Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-23 / 144. szám

1997. június 23., hétfő SportmagaziN 7 Kényszerűségből lett vezető edző Legnehezebb a munka értékét elismertetni Az atlantai olimpiai stadionban, Darnyi Tamás sokszoros olimpiai bajnok úszó társaságában A SZERZŐ felvétele Valahol azt írták róla: azon ke­vesek közé tartozik, aki atléti- kus szellemben gondolkodik, dolgozik és aszerint is él... Meg­lehet, ez nem éppen előny az élet minden területén, mostanság ő maga is sokat mesélhetne erről, de csak annyit jegyez meg, hogy „reggelente jó nagyokat futot­tunk a réten Asztival, akinél pompásabb dalmatát nem szült kutyaanya... de ez, úgy tűnik, a múlté. Ha az ember körül vala­mi megváltozik, akkor csak egyet tehet, megkeresse a továbbutat.” Tóth Sándorral, a békéscsabai atlé­ták vezető edzőjével most ilyen helyzetben beszélgetünk. Igaz, nem a magánélete okán, hanem arról, miként is lehet csodákat művelni egy közösségen belül, hogy szinte 22 éve minden januárban elmond­hatja, egyet megint léptek előre. Ak­koriban még az Előrénél, majd önállósodva, minden gondot körbe- ölelve. ■— Nem is lehetett ennek a több évtizedes kötődésnek más az alapja, mint, hogy korábban ott verseny­zett, nem? — Majdnem, tudniillik csár­daszállási vagyok, ott kezdtem el futballozni, csak 22 évesen tér­tem át a futásra komolyabban. Ehhez az átcsábuláshoz azonban kellett egy olyan példakép, mint Lasse Viren, a világhírű finn, az­tán az is, hogy Radnai Józsi a rajtpisztoly mellől egyszer „ki­szóljon”: Ócsi, neked az atléták közt a helyed! Ez idáig rendben is volt, de futni, főleg napi húsz kilo­métereket magányosan a leg­rosszabb. És akkor találkoztam Korcsok Janival, az Előre akkori nagymenőjével, ezzel tulajdon­képpen minden el is dőlt. Ha már egyszer az ember na­ponta kifutja magát, cél is lebeg előtte. Sanyi középtávon próbál­kozott, 3000 méter akadályon és maratonon el is csípett néhány jó eredményt, egyszer még a címe­res mezt is magára ölthette, de hamar beleszaladt egy újabb kihí­vásba. Az Előrénél „váltás” volt 1980-ban, s egyszer csak a vezető edzői poszton találta magát. So­kat vitatkoztunk azokban az időkben, nem ismert gátakat, ha arról volt szó, hogy az övékénél fontosabb sportág, fontosabb szakosztály nincs, de mindez mit sem ér, ha néni olvassák az újság­ban is. ’ — Nem tudok ezzel vitatkoz­ni, csak előveszem a statisztikát. Nem állítom, hogy valaha min­den aranyjevényes szint valós volt, de egy idő után saját magát csapná be az ember, ha nem fi­gyelne oda rendesen! Egy másik „vád” is ért később bennünket, hogy a gyaloglásra és a hosszú­távfutásra szakosodtunk, ott sok pontot s vele támogatást lehetett szerezni. Ezeknek az emberek­nek csak azt mondom, hogy büsz­kén vállalható misszió ma is, mert nyolc felnőtt válogatott atlétája van Békéscsabának és mára nem­csak ezekben a számokban. Re­mélem, ez elegendő bizonyíték arra, hogy jó utat választottunk! És, hogy mindezt salakos pályán gyakorolva értük és érjük el. Aki járatos a sportágban, az pontosan érzékeli, mit is jelent ezek után a negyedik legjobb hazai szakosz­tálynak lenni egy ősi olimpiai sportágban. — Apropó, olimpia! Ott áll­tunk Atlantában a női 10 kilomé­teres gyaloglás után a ,játé- koskijáróban”, nyolcvanezer ember tapsolta meg Rosza Mári­át, amikor tizediknek a célba ért, mint minden versenyzőt abban a fantasztikus hangulatú stadion­ban. És ott feljegyeztem valamit, emlékszik-e még arra, hogy mit is...? — Hogyne, amikor Urbanik Sanyival és Marikával összeölel­keztünk ugyanaz jutott eszembe, mint máskor, ha joggal érezhet­tük úgy, ezért érdemes volt annyit dolgozni. Nevezetesen, hogy csak akkor van értelme a sok munkának is, ha a nap minden percében elhiszi magáról az em­ber, hogy én ezt képes vagyok megcsinálni, és meg is fogom. Az a bizonyos pozitív szemlélet, amit lehet, hogy mostanában so­kan unásig ismételnek, de a tartós amerikai legevő nélkül aligha lett volna olimpiai bajnok Kiss Ba­lázs és biztos nem javította volna meg többszörösen saját legjobb­ját a középtávfutó Tölgyesi Ba­lázs. De ugyanezt éreztem kicsi­ben a múlt vasárnap a Budapest bajnokságon is, ahol a közelgő athéni világbajnokságra készülő válogatottunk, Szél Tibi 200-on 55 századdal futott jobbat, mint eddig bármikor és Kun Aliz is 23,91-re ment le ezen a távon 24,74-ről. — Vannak a klubnál olyan versenyzők is, akik már igencsak nagy tapasztalattal rendelkez­nek... —Értsem úgy, hogy akár nem is lenne szükségük edzőre...? Úgy gondolom, hogy amíg Bogár Jani egy—egy szokatlan távú verseny előtt többször is idefaxol, hogy Sanyi, jól gondolom ezt az edzéstervet, addig ez számomra bizalmat, hitet jelent a további munkához és erőt ad, hogy ha nincs meg a klubnak minden fel­tétele a jó eredményekhez, akkor Czeglédi Katikával holnap to­vább házalunk és megszerezzük a szükséges pénzt. Fábián István Békéscsabán járt a női tornászok kapitánya Heten készülnek, hatan utaznak, öten indulnak Két napot Békéscsabán töltött Kalmár Zsuzsa, a női tomászvá- logatott kapitánya. Beszélgeté­sünk elején sietett megjegyezni: egy kicsit mindig hazajön, ha Bé­késcsaba felé veszi útját, a Kór­ház utcai csarnokba pedig külö­nösen jólesik belépni, hiszen majd harminc évig második ott­hona volt. — Milyen tapasztalatokat szerzett? — Sokat találkozunk a lá­nyokkal és edzőikkel, de mégis más a személyes jelenlét, hiszen Budapesten a versenyek alkalmá­ból a részletek megbeszélésére nem jut idő. A legfontosabb, hogy a négy békéscsabai felnőtt válo­gatott kerettag, Varga, Nyeste és a két Filó, Éva és Mari körül min­den rendben legyen. A hangsúly most annak a félórás kötött és félórás szabad mozgásképző programnak a súlykolásán van, amelynek jelentősége a kötelező gyakorlatok eltörlésével felérté­kelődött, ezért is dolgoztam ki. Ebben a balettrúd melletti felada­tokon túl, koreográfiák, gimnasz- tikus gyakorlatok, ugrások szere­pelnek. Mivel a keddi keretedzés­re nem tudnak feljönni Adiék, itthon gyakorolják. Az idei fő ver­senyt a svájci vb jelenti, ahová hatan készülnek — a csabaiak mellett a két KSI-s Pásztor és a 23 éves Ábrahám. Hatan utaznak, öten indulnak és a legjobb négy eredmény kerül a jegyzőkönybe. Nagy illúzióink nincsenek, töb­ben abbahagyták a régiek közül, egy korosztály valahogy kima­radt, de jó lenne az eddig kivívott pozíciónkat megőrizni, hogy úgy mondjam, jól megmutatni ma­gunkat. A jövő év a kemény fel­készülésé—csak a májusi junior és felnőtt EB lesz komoly erőpróba — 1999-ben pedig már jön a kvalifikációs vb, ahol az eddiginél előreláthatóan több, 14 csapat vívhatja ki az olimpiai sze­replés jogát. Nagyon örültem a csabai lányok remek bajnoki sze­replésének, előfordulhat, hogy mind a négyen vb-indulók lesz­nek és hozzáteszem, egyre in­kább számítok a juniorokra is, most Kurucz, Szikora, Valyon és Szabó a válogatott keret tagja. Úgy tervezem, hogy hamarosan serdülő válogatott keretet is felál­lítunk. —Megszokta már a fővárost? — Nem jelentett nehézséget, hiszen testnevelési főiskolásként pesti voltam, ráadásul a Farkasrét környéke szinte kisvárosias, a tornacsarnokból még közlekedé­si csúcs esetén is hazaérek negy­ven perc alatt. F. I. Jegyzet Például Kollár Tibi... A fentivel csaknem azonos címmel ezeken a hasábokon már jelent meg egy jegyzetünk februárban, igaz akkor még kiegészült egy szóval: Jász­berényben" . Nos, a fiatal lab­darúgó kapus azóta ismét bé­késcsabai színekben véd. A kölcsönidó'lejárta előtt, még a bajnokság hajrájában sebti­ben visszahívták anyaegyesü­letéhez. Mitöbb, védett a tar­talékcsapatban s többször le­ülhetett az NB I-es gárda kis- padjára is. Mindez talán nem érdemel­ne külön figyelmet, ha az Előre házatáján a régi idők útját jár­nák ...Nem állítható, hogy a m ost meghirdetett koncepció — elsősorban saját tehetsé­gekre építeni és sikerre éhes „névtelen” fiatalokat igazol­ni—gyors és látványos ered­ményt hoz majd, sőt! De ha arra gondolunk, hogy a véko­nyabb pénztárca miatt a leg­több klub csökkenti profi já­tékosainak számát —fokoza­tosan bővül a játékospiac, így valamelyest csökken a játékosuralom, legalábbis a ,,középtudásúak” részéről. Részint ez jelenthet könnyebbséget a kluboknak, részint pedig az — és itt visszakanyarodhatunk a 20 esztendős Kollárhoz—, hogy vannak akik nem feltétlen ma­ximális körülmények között is színtiszta profi szemlélettel akarnak sportolni. ,,Mindent alárendelek a sportnak, én akarok lenni a legjobb és meg is teszek érte mindent.” — mondta az első edzés előtt Ti­bor. Azt már a klubelnöktől tudtuk meg, hogy továbbra is hetente felvonatozik Buda­pestre, hogy ott legyen Tamás Gyula kapusiskolájának edzé­sein. Az efféle szemléletet valló játákosoktól remélhetjük első­sorban a magyar futball a megújhodását. F. I. Németh marad Békésen tartotta pénteken este évadzáró szakosztály­értekezletét a Békési TE asz­talitenisz-szakosztálya. Ba­logh József vezetőedző érté­kelte az elmúlt idényt. El­mondta: amit vállaltak telje­sítették, hiszen egy év kiha­gyás után férfi csapatuk visszajutott az NB I A cso­portjába. Az NB I B-s baj­nokcsapat tagjai — Németh János, ifj. Balogh József, Csornai Gábor, Domokos Győző és Jakab András — valamint edzőik dr. Szom- bathy Zoltán és Balogh Jó­zsef megkapták az aranyér­meket. Az NB I B-s újonc női csapat becsülettel helytállt, de nem tudott megkapasz­kodni a magasabb osztály­ban. A békésiek két tartalék csapata az NB II középme­zőnyében végzett. Az utánpótlás nevelésben elért sikerekről Bauer Károly edző számolt be. Kiemelte: az országos ranglista versenye­ken Püski Orsolya rendre a dobogón végzett és meghí­vást kapott az utánpótlás válo­gatott keret edzőtáborába is. Szpisják Tibor szakosztály- vezetőtől megtudtuk sikerült megegyezni a Postással, így Németh János a jövőben is a békésieket erősíti. Előrehala­dott tárgyalásokat folytatnak az egri Urbán leigazolásáról, s közel a megegyezés a kecs­kemétiekkel Domokos ügyé­ben is. A baráti hangulatú összejövetelen a szakosztály tagjai egy ping-pöngütővel díszített tortával köszöntötték Balogh Józsefet, aki 35 éve jegyezte el magát a sportág­gal. (v.I.) Kétszáztíz kilométer Bogár János sikere a Balatonnál A hét végén rendezték meg a Balaton szupermaratoni futóver­senyt, amelyen a három nap során 210 km-t teljesített a mezőny. Az első napon a Siófok—Keszthely 80 km-es távon Bogár János (Békéscsabai AC) győzött 5:02:45-ös idővel. A második helyen klubtársa, Vozár Attila végzett, míg a harmadik a szintén békéscsa­bai Molnár Mihály (Esztétika) lett. A második napon Keszthely és Balatonfüred között sem sikerült megelőzniük a vetélytársaknak Bogár Jánost, aki a 75 km-es távon 5:09:08-as idővel nyert. A második helyen Molnár végzett, míg a harmadikon az egriSike. Vasárnap a zárónapon rekkenő hőség várta a Balatonfüred— Siófok közötti 55 km-es távon a futókat. Ezúttal is Bogár János diadalmaskodott, 3:38:13-as idővel. A végelszámolásnál a máso­dik helyen Molnár Mihály, míg a harmadikon Sike Gábor végzett. Végeredmény. (210 km): 1. Bogár János 13:50:06,2. Molnár M. 14:35:50,3. Sike G. 14:38:50. Díjkiosztó a kézilabdázóknál Békéscsabán, a Party étteremben tartotta vasárnap délelőtt díjki­osztó ünnepségét a Békés Me­gyei Kézilabda Szövetség. Hor­váth István, a megyei szövetség elnöke értékelte az NB II férfi Dél-keleti csoportjának küzdel­meit valamint a megyei bajnok­ság elmúlt idényét. Kitért a fe­gyelmi helyzetre, a játékvezetők tevékenységére. Ezt követően az elnök átadta az érmeket az egyes csoportok legjobbjainak. Az NB 11-ben a felnőtteknél és az ifjúsá­giaknál is a Csaba Előre KC nyer­te az aranyérmet. A megyei felnőtt női bajnokságban a Szar­vas, a férfiaknál a Mezőberény csapata végzett az élen. Az után- pótláskorúak között a lányoknál a Békéscsabai NKC III. csapata, míg a fiúknál Köröstarcsa együt­tese lett aranyérmes. A megyei szövetség egy-egy adidas táskával jutalmazta az egyes csoportok gólkirályait. Az NB II-ben a felnőtteknél Lo­vász János (OMTK) 185 góllal, az ifjúságiaknál Kalina Ferenc (Gyomaendrődi FKC) 69 góllal végzett az élen. A megyei felnőtt bajnokságban a hölgyeknél Sza­bó Teréz (Szarvas) 154, az után- pótláskorúaknál Ancsin Katalin (Békéscsabai NKC III.) 206 gól­lal nyerte el a gólkirályi címet. A felnőtt férfiaknál a köröstarcsai Mikó Imre 82 találattal, míg az utánpótláskorúaknál az újkí- gyósi Gál Lóránt 58 góllal volt a legeredményesebb. Zárszavá­ban dr. Soós József, a Békés Megyei Kézilabda Szövetség elnökhelyettese elismeréssel szólt a klubokban folyó munká­ról, amellyel országosan is a leg­jobbak között van a megye, s további sikereket kívánt az új idényben a csapatok képviselői­nek. (verasztó) Erősít az NB I B-s újonc A díjkiosztó ünnepségen az NB I B-s újonc Csaba Előre KC technikai vezetőjétől, Kendra Istvántól megtudtuk, hogy jelentős erősítéseket terveznek. A lila-fehérekhez tart a Békési FKC-ból az NB I-et is megjárt Csuvarszki János átlövő és Petrovszki György kapus, az NB Il-es gólkirály Lovász János, az Orosházi MTK-ból. Már korábban leigazolták Szenteszki János szélsőt Szarvasról, aki a tavaszi idényben a Kondoros csapatában szerepelt. A csabaiak még további két-három játékossal állnak tárgyalásban. Már csak Adorján... Szombaton: vaspapucsos bajnoki Gyulán Még mindig ő a legjobb... Az Adorján Team névadója A SZERZŐ FELVÉTELE Ha a korábbi évekénél csende­sebben is, azárt zajlik a salakmo­toros sportágban is az élet. Egy fordulót már lebonyolítottak a bajnokságból, a másodikat a deb­receniek kérésére május 31-érői későbbre halasztották — most szombaton 17 órai kezdettel pe­dig Gyulán a harmadik fordulót bonyolítják le. Erről csak a tényt közölte eddig Szilágyi Sándor klubelnök, hozzátéve, hogy a közüzemi számlák fizetése fejé­ben ebben az esztendőben is övék a pálya, amelyen dolgoznak, hogy méltó legyen az OB-ver- senyhez június 28-án. A nyitá­nyon mellesleg Adorján Zoltán győzött Bódi László és Rőth Gá­bor előtt. Érdekessége az idei baj­nokságnak, hogy külföldiek to­vábbra is indulhatnak. Az első fordulóban egy ukrán, egy szlo­vák és egy szlován motoros raj­tolt, közülük a szlovák Jaroslav Gavenda szerepelt a legjobban, 5. lett. Hogy a külföldiek közül kit hívnak meg Gyulára is, az a na­pokban dől el. Ami a sportág egyéb történé­seit illeti, félidőnél tartanak a vi­lágbajnoki versenyek, de a ma­gyarok közül immár egyedül a 12-szeres bajnok debreceni Adorján Zoltán tudott állva ma­radni a középdöntők után is, miu­tán legutóbb az ausztriai St. Johanban 10 ponttal ötödik lett, a lengyel Sawina (14 pont), a cseh Kasper (12+3), a lengyel Swist (12+2) és az osztrák Bösner (10) mögött. Ugyanitt Magosi Nor­bert 4 ponttal csak a 13. helyen végzett és nem jutott tovább. A folytatás július 27-én az olaszor­szági kontinentális döntőben kö­vetkezik Adorján számára. Ha Loginóban a legjobb öt közé ke­rül, akkor újfent remélhetjük, hogy az idén végre sikerül beve­rekednie magát az annyira áhított Grand Prix-mezőnybe is, ez végső soron október 5-én sikerül­het az ausztriai Wiener Stadtban. Itthon is lesz azonban egy nagyszabású viadal, méghozzá augusztus 23-án Debrecenben. Tavaly még úgy volt, ahogy Wolf és társa nevű cég a nagyerdei sta­dion átalakításával újra alkalmas­sá teszi versenyekre az egykori, valamikori nagyhagyományú sa­lakmotoros pályát, de nem jött össze és marad a Volán Gázveze­ték utcai sporttelepe. Hogy mi lesz ott? A csapatvilágbajnokság A-csoportos döntője, amelyről 60 perces „csúsztatásos” közvetí­tést ad a Magyar Televízió is. (f.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents