Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28-29 / 149. szám
o A HÉT TÉMÁJA 1997. június 28-29., szombat-vasárnap Nem általános mesékre, kívánságlistákra van szükség Német befektetőkre várva... A kormány határozata értelmében július elsejével jelentős átalakításokra kerül sor a magyar külképviseletekben. Eszerint több németországi kereskedelmi képviselet megszűnik, néhánynak a bázisán kereskedelmi szolgálatok alakulnak, ezek az ITD Hungaryhoz (Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Részvénytársasághoz) tartoznak majd. Ezeknek a változásoknak természetesen személyi következményei is vannak. Egyik ilyen, hogy július elsejétől a müncheni kereskedelmi szolgálat új irodavezetőjének Király Zsoltot nevezik ki. — Öt évet töltöttem az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium német osztályán, 15 hónapja pedig a kölni kereskedelmi kirendeltségen dolgozom. Ez idő alatt megismerhettem a németeket, és úgy gondolom, sokat tehetek majd a most bemutatkozó négy megye képviselőiért is. Még a minisztériumban dolgoztam, amikor kialakítottuk ennek a rendezvény- sorozatnak a tervét. Fontos, hogy egy-egy.megye vagy régió is kapcsolatot teremtsen egymással, nemcsak az egyes országok. Ezt a gondolkodásmódot szeretném az itteni munkám során is hasznosítani. — Ón ismeri a németek gondolkodását is. Mi a véleménye az itt elhangzott előadásokról, milyen tanácsokat adna a további, hasonló rendezvényekre érkezőknek? — Azt gondolom, ég és föld a különbség a most és a néhány évvel ezelőtt elhangzott előadások, hozott prospektusok között. Nagyon jónak tartom, hogy szinte mindannyian kitértek az infrastruktúrára, és igyekeztek bizonyítani, hogy az is megfelelhet a német igényeknek. Ez az a pont ugyanis, ami a legelrettentőbb a német emberek fejében. Tetszik, hogy sokan konkrét tervekkel, projektekkel érkeztek. Az ideérkező üzletemberek ugyanis nem általános mesékre, kívánságlistákra kíváncsiak, hanem pontos üzleti lehetőségekre. —Magyarországon is vitatéma, hogy először készítsenek-e el egy projektet, és utána keressenek rá befektetőket, vagy várják meg, mit is akar a befektető? — Azt hiszem, komoly támpont, ha a befektető tudja, milyen ötletek, lehetőségek állnak előtte. Másrészt nekik nincs idejük, így rövid, céltudatos, konkrét tájékoztatást várnak. Talán jó lenne, ha többszintű befektetési tervek készülnének: első körben elég lenne csak egy-egy oldalas anyag a lehetőségekről, és akit megérint valamelyik téma, az úgyis mélyebb elemzéseket kér. Ebben pedig mi is segítségükre lehetünk és leszünk azoknak, akik ezután a konferencia után hozzánk fordulnak. München belvárosa nem ismeretlen a magyarok számára sem — ottjártunkkor egyébként éppen magyar népzenétől volt hangos e tér Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium szervezésében a héten Németországban, Saarbrückenben és Münchenben járt az a négy megyét — Békés, Borsod-Abaú j- Zemplén, Hajdú-Bihar, és Szabolcs-Szatmár-Bereg képviselő delegáció, melynek feladatául e térség bemutatását tűzték ki. A Békés megyeieket dr. Simon Imre megyei közgyűlési elnök, Sziklai Zoltán, a Békés megyei önkormányzat területfejlesztési osztályvezetője és Végh László, Békéscsaba alpolgármestere képviselte. Szakértőként velük tartott még Sztankó János, a Vállalkozói Centrum igazgatója, Hódsági Tamás, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és fó'munkatársa, Grósz Gabriella, valamint Argyelán György, a Békés Megyéért Vállalkozásfejlesztési Alapítvány projektmenedzsere. Útjukra a minisztérium meghívására lapunk munkatársa is eljutott, oldalunkon az ott szerzett tapasztalatokat, információkat szeretnénk eljuttatni azokhoz, akiket a német— magyar kapcsolatok valamilyen formában érinthetnek. Étlap külföldi vállalkozóknak A delegáció a személyes megjelenésen kívül több konkrét, kidolgozott projektet vitt magával az útra, mintegy „étlapot” kínálva mindazoknak, akik Magyarország e tájára kívánnak befektetni. A projektek a következőek voltak: —Szabadidő- és idegenforgalmi centrum, Békéscsaba — Termálkút, Békéscsaba ■—Almássy-kastély hasznosítása, Gyula —Gyulai Várfürdő korszerűsítése — Pósteleki Széchenyi-kastély — Gerlai kastély —Körös-Thermál Hotel, Gyomaendrőd —Mezőkovácsházi szabadidőközpont —Szeghalmi vendégfogadó —Békéscsabai repülőtér fejlesztése —Békéscsabai Ipari Park —Autószalon és műhely, Orosháza —Diszkontüzlet és pékség, Békés —Mezőgazdasági kombinát, Szeghalom —HISZ1-MAP térkép, komputertechnika, Gyula —Agrármarketing-centrum, Vállalkozásfejlesztési Alapítvány — Gyümölcs és zöldség nagybani piac, Békéscsaba —Regionális logisztikai centrum, Vállalkozásfeji. Alapítvány —Biodegradálható csomagolóanyag gyártása —Kukoricakeményítő-gyár, Battonya —Növényolajfeldolgozó üzem, Lökösháza —Malom, Lökösháza Gondolatok, vélemények, eredmények a találkozó után A kétnapos rendezvény során alig-alig jutott idő arra, hogy egymással is szót váltsunk. Hazatérve mindannyiunkban fogalmazódtak meg gondolatok, mindenki valamiféle „eredménylistával” érkezett. Ezért kérdeztük meg a delegáció néhány tagját: miként látta a Németországban töltött napokat? T. Asztalos Ildikó, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium politikai államtitkára: — Talán a legfontosabbnak a konkrét eredményeket tartom. Úgy tudom, több megye tért haza névre szóló ajánlatokkal. Az autógyártás területén komoly beszállítói program indulhat, de nagy az érdeklődés a gyógyidegenforgalom területén is. E két körben hamarosan személyes tárgyalások kezdődnek. Dr. Simon Imre, a Békés megyei önkormányzat elnöke: — Ahogy a sajtóban is megjelent, Saarbrückenben nem találtunk komolyabb érdeklődést, ezzel szemben Münchenben sokkal pozitívabb mérleget vonhattunk. Szinte folyamatos volt az érdeklődés, volt akit az élelmiszer-feldolgozás, a növényolajgyártás vagy kisebb malom építése érdekelt. Két konkrét találkozást kell kiemelnem: mindkettő már meglévő kapcsolat fejlesztése, továbbgondolása. A jövő héten Magyarországra érkezik konkrét tárgyalásokra egy orosházi kazángyártó, valamint egy dévaványai elektronikai alkatrészeket gyártó cég német tulajdonosa. Münchenből, az ottani kirendeltségtől, úgy gondolom, ezután is komoly segítséget várhatunk. Végh László, Békéscsaba alpolgármestere: — Nagyon jónak tartom és becsülöm azt a szándékot, hogy a minisztérium az ország elmaradottabb térségeit is külföldi kapcsolatokhoz kívánja juttatni, de még ezeken a tárgyalásokon is érezhető volt, hogy ezen belül Békés megye nem tartozik a kedvencek közé. Nekünk is vannak problémáink, ha nem is olyan komolyak, mint Borsodban és a Nyírségben, valós segítséget kevesebbet kapunk. Talán kevésbé működik a megyénk érdekében kifejtett „lobbizás” — tehát ezen mindenképpen javítanunk kell a jövőben. Grósz Gabriella, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara főmunkatársa: — Erre az útra mi állítottuk össze a programot, és még nagyon sok projektet várunk a további kapcsolatok építésének segítése érdekében. Úgy gondolom, mindenképpen hasznos, hogy Németországnak ezeken a területein legalább egyszer hallották azt is, hogy Magyarország nem csak Budapestet és Győrt jelenti, hanem vannak más térségeink is. Nálunk is többen érdeklődtek, többek között diagnosztikai termékeket gyártó cég és egy hajógyártó cég, de volt érdeklődés a gyulai HISZI- MAP projektje iránt is. Az Audi térségünkben? A müncheni tárgyalások legnagyobb „sztárjává” pillanatok alatt az Audi két képviselője vált. Bemdt Hertelt, a cég projektkoordinátorát kérdeztük magyarországi tapasztalataikról, a müncheni tárgyalásairól: — Cégünk igen jó tapasztalatokat szerzett Győrben, ezért gondolkodunk abban, hogy ha optimális feltételeket találunk, bővítjük magyarországi kapacitásunkat. Természetesen mi mindig stratégiai modellmegfontolá- sokban gondolkodunk és tudjuk, hogy minden lépésünk visszahat a német anyavállalatra is. — Vannak-e információik a keleti térségről, illetve mennyire tudnak különbséget tenni az itt megjelent négy megye adottságai között? — Ezen a tárgyaláson csak kiegészítő információkat gyűjtöttünk, hiszen a tájékozódás részünkről nem most kezdődött. Vannak olyan személyes kapcsolataink, melyek révén megismertük már Magyarországot, és a most bemutatkozott négy megyét is. —Mennyi esélye van ennek a térségnek arra, hogy telephelyként jelöljék ki egy fejlesztés esetén? — Mi a telephely tekintetében csak javaslatot fogunk tenni, és ezek között a javaslatok között nem csak magyarországi területek lesznek. A végső döntést a Volkswagennel közösen hozzzuk meg, és ebben épp olyan esélyes Magyarország, mint az összes többi jelölt. — Elképzelhető, hogy hamarosan személyesen is megjelennek a térségben ? — Minden elképzelhető... Az oldalt írta és szerkesztette: Antal Gyöngyi Ahogy ők látnak minket... A tárgyalássorozat egyik legérdekesebb előadását Jürgen Illing, a Német—Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója tartotta a német vállalkozások magyarországi tapasztalatairól. Gondolatait érdemes megismernünk, és néhány jó tanácsán elgondolkodni üzletembereknek, politikusoknak is: — Magyarország számunkra „divatország”, amit a számok is bizonyítanak, hiszen ’91-től ’97-ig csaknem hétmilliárd márkát fektettek be itt német befektetők, míg Lengyelországban ugyanez a szám 2, Csehországban 3 milliárd márka, az összes többi országban ennél lényegesen kisebb az összeg. De vajon miért pont Magyarország? — ezt a kérdést az elmúlt években többször is feltettük azoknak, akik Magyarországon indítottak vállalkozást. Lássuk először a pozitívumokat. — Folyamatosan növekszik a forgalom, ami azért is meglepő, mert tudomásunk szerint nem alakult ki erős vásárlóerő. A magyarországi gazdasági feltétel- rendszerek változásával mintegy húszszázalékos vásárlóerőcsökkenés következett be —- mindemellett az országban nyugalom van. Ez számunkra azt jelenti, hogy stabil ország, ahol a lakosság összetart, és feszültségmentesen lehet dolgozni. — A másik nagyon fontos szempont a hídfőszerep. Magyarországon megítélésünk szerint igazi privatizáció zajlott le, azokat a fontos gazdasági lépéseket, amelyeket például Csehország csak most tesz meg, Magyarországon már 1995-ben meglépték. — A német vállalkozók fontos szempontnak tartják a földrajzi közelséget is. Egy ismerősöm jegyezte meg egyszer, az útlevél-ellenőrzés tovább tart, mint eljutni Münchenből Budapestre. Ma már ez a megállapítás talán egyre kevésbé igaz... — Nagyon jól működő referenciák léteznek az országban, főként a gépjárműgyártás területén. Van azonban néhány feladat, amit még meg kellene oldani. — A KSH szerint a magyar- országi átlagkereset 550 márka, és ez egyszerűen nem igaz. A német vállalkozásoknak szakképzett, nyelveket tudó munkaerő kell, az pedig ennél sokkal többe kerül. Kár hangoztatni, ma már mindenki tudja, hogy Magyar- ország már nem az alacsony bérek országa! — Nehéz az egységes ellenőrzés, a nagyon magas adózás miatt azt is meg kell gondolni, hány fős kiküldött személyzetet tartsunk. Ebben nagyon jó lenne a mielőbbi változtatás. — Ma már nálunk nem tehető meg, de Magyarországon igen: egy ott telepített üzemet három műszakban is lehet üzemeltetni, és ez jó lenne, ha így is maradhatna. — Lenne mit karcsúsítani a bürokrácián: amit itt két hét alatt lehet elintézni, ahhoz Magyarországon gyakran évek kellenek. — Mielőbb le kellene küzdeni a különböző struktúrákból adódó nehézségeket, hiszen Magyarország integrációra készül, ami sok jót ígér ennek a térségnek. A Müncheni Kereskedelmi és Iparkamara épületében tartott előadást Jürgen Illing, a Német— Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója. Az elnökségben balról jobbra Bihall Tamás, a Borsod-Abaüj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, dr. Zilahi József, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, dr. Simon Imre, a Békés megyei önkormányzat elnöke és Szilaj Pál, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke
