Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-30 / 124. szám
4 Csabai Csillagok 1997. június havában Fábián Éva lesz a Városházi Esték gyermeknapjának egyik nagyon várt szereplője Előadás után a gyerekek fésülik meg... Korcsolyázott> fát/ virágot ültetett Fábián Éva,az egykori Kócbabák egyike, a Neoton família kiváló tagja volt, aki — szinte dacplva az idő múlásával — újabb és újabb korosztályokat hódít meg szólóénekesként is. Pályája ugyanis a gyermekekhez vezető útra kanyarodott. Ok azok, akik igazi rajongással képesek szeretni kedvenceiket. Ha valakinek, Fábián Évának csak tudnia kell, sztár-e ma az ember lánya és fia. — Soha nem érdekelt a dolog — mondta. — Számomra a sikerélmény a fontos. Sőt, elárulhatom, nem is kedvelem ezt a kifejezést, különösen nem a „sztár” változatában. Az az igazság, a „művésznőzést” sem szeretem. — Ón egyszer csak agyermekek világa felé fordult. Elege lett a felnőttekből? — A, semmi gondom nem volt, nincs a felnőttekkel. Sokáig külföldön énekeltem. Amikor hazatértem, összehozott a sors három kitűnő zenésszel, akikkel a mai napig együtt dolgozom: Windisch Lászlóval, Szabó Gyulával és Schumeth Istvánnal. Megkérdezték: nem akarnék-e csinálni velük egy gyermeklemezt? Persze, hogy akartam. A témát is azonnal megjelölték: a Vidám Parkról szólna. Hozzáláttunk a munkához. A Vidám Park igazgatónője is sokat segített. Talán emlékeznek, akkoriban szinte még csak Halász Judit énekelt rendszeresen a gyerekeknek. Mielőtt megjelentek volna gyermeklemezeim, már játszottam néhány olyan színdarabban, mely a gyermekközönséghez szólt. Nem csupán énekeltem, színészi feladatot is kaptam. Ezeket a zenés színpadi műveket olyanok írták, mint például a Z’zi laborból ismert Janicsák ........... Ezek a fellépések feledhetetlenek számomra: a gyerekekből árad a szeretet, mindenért hálásak, amit látnak, hallanak. Az előadások után simogattak, fésülték a hajamat, meg minden. A vidám parkos lemezem után született meg a kislányom. — Ezzel el is dőlt a „pályamódosítása ”? — Egyszeri dolognak tartottam a történteket, amolyan kirándulásnak. Minthogy sikere lett, szinte maguktól jöttek az újabb feladatok. Színpadi esemény lett a lemez adaptációja, a planetáriumban játszottuk. Újabb lemezt készítettünk, az Utazás a Föld körült. Ennek színpadi változatát az Arany János színházban mutattuk be. Most az Álomutazással járjuk az országot. A gyerekek jelmezt kapnak, feljönnek a színpadra, egy adott keretjátékkal ötven-ötvenöt percig közösen játszunk. Szinte észrevétlenül elröpül ez az idő! Nem koncertről van szó, a gyerekek is közreműködnek, amit csinálnak, mondanak, szervesen beépül a darabba. A végén aztán közösen meghajolnak velem. Egy pici titkot talán elárulhatok: a végére egy „tapsos” számot tettünk... S ha már a Békéscsabán is látható előadás szóba került: a színpadra jövő gyermekek egyike sem megy le onnan üres kézzel. Ebben a darabban fényképeket, posztereket, naptárakat ajándékozunk nekik. — Elárulna valamit a kislányáról? — László Lillának hívják, kilenc éves, harmadik osztályba jár. A mostani lemezemen két dalt énekel. Néhanapján fel is lép velem. —Jön Békéscsabára is? — Nem, ilyen messzire nem nagyon hozhatom el. Ráadásul június kilencedikétől kétnapos teniszversenye lesz. Ügyesen sportol, kitűnő tanuló. Ha belegondolunk, amolyan versenyző típus: indul mindenféle megmérettetésen: vers- és prózamondó versenyeken, matekversenyen meg egyebeken. — A dolgok jelenlegi állása szerint mi lesz az ifjú hölgyből? — Hát, énekesnő... Énekel, furulyázik, szolfézst tanul, jói mozog. De a magam részéről leginkább a nyelvtanulást forszírozom. Most angolul tanul, ötödiktől majd németet is. — Az állatok, a növények mennyiben részesei életüknek? — Kertes házban lakunk Hűvösvölgy és Máriaremete határában. Így aztán erdők vesznek körül bennünket. A férjemmel tu- ját, fenyőt, fagyait ültettünk el a hegyoldalban lévő kertben, a kislányommal tulipánt, nárciszt és más virágokat telepítettünk közéjük. Volt két kiscicánk, most nincsenek már, nem a mi hibánkból, szomorú történet, nem szeretném elmondani. Sokszor a nagymamának kellett etetnie őket. Ha Lilla nagyobb lesz, apukája ígérete szerint tarthat majd egy kutyát. — A férje mivelfoglalkozik? — Abszolút civil, egy betéti társaság vezetője. Valaha versenyszerűen dzsúdózott. Ha már szóbajött a sport: magam meg versenyszerűen műkorcsolyáztam. Érdekes, mindkettőnk sportpályafutásának egy sérülés vetett véget. Falán még azt is elárulhatom, hogy a nagyszüleiül válogatott asztaliteniszezők voltak. A Csepelben játszottak. — Nagyon szép nevet adtak a kislányuknak. Melyikük választotta? — Három-négy nevet kerestem ki, abból választottuk közösen a férjemmel a Lillát. Fábián Éva nem könnyű időszak után érkezik majd Békéscsabára. Számára a gyermeknap „nagyüzem” volt. Szombaton a Margit-szigeti Szabadtéri Színpadon lépett fel, átrohantak Óbudára, onnan Szentesre siettek. Vasárnap újra a Margit-szige- ten kezdtek, Siófok következett, majd a Városligetben várták őt nagyon a gyerekek. Mint békéscsabai fellépését az itteniek. Akkor jöjjön el hozzánk, nálunk megveheti családjának a napi betevő falatokat! I Tejtermékeink: tej, sajt, túró, kefir, joghurt, melyek mind a legkiválóbb gyártóktól. Húsáruk: a gyulai világmárkák és összes termékei megtalálhatók boltunkban. Hitelt ugyan nem adunk, de nálunk az árak igen alacsonyak. Ne feledje! Kímélje pénztárcáját és ne szalassza el a lehetőséget! MÁrkvj Vr íj- és Húskereskedése, Békés Csaba város, KctC5Vjbáza fele vezető út J. szám alatt. A rendezvénysorozat támogatói Békéscsaba Város Önkormányzata I444-7771 « 45-45-45 Gyula Város Tűzoltóparancsnoksága Békés Megyei Jókai Színház Gyulai Várszínház Szegedi Nemzeti Színház EXPO-Team Kft. Politerm Plusz Kft. Növény dekorác ió FIUME, Békéscsaba, Mester u.7. Telefon :06-66-455-755 06-30-328-152 Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola ' Telefon: 441-028 UM3W MÁV RT. GMI-C00P KFT. NYUGATI ES JAPAN AUTÓALKATRÉSZ, VALAMINT GUMIABRONCS KIS- ÉS NAGYKERESKEDÉS. Békéscsaba, Szerdahelyi út 20. (Vídia-udvar) Nyitva: hétfőtől péntekig 8—17 óráig, szombaton 8—12 óráig. Tfelefon: (66) 453-423, (66) 450-716. A rendező: Sándor János Elrabolta a háromfeju sárkány „Sándor János vagyok, Szegeden élek, valaha a csabai színház főrendezője voltam, nagyon örülök, hogy újra itt lehetek — no de erre most nincs idő, dolgozzunk” — ezekkel a szavakkal kezdődött az Itt van Amerika! című bohózat első próbája, amely azóta is teljes lendülettel tart. Sándor János rendezőről azonban mégiscsak többet'kel- lene tudnunk, ezért kértük meg egy rövid beszélgetésre két próba között: — 1969-től 1972-ig voltam a színház főrendezője Miszlay István igazgatósága alatt, és ez életem egyik legszebb időszaka volt. Jópofa, jó erős társulat volt akkor itt. Talán sokan emlékeznek még a nevekre is: Simon Gyuri, Körtvélyessy Zsolt, Csernák Árpi, Szabó Éva, Dénes Piroska, Szentirmay Éva, Gálfi László, Széplaki Bandi, Vajda Károly... soha azóta nem volt részem olyan csapattal dolgozni. Itt mindenki azért szuszogott, hogy1 egy produkció létrejöjjön. Emlékszem, hányszor ugrottunk fel éjjel egykor a klubban az asztaltól és vonultunk el a próbaterembe, csak hogy egy ötletet kipróbáljunk. De a család mindennél fontosabb: feleségem balerinaként Szegeden dolgozott, ezért lettem hűtlen ehhez a társulathoz, és fogadtam el a szegedi színház főrendezői posztját. Ezután jött Kaposvár, Debrecen, Kecskemét és azóta újra „mindhalálig Szeged”. Úgy döntöttünk a feleségemmel, ott telepedünk le, és életünk végéig most már ott is maradunk. — Miért vállalta el ezt a felkérést Békéscsabán? — Tudja, ez olyan mint a háromfejű sárkány: először is, ha az embert hívják, és olyan helyre, és azok, akiket szeret, akkor menni kell. Másodszor is: Felkai Eszterrel sokat dolgoztam együtt, és ez a név garancia volt arra, hogy ez az egész egy olyan ügy, amit érdemes vállaln i. Harmadszor pedig azért, mert — ahogy ezt a szegedi tévében is elmondtam — a békéscsabai bárom évre emlékszem a legszivesebben az életemben. Békéscsaba számomra a „szeretetszínház csíráját jelenti”. — Miért jó egy ilyen darabot elővenni, mint az Itt van Amerika, vagy ahogy régen nevezték, a Paprikás Csirke? — Sem a politikusok, sem a színházcsinálók nem beszélnek arról, mi az oka annak, hogy ma mindenki a nosztalgia felé fordul. Tudja miért? Mert tipikusan olyan időkben élünk, amikor abszolút létbizonytalanságot éreznek az emberek. Visszanézve, a múltban mindenEz már nem addig-amíg színház ki biztonságban érzi magát és ennek egy titka van: az, hogy élnek, a szörnyűség meg már elmúlt. Ezért még a világháborút is biztonságosabbnak érzik, mint a mai világot. Csak arra tudnak gondolni, hogy amikor még fiatalok voltak, és azt dúdolták, hogy „valami kis szerelem kéne nékem” akkor milyen boldogak voltak. Ezért a mai embernek a régi bútorok, a régi autók, mind-mind biztonságot sugallnak. Ez a darab pedig erre ad egyfajta rálátást. Anélkül hogy filozófiai mélységekbe kellene merülnie, megfejthetik az eseményeket, és ez sikerélményt ad. Mindenki tudja a megoldást, ezek mind olyan helyzetek, ami bárkivel megtörténhet. És ami a lényeg: két és fél órát úgy tud eltölteni az életéből, hogy nem szorul görcsbe a gyomra. Ügy gondolom, ezért fogja igazán szívesen fogadni a közönség ezt a darabot. Egyébként szerintem ez a legnehezebb műfaj, legnehezebb játékstílus, amit mi itt most megkísérlünk. Ezt ugyanis ebben az országban ötven éve nem tanítják, mert olyan „polgári”. — Mennyivel nehezebb, vagy szebb mindezt szabadtéren játszani? — Sokkal varázsosabb, és egyben sokkal nehezebb.Varázsosabb, mert a szó hagyományos értelmében nem lesz színpad, nincs rivalda, a néző benn ül a darabban. Ugyanaz a fa birizgálja az orrát, mint a színészét, ugyanazt a házfalat látja, semmiben nincs különbség. A színésznek viszont úgy kell viselkednie, mintha ez a fa, a fal, a ház az övé lenne. És mivel itt minden valódi, az ember, akit alakít, az sem lehet „műember”. — A darab címe, úgy tűnik, állandóan változó. Miért Amerika, és miért nem Paprikás csirke? — A Paprikás csirke sokáig betiltott darab volt, hiszen méltósá- gos urak, szolgák szerepelnek benne, ráadásul még Amerikából érkezik hozzájuk egy gazdag magyar... ez a szocializmusban elképzelhetetlen lett volna. Tudja, ezt a korszakot nevezték az „addig-amíg színház” korszakának. Kiállt a színész a színpadra, és azt mondta: mi építjük a szocializmust, amíg a rohadt kapitalisták azt éneklik, hogy „Jaj, cica eszem azt a...” —aztán elénekelték. Nekünk már szabadabb a lelkünk: mi már a címben is kifejezhetjük, hogy Amerika is a képben van, és nyíltan énekelhetjük Fényes Szabolcs legsikeresebb slágereit.
