eredményeket értek el (röplabda, kosárlabda, autóverseny), amihez, valamint atlantai szereplésükhöz szívből gratulálok — mondta Harcsár István, majd kiemelte: biztos abban, hogy a brazilok 2000-ben, Sydneyben ugyancsak szép eredményeket érnek el. — Ehhez szeretnék segítséget nyújtani, felajánlva tudományos együttműködésünket a sportszakember-képzésben — folytatta. — Budapesten a NOB által is elismert, igen magas színvonalú képzés folyik*, a testnevelő tanári szakon kívül edzőképzés is, ezenkívül ajánljuk edzőtáborainkat egy-egy európai verseny előtti felkészüléshez. A mi sportolóink is szeretnék, ha egy amerikai versenyre Brazíliában tudnának felkészülni. Nem utolsósorban a sport- egészségügy terén is együttműködést javasolok, közös tapasztalataink lehetnek, amiknek birtokában a dopping ellen együtt tudnánk fellépni. „Nagyon mélyről jöttem” — Igazán örömömre szolgált, hogy amikor Cardoso elnök úr hivatalba lépett, meghívott sportminiszternek — kezdte Pelé mondandóját. — Korábban nem volt ilyen poszt a brazil kormányban. Elsősorban nagy felelősség számomra ez a pozíció, mert én futballista voltam és nagyon mélyről jöttem, nagyon szegény sorból származom. S a sport nemcsak futballt, hanem sokkal szélesebb kört, tevékenységet jelent. Az újságíróknak egyébként mindig hangsúlyozom, hogy én sport- miniszter vagyok, nem futball- miniszter. Brazíliában az eddigi kormányok nem törődtek túlságosan a sport, illetve általában a szabadidős tevékenység fejlesztésével. Büszkén mondhatom, hogy nemrégiben elkezdtünk egy nagy akciót, asztalitenisz-bajnokságokat szervezünk az egész országban. — Azon dolgozunk, hogy a legszélesebb rétegeket, a szegényeket is bevonjuk a sportba, és ennek érdekében az ország különböző részein sportköröket hozunk létre, pályákat, többféle sportág gyakorlására alkalmas létesítményeket építünk. Még egyszer hangsúlyozom: nagyon mélyről jöttem, és én ezért valóban át tudom érezni, mit jelent az, hogy 400 000 szegény gyereket bevonunk a sportba, és ezáltal értelmet adunk az életüknek. Ez komoly társadalmi tevékenység, hiszen biztos tudják, hogy Brazília milyen szegény ország, és sajnos eléggé elterjedt a kábítószer, nagy gondot jelentenek a kallódó fiatalok, az utcagyerekek. A legjobb módszer megmentésükre a sport. így próbáljuk őket kiemelni a környezetükből, lehetőséget biztosítani, hogy másképp élhessenek... Fla a Santos kapusa Pelé, az egykori világsztár — ma kormányhivatalnok — mesélt. Őszintén és óriási lelkesedéssel. Lenyűgözve hallgattuk. Beavatott az ország északi részén megvalósuló program részleteibe, terveket, fényképeket, plakátokat mutatott, egyre a szegény gyerekeket emlegette. A képeken mindenütt kis fekete fejek, villogó fehér fogak. Értük dolgozik. „Megmenteni őket, el, minél messzebbre a káros környezettől, a kábítószertől!” Szép feladat. A sportminiszter tevékenységének másik fontos területe a mozgássérültek sportja, a paraolimpia. Amiben szintén szép eredményeket értek el az elmúlt két évben. „S ez is egy olyan terület, ahol magyar barátainkkal szintén együtt tudnánk működni” — nézett rá Harcsár kollégájára. Akinek szavait nagy érdeklődéssel hallgatta és köszönte a felajánlott lehetőségeket. — Különös ám az élet! — nevetett ránk Pelé, majd következett a magyarázat. — Jómagam sokszoros válogatottként sok száz, ezernél több gólt lőttem azon a rengeteg mérkőzésen. S mit ad Isten, most a fiam „a másik oldalon” áll, harcol: a Santos kapusa! Nekem az volt a dolgom, hogy gólokat lőjek, neki az, hogy megvédje a hálót... 10-es mez Puskásnak Aztán szomorkásra váltott barátságos, még mindig nagyon fiatalos arca, s elmondta, mennyire sajnálta, hogy Puskás 70. születésnapjára, ahová természetesen meghívást kapott, de elfoglaltságai miatt nem tudott elmenni. Felugrott, a szekrényből előkapott egy legendás hírű 10-es mezt, hogy dedikálja. Közben megkérte Harcsár Istvánt, adja át kedves magyar barátjának a mezt. — 1961 óta ismerem és nagyon szeretem jó öreg barátomat, a nagyszerű „Puszkászt” —- fűzte hozzá. A miniszteri eszmecsere után ismét angolra váltottunk, s bár jócskán elhaladt az idő, a brazil sportminiszter szívesen állt a magyar sajtó rendelkezésére. Megengedi, hogy feltegyek egy kérdést? —. szóltam, amikor úgy gondoltam, elérkezett a megfelelő pillanat. Pelé kedvesen rávágta: Akárhányat feltehet! Parancsoljon! —A sportolóként szerzett tapasztalatai mennyiben segítik miniszteri teendőinek ellátásában? — Nagyon sokrétű tapasztalatra tettem szert, és nagy szükségem volt arra, hogy lássak, tanuljak. Hiszen korán kezdtem; tizenhat éves voltam mindössze, amikor első világbajnokságomon vettem részt Svédországban. Beutaztam sokszor az egész világot, találkoztam nagyon különböző emberekkel, eltérő, érdekes életfilozófiákkal, láttam, mennyire másként élnek az emberek a világ különböző országaiban. Ezek mind olyan fontos tapasztalatok, amelyeket most át tudok adni a fiatalembe- reknek. akikkel foglalkozom, akiknek segíteni szeretnék, hogy nekik talán könnyebb legyen. Bízom benne, valamit tudnak hasznosítani abból, amit saját bőrömön tapasztaltam. „Nem érdekel a politika!” — Előnyös a mai politikusnak, hogy világsztár volt? — Nem tartom magam politikusnak, emberekkel dolgozom, nem tartozom semmilyen párthoz. nem tudom ezt eleget hangsúlyozni. Az emberek azt hiszik, ha valaki miniszter, akkor biztos valamelyik párthoz kell tartoznia, de én nem akarok ilyen kötődést, én szabad akarok lenni, az emberekért akarok dolgozni, nem érdekel a politika. A sport irányítása, mint mondtam is, komoly társadalmi feladat. Rögtön megbízatáson! elején meg is mondtam az elnöknek, hogy én nem kapcsolódom semmilyen politikai párthoz, én a népért vállalok felelősséget, megállapodásom a néppel van. A sportban éppen az a szép, hogy embereket képes mindenfajta etnikai és politikai meggyőződés, megkülönböztetés nélkül összehozni. Ez az én dolgom. Szebb végszó nem is lehetne. Még egy-két „simítás” a Puskásnak szánt ajándékon, köszönet az OTSH-emlékérmekért, az elnök kedves szavaiért. Mi is köszöntük, és búcsúztunk a végig mosolygó, rendkívül barátságos minisztertől. Senor Pelé! Sosem felejtem el, milyen elegánsan kikérte magának a politikus titulust — ez rokonszenves volt. S milyen meghatóan emlékezett arra, hogy honnan jött — ez méginkább. A pártok helyett a szegény gyerekek érdeklik, amilyen ő volt valamikor. Nekik akar segíteni. Sok sikert! Niedzielsky Katalin Többen már a felnőtt kerethez is eljutottak A békéscsabai ifjúsági A csapat szoros csatában maradt alula bajnok MTK-val szemben a tavaszi szezonban. Felvételünkön Csulik húz el őrzője mellett a 2—3-ra végződött mérkőzésen FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A Békéscsabai Előre FC ifjúsági A korcsoportos együttese a legutóbbi bajnokságban a 13. helyet vívta ki 42 pontot gyűjtve. A csapatteljesítményt tekintve ez nem ad okot derűre, de összességében mégis pozitív dolgokról is beszélhettünk Marik Lászlóval, a fiatalok edzőjével, aki az új bajnokságban immár az NB I-es felnőtt gárda pályaedzői tisztét látja el. — Az elmúlt bajnokság sok- • kai kiegyenlítettebb volt az utóbbi évekénél, s az utolsó pillanatig nyílt küzdelem ?ajlott a kiesés ellen is — kezdi Marik László, majd így folytatja: — Ha színvonalában nem is, de küzdelmességében a felnőtt bajnoksághoz közelített. Egyedül a bajnok MTK emelkedett ki a mezőnyből azzal, hogy képes volt folyamatosan is egyenletes, jó teljesítményre. A tavaszi szezonban csupán négy gólt kaptak, s ebből kettőt éppen mi rúgtunk nekik a békéscsabai mérkőzésünkön (2—3), amivel a több mint 600 perces góltalanságukat szakítottuk meg. Bátran kijelenthetem, hogy a játékos- állományunkat és a tudásunkat tekintve a legjobb nyolc között kellett volna végeznünk, mint ahogy az őszi szezonban ez így is volt. —Hogy végül is nem így lett, annak mi az oka elsősorban? — A mérkőzésekre visszagondolva, talán az egyik legtöbb helyzetet kidolgozó csapat voltunk, ám a legnagyobb százalékban is mi hagytuk ki a gólhelyzeteket. Sokszor fejben nem voltak frissek a játékosok, de az is magyarázat lehet, hogy a tavaszi szezont hét megsérült, illetve megoperált játékosunk nélkül játszottuk végig, gondolok itt Kiss Roland és István Norbert kapusokra, valamint Zsibrita Jánosra, Forral Istvánra, Iszáka Zoltánra, Hídvégi Imrére, aki csak az utolsó három fordulóban állt a rendelkezésemre, de több kilencven percen nem számíthattam Szabados Lajosra és Szeverényi Péterre sem. Ennyi meghatározó embert nem tudtunk kompenzálni hasonló adottságú labdarúgókkal, noha játszhatott volna a válogatott Balog Zoltán, Balog Zsolt, Czipó Zoltán, Márton István, Harmati Tibor is, akik még ifjúsági korúak, de ők a felnőtt, illetve a junior csapatban léptek pályára. Ennek ellenére a kudarccal végződött meccseinken a legtöbb esetben nem érdemeltünk vereséget. Tízéves edzői pályafutásom során ez a tavasz volt az, amelyen még csak szerencsénk sem volt. A labda minden esetben kijött a kapufáról, amelyet mérkőzésenként kétszer- háromszor is eltaláltunk. Tehát több volt a csapatban, s ha az őszi szezonhoz hasonlóan játszunk tavasszal is, előkelő helyen zárhattuk volna a pontvadászatot. —- Néhány labdarúgó máris a felnőtt csapat keretében található az ifjúsági A együttes legjobbjai közül... — Igen, pedig a kiemelt tudású játékosoknak nagy megterhelést jelentett, hogy nem csak a labdarúgásra kellett koncentrálniuk, az érettségire és a felvételire történő tanulásra, felkészülésre is. Az iskolai szintű bajnokságban való részvételükre is számítottak a testnevelők, vagyis több mérkőzés volt a lábukban az esztendő során. Több tehetséges srác viheti többre, ha töretlen marad a fejlődése, gondolok itt elsősorban Borbola Bence, Kovács Henrik, Futaki Krisztián, Forrai István, Simon Attila személyére, de Hídvégi is oda kerülhet a felnőtt csapathoz. Persze mindezt a teljesség igénye nélkül mondom. — Tízesztendős ifiedzősködés után most pályaedzői feladatokat látsz el az NB I-es gárdánál. Milyen érzések kavarognak benned?-— Őszintén mondom, hogy nem könnyen szakadtam el tőlük, hiszen mindig is szerettem dolgozni a fiatalokkal. Nagy kihívás és megtiszteltetés, hogy Pásztor Józseféi az elnökség felkért erre a feladatra. A szívem egy picit visszahúz és vissza is fog húzni a fiatalok közé. Ahogy időm és energiám engedi, ott leszek továbbra is a mérkőzéseiken, s ugyanúgy drukkolok nekik. Őket látva biztos vagyok abban, hogy a Békéscsabai Előre FC-nek van jelene és lesz jövője is — fejezte be summásan Marik László. Gyurkó Mihály Két év alatt két osztályt UGROTTAK A GYULAI LÁNYOK Ritka bravúrt hajtott végre a Gyulai SE női kézilabdacsapata, amely újoncként megnyerte az NB II Délkeleti csoportjának bajnokságát. A fürdővárosiak jól választottak, amikor az egykori százhuszonnyolcszoros válogatott Csulikné Bozó Évát bízták meg az edzői feladatok ellátásával. A korábban Békéscsabán és a Ferencvárosban szerepelt kitűnő átlövő még néhány találkozón pályára is lépett, s góljaival segítette csapatát a bajnoki aranyéremhez. Az együttes teljesítményéről, a tervekről beszélgettünk Csulikné Bozó Évával. —Milyen tervekkel vágtak neki azNB Il-es idénynek? — A megyei I. osztályú bajnokság megnyerése után a biztos bentmaradás volt a célunk. Amikor megtudtam, hogy a Békéscsabai NKC-ból kik segítik kettős játékengedéllyel az együttest, akkor már bíztam a dobogós helyezés elérésében—kezdte a szakvezető. — Az őszi idényt hárompontos hátránnyal a negyedik helyen zártuk; s igyekeztünk úgy összeállítani a tavaszi programot, hogy esélyünk legyen az aranyéremre. Nagyon fontos volt az első tavaszi mérkőzésünk, amikor az őszi listavezető Medgyesegyháza ellen szerepeltünk, s nyertünk. Ezt követően a második fordulóban átvettük a vezetést a tabellán, és végig az élen álltunk, csak az utolsó fordulóban vesztettünk, Túrkevén, ahol már bajnokként léptünk pályára. —Kik nyújtották a legjobb teljesítményt a gyulai együttesből? — Valamennyi játékos dicséretet érdemel a szezonban nyújtott produkciójáért. Ä csapat heti három foglalkozáson dolgozott keményen a sikerekért, s úgy vélem, megérdemelten nyertük meg a bajnoki címet. A kettős játékengedélyű kézilabdázók közül Félix, Krista, Lovas végig jó teljesítményt nyújtott. Külön kiemelném a kapus Lovast, aki a tavaszi idényben egyedül maradt. Felegyi lett a házi gólkirály 105 góllal, de az említettek mellett a többiek is megtették a magukét. —Kik támogatták a bajnokcsapatot az elmúlt idényben ? — A város önkormányzata és a helyi vállalkozók segítették a csapatot, s remélem a jövőben újabb támogatókat találunk, mivel a magasabb osztályban való szereplés többe kerül. Dávid Imre- szakosztályvezető, Góg Zoltán technikai vezető, Baricsa Imre és Szabó Ferenc gyúró sokat segített a lányoknak. —Mi várható a magasabb osztályban? — A csapat fiatal és rutintalan. A bentmaradás érdekében erősíteni kell. Az élvonalbeli békéscsabaiakkal tisztázni kell, kik szerepelhetnek kettős játékengedéllyel nálunk, s természetesen számítunk az eddig szerepelt kézilabdázókra is. A felkészülést július 20-a után kezdi meg a csapat az új szezonra — fejezte be az edzőnő. (verasztó)
