Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10-11 / 108. szám
A seccofestő Patay László kiállítása A magyar Herkules is porondon Patay László minden reggel együtt kel a Nappal. Nálánál jobban senki nem tudja, ez alatt a három évtized alatt milyen keservesen, örömmel vagy kínnal, kínlódással kúszott a horizont fölé a meleget adó napkorong. O tudta, ő látta — és megfestette. Százszor, ezerszer, mindahányszor másként. (6. oldal) A porondon 2 tonnás terepjáró halad át Pakucza József mellkasán, valamint puszta kézzel kapja el a 120 km/órás sebességgel száguldó ágyúgolyót. Emellett megcsodálhatják a nézők Daniélát, akit 12 méteres magasságba húznak fel a hajánál fogva. (8. oldal) 1997. május 10-11., szombat-vasárnap tünk egymás nélkül. Rettenetesen felnéztem rá, hogy nem akar azonnal lefektetni, kivárta, hogy mindketten nagyon akarjuk. Azért olyan emlékezetes nekem ez az eset, mert nagyon megadtuk a módját. A mamámék két napot a telken töltöttek. Tudtam, eljött az idő. Elkészítettem egy gyönyörű hidegtálat, megterítettem, s vettem egy üveg pezsgőt. Gyertyát gyújtottam, s dobogó szívvel vártam a szerelmemet. Egy csokor sárga rózsával, a kedvenc virágommal állított be. Boldog voltam. Megvacsoráztunk, pezsgőztünk, lemezeket hallgattuk, táncoltunk... Csodálatos volt. Másnap alig vártam, hogy a mamámék megérkezzenek. Megfogtam anya kezét és behívtam a szobámba. Könnyes szemmel, boldogan meséltem el neki, hogy megtörtént. Sosem felejtem el, ő is elsírta magát. Közösen sirattuk el elvesztett szüzességemet. Ma már 33 évesen van két gyönyörű csemetém. Igaz, nem Sanyitól. Tőle a sors elszakított. Moszkvában tanult. Hosszú ideig leveleztünk, aztán a távolság és az idő megtette a magáét. De az emléke lám még ma is szép nekem. Szabad a gazda Zoli mosolyogva emlékszik vissza a történetére: — Bár az időszámítás nem akkor kezdődött az életemben, amikor Joli átsegített az első ügyetlen, kamaszos ölelésen, mégis emlékezetes számomra. Ugyanis maradandó sérülést okozott az az éjszaka. Ne értsen félre, nem kaptam semmiféle betegséget. Érettségi előtt álltunk, amikor egyik osztálytársunk szülei három napra Bécsbe utaztak. „Szabad a gazda, üres a ház” — kiáltott fel Misi, aki házibulira hívta az általa kiválasztott osztálytársakat. Voltunk vagy húszán. A konyhaasztal ros- kadt a finom kajától, és persze volt alkohol is bőven. Úgy éjfél felé kellő bátorságot éreztünk arra, hogy most... jöhet az ostrom. A három szobában már telt ház volt. A hevesebbek ugyanis minden használható helyet elfoglaltak. Mi Jolival az íróasztal alatti subán landoltunk. Túl hamar befejeződött a dolog, mert alaposan felhúztuk magunkat, mire a végkifejlethez jutottunk. A végén felpattantam, s úgy bevertem a fejem az íróasztal sarkába, hogy négy öltéssel kellett bevarrni. A helye még ma, húsz év után is meglátszik... Béla Vali Őszerelmes volt, én inkább kíváncsi A csuda gondolta, hogy ilyen sikere lesz. Méghozzá a férfiaknál. Mondták is: nincs igazság, mert csak egy történet szólt az erősebbik nemről. Valóban. Az „Elvesztettem” című írásban csak egy férfi nyilatkozott arról a bizonyos első kapcsolatról. A mostani írásban ők vannak túlsúlyban. Lássuk! Az arab ara Ali olyan, mint egy arab herceg a filmeken. Az arab stimmel. A herceg kevésbé. Magas, karcsú, fogsora hófehér, a haja éjfekete és csigákban omlik alá egészen a nyakszirtjéig. Mintha egy osztályon felüli fodrász bodorította volna. Pedig fürtjeit a természet formálta ilyenné. Huszonhét-huszonnyolc évesnek saccolom. Szóval, Banderas hozzá képest köznapi szépség. Leül a krónikással szemben és mosolyog. Kedves, barátságos. Nem véletlen, hogy a lányok őrjöngenek érte. Érti a kérdést, szívesen mesél, mi dívik a témában az arab világban. — Nálunk manapság már csak a kis településeken hagyománytisztelők — kezdi Ali. — Ott ugyanis természetes, hogy a lányok szűzen mennek férjhez. Még az is dívik, hogy a házasságkötés előtt az orvosnál szüzességi vizsgálaton vesznek részt. Az orvos kitölti az igazolványt. Az arab ara pedig jövendő férjének mutatja tisztességének eme írásos bizonyítékát. Nagyon megvetik azt lányt, aki házasságkötés előtt elveszti... A lakodalom napján az újasszony lánytestvére vagy barátnője, s az ifjú férj megbízottja megvárják, amíg a fiatalok elhálják az első éjszakát. A ceremónia szerint az ifiasszony hálóingjét meg kel 1 mutatni a két tanúnak. Persze a hálóingen látszania kell annak a piros foltnak. Ezzel a folttal ugyanis a lány megvédte a saját és az új családja becsületét. Hogy én hogyan vesztettem el? Tizenhét éves koromban. így utólag tudom, nem voltam érett erre az „eseményre”. A hölgy két évvel volt idősebb. O szerelmes volt, én inkább kíváncsi. így érthetően nem tartott sokáig ez a kapcsolat. Számomra a második szexuális élmény volt az igazi, mert szerelmes voltam. De szeretni azt a szomszéd kislányt szerettem igazán, aki elérhetetlen maradt számomra. Magyarországon végeztem tanulmányaimat,~s itt is élek tizenhat éve. Egy más világba csöppentem. Ne vegye dicsekvésnek, de szerelmi életemet itt legkevésbé én irányítottam. Sodort a hullám, és én hagytam magam elcsábítani. Ma már tudom, nem jó ez a nagy fene szexuális szabadság. Egészségtelen, hogy mindenki mindenkivel. Nincs semmi romantika abban, ha a fiatalok naponta, sőt óránként váltogatják a partnereket. Ha lányom születik, úgy nevelem, hogy elmondom a témáról a véleményemet. Azt, hogy nincs annál szebb, amikor két fiatal úgy szereti egymást fenntartás nélkül igazán, hogy ki tudja várni, amíg Isten és ember előtt is egymáséi lehetnek. László története — Akárcsak a szebbik nem, az ötvenes években mi sem siettettük a dolgokat, így aztán nem is kellett röstellkednem még magamban sem, hogy már a húszat is betöltöttem és még mindig csak gondoltam rá. Sűrűn — kezdi az emlékezést az ötvenes éveiben járó László. — Természetesen regénybeillően történt, kitalálni, megrendezni, mi több, még elképzelni sem lehetett volna, hogy majd úgy történik. Sétáltunk a Körösparton, s talán kezdettől fogva ugyanarra gondoltunk. Minden fűzfa után még inkább. Ezt már onnan is gondolom, hogy nem szégyelltük egymást megfogni, megsimogatni. Folyamatosan. Nem akármilyen érzés (emlék) több kilométeren át a másik legizgalmasabb pontjait birtokolni. A leány keresett és talált valamit a zsebemben. Az úton végig görcsösen ragaszkodott hozzá, így aztán amikor letelepedtünk a városkörnyéki szőlőkben az egyik tőke tövében, már tudtuk: itt és most meg fog történni! Mégse higgye senki, hogy^minden szemérem feledésbe merült. O kedvesen védte magát egy darabig. Ügyes volt, megértő. Csak másnap vettem észre, hogy térdeimről lehorzsolódott a bőr. Dehogy fájt! A találkozást a mai napig romantikus, szép emlékeim között őrzöm. Mamámmal megsirattuk elveszett ártatlanságomat Ági 18 éves volt, amikor az eset megesett. — Drága édesanyám felkészített a szexuális életre — kezdi. — Azt sulykolta a fejembe, el kell érnem a 18 évet ahhoz, hogy kellően érett legyek biológiailag is a testi szerelemre. Nem prédikált, nem mosta a fejem, okosan érvelt. Bár osztálytársaim többsége már régen túl volt az „első meglepetésen”, én betöltöttem a 18. évemet, leérettségiztem, amikor összefutottam Sándorral. Már régebben ismertük egymást, felettem járt iskolába. Tetszett a srác, olyan romantikus beállítottságú volt, mint én. Együtt jártunk hetekig szórakozni, moziba, színházba. Megismertük egymás gondolatait, a felfogásunk is hasonló volt. Szóval idővel kiderült, nem élheElvesztettem...
