Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-19 / 141. szám

1997. június 19., csütörtök AKTUÁLIS Hogyan adhatta el a békéscsabai önkormányzat másodszor is egykori ingatlanát? Naturland-környéki Végh-játék Viharos, fordulatos története miatt akár az elátkozott „kastély” címkét is kiragaszthatnánk a békéscsabai önkormányzat (korábban tanács) doboz-szanazugi, egykori üdülőjére. Hosszadalmas próbálkozások előzték meg az ingatlan 1995-ös eladását. Az önkormányzat nem vállalta az egyre terebélyesedő fenntartási kiadásokat, először a bérbe adás mellett döntött. Gyászosan rövid pályát „hajózott be” azonban az olykor „csatazajoktól is hangos” Viking. Az önkormányzat továbbra is nyűglődött, többszöri próbálkozás után sem akadt vevő, mígnem megje­lent a színen a Hotel Naturland Kft. Megvették a portékát 14 millió 125 ezer forintért, és beindult az élet. Nem sokáig tartott az öröm, a társaság alapítói összekülönböztek, s hamarosan a birtokot őrzők különféle csa­patai tűntek fel a vendégek helyett a Virág utcában. Evek teltek el, s már- már feledésbe merült a szép reményű Naturland, amikor az idén, a csabai képviselő-testület április 24-ei ülésén Tóth Károly képviselő napirend előtt szót kért, és megkérdezte: igaz-e, hogy az önkormányzat tavaly decemberben másodszor is eladta az üdülőt? A kérdés még a fáradtabba­kat is felv illanyozta. A következő napokban a Naturland kft. volt kisebb­ségi tulajdonosa, az AMKCS Bt. képviselője, Schmidt Sándor a lapunk­hoz fordult, kérve a nyilvánosság segítségét. Vizsgálódásaink eredmé­nyét nem a teljesség igényével tárjuk olvasóink elé, mert a Naturland kft. korai szakaszának viszályai külön történetet érdemelnének, másrészt nem kapcsolódnak szorosan a közeli múlt eseményeihez. Tóth képviselő kérdése talált, mert dr. Simon Mihály, a város jegyzője azt válaszolta, hogy va­lóban készült szerződés a több­ségi tulajdonos és az önkor­mányzat között, ám ez a megál­lapodás semmis. Az előző héten már pert is indított az önkor­mányzat a csabai bíróságnál a szerződés érvénytelenítésére. További kérdések érlelődtek a kevésbé avatottakban: milyen körülmények között született a szerződés, ki képviselte a vá­rost, amely most a saját maga által (is) nyélbe ütött ügyletet kéri érvényteleníttetni? Megakadt a „Naturland-csomag” Mielőtt a szerződéskötés idejére — 1996. december 30-ára — visszapörgetnénk a naptárt, ejt­sünk néhány szót a napirend előttit megelőző; illetve követő eseményekről. Schmidt Sándor április 3-án személyesen megje­lent a polgármesteri hivatalban, s a jegyzőnél hagyott egy kérést, hogy a képviselőknek címzett levelet juttassa el az érintettek­nek, s betekintésre csatolta a te­kintélyes iratkötegekből álló „Naturland-csomagot”. A má­sik óhaj, miszerint a legközeleb­bi közgyűlésen tűzzék napirend­re az ügyet, nem teljesült. Azért szólalt fel Tóth Károly, mert a levelet nem kapták kézhez a képviselők. (írásunk későbbi ré­szében a jegyző elmondja, miért nem vitte a testület elé a témát.) A május 22-ei ülésen zárt ajtók mögött meghallgatták Schmidt Sándort, majd kiküldték és dön­töttek. Hogy miről? Később ki­derül. Schmidt úr nem jutott dűlőre az önkormányzattal. Elpana­szolta szélmalomharcát a szer­kesztőségi irodában. A második szerződés létrejöttének előz­ménye, s feltehetően döntő rész­ben oka is, hogy a Naturland kft. alapítói összevesztek. Emiatt a cégbíróság sem jegyezte be a társaságot, hiszen felszólításra nem pótolták a hiányosságokat. Éppen ezért a földhivatal sem tett eleget a tulajdonbejegyzési kérelemnek. A tulajdonosok kö­zött dúlt a háború, majd a kft. — alapító okirata szerinti — ügy­vezető igazgatója, Schmidt Csa­ba (Schmidt Sándor fia) ’96 nya­rán keresetet nyújtott be végel­számolásra. Apa és fia felkeres­ték az önkormányzat vagyonke­zelői irodáját. A bejegyzési ké­relmek kudarcának hallatán az irodavezető kijelentette: semmi sem kötelezi a várost arra. hogy visszavásárolja az ingatlant. Azt is elmondta, hogy a többségi tu­lajdonos is megkereste, akit tá­jékoztatott: ebben az ügyben fel­számolás vagy végelszámolás jöhet szóba. Rosszat sejtett Schmidt Sán­dor az idén február elején, ezért bement a földhivatalba. Kide­rült, hogy a Naturland ’95. júni­us 20-ai kérelmét törölték, a már említett ok miatt. Megdöbbenve pillantott azonban egy pesti be­téti társaság bejegyzési kérel­mére (az új szereplő a régi natur- landos többségi tulajdonosból átalakult formáció). Schmidt úr ajtóstól rontott be a vagyonkeze­lői iroda vezetőjéhez. Jogi képviselője segítségével tájé­koztatást kért az ingatlan sorsá­ról, s február 7-én rádöbbent: másodszor is eladta a város a volt üdülőjét. Tetemes mozgatható vagyon hiányzik Schmidt Sándor jogi képviselője nem kíván név szerint szerepel­ni, de elmondja álláspontját: — Azzal, hogy a Hotel Na­turland Kft.-t nem jegyezték be, az általa megvásárolt ingatlan a társaság alapítóinak közös tulaj­donába került, az AMKCS bt. ebben 49 százalékban részese­dik, a többi a társaké. A tagok egymás közötti jogviszonyára a polgári jogi társaságokra vonat­kozó szabályok az irányadók. Valóban végelszámolásnak kell megtörténnie, hiszen a Naturland kft. megalapítása után valamelyest tevékenyked­tek, létezett társasági szerződés, alapítói okirat. Schmidt Sándor szeretett volna az üdülő szolgá­lati lakásába költözni — hogy őrizze a végelszámolás alatt lévő vagyont —, de megakadá­lyozta tervében egy marcona legényekből álló csapat. Vala­hányszor bejutott, s leltározni akart, mindig hiányzott valami. A felek egymást vádolják az el­hurcolásban. Tény, hogy az in­gatlanból tetemes mozgatható vagyon eltűnt. Az idén február­ban pedig kiderült, hogy az előző év decembere óta Schmidt Sándor a pesti bt. vagyonára vi­gyázott. Rosszhiszeműségét vélnek Egyezségre akartunk jutni Végh László alpolgármesterrel, aki a második szerződés aláírója volt. A megbeszélésen megjelent a megállapodás létrejöttében köz­reműködő — a vevőt és az el­adót képviselő—ügyvéd is. Kö­zöltem, hogy a szerződés ér­vénytelen, mert az önkormány­zat az ingatlant már egyszer érté­kesítette, s az alapítók osztatlan közös tulajdonába került. El­lentmondás fedezhető fel már a második pontban, hiszen úgy je­lölik meg az ingatlant, mint ami az önkormányzat kizárólagos tulajdonát képezi. Másodszori kifizetés egyébként nem történt, mert a szerződésben az önkor­mányzat bírósági döntés nélkül tényként fogadott el teljesítésre vitás bizonylatokat, s beszámí­tásként elfogadta, mint a vételár teljes összegének megfizetését. A szerződésben rendelkeznek a birtokba adásról. Ennek nyomán az AMKCS bt. birtokon kívül került. Bizonyítottnak vélem a rosszhiszeműséget is, amikor a szerződésben kimondják: „Ve­vő kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben az ingatlan­nal, illetőleg annak a Hotel Naturland Kft. általi használatá­val kapcsolatosan harmadik személy(ek) az Eladóval szem­ben bármilyen jogerősen meg­ítélt követelést (igényt) tá­masztanak), mely alapján az El­adónak teljesítenie kell, ezen teljesítési kötelezettséget Vevő saját költségén magára vállalja, illetőleg az Eladó helyett helyt­áll.” Vagyis az önkormányzat már eleve tudta, hogy a korábbi tulajdonosok érdekét sérti a má­sodik szerződés, és pert fognak indítani, ám azt már az új vevőre akarta hárítani. Ezzel azonban behúzta magát a csőbe. Kértem, hogy — ügyfelem érdekében — az AMKCS bt. részarányát, kö­zel 7 millió forintot helyezzenek letétbe, s majd egy későbbi jog­vitában a város követelje a pesti társaságtól az összeget. Úgy tűnt, a másik oldal tudja, hogy igaza van Schmidt Sándornak. A válasz mégis az volt, hogy pénzt nem adnak vissza. Jogilag helytelen eljárás Mit szeretne, milyen lépést fon­tolgat Schmidt úr? Mindenek­előtt az önkormányzattól az em­lített tulajdoni rész összegét, 7 millió forintot. Ezt az igényt fo­galmazta meg a panaszos a má­jusi zárt testületi ülésen, előtte a jogi képviselője egy március 26- án, illetve április 29-én kelt, s a jegyzőnek címzett levélben. Ellenkező esetben kártérítési pert indítanak az önkormányzat ellen. Fontolgatják, hogy Végh alpolgármester ellen polgári pert indítanak államigazgatási jog­körben okozott kár címén, amely magában foglalja az el­maradt hasznot is. Mikor hallott először dr. Si­mon Mihály a második szerző­désről? A jegyzőt hivatalában kérdeztük a történtekről: — Az előkészületekben nem vettem részt, és nem is tudtam az újabb szerződés megkötéséről. Az idén március elején értesül­tem arról, hogy tavaly decem­berben kötött az önkormányzat egy második szerződést is, amely az én felfogásom szerint helytelen ügylet. Ezt egy törvé­nyességi jelzésben közöltem az alpolgármester úrral. Az alpol­gármester nem teljesen a saját kútfőjéből merítette az ötletet, előzetesen a gazdasági bizottság foglalkozott az üggyel. Megol­datlanjogi problémáról van szó. Egyesek szerint azzal, hogy a cégbíróság megtagadta a be­jegyzést, az első szerződés sem­missé vált, és vissza kell állítani az eredeti állapotot. Azaz, ne­künk vissza kellett volna adni a pénzt, és visszaszáll a tulajdon­jog. Az én és több kollégám vé­leménye az, hogy mi törvénye­sen eladtuk az ingatlant. A tulaj­donjog bejegyzésének hiánya viszont nem jelenti azt, hogy vissza kell csinálni mindent. Számoljanak el a be nem jegy­zett cég tulajdonosai, és ahhoz képest alakul a helyzet! Az ön- kormányzat — merő jószándék­ból —, hogy kisimítsa a dolgot, a többségi tulajdonosok kérésére kötött egy újabb szerződést. Eszerint a többségi tulajdonoso­ké lett az üdülő. Beszereztek va­lamilyen bizonylatokat, hogy eredetileg a többségi tulajdonos fizette a vételárat, s ő legyen az új vevő. Ez praktikusnak látszott akkor. A cég azt a garanciát vál­lalta, hogy ha a kisebbségi tulaj­donosoknak igényük lesz, azt majd kielégítik. De hát itt nem ugyanazokról a jogviszonyokról van szó. Bármennyire is prakti­kusnak tűnik egy ilyen eljárás, jogilag helytelen. Ha felszámol­nak vagy végelszámolnak egy be nem jegyzett gazdasági társa­ságot, a tulajdonosok belső jog­viszonyába egy külső szervezet, jelen esetben az önkormányzat nem avatkozhat bele. — A gazdasági bizottságnak mi volt az előzetes véleménye a második szerződés megkötésé­ről? —Az, hogy helyénvaló újabb szerződést kötni azzal a feltétel­lel, ha az új vevő beszerzi a ki­sebbségi tulajdonosok hozzájá­rulását. Ez azonban nem így tör­tént, a kisebbségi tulajdonos az idén februárban közölte, hogy kimaradt a dologból. Én már csak gyógyítani próbáltam a problémát azzal, hogy a máso­dik szerződés érvénytelensége mellett érveltem. Kétszer ugyanazt nem adhatja el valaki. Pert indított a jegyző —Hogyan reagáltak az egykori naturlandos tulajdonosok? — Különféle leveleket kap­tam mindkét érdekelt fél ügy­védjétől. Az egyik azt hajtogat­ta, hogy a második szerződés az igaz. A másik azt mondta, jól csináltam, amit tettem, de hát most fizessük meg a részét. És itt van a veszély a dologban. A ki­sebbségi tulajdonos kéri a va­gyoni részének a megfizetését. Igen ám, de ha megtesszük, ak­kor nem kaptuk meg az ingatla­nért a pénzünket. — A kisebbségi tulajdonost ez talán már nem érdekli... — Engem meg az nem érde­kel, hogy a dugába dőlt gazdasá­gi vállalkozás volt tulajdonosai egymás szennyesét hogyan mossák ki. — De közben megszületett a második szerződés. — Erre a szerződésre mon­dom, hogy semmis. — Azzal egyetért-e, amit Schmidt Sándor képviselője ál­lít, hogy a második szerződés rosszhiszemű? — Ez nem rosszhiszeműség, hanem óvatosság az önkor­mányzat részéről. — Ön mikor indította a pert a bíróság előtt? — Április 16-án indítottam a pert azért, hogy a szerződés ér­vénytelenségét állapítsa meg a bíróság. Azután Schmidt úr írt egy levelet a képviselőknek, amelyet én a bizottságok elé ter­jesztettem, és bevittem az elmúlt közgyűlésre. A kérdés az volt, hogy az általam elindított per folyjék-e tovább, vagy az önkor­mányzat más megoldást választ. —A korábbi közgyűlésre mi­ért nem terjesztette az ügyet? — Nem sokkal a közgyűlés előtt jött Schmidt úr levele, amely valamennyi képviselő­höz szólt. A testület nem úgy működik, hogy egy szövevé­nyes jogi vita minden bizottsági előkészítés nélkül a közgyűlés nyakába zuhanjon. Ezért a leve­let nem osztottam szét a kép­viselők között, s ma is tudom, hogy jól csináltam. — Az alpolgármester úrnak nem kellett volna testület elé vin­ni az ügyet? Az ő felfogásában ugyanis tulajdonátruházásról volt szó. t — Nem tudok választ adni. — Végül is fizet-e az önkor­mányzat Schmidt Sándornak? — Ki vállal itt felelősséget, közpénzekről van szó, valamit csinálhatunk rosszul, de tudato­san hülyeséget nem! Ha min­denféle bírósági döntés nélkül Schmidt úr követelését kiegyen­lítenénk, mi történne az önkor­mányzat pénzével? A vita el­döntése csak a bíróság feladata lehet! Méhkasba nyúltak A jegyző szerint tehát a gazdasá­gi bizottság kialakította vélemé­nyét a második szerződés meg­kötése előtt. Létezik azonban egy kivonat a bizottság május 13-ai üléséről, amelyben kije­lentik, hogy az önkormányzat és a budapesti bt. között tavaly de­cember 30-án aláírt adásvételi szerződést nem terjesztették a bizottság elé, azt nem vélemé­nyezték, s utólag sem kívánják ezt megtenni. A jogi és ügyrendi bizottság legelőször március 19- én, majd május 15-én foglalt ál­lást a kérdésben, melyek során leszögezte: a második szerződés semmis. Az eredeti adásvételi szerződéssel pedig az önkor­mányzatnak nincs teendője. Hogyan került képbe egyálta­lán a Naturland ingatlanügye? A kérdéssel Végh László alpolgár­mesterhez fordultunk: — A volt tulajdonosok az egymás között feszülő problé­mák miatt állandóan az önkor­mányzathoz jártak. Mi nem akartuk visszavenni az ingatlant — amelyet közben átalakítottak, romlott az állaga —, bár a tulaj­donosok ezt kezdeményezték. —Az önkormányzatot nem is kötelezte semmi a visszavételre. — Ez az álláspontja a jogi képviselők egy részének. A töb­biek szerint viszont vissza kell állítani az eredeti állapotot. Ne­kem nem volt célom, hogy bele­avatkozzak az ügybe, végül mégis sor került rá. Ä gazdasági bizottság előtt volt a téma... —Előzetesen? — Igen. — Pontosan miben állapod­tak meg az új céggel? — Szerződésmódosításban, amelynek során a vevő oldalán lévők megváltoznak. A kitétel az volt, hogy a korábbi szerződésben szereplő kisebb­ségi tulajdonossal az új fél köte­les elszámolni. így lehetett vol­na elérni, hogy a többségi tulaj­donos tovább működhessen, s tőlünk ne követeljen senki sem­mit. A korábbi tulajdonosok vi­tája úgyis bíróság előtt állt, az döntötte volna el a kötelezettsé­geket. —Nem gondolja, hogy az ön­kormányzat méhkasba nyúlt, amikor egy rendkívül bonyolult, tisztázatlan jogi vitába szereplőként belépétt? — A szerződésmódosítást ja­vasoló jogászok nekem azt mondták, hogy a pert semmi­képp sem tudjuk kikerülni a tu­lajdonosokkal szemben. Schmidt úr először a többségi tulajdonosnál követelőzött. Ott nem járt sikerrel, ezért hozzánk fordult, és mindenféle perrel fenyegetőzött. Talán hagynunk kellett volna az egészet... Nem tudok benne állást foglalni. „Senkit nem akartunk kizárni” — Előzetesen hány alkalommal tárgyaltak az újonnan jelent­kező vevővel? — Kétszer, jelen volt az érin­tett irodavezető, jogász, én, az ügyintéző. Az első megbeszélés arról szólt, hogy mit követelnek velünk szemben, a második pe­dig a további lépések tisztázásá­nak érdekében jött létre. —Ezeken a megbeszéléseken jelen volt Schmidt Sándor? — Nem. Én ugyan javasol­tam, hogy hívjuk meg őket, le­gyen itt mindenki, és megpróbá­lunk közösen megoldást találni. Nem akartunk senkit kizárni. Mi kértük, hogy szerepeljen a meg­állapodásban: az új tulajdonos magára vállalja Schmidt úr kár­talanítását. — Ebben sejt Schmidt úr rosszhiszeműséget az önkor­mányzat részéről. — Akkor Schmidt úr miért bennünket hibáztat azért, amit csináltak egymással korábban? Mi csupán ugyanazon partnerek között hagytuk a vitás kérdések rendezését. —Ön módosító szerződésnek nevezi a december 30-án szüle­tett megállapodást? — Igen, de nem vagyok jo­gász, ilyen nyilatkozatokat nem szeretek tenni. — Osztja-e azt a nézetet, hogy az üdülőt a város kétszer adta el? — Nem. — Egyetért-e azzal, hogy a Schmidt Sándor képviselte AMKCS bt. ebből az ügyletből teljes mértékben kimaradt? —Nem maradt ki. Schmidt úr problémája a szerződés előtt és után is megvolt. — A szerződéskötés előtt Ön tárgyalt-e az ügyről a jegyző­vel? — Vezetői határozat nem volt, és nem beszéltem a jegy­zővel sem. — Nem gondolt arra, hogy testület elé terjeszti a témát de­cember 30-a előtt? Ez a lépés segíthette volna Önt a döntés­ben. —Tekintettel arra, hogy több hasonló eset megtörtént már, elegendőnek tartottam a bizott­sági tárgyalást. — Úgy hírlik, a volt natur­landos tulajdonostársak alkotta társaság ellen megindult a vég- elszámolás. — Nem, nem volt végelszá­moló, ilyen dokumentumot ne­kem nem mutattak. Ha lett vol­na, senki mással nem tárgya­lunk, csak vele. —Ön mit vár a folytatástól? — Ha a bíróság kimondja, beismerem, hogy hibáztam. Úgy gondolom azonban, hogy anyagilag nem sértettem Schmidt úr érdekeit. Semmiféle­képpen sem tőlünk kell követel­nie azt, amivel esetleg másnak tartozik. Semmilyen szinten nem mi okoztuk a problémáját. * * * A történetet nem szándékoztuk hosszas végkövetkeztetésekkel zárni, hiszen megtették azt — ta­lán nem mindig tudatosan — a nyilatkozók. Csupán összegzés­ként: az események középpontjá­ban álló második szerződés — Végh alpolgármester szerint szer­ződésmódosítás — két érzékeny pontot érint. Az egyik a közpénz, a másik az ember. Ha az önkor­mányzat, a hivatal, a képviselő- testület, a tisztségviselő gondosan bánik mindkettővel, megszolgálja a polgárok, a választók bizalmát. Felmérhetetlen azonban a „vér- veszteség”, amikor az egyik vagy a másik érdeke csorbát szenved va­lahol. László Erzsébet Az egykori tanácsi üdülő már régen nem az, ami volt. És az sem, aminek elképzelték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents