Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-24-25 / 119. szám

o

KEKES MEGYEI HÍRLAP

A HÉT TÉMÁJA

1997. május 24-25., szombat-vasárnap

Megyénk vendéglátásában nem divat a „nagy lenyúlás”, de trükkök azért előfordulnak

Olsen úr feketelevese mások gyomrát is megmozgatta

zásféleség nem hosszú életű. A futótűzként terjedő információ nyomán hamarosan megbé- lyegeződne az illető vendéglátó- hely. Nem kis probléma — mondja Vozár úr —, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőségen kívül más szerv nem ellenőrzi az éttermeket, szórakozóhelyeket. Valamilyen szabályozás pedig szerencsés volna még a verseny- szabadság közepette, a piacgazdaságban is. Mindennek van ugyanis egy erkölcsi normája, amit ha valaki túllép, meg kellene vonni tőle az engedélyt. Ugyancsak megfontolandó, hogy a gyakorló munkahelyek minősítésével felszámolhatóak lehessenek a nem kívánt jelenségek, a rosszul működő egységek.

Lassan illik megtanulnunk egy fogalmat: konzumhölgyek.

A dán urat például két konzum- hölgy irányította a halászcsárdába, így utólag megítélve, nem éppen a segítség, hanem a bajba keverés volt a céljuk. Ahol kulturáltan látják vendégül az idegeneket — igazít el az értelmezésben Vozár úr —, ott a konzumhölgy partner az étel- és italfogyasztásban vagy a parketten, ennyiben járni hozzá egy jó hangulatú estéhez. Magyarországon viszont általában ennél jóval többre kell gondolnunk. Ennek a „jóval többnek” azonban nincs helye az igazi vendéglátásban! Békés megyében egyébként fordított a helyzet, inkább az idegenek keresik a konzumhölgyek társaságát.

Jellemző-e nálunk, hogy a vendéglősök a külföldiekre „utaznak”? A kísértés természetesen nagy, hiszen az idegen légzés a végösszeg láttán, ami sok esetben abból adódik, hogy a vendég előzőleg nem tájékozódik megfelelően a költségekről. Nem elég azzal beérni, ha valaki ennyit hall: olyan 1500—2000 forintból kihozható egy adag. Más oldalról a vendéglősöket nagyon irritálja, ha eleve úgy kezdik az „alkut”, hogy lesz egy ember, aki számolja a fogyasztást, nehogy eszükbejusson csalni.

Vozár Márton nem emlékszik arra, hogy megyénkben a budapestihez hasonló eset miatt bezártak volna szórakozóhelyet, s nem készült még sem fekete-, sem ajánló lista az ide utazók számára.

A megyei bíróságtól kapott információink szerint az elmúlt években a megye bíróságain nem tárgyaltak olyan ügyet, amely a

A dán turista, Preben Olsen egymilliós, budapesti vacsoraszámlája közüggyé vált, „földindulást” idézett elő a magyar vendéglátós jelenben. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ismét beszélnek rólunk a világban, de az ilyen „népszerűségtől” szívesen eltekintenénk. Természetesen egy ilyen ügynek hazai hozadéka is van. Sokan általánosítanak — kinek nem volt valamikor keserű éttermi tapasztalata? —, és elintézik azzal: ilyen mélyre süllyedt nálunk a vendéglátás. A különbség csak annyi, hogy kicsit vagy nagyon verik át az egységbe bemerészkedő polgárt. Az idegenforgalmi szezon közeledtével annak jártunk utána, hogy megyénkben milyen az Olsen-ügy lecsapódása, milyen viszonyok jellemzik a vendéglátást, és miként lehet(ne) fellépni a túlkapások ellen.

feljebb pár napot tölt itt, s ritkán tér vissza még egyszer. Az étterem megítélése szempontjából viszont nagyon is fontos, hogy a külföldi is jó véleménnyel távozzon, ne érezze magát becsapva— fejtegeti Vozár Márton.

Az persze sajnos nem állítható, hogy itthoni vendégek soha nem panaszkodnak magas ár miatt. Főként nagyobb rendezvények végén jön az összekülönbö„Dréhertípusú találkozások” Békés megyében elképzelhetetlenek, hiszen az itteni fizetőképes kereslet—enyhén szólva—nem áll arányban az egymilliós cehhel fémjelzett jelenséggel. Röviden ennyi a summázata Vozár Márton bevezetőjének, aki rögtön hozzá is teszi: ilyen és hasonló esetek legfeljebb Magyarország kiemelt idegenforgalmi helyein, Budapesten, Sopronban vagy a Balaton partján képzelhetők el. Egyébként pedig nem tipikusan magyar találmány a külföldi becsapása, honfitársaink közül is akadhat jó néhány, aki idegen országban esett hiénák áldozatául.

Vozár Márton ismert békéscsabai vendéglátó-ipari szakember, 26 éve dolgozik a szakmában, néhány hónapja a megyei kereskedelmi és iparkamara idegenforgalmi bizottságának elnöke, illetve a vendéglátós osztály vezetője. A dán turista esetéről beszélgetve Vozár úr kifejti: az egymilliós számla rémálom, és tévednek az emberek, ha azt képzelik, lépten-nyomon „átvágós” éttermekbe botlanak. Sokkal több becsületes vállalkozó dolgozik a szakmában, sőt, a tisztességteleneknek hamar hírük terjed, nem érdemes feláldozni a jó hírnevet. Békés megyében a vendéglátóhelyek 60—70 százaléka megfelel az itteni elvárásoknak, a többieknél sincsenek óriási problémák, sokkal inkább találkozni emberi nemtörődömséggel.

Kevés az ellenőrzés

A téma kapcsán érdekes megyei jelenségekről beszélgetünk. A tapasztalatok szerint a vendég és a vendéglős oldalán is felfedezhető egyfajta igénytelenség. Sokszor előfordul, hogy betér egy társaság a szórakozóhelyre, leülnek, rendelnek. Nem hagyják azonban, hogy a pincér kitöltse a megrendelt bort, hanem elkérik az üveget, mondván, majd ők szorgoskodnak a flaskával. Olykor persze jogos kritika éri a kiszolgálást, az éttermet, mert az igazsághoz tartozik: kevés a jó vendéglátós szakember. A célszerűség azt diktálná, hogy ismét vezessék be az ajánlólevelet, amely minőségi változást hozhatna a szakmában.

Térjünk azonban vissza az árakhoz meg a Békés megyei valósághoz. Valószínűleg nem tudná, hol él az a csárdagazda, aki ami vidékünkön 5 ezer 500 forintért adna egy gulyáslevest, 4 ezerért egy somlói galuskát, vagy 1200-ért egy korsó sört. Nálunk 2 szelet frissensült 600 forintért is drága, Vozár Márton is soknak tartja ezt az árat, de nem a haszonhoz, hanem a fizetőképes kereslethez képest. (Erre mondják a Sopron környékiek, ha erre járnak: „Jó Isten, hogy lehet ilyen olcsón megvacsorázni?”) Sokszor bizony a ráfizetés határán dolgoznak, mert errefelé képtelenség magasabb áron eladni valamit, és nem mellékes természetesen a konkurencia sem.

A pesti halászcsárdában kódszámokkal és nem árakkal teleírt étel- és itallapot nyomtak a dán vendég kezébe. Illetékesek szerint az áttekinthetetlen ár- és étlap szakmailag elfogadhatatlan, üz- letpolitikailag etikátlan. Békés megyében időnként hallani ilyen próbálkozásokról, ám ez az utántisztességtelen üzleti magatartás körébe tartozik, és valamely vendéglátóhelyet érintett volna.

Sarkadiné Bonczos Piroska, a Békés Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség munkatársa leszögezi: az üzletek működéséről szóló jogszabály idei módosítása lehetőséget biztosít a területileg illetékes jegyzőnek, hogy azt az üzletet, amely bizonyos feltételeknek nem felel meg, határozott időre, az elvárások teljesítéséig bezárja. Eddig elegendő volt bejelenteni az üzletnyitást a jegyzőnek, most már viszont működési engedély is kell, amit visszavonhatnak. A fogyasztó- védelem témavizsgálatokkal, próbavásárlásokkal hivatott ellenőrizni, és a történtek után valószínűsíthető, hogy az idegenforgalmi szezonban még inkább bevetik magukat e területen. Vásárlói megkárosításokkal eddig is találkoztak megyénkben, de ez a konkrét eseteknél a tíz százalékot nem haladta meg.

Sarkadiné azt mondja, hogy az árakról való tájékoztatás minden kereskedelmi egységben kötelező, de semmi nem tiltja, hogy a nap különböző szakában másmás árat alkalmazzanak. Az ármegállapítás teljesen szabad, az osztályba sorolástól nem függ, nincsenek kötött árkategóriák. Megyénkben is előfordulhat azonban, hogy kisebb szintű egységre váltanak ki működési engedélyt — például presszóra —, aztán melegkonyhát is üzemeltetnek bejelentés nélkül.

„Áthidalt” számlázások?

A vásárlói megkárosítás módszere lehet az adagkicsinyítés, az anyagkispórolás is. A felügyelő kiemeli: a vendéglőkben anyagnormákat, termékár-kalkulációkat kell készíteni. Ezekben szerepel, hogy mit és milyen mennyiségben kell tartalmaznia az adott ételnek. Több helyen dívik a számlázás áthidalása egyszerű cetlivel, azaz szebben mondva számlázócédulával. Ez nem szabályos, és a vendég ne elégedjen meg ezzel. Ha pedig bármi lyen panasza merül fel, szívfájdalom nélkül igyekezzen a helyszínen azt tisztázni. Lehetséges a vásárlók könyvébe bejegyzés is. A vásárlók könyve soha nem szűnt meg, de könnyen eltüntethető, kicserélhető volt nem tetsző bejegyzés esetén. Most azonban hiteleMegkérdeztük olvasóinkat

Mennyire felelnek meg elvárásaiknak a megye vendéglői?

■

Hernádi Ildikó, 21 éves, békéscsabai eladó:

— Megyénkben szerintem nincsenek olyan elrettentő éttermi árak, mint arról budapesti egységek kapcsán hallani lehetett. Ennek ellenére általában a nálunk olcsón beszerezhető alapanyagokból is drága ételek készülnek. Sokszor az adag sem megfelelő. Néhányszor az én vendéglői számlámon is megjelentek olyan kisebb tételek, melyekhez semmi közöm nem volt, de nem reklamáltam. Nem hiányzik, hogy mutogassanak rám azzal: „ha száz forint földhöz vágja, egyen-igyon otthon”.

Kondacs András, 59 éves, kondor ősi nyugdíjas:

— Keveset járok éttermekbe, de azt tapasztalom, hogy az árak sokszor — mint az élet egyéb területein is — elrugaszkodtak a valóságtól. így ritkábban engedhetik meg az emberek maguknak, hogy vendéglőben vacsorázzanak. Szerintem sokkal több vendéget foghatnának meg kisebb haszonkulccsal és kulturált, korrekt kiszolgálással, számlázással. Biztosan vannak, akik gyorsan akarnak meggazdagodni, ezért felháborító trükköket is alkalmaznak. Ez rossz fényt vethet a tisztességes vendéglátósokra is.

Krett Attiláné, 28 éves, békéscsabai kismama:

— Nemrégiben történt, hogy az egyik békéscsabai étterembe ültünk be egy átlagos üdítőre és sörre. A pincér nem adott számlát, fejben való összeadás után 400 forintot írt fel egy cédulára. Mivel ezt soknak találtuk, érdeklődtünk a konkrét árakról, itallap alapján. Jóval kevesebb jött ki, a felszolgáló azonban lezártnak tekintette az ügyet azzal: „ha kell, visszaadom a különbséget”. A végén mi éreztük kellemetlenül magunkat. A pincér nem is érzékelte, hogy nem a konkrét forintális átverés, hanem a módszer bántó.

Arvay Béla, 26 éves, békéscsabai vállalkozó:

—Nemigen szoktam az étlapárakat böngészgetni, megjegyezni és aztán egyeztetni a számlán megjelenő összeggel. Általában ugyanis olyan helyen étkezem, ahol jól ismerem a tulajt, a személyzetet, és teljesen megbízom bennük. „Idegen” helyen azért végzek egy gyors kalkulációt, de ettől függetlenül 100—200 forinttal nyugodtan becsaphatnak, ha akarnak. Szerintem a gyanú- sítgatások is kikerülhetők lennének azzal, ha az asztalon végig ott maradna az árlap. Ha a vendég sokallja a számlát, összevethetné az étlappal.

A számlázócédula (képűn- kön) nem azonos a számlával. Több helyen azonban megyénkben is csak ilyet kap a vendég

FOTÓ: U5HOC2KY PÉTER

:

síteni kell a jegyzőnél. Ha a panasz nem oldódik meg, a vásárló a fogyasztóvédelemhez, az ön- kormányzathoz is fordulhat.

A felügyelő hozzáteszi: pénz- büntetések akadtak, de megyénkben a budapestihez hasonló okok miatt vendéglátó-ipari egységet nem zártak be. Ennek oka inkább az élelmezés-egészségügyi előírások megsértése vagy illegális tevékenység — például játékautomaták engedély nélküli üzemeltetése—volt.

A vendég is főnök

Andó Tamást, a békéscsabai Fiume Rt. vezérigazgatóját nem lepte meg a botrány kitörése, mert szerinte nagyon felhígult a szakma. Aki pénzzel bírt, éttermet, kocsmát kezdett üzemeltetni, szakmai gyakorlat, tapasztalat, elhivatottság nélkül, bízva a gyors meggazdagodásban és törekedve erre. O azonban egyéb okokat is lát a vendéglátás színvonalának csökkenésében. A tisztességes vendéglátóst is tönkretehetik, rossz színben tüntethetik fel a felszolgálók, például ha nem adnak számlát a vendégnek. Ugyanakkor ilyenkor az üzletet, az üzletvezetőt bünteti meg az APEH, kemény százezrekre. Vezetőként annyit tehet, hogy meneszti az alkalmazottat, aki viszont máshol könnyen elhelyezkedik. Amíg ezt megteheti, addig nem csoda, hogy néhány pincér többet törődik azzal: miként vághatja meg a vendéget, mint azzal, miként tudná megelégedésére kiszolgálni.

Több felszolgálótól, szakácstól váltak meg a Fűimében a vásárlók megkárosítása miatt, újakat, jobbakat azonban nehéz találni. Nemrégiben hirdetést is feladtak, hogy kiemelt fizetéssel érettségizett, idegen nyelvet beszélő, legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező felszolgálót keresnek. Senki nem jelentkezett. A számlázásnál maradva Andó Tamás kijelenti, sőtkéri: aki aFiumében nem kap tételes, gépi számlát a felszolgálótól, az nyugodtan álljon fel és távozzon. Bátran legyen a vendég is főnök és kontroll, hiszen állandóan nem tudnak mindenkinek a sarkában állni.

A vezérigazgató elmondja, hogy a Fiumében négynyelvű, árakkal ellátott ital- és étellapot biztosítanak. Az étel neve alatt tartalmának rövid leírása is szerepel. Ha a vendég nem ennek megfelelő szervirozást kap, nyugodtan kérje azt számon. Napszakonként változó és kódolt árak náluk ' nincsenek, ezt a vendéglátás alapszabályaival teljesen ellentétesnek tartja.

És hogy mi, mennyibe kerül? Andó Tamás kifejti, hogy a Fiume legálisan szerzi be az alapanyagot, az árut, és ételenként termékár, valamint mennyiségi kalkulációt készítenek. Próbálkozni lehetne illegális beszerzéssel — és így az árak esetleges csökkentésével —, de ez csak a rövid távon gondolkozóknak érheti meg. Előbb-utóbb " kibukik az ilyesmi, a vendéglősök, a vendégek körében is terjednek a hírek. A forgalmat aztán pedig nehéz visszahozni.

A vezérigazgató kérdésünkre elmondja, hogy elenyésző számban náluk is előfordulnak olyanok, akik nem tudnak vagy nem akarnak fizetni. Az ok is eltérő, így az esetek kezelése is. „Kísérőlegényeik” azonban nincsenek.

Olsen úr nem vacsorázott hiába, bár rendesen ráfizetett. Ráirányította viszont a figyelmet arra, hogy a vendéglátásban — kicsiben és nagyban — nálunk is akad tennivaló, hogy ne menjen el az „étvágy” a vendéglők felkeresésétől. Es hogy ne verjék el a tisztességeseken is a port pro és kontra.

László Erzsébet — Nyemcsok László