Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-10 / 159. szám

1997. július 10., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP tpäsP? BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A versenyen elért eredménynek köszönheti előre jutását Egyetemistaként tért haza Hangminőség, énektechnika, dalválasztás, előadókészség — csupán néhány értékelési szem­pont egy országos daléneklési versenyről. S hogy ennek ki fe­lelt meg a legjobban? Korcso­portjában egy orosházi diák, Hoiváth Mariann,aki általános iskolai tanulmányai idején kez­dett zongorázni, majd gimnázi­umi évei alatt Tóth Zsigmond­itól tanult énekelni. Nem vé­letlen, hogy zenei pályára ké­szül a fiatal lány. —Mindig szerettem énekel­ni, nem elégített ki, hogy csak a hangszerrel fejezhetem ki ma­gamat. A középiskola után nem volt kétséges, hogy továbbtanu­lásomat is zenei pályán folytas­sam. Azt viszont még ma sem tudom, hogy mi legyek: peda­gógus vagy dalénekes. Van időm gondolkodni—mondta a Szegeden tanuló diák. S hogy miként lesz egyik hétről a má­sikra főiskolásból valaki egye­temista? — Be kell vallanom, zene- elméleti hiányosságaim miatt elsőre nem sikerült a felvéte­lim a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola ének—karve­Horváth Mariann még nem tudja, pedagógus vagy dal­énekes legyen zetés szakára. Ám a kihagyott évet sem töltöttem tétlenül, pótoltam, tanultam, közben elindultam egy dalversenyen is Szolnokon, ahol 2. lettem. Majd ismét felvételiztem, de ekkor már két helyre. Sikerült az előbbi is és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola is. Ez utóbbit választottam, mert úgy gondoltam, itt az éneklé­sen van a legnagyobb hang­súly — emlékezik vissza az eltelt 2 évre Mariann, aki na­ponta több órát tölt azzal, hogy csiszolja énektudását. A Budapesten meghirdetett dal­versenyre a legjobb formájá­ban érkezett. —Az ország felsőfokú zenei tanintézményeinek ének sza­kos növendékei számára ren­dezték meg azt a versenyt, ahol a szervezők és a résztvevők Kosa György zeneszerző, zon­goraművész születésének 100. évfordulójának állítottak emlé­ket. De emelte a program jelentőségét a schuberti és a brahmsi évforduló is. 15-en ne­veztünk a versenyre, az én kor­osztályomban az elődöntőbe 7 énekes jutott. A döntőbe már csak négyen kerültünk. A gálán pedig engem ítélt a legjobbnak a zsűri. Hálás vagyok D. Szécsi Edit felkészítőmnek és korre­petitoromnak, Szilvási Katalin­nak —mondja őszintén a győz­tes orosházi, aki főiskolásként ment el a versenyre és most egyetemistaként mutatkozhat be. —A vizsgáimnak és a verse­nyen elért helyezésemnek kö­szönhetem, hogy a 3. évet már egyetemi tagozaton folytatha­tom. Nagyon örülök a lehető­ségnek! Csete Ilona Fürdőtervek Dévaványán Jutalom, (h) A sarkadke- resztúri önkormányzat pénzbeli jutalomban részesíti azokat a ta­nuló fiatalokat, akik különböző tanulmányi versenyeken helye­zést érnek el. Az augusztusi tes­tületi ülésen újabb jutalmakat adnak át. Első helyezést ért el a Békés megyei magyar nyelv és irodalom versenyen, Szekeres Diána, aki negyvenezer forint jutalmat kap. Harmadik helyen végzett Fekete Ágnes az orszá­gos fodrász és kozmetikai verse­nyen. Jutalma hatvanezer forint lesz. Több pénz. (i) Dévaványán idén 205 ezer forintot tervezett járdaépítésre az önkormányzat. A lakosság igényeit figyelembe véve a képviselő-testület leg­utóbbi ülésén úgy döntött, hogy a járdaépítési összeget 438 ezer forinttal kiegészítik. Okányi Újság, (i) Megje­lent az Okányi Újság legújabb száma. A lap számtalan helyi hír, információ mellett közli Oláh Károlyné Gila Sára és Fehér Hajnalka egy-egy versét is. Százezer ünnepre, (i) A zsadányi önkormányzat idén 100 ezer forintot fordít a helyi augusztus 20-ai rendezvények­re. A pénzből a meghívott cso­portok, csapatok étkeztetését, jutalmazását, valamint a zenei műsor költségét finanszírozzák. Később nyitott, (cs) Tót­komlóson a strand nyitására ki­csit várni kellett, de az időnek köszönhetően megszépülve, sok új dologgal gazdagodva a nyár eleje óta várja a látogatókat a Rózsa fürdő. Az épület rogyado­zó, balesetveszélyes tetőszer­kezetét kicserélték, a kabinsort kimeszelték, annak tetőzetén lévő cserepeket kicserélték, a fö­démrészt felújították. Az utcai rész tatarozása azonban még nem oldódott meg. Beléptek, (i) Körösújfalu is belépett a Vasutas Települések Országos Szövetségébe. Kin­cses István polgármester el­mondta: a település évente 1500 forint tagsági díjat fizet majd. Némi kellemetlenség árán ugyan, de a közelmúltban mégis kinyitott a dévaványai strandfürdő. A nyer­tes pályázó, a nagyszénási Parkfürdő Bt. részére szerző­désben biztosított hévízkút-felújí- tási munkák elhúzódtak, így a me­dencéket sokáig nem tölthették fel. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat nem en­gedélyezte a nyitást, ám miután sikerült üzembe helyezni a kutat, a fürdő kinyithatott, s a vendégek immár zavartalanul élvezhetik a vizet. A Parkfürdő Bt. egyik tagja, Szemenyei Norbert szerint a meg­Szerelmi féltékenységből tör­tént rendhagyó baleset a napok­ban Vésztőn. Az ütközés 750 ezer forint kárral járt. A szerelem okozta szerencsétlenség egyet­len szerencséje, hogy senki sem sérült meg. A szokványosnak egyáltalán nem nevezhető eset előzménye: szokott szolgáltatások mellett újabb szórakozási és kikapcsoló­dási lehetőségekre is számítha­tunk: —- Néhány héten belül elké­szül a medencék mögötti 400 négyzetméteres terület, ahol kempingezni lehet, e mellett ter­vezzük röplabda«és lábteniszpá­lya kialakítását. Folyamatosan indítunk úszótanfolyamot gyere­keknek és felnőtteknek. Ami a távolabbi terveket illeti, átalakít­juk az évek óta nagyrészt kihasz­nálatlanul álló épületet is. Az ott működtetett kondicionálótermet egy helyi fiatal házaspár életé­ben felbukkant egy harmadik személy, a fiatal asszony lovag­ja. A férj számára természetesen nemkívánatos személlyé vált az új férfi. A feldühödött férj nem­rég a lovag kocsijában találta a neki örök hűséget esküdött höl­gyet. Ez annyira felbőszítette, és szoláriumot felújítjuk, korsze­rűsítjük. A belső átalakítások után—amelyek határideje: szep­tember 15. — gyógyfürdővel várjuk majd a vendégeket, amely nem szezonális jelleggel tart nyit­va, sőt, nagyobbrészt télen üze­mel reumatológiai rendeléssel, fizikoterápiával, orvosi gyógy- masszázzsal, szénsavfürdővel, súlyfürdővel. De ezek még távoli tervek. Az idei szezonban a meg­lévő és új szolgáltatásainkkal egyaránt szívesen várjuk a pihen­ni vágyókat.” Gyányi Mariann hogy egy pofonnal vezette le dü­hét. Majd hazament, kocsiba ült, s ismét elindult a flörtölő pár felé. A személyautók találkozó­ja előbb egy koccanást eredmé­nyezett, majd a férj által vezetett autó a közelben levő villanyosz­lopnak ütközött. A férj, a feleség, a lovag és az ütközés Megkérdeztük olvasóinkat Mi az oka a vállalkozók elleni merényleteknek? Szél Béla, 57 éves, battonyai nyugdíjas: ■— Az én nagybátyám és a nagynéném ura egyaránt endőr volt; két méter tizenöt A magasak voltak. Ha letet- apkájukat az asztalra, s a kocsmából, csend 'k, pisszenni sem Aok. Ezzel azt hogy szaba- adni a e meg- " is, Gug Bálint, 72 éves, battonyai nyugdíjas: — Bármi legyen a merényle­tek oka, én elítélem. Az erőszak nem old meg semmit. A robban­tások, a lövöldözések nem csak a kiszemelt vállalkozókat veszé­lyeztetik, hanem bárkit, aki az adott pillanatban a közelben tar­tózkodik. Azt egyébként nem tartom bűnnek, ha egy vállalko­zó sikeres. Úgy gondolom, aki tisztességes eszközökkel akar boldogulni, annak sikerül, és azt nem akarják sem lelőni, sem föl­robbantani. Pálinkó Gáborné, 52 éves, battonyai kiskereskedő: — Itt Battonyán és a környező településeken nem forog akkora pénz, mint a fővárosban. Olcsó ruhákat áru­lunk kispénzű embereknek, úgyhogy sejtelmünk sincs sem a nagy üzletekről, sem az üzlet­felek közötti leszámolásokról. Gondolom, a vendéglátáshoz, esetleg a szexiparhoz kapcso­lódnak az ilyen ügyek. Békés megyében még hosszú ideig más, a napi megélhetés foglal­koztatja az embereket. Ifj. Bakos István, 23 éves, mező­kovácsházi belovagló: — Hál’ istennek vidéken még nincsenek ilyen robbant- gatós ügyek. Pesten viszont maffiajellegű dolgokat művel­nek egyes nagymenők. Farkas­törvények uralkodnak, s az érintettek : foggal-körömmel harcolnak érdekeikért. Rossz rágondolni, mi lesz a nyáron a nagybani piacon. Ugyanakkor mint volt vállalkozó elmondha­tom, hogy rosszak a törvénye­ink- M. Gy. A SZERZŐ FELVÉTELEI Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségé­vel. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A szegény embert az ÁTEV is nyúzza A fenti gondolat jutott eszembe, amikor elolvastam az ATEV Rt. battonyai üzemének portáján kiragasztott, tojás nagyságú betűkkel nyomtatott értesítést, miszerint 1997. 07. 07-étől a helyszínen a tápliszt-árusítás nem szűnik meg, csak, és ez a csak, ami szöget üt az ember fejébe. Vagy ami mögötte van. Itt a nyomtatvány szövege: „1997. 07. 07-től csak 10 zsák feletti mennyiséget szolgálunk ki." A takarmányárakat ismerve rögtön világossá vált, hogy kiket sújt ez az intézkedés. Arra, hogy kinek származhat belőle haszna, nem tudtam rájönni. Szégyellem is butaságomat. Hamza Sándor nyugdíjas, Battonya Visszhang Ki is lőtt valójában bakot? Tisztelt Békés Megyei Hírlap szerkesztősége! A lap május 28-ai, szerdai számában „Bakot lőttek a vadászok?” címmel cikk jelent meg Kiss A. János újságíró tollából. Megítélésünk szerint az írás egyoldalúan mutatja be a vad és gépjármű ütközéséből eredő károk rendezését, az ezzel kapcsolatos problémákat, illetve a jogi helyzetet. Elolvasva az írást, sokaknak úgy tűnt, hogy a problémák okozója a Békés Megyei Vadászszövetség, holott teljesen más ezzel kapcsolat­ban a jogi helyzet. Bizonyítják ezt többek között a Nimród újság 1997. júniusi számában foglaltak is. Szó szerint idézzük: „Vad—gépjármű ütközés Igen jelentős változás következett be a vad által a mezőgazdaságon, az erdőgazdálkodáson kívül okozott károk megté­rítésében — tájékoztatott dr. Mikó Zoltán, a Földművelésügyi Mi­nisztérium jogi főosztályának helyettes vezetője. — A vadkárokért viselt felelősséget a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemekre vonatkozó kártérítési szabályai alkalmazásával kell megállapítani. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy szemben a korábbi szabályozás­sal, mely szerint például vad és gépjármű összeütközése esetén a gépjármű vezetőjének a károkozásban való közrehatását nem lehe­tett figyelembe venni, az »új szabályozás« ezt már lehetővé teszi. Azáltal ugyanis, hogy a vad és gépjárművel való összeütközés esetén a Ptk. veszélyes üzemekre vonatkozó kártérítési szabályait kell alkalmazni. Ez egyben azt is jelentette, hogy a vadászatra jogosult kárfelelősségét azonos szintre hozta a gépjármű vezetőjének, üzem­ben tartójának felelősségével. Erre azért volt szükség, mivel a jármű vezetése veszélyes üzemnek minősül. Meg kell jegyezni, hogy ez a kárfelelősségi rendszer az európai országok gyakorlatában is ha­sonlóképpen érvényesül.” Közzétesszük továbbá az Országos Magyar Vadászati Védegylet­nek a megjelent cikkel kapcsolatos állásfoglalását is. — Az újságcikk egyoldalúan ábrázolja a vad és gépjárművek összeütközésének problémáját. kizárólag a gépjárművezetők szemszögéből értékeli az ütközést, mint káreseményt, csupán azzal foglalkozik, hogy milyen kárt kell viselnie az autósnak, hafelróható- ság hiányában—miután rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg—mindkétfélnek, tehát az autósnak és a vadászatra jogosultnak magának kell viselnie a kárát. — Egy objektív újságcikknek mindkét érintett fél oldaláról meg kellett volna közelíteni a problémát. Ez esetben szükségszerűen foglalkoznia kellett volna azzal a kérdéssel is, hogy egy ilyen ütközés következményeként esetleg több százezerforint értékű trófeás vad is elpusztul, amely viszont a vadászatra jogosult — amely lehet a földtulajdonosok közössége is — kára lesz. Ez a kár soha sehonnan nem fog megtérülni, az autós viszont Casco-biztosítása alapján megtérítheti a gépjárművében keletkezett kárt, önrészesedés fizetése mellett. — A vad és gépjármű összeütközéséből eredő kárfelelősségi rendszer az új vadászati törvényig „szocialista tulajdonságnak” minősült, évtizedeken keresztül a száguldozó autósok okoztak felbe­csülhetetlen összegű károkat a vadállományban úgy, hogy szabály­talan magatartásuk következményét semmiben nem viselték, sőt a vétlen vadászatra jogosulttal megtéríttették még az autójukban ke­letkezett kárt is. Az új szabályozás lényegében átveszi a civilizált Európában mindenütt meglévő rendszert. A Polgári Törvénykönyv rendelkezé­sére bízza, hogy két fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató károkozásnak milyenek a jogi következményei. Ez a megoldás nem vitás, az elmúlt évtizedek jogi megoldásaihoz képest újszerű és szokatlan, de egyáltalán nem az, ha a nyugat-európai joggyakorlatot vagy végre már ezen viszonylatban is alkalmazott Magyar Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit tekintjük. Ném a Békés Megyei Vadászszövetség vagy a védegylet találta ki azt, hogy a veszélyes üzem működéséből eredő károkat miként kell megtéríteni, milyenek a felelősség egyes esetei, hanem a Ptk. 346-os paragrafusa tartalmaz egyértelmű előírásokat. Ezért jajveszékeini lehet, de figyelmen kívül hagyni nem. A fent leírtakból egyértelműen megállapítható, hogy a cikk kap­csán nem Békés megyei, illetve szövetségi specialitásról van szó, hanem egyoldalú közvélemény-félretájékoztatásról, ami megítélé­sünk szerint nem szolgálja közügyeinket. Megítélésünk szerint az újságíró is lőhet bakot. Nagy Sándor elnökhelyettes-fó'vadász, Békés Megyei Vadászszövetség ¥ Cikkünk megjelenését követően a Kossuth rádió egyik szombat délelőtti műsorában is „terítékre” került az ügy. A rádiósok lapunkkal azonos következtetésekre jutottak, a vadászok pedig ott is ragaszkodtak „sündisznóállásukhoz”. Úgy gondoljuk, megnyugtató megoldást csakis valamilyen kompromisszum hozhat, ennek elősegítésére jelent meg írásunk is. (Ä gépjármű­felelősségbiztosítás például hasonló helyzet társadalmilag elfo­gadott rendezését jelenti.) A Polgári Törvénykönyv természete­sen megfelelő jogi keretet ad, ám a Békés Megyei Vadászszövet­ség erre való hivatkozásai vaktában lövöldözgetést jelentenek. — s néha talán tölteni is kellene. A cikkbeli nyilatkozatuk szerint ráadásul azt hihetjük, egyelőre elvesztek a sűrűben... Kiss A. János

Next

/
Thumbnails
Contents