Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24-25 / 119. szám
Húszéves a Bartók vegyes kar 20 éves születésnapját ünnepli a Bartók Béla Vegyes Kar. Vezetője, Rázga József karnagy húsz éve jött Budapestről Békéscsabára zeneiskolát igazgatni, s rögtön megalakította az első gyermekkórust is, majd a vegyeskart, a szakközépiskolát, a leánykart. A jubileum alkalmából szakmáról, hivatásról, iskoláról beszélgettünk a karnaggyal. (8. oldal) A hidak védőszentjének szobra Gyulán Nepomuki Szent János vértanú püspök 1350-ben született Csehországban. Szülőfalujáról, Pomukról (ma Nepomuk) kapta előnevét. Václav cseh király — alaptalanul — házasságtöréssel vádolta feleségét, és haragra lobbant, amikor János nem volt hajlandó megosztani vele felesége gyónási titkait. 1399-ben égő fáklyás kínzás után a Moldva folyóba vetették. A legenda szerint János halála előtti éjszakán, hét csillag lebegett a folyó vize felett. (9. oldal) Ennyi hülyeség egy emberben... Azt mondaná rá a nagymamám, hogy nem rendes ember. Hallom, ahogy érvel: még tisztességes szakmája sincs, amely mellett lehorgonyzott volna. Igaza lenne, s mégis: Fábry Sándor egész(ében) rendes ember. Idó'nként provokatív, intellektuális, profán és közönséges, de a közönség mégis szereti. Vagy éppen ezért. Egy kicsit színész, humorista, rádiós, tévés, író, újságíró. O mondta: „Egy ilyen semmihez sem értő, furcsa figura vagyok... És ez most már így marad.” Amint Sámsonnak az ereje a hajában leiedzett, az ő erénye az örök kívülállás. A nagy talány: hogyan fér meg egy emberben ennyi hülyeség? Nem megszokott a színházi világban, hogy dicsérik egymást a kollégák. Legalábbis a hátuk mögött nem. Fábry Sándorról mégis azt tartják, hogy remek kolléga, mi több, villámagyú, művelt fickó. Későn érő fajta a szó klasszikus értelmében. „Bizonyos szempontból úgy érzem, hogy az élet csak ezután fog következni — ebben az értelemben abszolút gyermeki lélek vagyok. Aztán, ha körbenézek, azt látom, hogy a kortársaim sorra halnak meg. De ha arra gondolok, hogy már 16 éves koromban egy hónap alatt bejártam Lengyelországot autóstoppal, az már nem piskóta, ugye? Bizonyos dolgokban korán felnőttnek mutatkoztam, de vannak, amelyekben gyerekes maradtam a mai napig. Nem szoktam tépelődni azon, hogy ki vagyok, mi vagyok, csinálom a dolgomat. Meggyőződésem, nem baj, ha az ember valamilyen szinten megmarad gyereknek. Olyan koravén óriásbébi vagyok.” Nagy mágus. Eszköztárában egy kosár- nyi hasznos haszontalanság, nosztalgikus tárgyak, nyakában fa nyakkendő. „A kapcsolat a közönség és köztem erotikus. Kitűnő dolog játszani a közönséggel. mindig is nagyon szerettem csinálni. A vicc az benne, hogy ezért most fizetnek. Tizenéves koromban a házibulikon ugyanezt csináltam a konyhában, csak akkor tíz embernek. Ilyen típusú dumafranci, mint én vagyok, minden osztályban és kocsmában van. Attól pikáns az én ténykedésem, hogy ezt nem mindenki tudja színpadon csinálni. Sajnos ez a nagy mesemondás kezd kimenni a divatból. A gyerekek már nem tudnak mesélni, mert nekik sem mesélnek. Elterítette a világot a gépi kultúra, amely az élőszónak és a történetmesélésnek a folyamatosságát megszakítja. Ez nem jó. Időnként én is átkapcsolok adó üzemmódból vételbe. Nem árt néha azzal foglalkozni, hogy mi történik a többi emberrel. Munka után jólesik egy kis- csajt vagy valakit bekapcsolni, hogy duruzsoljon valamit. Mindig dolgozom és sosem dolgozom. Ez nem munka. Nem mondom, hogy egy beebédelt közönséggel nem kell megdolgozni. Arra is megvan az esély, hogy megbukom.” Most éppen Teri nénivel ünnepli a közönség, mely a „Húgyos Józsi” után a legnépszerűbb kabarészám. „Nem azért jó, mert mi csináljuk, hanem mert látom, hogy a magához hasonló bölcsész kékharisnyák is ugyanúgy röhögnek rajta, mint a Teri nénik, meg a gyerekek. Van ebben valami népfrontos jelleg.” Ha már a kékharisnyánál tartunk, beszélik róla, hogy sok nő kivemé rá a hálóját. „Hol vannak? Hálózzanak! Nem rejtem véka alá, hogy szeretem a nőket. Azért az túlzás, hogy olyan lennék, mint a hajósok — minden városban egy —, de hát szeretem őket. így vagyunk sajnos családilag kódolva. A nőzés is egy szenvedély, ami idő- és fizikumigényes. Idővel le kell mondani bizonyos szenvedélyekről. Intenzíven inni, cigizni és nőzni egyszerre nem lehet. En négy éve letettem a cigit és igyekszem a sörrel is csínján bánni.” Hatodik éve űzi a Hócipőben másik szenvedélyét, a Dizájn Centert, mely kultikussá nemesedett műtörténeti paródia. Lakása mégsem hasonlít a talált tárgyak osztályára. „Nem rejtem véka alá, hogy szeretem a nőket. Azért az túlzás, hogy olyan lennék, minta hajósok—minden városban egy —, de hát szeretem őket. ” „A torzszülötteket nem szeretem otthon, fontos a polgári tradíció ápolása. Szeretem a szép bútorokat, a szép műtárgyakat, a szép szőnyegeket. De csak annyit, amennyit látok. Nem vagyok gyűjtő, nem vonz, hogy feltekerve álljanak otthon a szőnyegek, amiket időnként előveszek, megnézek és azokra gerjedek. A lakberendezés, a régiségek addig érdekelnek, amíg a szemem előtt vannak. Sokan gondolják, hogy műtörténész vagyok, pedig magyar—német szakos tanár a végzettségem és kész, passz. Csak szeretem a képzőművészetet, és kicsit értek hozzá.” Egy másik énje a filmírás és a „szere- pelgetés”. Ez utóbbit annak köszönheti, hogy másfél évtizedet „nyomott le” a filmgyárban mint dramaturg és elég sok rendezőt ismert. „Kvázi szem előtt voltam. Mégsem gondolnám, hogy nekem azt kellene mondanom, hogy óh Rómeó, miért vagy te Júlia? Nincsenek színészi ambícióim. Néha felmerül bennem nosztalgiaszinten, hogy egy vidéki színházban lehetnék táncos komikus és lump. Sétapálcával közlekednék girardi kalapban. Ebben az lenne a fontos, hogy egy közösséghez tartozni jó. A filmszakmában ez helyenként megvolt.” Úgy tűnt, hogy a vágyott közösséget Friderikusz Sándor stábjában leli meg. Főgegmenként volt a show legfontosabb háttérembere. Öt év után szállt ki. „Amikor öt évvel ezelőtt Fridi meghívott, megtiszteltetésnek vettem. Tehetséges újságíró volt, az ország első öt, ha nem három legjobbja között. Olyan penge pali, aki már huszonkét évesen ki volt tiltva a magyar rádióból. Kőkemény és felkészült fickó, aki mellé örömmel csatlakoztam. Tudtam, hogy ezért cikizhetnek és az sem érdekelt, hogy anonim maradok. Az örök harcunk abból állt, és ezért is szakítottunk, mert nem értette meg, nem minden áll jól neki és nem engedhet meg magának mindent. Ami Amerikában elmegy, az nálunk sok. És ez nem mérték, hanem különbség. Kulturált keretek között váltunk el, amit bizonyít, hogy azóta már szerepeltem a show- ban. Nincs ebben semmi szenzáció. Sándort változatlanul bírom, nem bántam meg ezt az öt évet. Én is mást csinálok, ő is. Az is lehet, hogy fogunk még együtt dolgozni. Nem kell emiatt belém törölni a cipőt. Ahogy nekem is több arcom van, Sándornak is. Azt viszont nem szeretem, amikor nem mint show-t minősítik, hanem értelmiségi szöveggel fikázzák.” Werner Krisztina
