Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-11 / 134. szám

SZÍNES OLDAL 1997. június 11., szerda Minden korosztálynak igényes zenét nyújtani BIBUCZI-ék hitvallása Orsi a slágerlistákra tör Apja nyomdokaiba lép, mindenkinek énekel Megmondom őszintén, hogy sokszor leírtam már az együttes nevét, s bizony minden alkalom­mal „elsikkasztottam” nevük­ből egy, nevezetesen a „z” betűt. Most, amikor megjelent a Béké­sen élő, a megyeszékhelyen és Vésztőn dolgozó tagok alkotta — vezetéknevük kezdőbetűiből képzett fantázianév — BIBU- CZI együttes első, Volt szebb, lesz még jobb címet viselő, ti­zenkét nótát tartalmazó kazettá­ja és CD-je — a napokban került a kazetta árusokhoz és az üzle­tekbe —, rájöttem tévedésemre. Az együttes a megye határain túl is jól ismert, tagjai a szó szo­ros értelmében profi zenészek. Kezdjük a trió hölgy tagjával, Bischof Ildikóval: középiskolai zenetanár, a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola zongoratanára, a ze­nekarban billentyűsökön ját­szik. Budai Attila: zenetanár, Vésztőn tanít, gitáron és billen­tyűsökön játszik. Czirok Mi­hály: a zenekar vezetője, zeneta­nár, néhány esztendeje a megye- székhely fentebb említett szak- középiskolájában tanított, most a vésztői művelődési központ igazgatója, kedvenc hangszere a trombita, de vala­mennyi rézfúvó­son és zongorán játszik, s amikor nem zenél, akkor Ildikó férje, s ott­hon „beosztott”. Az pedig csak­nem természetes, hogy valameny- nyien énekelnek is. És még valami: Czirok Mihály egy másik zene­karban is muzsi­kál, nevezetesen a hódmezővásárhelyi Promedár dixi- land együttesben, mellyel bejárta Európát, itthon két, Dániban egy lemezfelvételük készült és jelent meg. — Milyen múltra tekint vissza az együt­tes, milyen bizta­tásra vágtak a le­mez és kazetta kiadásába?-— Tíz éve zenélünk együtt, előtte mindenki játszott más együttesben. A zenekarba fele­ségem került legutoljára, ami a gyerek, az egyre több meghívás, időpontegyeztetések miatt bizo­nyos fokú nehézséget is jelent. Sok helyen értő közönségnek játszottunk, ők biztattak: vág­junk bele. Végül is beadtuk a derekunkat — válaszol Czirok Mihály. Megtudom még tőle, hogy az ízlésesen összeváloga­tott felvételek között két saját számuk szerepel, a legsikere­sebbnek mégis egy régebbi nó­tát, Mary Zsuzsi egykori nagy slágerét, aTrombitás-t tartják. Az együttes: Bischof Ildikó, Budai Attila és Czirok Mihály —Lesz folytatás ? — Remélhetőleg december­ben igen. Úgy tervezzük, hogy következő lemezfelvételünkön több saját nótánkkal szerepe­lünk majd. A mostani felvételek a dobok kivételével élőzenei fel­vétellel készültek, a jövőben do­bosunk is lesz. Más szerzők mű­veit saját hangszerelésünkben rögzítjük. Nem akarunk nosztal­gia-zenekarként, vagy kazetta­gyártóként tetszelegni, minden korosztálynak igényes zenei csemegét szeretnénk nyújtani — mondotta befejezésül Czirok Mihály, a BIBUCZI együttes vezetője. —szekeres— Ha azt mondom, Tunyogi Orso­lya, nem biztos, hogy mindenki ismerősként könyveli el a fiatal énekesnőt. Ám a neve hallatán beazonosítanak egy Tunyogi Pétert, aki — micsoda véletlen — az édesapja, és valamikor a P. Mobil egyik frontembere volt. Lányai — Barbara és Orsi — nem csoda, ha apjuk nyomdoka­iba léptek. A közelmúltban Orosházán járt a testvérek fiatalabbika, Orsi. A napokban jelenik meg első önálló bemutat­kozó albuma, ebből az apropó­ból ültünk le beszélgetni. — A családi,,hátszél” miatt azt gondolom, nem is volt kétsé­ges, hogy énekesnő legyél. — Zenei általánosba jártam, utána az operaház kórusában énekeltem, majd a nővérem in­vitált meg 16 évesen egy kon­certre, ahol vokáloztunk. Akkor még remegett mindenem, úgy izgultam. Közben énekeltem reklámokat, így megismert a szakma. — Ki az, akit felfedeződként tartasz számon? — Dorozsmai Péternek kö­szönhetek a legtöbbet. — Vokalistaként nem vágytál önálló produkcióra, lemezre? — Dehogynem! Éppen az EAST-együttes koncertjére pró­báltunk, amikora rádióban meg­hallottuk Neneh Cherry egyik dalát. Könnyelműen kijelentet­tem, nem is olyan nehéz ez a szám. Ennek az lett a következ­ménye, hogy Péter készített egy próbafelvételt, ami nem is lett olyan rossz. Ezután született a saját lemez készítésének ötlete. — Kiket sikerült megnyerni az albumhoz? — Addig is sok kitűnő ze­nésszel dolgoztam, számíthat­A napokban jelenik meg első önálló albuma tam a segítségükre. A lemezen Dés László, Tátrai Tibor, Pierrot, Pálvölgyi Géza, Galam­bos Zoltán és még sok remek ember közreműködik. —Kinek szólnak a dalaid? — Akik fogékonyak a szép iránt. Tehát nincs korhatár. —Milyen színpadi produkció született az albumhoz? — Boros István koreográfus jó­voltából mögöttem egy tánccsapat dolgozik. O találjaki a mozgásokat, én pedig remekül érzem magam ebben a közegben. Cs. I. Ok és a., Aj'óz/vetetfexpáros, Békés megye most Kétsopronyban menthet meg valamit élő emlékezetéből Angolul tanuló „guzsalyas” szlovákok Guzsalyas Képzőművészeti Alapítvány? Csak a „guzsa- lyassal” kellene egyenesbe jön­nünk... — A guzsaly a rokka egy ki­csiny, de fontos eleme—avat be a „titokba” bennünket Szák Ko­csis Pétemé, a kétsopronyi ala­pítvány kuratóriumi tágja, de leginkább a „motorja”. — Gu- zsalyasnak mondták valaha azt a helyet, ahol fonás címén a fiata­lok összejöttek. Harminchatezer forint volt a vagyonunk az alapí­táskor, 1994-ben. Ám — eleinte óvodás, aztán iskolai — szak­körként már 1990-től működ­tünk. Az alapítvány a volt orvosi rendelő két helyiségét megkapta az önkormányzattól, de mára „kinőttük”. Nincs más megol­dás, otthont kell építenünk. Surinné Szász Margit, Két- soprony jegyzője elmondja: két pillérre épít az alapítvány: a kéz­műves népművészeti tevékeny­ségre és az angol nyelv oktatásá­ra. Utóbbival rést tölt be a falu­ban, komoly igény volt a nyelv- tanulásra. — Egy USA-beli egyetem­mel, a Virginiában található Richmond egyetemével szerző­déses kapcsolatunk van — mondja Szák Kocsis Pétemé. — Évente eljön ide egy-egy olyan amerikai fiatal, aki éppen elvé­gezte az egyetemet. Egy tanévet töltenek velünk, jelenleg egy új­ságírónak tanult lány, Erin Kenny tanítja angolra, s egy ki­csit ^„amerikaira” a gyerekein­ket, egy magyar kollégája közre­működésével. Mindig az itt élő keresi meg számunkra a követ­kező tanárt. A tanító és a tanuló persze sokat megérthet közben egymás kultúrájából is. — Hogyan találtak egymás­ra? — Mi keresgéltük a lehe­tőséget, aztán egy táborozáson a véletlen segített. A kétsopro- nyiak a nyelvet tanuló gyerme­kük után ezer-ezer forintot fizet­nek az oktatónak, akinek gya­korlatilag ebből kell megél­nie. Ma már nyolcvan—száz felnőtt is csatlakozott az alapít­ványhoz. A semmiből lassan kö­zösség lett. A kézműves csoport együtt jár kirándulni. Beszerez­tünk égető kemencét meg egye­beket. Egymásra leltünk az Együttműködő Holland Alapít­ványok Magyar Kuratóriumával is. Élkészítettük a megépítendő guzsalyas ház tervrajzát, s támo­gatás reményében megküldtük nekik. Jött a válasz: nyertünk kétmillió-százezer forintot, amennyiben a saját részt is fel tudjuk mutatni. —S megvan a pénz? ' — Sajnos nincs. Ötmilliós építkezésről van szó, legalább egymillió forint még hiányzik. Kétsoprony lakói közül sokan hetek óta, szombatonként társa­dalmi munkában építik a házat, túl vagyunk az alapozáson. Vi­deóra vesszük a munkát, így a lakosság a kábeltévén folyama­tosan láthatja, miként épül a guzsalyas ház. Egyre többen jönnek az építkezésre. A kétsopronyiak közül ki anyagiakkal, ki munkájával, ki pénzével járul hozzá a terv megvalósításához, de azoknak is hálásak a guzsalyasok, a község vezetői, akik számos más módon sietnek segítsé­gükre. A telket — a művelő­dési ház területén — ingyen adta a képviselő-testület. Azt se bánnák, ha idővel a térség kis kézműves központja ala­kulna ki ott. — Agyagoznak, szőnek, raj­zolnak, festenek tojást, selymet, batikolnak a gyerekek, csuhé, szalma felhasználásával kará­csonyfadíszeket, babákat, ko­szorúkat, húsvéti díszeket készí­tenek — folytatja Szák Kocsis Pétemé. — Egyhetes nyári tá­bort is szervezünk a gyerekek­nek Békéscsaba mellett, egy nagyréti tanyán. Első alkalom­mal hatvanan jöttek el — akkor még ide, a guzsalyas házba —, Nagyrétre még többen jelent­keztek, de csak ötven gyereket tudunk elhelyezni. — Kiket érint meg a guzsa­ly asság? — Az első osztályostól a felnőtt fiatalságig mindenkit. A tagdíjat a tevékenységhez szük­séges anyagok beszerzésére for­dítjuk. Persze pályázunk is, aho­vá csak lehet, az önkormányzat is támogat bennünket. Április 19-én itt jártak az említett hol­landok. Tetszett nekik a hely­szín, a terv, a tevékenységünk. Bizalomból szavazták meg ne­künk a pénzt, úgy találták, hogy törekvéseinkéi arányosan. Pá­lyázatokhoz, támogatások el­nyeréséhez, munkánk bemuta­tására kiadtunk egy kis fényké­pes ismertető füzetet — magyar és angol nyelven. * Kétsopronyt 1600-an lakják, zömében szlovákok. A Bé­késcsabától húsz kilométer­re található faluban élőit többségének a téesz ad meg­élhetést. Gyermekeik szebb jövőjében bizakodó embe­rek, ezért is fogékonyak arra az újra, mely a guzsalyas- sággal tört be a faluba. Sokat beszélünk manapság a civil szerveződésekről, ha valaki mégsem tudná, miről is van szó, elég, ha a kétsopronyiak Guzsalyas Alapítványára gondol. Fennmaradásuk, fejlődésük záloga az épülő ház. Vajon van-e annyi meg­értése, tartása ennek a me­gyének, hogy a valamennyi­ünk helyett múltat idéző, önszerveződő kis közösséget céljai eléréséhez segítse? Megyei, helyi önkormány­zatok, kamarák, szakmai szövetségek, vállalatok, vál­lalkozók, bankok apró fi­gyelmességén áll vagy bukik, hogy „lehívható-e” a rendel­kezésre álló rövid idő alatt a holland támogatás — szep­temberig el kell készülnie a háznak, a holland pénz csak a magyar felmutatásával érhetőek Talán meg sem kel­lene várnunk, hogy a gu­zsalyasok bekopogtassanak hozzánk... Szerencséjük van a két- sopronyiaknak, mert közé­jük született egy rendesen ál­modozónak elkönyvelendő, törékeny asszony, Szák Ko­csis Péterné — eredendően Szlávik Krisztina. Aki nem tett mást, mint álmai valóra váltására indult, s szövetsé­gesekre talált. Azt mondja, a „guzsalyas” közművelődési tevékenységből közösség- fejlesztő erővé nőtte ki ma­gát. Azt hiszem, belül min­den kétsopronyi pontosan érzi, hogy a község lehetsé­ges jövője, hosszabb távú ér­deke épül a guzsalyasok munkája révén. A gyerekek, a fiatalok — s így belemerül­ve a házcsinálásba —, a felnőttek a múltból építik a jövőt, s az elballagok tarisz­nyájába ékes angol nyelvet tesznek. Hadd menjenek fia­ik, lányaik világot látni, tud­ják: a guzsalyon erősödött fonal nem engedi, hogy el­szakadjanak övéiktől. Kiss A. János A holland alapítványi titkár és elnök nemrégen Kétsopronyban, az építkezés helyszínén járt. A képjobb szélén: Szák Kocsis Péter né

Next

/
Thumbnails
Contents