Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-24 / 145. szám

Ki LEHET TERMÉSZETGYÓGYÁSZ'] Július 1-jétől lép életbe az a rendelet, mely a természetgyó­gyászati tevékenység egyes kérdéseit szabályozza. (6. oldal) Csernobili vészharangok Vozár Ágnes igen komoly témával, a Csernobil utáni évekkel és a robbanás következ­ményeivel foglalkozik. (7. oldal) ZÖLDSÉGEK... Vétek órákat tölteni a konyhá­ban nyáron. Főzzön gyorsan, serpenyőben, fél-háromnegyed óra alatt elkészül az ebéd. (7. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete Július 26. a kábítószer elleni küzdelem napja A SZENVEDÉLY KÉNYSZERŰ RABSÁGÁBAN... Az ENSZ közgyűlése határoza­ta alapján 1988-ban rendezték meg először a kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napját. Nem egy nap feladata a meg­előzés. Ez alkalommal viszont hangsúlyozottabban szeretnénk felhívni a figyelmet erre a testet- lelket gyorsan megnyomorító, a semmi felé vezető szenvedély­re. Addig, amíg nem árutól a baj minket vagy hozzátartozóinkat, úgy gondoljuk, velünk és kör­nyezetünkkel nem történhet meg. De megtörténhet! Ha nem figyelünk eléggé egy­másra. Ha nincs erőnk megvívni a hétköznapjainkat. Ha olyan „boldogság” után vágyako­zunk, amiért nem kell semmit • tennünk. Különösen a fiatalok veszélyeztetettek. A felnőttek­től is tapasztalt türelmetlenség, céltalanság, örömtelenség a „könnyű megoldások”, a pót­szerek keresése irányába tolja a tizenéveseket. Többnyire már korai életkor­ban megismerkednek a cigaret­tával, az alkohollal. Nem jelent gondot számukra elszívni egy marihuánás cigarettát, bevenni valamilyen kábítószert. A dro­got fogyasztó károsítja egészsé­gét, veszélyezteti életét. Nem csak a sajátját, hanem a másokét is. Elképzelhető a következmé­nye annak, ha valaki kábítószer hatása alatt volán mögé ül. A család felelőssége nagy. Több­nyire előzménye van annak, hogy a fiatal kábítószerhez nyúl. Kapcsolati zavar, az elidege­nedés, a kudarcérzés, az azono­sulási képtelenség, az érzelmi kötődés hiánya, a drogfüg­gőség kialakulásának rizikó- faktorai. Az őszinte, szeretetteljes, a személyiség szuverenitását is tisztelő szülő-gyermek kapcso­lat biztos gyökeret jelent az élet viharaival, a csábításokkal szemben. Nagyobb eséllyel in­dul az önálló felnőttéletben az, akinek biztos érzelmi támasza volt és van. Ne menjünk el szemérmesen az ismerősünk, gyermekünk mellett, ha magatartásában, han­gulatában, érzelmi életében za­vart, feltűnő változást tapaszta­lunk. Sokszor azzal magyaráz­kodunk, hogy nem tartozik ránk. Pedig csak elhárítjuk. Félünk, hogy kiderül valami, amivel nem tudunk mit kezdeni, esetleg felelősségünk kerül előtérbe. A baj akkor is megvan, ha nem veszünk róla tudomást. Sokszor nem könnyű szembekerülni a valósággal. De gondoljunk arra, hogy akkor lesz igazán nagy a probléma, ha a szőnyeg alá sö­pörjük. Forduljunk segítségért! Az addiktológiai, a pszichiátriai rendeléseken, osztályokon, a drogcentrumokban szakembe­rek segítenek a hozzájuk fordu­lókon. [A Szegedi Ifjúsági Drogcentrum segélytelefonja: (62) 436-355]. Gondoljunk arra, akkor tesszük a legrosszabbat, ha semmit nem teszünk. Segít­sünk magunkon, segítsünk egy­másnak! ÁNTSZ Békés Megyei Intézete Egészségvédelmi Osztálya A DIALÍZIS AZ ÉLETBENMARADÁS, A SZERVÁTÜLTETÉS, A GYÓGYULÁS LEHETŐSÉGE Vesebetegek gyógyítása Békéscsabán A dializált beteg korszerű körülmények között ugyan, de a fél életét a gépen tölti. A gyors betegszállítás megvalósításában reménykedik Tóth Eszter főorvos asszony FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Tíz éve, hogy a vesebetegek egyesületeinek országos szö­vetsége megalakult. A betegek érdekeinek képviseletére léte­sült civil szervezetbe tartozók betegségükről szinte mindent tudnak, olyan szakszerűen elemzik a tüneteket, a gyógyítás módját, akár valamiféle „orvos- professzor”. Békéscsabán a belgyógyá­szati osztály keretei között dr. Tóth Eszter belgyógyász, nefro- lógus (a vese megbetegedései­vel foglalkozó orvosi tudo­mányág) ma már korszerű nef- rológiai gondozót és a megye betegeit ellátó műveseállomást irányít. (Művesekezelés, dialízis: ar­tériába vagy vénába kötött mű­anyag kanül segítségével a be­teg vérét művesén áramoltatják át a mérgező anyagok eltávolí­tása céljából, majd a megtisztí­tott vért ismét visszavezetik va­lamelyik vénán át a szervezetbe. Transzplantáció: átültetés, más helyről (donortól, esetleg agy­halál következtében elhunyt em­ber egészséges szervéből) vett szövet, szerv átültetése a szerve­zetbe.) Két férfivel beszélgettünk a vesebetegek egyesületének tag­jai közül. Sorsuk jellemző lehet, életerejük, kedvük példaként szolgálhat Bányai István (32 éves, elvált, egy gyermek édes­apja) gyulai fiatalembernek 8 éves korában fedezték fel a ve­sebetegségét. Budapesten ke­zelték, gyógyították, majd a gyulai urológián vizsgálták, fi­gyelték hosszú éveken át. Fára­dékony volt, gyenge, de a beteg­ségét igazából nem vette komo­lyan, elfogadta ezt az állapotot. 1986-tól szükségesnek látszott a művesekezelés igénybevéte­le, majd 1987-ben kapta az első átültetett vesét, amely 2 és fél évig működött a szervezetében. 1995. októberben második vesé­re lett szüksége. Paróczai Imre (34 éves, nős, egy gyermek édesapja) hunyai fi­atalember. Az ő veseelégtelensé­gét 14 éves korában, egy pálya­alkalmassági vizsgálaton vették észre. Bútorasztalosként végzett, évek óta rokkantnyugdíjas. Mel­lette áll a család, a felesége dolgo­zik és tanul, Imre is tevékenyke­dik a ház körül, jószágot nevel. Mindössze tizenkilenc éves volt, amikor az orvosok kimondták, művesekezelésre van szüksége. A kezelőben várakozólistára ke­rült. Húszéves korában érte utol a veseriadó, irány Szeged, veseát­ültetés, az elsőt 1984-ben kapta, ez négy évig működött, 1988-ban ki kellett venni, a legutóbbi szer­vet pedig 1996 szeptemberében ültették a szervezetébe. — Magyarországon a dializáló állomások regionális rendszere az 1970-es évek elejétől alakult ki — tájékoztat dr. Tóth Eszter főorvos asszony. — A mi területünk betegeit 10 éven át a szegedi egyetem (SZO- TE) állomásán látták el. 1982 és 1986 között a régióban hat állo­más kezdte meg a működését a SZOTE kezdeményezésére, köztük a békéscsabai is, az első dialízis-kezelés 1986-ban volt. Nagyon sokféle vesebetegséget ismerünk, a legtöbb a daganatos, a krónikus veseelégtelenség, az urémia (húgyvérűség, a vesemű­ködés zavara miatt kialakuló, a vér maradék nitrogén tartalmá­nak emelkedésével járó állapot). 1986-tól négy ágyon kezdtük a művesekezelést, egyre több lett a beteg, egyre nagyobb az igény a gyógyításra. Tíz év során 222 beteget kezeltünk az állomáson, 45 ezer 313 dialízist végeztünk és összesen 38 beteget juttat­tunk el a vesetranszplantációra. Az egyre nagyobb betegostro­mot éreztük, s a kórház vezetése az egészségügy első vállalkozó képviselőjeként 1991-ben a műveseállomást privatizálta. Jelenleg a volt fertőzőosztály épületében dolgozunk az Euro- Care Magyarország Egész­ségügyi Szolgáltatójának egy­ségeként. Manapság már az' idősebb, esetleges átültetésre nem alkalmas betegeket is dializáljuk. A vesebetegeket igazán csak a szervátültetés gyógyítja meg (a szervátültetet­tek legtöbbje a vesebetegek kö­zül kerül ki), amennyiben fizi­kailag alkalmasak rá, tudok egy 20 éve átültetett túlélőről is. A dialízis lényege, hogy minél to­vább tarthassuk őket a szervát­ültetésre készen és mihamarább találjanak számukra megfelelő donort Bede Zsóka A HÉT FOTÓJA Jegyzet Ahogy a kürtőskalács készül Kamuion FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Micsoda nő! Vagy ez a divat? Olvasom a minap, hogy a moha­medán országokban az orruk he­gyéig lefátyolozott hölgyek ala­pos követői a divatnak. A fehér­nemű „frontján” itt a legna­gyobb a piaca a vonzó, sőt szexis alsóknak. A hölgyek kedvüket lelik az ízléses, darabok váloga­tásában, vásárlásában, de én úgy gondolom, a férjeiknek sincs ez ellenükre. És így lehetnek ezzel a magyar teremtés koronái is, hiszen ők sem vakok, ráadásul a divat is kedvez nekik — egyre többet láttat a nőből. Ha már a fehérneműknél tar­tunk, azt is érdemes megjegyez­nem, hogy a magyar lányok és asszonyok — igaz, hogy nem voltak a télen és a tavasszal arra kényszerítve, hogy takargassák magukat—a jó idő beköszöntő­vel mintha a lehető legkeveseb­bet akarnák magukon hagyni. Az utca forgatagában sokan rá is csodálkoznak a nem mindenna­pi jelenségekre (például a hastáncosnőket megszégyenítő köldökkivillanásokra, a sztreccsbe szorított „úszógu­mikra”). Főként, ha a kor, a jó ízlés és a viselésre szánt darab nincs összhangban. Találkozni olyanokkal is, akiknek szerelése nem azért kelti fel a járókelők figyelmét, mert ódivatú, inkább hiper-szuperdivatos! Az össz­hatás tökéletes. Hol van már a kamaszosan gátlásos viselkedés?! Az már a múlté. És a jelen? Az feszes, testhez simuló top (lehetőleg minél rövidebb derékkal és kiwizöld színben, alatta izgató- an csipkés melltartó), hozzá a legmenőbb kockás, vagy éppen a szivárvány minden színében pompázó csíkos „alig” szok- nyácska. S hogy mindez milyen magasságokból? Az idei divat­nak köszönhetően a mélynövé­sű komplexussal megáldott höl­gyek is büszkén húzhatják ki magukat „atomtalpú” cipő­ikben. Mert ami igaz, az igaz: a divat semmiben nem ismer hatá­rokat. És mi, hölgyek? Ki-ki döntse el, mi áll jól neki, mi az, amiben igazán önmagát tudja adni, hogy mindenki azt mondhassa: mi­csoda nő! Csete Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents