Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-12-13 / 161. szám

Az ember álma, utazása

Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája örökérvényű, egyetemes, bármely korban és helyen fajsúlyos mondandót hordozó alkotás. Csiszár Imre Jászai-díjas, érdemes művész, a Gyulai Várszínház művészeti vezetője az író filozófiáját tiszteletben tartva, a mai nézőt megszólító, látványos, emlékezetes előadást rendezett. (8. oldal)

Sztár botrányok nélkül

Nemrég még kis ugrifüles bakfis volt. Az életben és szerepeiben is. Persze sok irigye is akadt, hiszen nem kellett túlzottan megküzdenie a szakmába való bekerülésért, lévén apja minden idők egyik legzseniálisabb mimese, Marcel Marceau. Sokaknak Sophie Marceau még talán ma is a Házibuli kiskamaszlánya, akinek semmi más gondja nincs, minthogy mielőbb nagylány legyen. (13. oldal)

A faszén a fának levegohiányos hozzá- juttatásával történő szenesítésével, száraz lepárlásával nyerhető. A szenítés az erdőkben és rakadóhelyeken szenítő rakásokban (boksákban), a vegyi gyárakban lepárlótelepeken (Perecsény, Resica, Gyertyánliget, Anina) vasretorták- ban vagy kemencékben történik. A jó szén friss törési lapja acélkékbe játszó fekete színű és erősen fénylő, törése kagylós és az ujjat tapintáskor nem festi meg. Szilárdsága nagy, kemény tárggyal megütve csengő hangot ad. Nagy a nedvszívó tulajdonsága, 8- 12% vízpárát bír a levegőből felvenni. .. A jó szénnek láng és füst nélkül kell égni, s egyszersmind nagy és tartós meleget kell adni.(Révai Nagy Lexikona, 7. kötet, 203—204 old.)

Mérnöki pontossággal készül a 6-8 méter magas és iígg 25-28 méter átmérőjű szabályos kúp alakúfarakás

Szénégető székelyek

A faszénégetés hegyvidéki ipar volt mindig (a bányák és a kohók miatt), így az Alföldön nem honosodott meg ez a szakma. Nemrég faszénégetők érkeztek megyénkbe és több száz év elteltével újra égetnek faszenet.

Madárzsongás fogad az erdőben, ahol tanyát vertek, pontosabban lakókocsit vontattak a szénégetők. Az ösvény mentén, amelyen eljutok a lakókocsihoz erdei virág ligetek illatoznak. Ilyen munkahelyen öröm dolgozni. Távol felbőg egy láncfűrész és egy közeledő traktor hangját hallom. Pótkocsiján fahasábokat szállít. Követem egy erdei tisztásig, ahol körgyűrűbe önti rakományát, majd füstöt okádva eltűnik a sűrűben. Kazalban áll a méretre vágott fa, két felnőtt és két nagyobbacska fiú sétál közöttük láthatóan keresgélő szemmel. Időnként megfognak egy-egy hasábot és a kör közepére viszik. Ott aztán nagy gonddal odatámasztják a többihez, aztán újra keresgélnek. Amikor meglátnak, egy jóna- pottal és egy futó pillantással elintéznek. Kérdezgetni kezdem őket és készségesen válaszolnak is, de ha hallani akarom, akkor nekem is sétálgatni kell velük. Annál is inkább, mert a tájszólásuk és a nálunk ritkán használt vagy elfelejtett magyar szavak csak nehezítik a társalgást. Tejó ég! Nem ismerem néhánynak a pontos jelentését. Rákérdezek, ők elmagyarázzák. Mivel nem akarok összeesni a riport végére, úgy döntök, megvárom a „pipaszünetet”. Addig is bámészkodom, nézem hogyan épül a boksa és látva, hogy tonnákban mérhető a kézzel cipelt fahasábok súlya, módosítom az előző megálla-. pításom: ilyen munkahelyen lehet, hogy öröm dolgozni, de nem könnyű. Úgy dolgoznak akár a fecskék, melyek génjeikben hordják a fészeképítés tudományát. Nincs a kezükben tervrajz, nem mérnek, nem számolnak és mégis mérnöki pontossággal készül a 6-8 méter magas és úgy 25-28 méter átmérőjű szabályos kúp alakú farakás. Egy idő után a gyerekek földmunkába kezdenek, az egyik férfi—később kiderül, az apjuk — rájuk parancsol: „aztán meg ne álljon a csákány! ” A nagyobbik mindjárt elfekteti a földön a csákányt és vigyorogva megjegyzi: „no, hát így nem áll”. A bölcs és furfangos székelyekről hallottak jutnak eszembe. Tényleg székelyek.

Estefelé aztán eljön a „pipaszünet”. Hadnagy Mihály, a mester bemutatja a brigádot, miközben sepregetnek a lakókocsiban és készítik a vacsorát. Mihály a szakács, ebédre csirkepörköltet főzött, vacsorára szalonnás rántotta lesz. Mindkét srác az ő fia. Levente 14 éves, otthon van egy ikertestvére és ma van a születésnapja, teszi hozzá, a másik Csaba aki egy évvel idősebb. A csapat negyedik tagja Bakó Balázs falubeli. A fiúk az iskolai szünetben segítenek apjuknak, mert illik nekik is megtanulni a szénégető szakmát, mely Farkaslakán, a Székelyudvarhely melletti kis erdélyi faluban apáról fiúra száll. Farkaslaka? Abel a rengetegben? Csak nem? De! — bólint rá Mihály.

— Híres falu a mienk — mondja —, ott született 1897-ben Tamási Áron író. Az idén nyáron nagy ünnepségek lesznek a születésének 100 éves évfordulóján, utat is építenek.

Mihály a szénégetést gyerekkorában tanulta a szüleitől és Romániában sokfelé járt égetni. Néhány éve rekordot állított fel, amikor egy 50 méter átmérőjű boksát épített a romániai Szászváros környékén. A szakma is csodájára járt. Hat hónapig rakták a fát és nyolcvan nap kellett az égetéshez. Senki nem hitte, hogy sikerül. Itt jóval kisebb épül, ez két hét alatt — szalmával, agyaggal betakarva — teljesen elkészül és körülbelül 15-18 nap alatt ki is ég. A jó minőségű boksához való agyagért bejárták a környék összes homokbányáját, míg megtalálták a megfelelőt. A jó agyagot Mihály tapintásra és kinézetre választja ki. A begyújtástól körülbelül a munka fele, méghozzá a fárasztóbb fele van hátra. Ez idő alatt (éjszaka is) óránként kell figyelni és kezelni a boksát és ha szükséges, megfelelően szabályozni az égést. Úgy számítja, hogy ennek a fának mázsájából ki lehet hozni 15-20 kiló szenet és ha Isten is segíti, kevés csürög marad majd. A csürög az a rosszul szenített fa. Ha a gyerekek hazamennek, majd eljön a felesége, Kati is egy kis időre. O is ért az égetéshez és be szokott állni a boksa körüli munkába, amikor végez a főzéssel. A munkaadójuk Kardos László berettyóújfalui vállalkozó, aki időközben megérkezik fölpakolva élelmiszerrel és a továbbiakat ő mondja el.

— Mi tüzelőanyag-gyártással, -forgalmazással foglalkozunk és a faszén az egyik termékünk. Eddig mi is a hegyekben égettünk, ott adott volt minden, de nagy a távolság. Úgy gondoltuk, megpróbáljuk itt az Alföldön. A fa adott, csak hozzáértő ember kell. Az itteniek nem jöttek a hívó szóra, hát elmentem Erdélybe, ahol kitűnő mestereket találtam, ők jöttek és most itt vagyunk.

Pi 1 lanatok al att el fogy a közben e lkészült harminctojásos szalonnás rántotta, a két fiú a szalonnabőrt is elrágcsálja. Odakint csendben leszáll az est, előkerül a viharlámpa, melynek fényénél látom arcukon a fáradtságot. Ideje pihenni hagynom őket..

Fazekas László