Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-02 / 126. szám
1997. június 2., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Német kulturális nap Berényben A gyulai németvárosi óvodások nagy sikert arattak műsorukkal FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Ellenfél a szabályzórendszer Muronyban a Földvár szövet- j kezet nemrégiben tartotta a 239 tagú, külső üzletrész-tulajdonosok alkotta közös gazdaság zárszámadó és tisztújító közgyűlését, melyen egyer bek között megválasztották az elnököt. Kiss Ferenc elnök, miután lejárt négyéves mandátuma, felállt az elnöki székből, igaz csak rövid időre: a 36 éves agrárszakembernek és a szövetkezet korábbi vezetésének szavazott egyhangúlag bizalmat a közgyűlés. Az ismét megválasztott elnök elmondta: négy évvel ezelőtt 50 millió forintos adóssággal vette át a szövetkezet irányítását. Az adósságot mára 7 millióra sikerült lefaragni úgy, hogy a korábbinál kisebb földterületen, a négy-öt évvel ezelőttinek mindössze negyedén, mintegy 400 hektár szántón gazdálkodnak. A több éves veszteségsorozat után az elmúlt esztendőt már nyereségesen zárták, s minden reményük meg van arra, hogy az idén lenullázzák a még meglévő adósságukat. Kiss Ferenc kifejtette még, hogy nehezen élnek, a közgazdasági szabályzók őket is sújtják. —sz— Gazdag nemzetiségi program várta szombaton az érdeklődőket a mezőberényi Petőfi Művelődési Központban: hatodik alkalommal rendezték meg megyénkben a Békés megyei németek anyanyelvi kulturális napját”, mely rendezvénynek Mezőberény másodszor volt a házigazdája. A fesztiválon több település képviseltette magát, színpadra léptek az almáskáma- rási, az eleki, a gyulai, a mezőberényi német nemzetiségi csoportok, ízelítőt adott műsorából a leányvári német hagyomány- őrző tánccsoport és a csolnoki sváb zenekar. A vendégeket Cservenák Pál Miklós, Mezőberény polgár- mestere köszöntötte, majd Kerner Lőrinc, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke németül nyitotta meg az egész napos rendezvényt. Mint mondta, az idősebbek körében él még őseik hagyománya, beszélik a nyelvet, gazdag ének- és hangszertudással is rendelkeznek, sajnos koruk nő, számuk pedig csökken. Örvendetes viszont, hogy az óvodákban és az iskolákban nem csak a nyelvet tanítják a pedagógusok, hanem igyekeznek a még meglévő kulturális hagyományokat felkutatni, megmenteni, s azokat tovább adni az ifjúságnak, az utókornak, erősítve a népcsoporthoz való tartozás identitását. Pangert Mihály, a Németországban élő, kitelepített mezőberényiek üdvözletét tolmácsolta. A kulturális napon Mezőberény egyik német testvérvárosa, Münsingen—Walter Roup alpolgármester vezetésével egy — négytagú küldöttséggel képviseltette magát. A program keretében a vendégek megtekintették az Orlai Petries Soma Múzeumot, részt vettek a német hagyományápoló egyesület helyi klubjában a,,Békés megye német templomai” című fotókiállítás megnyitásán. Sz. A. Megkérdeztük olvasóinkat Mit jelent az életükben a telefon? Kiss Sándorné, 62 éves, sarkadi nyugdíjas: — Nem szeretem, ha zavarnak, ezért úgy gondolom, talán idegesítene, ha folyton csörögne. A gyerekeimnek van telefonjuk, baj esetén ők elintézik, amit kell. A szomszédoknak is van, ők is szívesen segítenek, ha valami ezen múlik. Nekem — most úgy érzem — nem hiányzik. Anyagilag talán megtehettem volna, hogy bevezettetem, de már a havi részletfizetések nem tetszenek annyira. Tizenötezer forintból bizony ilyen luxusra nemigen futná... Kecskeméti Ferencné, 58 éves, békéscsabai nyugdíjas: — Hozzánk 1975-ben vezették be a telefont. Emlékszem, majd kiugrottunk a bőrünkből, annyira örültünk neki. Számunkra nagyon sokat jelent: biztonságérzetet nyújt, a gyermekeinkkel, ismerőseinkkel való kapcsolattartás alapját képezi. Igaz, a számla néha meghaladja az i 000 forintot, ilyenkor a következő hónapban egy kicsit visszafogjuk magunkat. Katasztrófa lenne, ha valami miatt kikapcsolnák a telefont, hiszen már az életünk.része lett. Kajla János, 26 éves, köröstarcsai jövedelempótlás: — A mi falunkban éppen most vezetik be a telefont.- Nagyon szerencsések vagyunk, mert mi csak húsvétkor határoztuk el az igénylést, és alig aludtunk rá egyet-kettőt, máris valósággá válik minden. Úgy gondolom, sokkal gyorsabb lesz az ügyintézés telefonnal. Rengeteg időt és pénzt megtakaríthatunk, ha utánajárás helyett csak a számokat tárcsázzuk. Ezenkívül úgy hiszem, a huszadik század vége telefon nélkül már el sem képzelhető. Bondár Gábor, 39 éves, sarkadi földmérő: — Sarkadon is most vezetik a telefont. Az első részletet már befizettem, tehát azt remélem, nemsoká boldog telefontulajdonos leszek. Közel nyolc éve adtuk be az igényünket. Elsősorban a munkám miatt tartomüon- tosnak az utolérhetőséget és a kapcsolattartást, de a telefonkönyv alapján bármilyen intézményt, céget hamarabb el tudok érni, így a magánéletem is könnyebbé válhat. Igaz, mindez pluszkiadást jelent. __rja F OTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Olvasóink írják ...................—■ = Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzá járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. ♦ Lecsúsztunk a lóról Lovas nép a magyar. Ez köztudott, de mintha az utóbbi időben elfelejtette volna, hogyan kel! nyeregben maradni. Hol jobbra, hol balra csúszott le. Utoljára balra és negyven évig nem is bírt visszamászni. Most megint tolják lefelé, persze az ő tudta nélkül. Küszöbön áll, és már csak az országgyűlés általi megerősítésre vár a Magyar Köztársaság és a Szentszék közti megállapodás, amelyről egy bő hónappal ezelőtt azt sem tudtuk, hogy létezik. A megállapodás az egyházi oktatást, az egyházfinanszírozást és az ingatlan-visszaadások ügyét érinti. Ha részleteit titok veszi is körül, de körvonalaiban már ismerjük tartalmát és gyors vajúdásának történetét is. A katolikus egyház biztos a dolgában (biztos tud valamit), szerinte megfog születni. Ha mindezeket egybevetjük azzal, hogy az egyház manapság politizál és próbál a közéletben minél nagyobb szerepet vállalni, el tudom képzelni én is. Nemrég olvastam a Népszabadságban például, hogy Paskai László bíboros úr nehezményezi országunkban a demokrácia alapvető vívmányainak jelenlétét (vallásszabadság, a másság elfogadásának igénye), mivel ezek—a magyar jogrendszerben is jelen lévő eszmék — akadályozzák egyházának újraépítését (amiről azért még nem mond le—ez a cikkből kiderül). A demokrácia útján elindult magyar nép erkölcsi, szociális problémáinak megoldása szerintük a kezükben van. Természetesen az állam és az egyház szoros össze- és egybefonódásával. Csak az a baj, hogy már nem a középkorban élünk és az információk is eljutnak hozzánk, akár messze földről is. Ismerjük az olasz, spanyol, közép- és dél-amerikai helyzetet, ahol szintén a katolikus egyház aktív jelenléte biztosítja a fent említett problémák ,,nemlétét ”. Előttünk van a lengyel példa is (aktuális), ahol a jobboldali vallási-politikai erők heves támadást intéztek a demokratikus értékek ellen. Egyelőre Magyarország itt még nem tart. Folyik a rekatolizálás előkészítése, az alapok lerakása. Ha ez valóban megtörténik, pár éven belül észre fogjuk venni, lecsúsztunk a lóról (a demokráciával együtt). A változatosság kedvéért most hátrafelé. A nyeregben más fog ülni, a magyar nép pedig futhat a lova után. Pedig a magyar lovas nép. Vagy mégsem? Illésházy Dávid békéscsabai pedagógus Részvényvita Végegyházán Mint arról hírt adtunk, a DÉGÁZ- részvények értékesítéséből kapott 12,2 millió forintból a végegyházi önkormányzat ingatlanonként 7 ezer forint készpénzt visszajuttat a lakosságnak, míg a fennmaradó részt az infrastruktúra fejlesztésére kívánják fordítani. E testületi határozat után néhány helyi lakos aláírásgyűjtést szervezett a részvények teljes összegének visszafizetésére, illetve hogy a lakosság megkérdezése nélkül a testület ne döntsön a kérdésben. A pénz felhasználásának vitája a közmeghallgatáson csúcsosodott ki, ahol a 374 aláírást tartalmazó gyűjtőívet egy helyi lakos nyújtotta át a képviselőknek. A késő estig tartó csatározás végső döntéséről a minap kaptunk tájékoztatást, amely megerősíti a testület korábbi álláspontját. A képviselők úgy vélik, hogy az aláírásgyűjtés valójában nem a lakosság igényét fejezte ki, hanem a háttérből a polgármester választási kampányát szolgálta. Másrészt több gyűjtőíven nem szerepelt a „fejléc”, így kétséges, hogy az emberek nagy része nem is tudta, mit ír alá. A testület szerint korrekten döntöttek (egyébként egyedül a megyében) az évekkel korábban befizetett összeg visszajuttatásáról, valamint hogy a falu fejlődése sem állhat meg. Olyan közpénzről van tehát szó, amelynek felosztási és rendelkezési jogát egyértelműen az önkormányzat kapta. A kifizetés egyébként 740 ingatlant érint. Remélhetőleg a részvényvita megnyugvással zárul. H. M.
